Arsène Wenger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Arsène Wenger
Arsène Wenger 2012-ben
Arsène Wenger 2012-ben
Személyes adatok
Teljes név Arsène Wenger
Születési név Arsène Charles Ernest Wenger
Születési dátum 1949. október 22. (70 éves)
Születési helyStrasbourg, Franciaország
Állampolgárság francia
Magasság191 cm
Poszt hátvéd
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19731975Franciaország FC Mulhouse39 0(7)
19751978Franciaország Pierrots Vauban Strasbourg80 (20)
19781981Franciaország RC Strasbourg11 0(0)
Összesen:1300(27)
Edzőség
IdőszakKlub
19841987Franciaország AS Nancy-Lorraine
19871994Franciaország AS Monaco
19941996Japán Nagoja Grampus Eight
19962018Anglia Arsenal
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
A Wikimédia Commons tartalmaz Arsène Wenger témájú médiaállományokat.

Arsène Wenger OBE[1] (Strasbourg, 1949. október 22.) francia labdarúgó, labdarúgóedző, 1996 és 2018 között az Arsenal vezetőedzője volt. 2018. május 13-án ült utoljára az Arsenal kispadján vezetőedzőként, a Huddersfield elleni idegenbeli mérkőzésen a csapat egy 1–0-s győzelemmel búcsúzott el tőle.[2] A trófeák tekintetében az Arsenal legsikeresebb edzője, míg a lejátszott meccseket tekintve a klubban leghosszabb ideig dolgozó edző. Wenger az egyetlen nem brit edző Josep Guardiola mellett, akinek sikerült egy szezon alatt megnyernie a Premier League-t és az FA Kupát, mégpedig 1998-ban és 2002-ben. 2004-ben pedig az FA Premier League történetében egyedülálló módon sikerült veretlenül megnyernie az angol bajnokságot. Wengert széles körben a világ egyik legjobb labdarúgóedzőjének tartják azok után a sikerek után, amelyeket az AS Monaco-val és az Arsenallal ért el. Wengernek van egy diplomája tervezésből és egy egyetemi diplomája közgazdaságtanból.[3] Emellett folyékonyan beszél franciául, elzászi nyelven, németül és angolul, valamint egy kevéssé beszél olaszul, spanyolul és japánul.[4]

Magánélete[szerkesztés]

Az elzászi származású Wenger egy Strasbourghoz közeli kis faluban Duttlenheim-ben nőtt fel. Apja, Alphonse Wenger és anyja, Louise az Aranykereszt nevű vendéglőt vezették, ez volt a Duttlenheim nevű helyi futballklub székhelye. A vendéglőbe főleg futballrajongók jártak, ez közrejátszott abban, hogy Wenger hamar megszerette a labdarúgást. Wenger apjának a vendéglő mellett még egy autóalkatrész-kereskedése is volt. Wengernek van egy nővére és egy bátyja. Wenger jelenleg Totteridge-ben él feleségével és lányával.[5][6][7]

Pályafutása[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

Már 16 évesen leigazolt az FC Duttlenheimbe. Játékoskarrierjének következő állomáshelye, az AS Mutzig lett, ezzel a csapattal egyszer veretlenül nyerte meg a harmadik vonal egyik csoportját. 1973-ban az FC Mulhouse csapatához került, onnan a Pierrots Vauban Strasbourg-hoz, majd a környék legjobb klubjához, az RC Strasbourghoz, amelyet akkoriban az ország egyik legerősebb klubjaként tartottak számon. Első profi szerződését itt kapta meg 28 évesen.

Miközben amatőr klubokban játszott folytatta tanulmányait és 1971-ben megszerezte az egyetemi diplomáját.

1978-ban a Monaco ellen debütált az RC Strasbourgban.[8]

1979-ben nagy meglepetésre az RC Strasbourg megnyerte a francia bajnokságot. Wenger mindössze két meccsre fért be középpályásként a gárdába, annak ellenére, hogy eredetileg védő volt.

Az RC Strasbourgban Wenger csapattársa volt Lóránd Dezső. Az egykori kapus így emlékezett meg róla:


Nem volt kiemelkedő képességű futballista, de két tulajdonságát nem lehetett nem észrevenni. Rendkívül intelligens volt és céltudatos.

[9]

Játékoskarrierje mindössze 1981-ig tartott, amikor is edzői diplomát szerzett és a Strasbourg utánpótlás-igazgatója lett. A Strasbourgban töltött évei alatt csupán 13-szor lépett pályára.[10]

Edzőként

1984-1994: Nancy, Monaco

Wenger 1984-87 között a Nancy vezetőedzője volt. Tehetsége annak ellenére is nyilvánvaló volt, hogy csapata kiesett a francia első osztályból 1987-ben. Ezt követően talán némi meglepetésre leszerződtette őt az AS Monaco. Wenger már rögtön az első szezonjában elhódította a bajnoki címet a csapattal, a következő évben pedig bejuttatta a gárdát a hazai kupasorozat döntőjébe. A harmadik idényben már sikerült elhódítani a francia kupát is. A 93-94-es szezonban a Monaco a legjobb négyig jutott a BEK-ben, Wenger eredményei pedig felkeltették a Bayern érdeklődését. A francia a maradás mellett döntött, ugyanakkor a gyenge szezonkezdet, valamint a bundabotrány kirobbanása arra késztették a gall mestert, hogy 94 szeptemberében elhagyja az országot.

1994–1996: Nagoja Grampus Eight

Wenger a franciaországi sikerei után némi meglepetésre Japánban vállalt munkát. Az új csapatával való közös munka egyáltalán nem indult zökkenőmentesen, ezért Wenger stílus váltást eszközölt, melynek eredménye egy második hely lett a bajnokságban. Ezt követően sikerült elhódítani a Japán Kupát, illetve Szuperkupát is. 96-ban az Arsenal megkeresésére már nem tudott nemet mondani, így két esztendő után elhagyta a Nagoját.

1996-2018: Arsenal

1996-1997: Az első szezon

A francia mester első angliai szezonjában jó néhány változtatást eszközölt a csapat korábbi taktikáján és felállásán. Elképzeléseit eleinte nem nézték jó szemmel a játékosok, ugyanakkor az eredmények, valamint a menedzser személyisége segítette összekovácsolni a csapategységet. A szezon végén a harmadik helyen zárt az Arsenal. Újításként hatottak Wenger elképzelései az egészséges életmódról - a francia új étrendet vezetett be, valamint a minimumra csökkentette a játékosok esténkénti alkohol fogyasztását.  

1997-2001: Korai sikerek

A 97-98-as szezont jól kezdte az Arsenal, ugyanakkor novemberben mindössze csak egy győzelmet tudtak felmutatni, melynek hatására a Manchester United el tudott húzni. Két hónappal a bajnokság vége előtt még egyértelműen a vörös ördögök voltak az esélyesek, ugyanakkor a Wenger csapat formája egyre csak javult. Az Old Traffordon a bajnoki döntőnek tekinthető meccsen az Arsenal nyert 1-0-ra, majd a további győzelmek végül bajnoki címhez is vezettek. Ezen felül az ágyúsok az FA Kupát is elhódították, Wenger tehát második szezonjában rögtön duplázni tudott a hazai porondon.  A következő években az Arsenalnak nem sikerült címeket nyernie. A bajnokságban folyamatosan a második helyre szorultak, a BL-ben pedig mindig hamar kiestek, igaz, az UEFA kupát majdnem sikerült megnyerniük - csak büntetőkkel maradtak alul a Galatasaray-jal szemben [11]

2001-2006: Út a veretlenségig, a Highbury korszak vége

A csapat összeálítása jelentősen megváltozott az UEFA kupa döntőjének elvesztését követően. Robert Pirès és Fredrik Ljungberg alapemberekké váltak, Sol Campbell ingyen érkezett a városi rivális Tottenham Hotspur FC csapatából, Lauren, Ashley Cole és Giovanni van Bronckhorst pedig poszttársaik segítségével fejlődtek egyre látványosabban. A 2001/02-es szezonban az Arsenal idegenben veretlen maradt, minden mérkőzésen szerzett legalább egy gólt, s ez a teljesítmény immár a második bajnoki aranyéremben manifesztálódott a Wenger-korszakban. Az utolsó előtti fordulóban Sylvain Wiltord góljával nyertek az Ágyúsok a legnagyobb rivális Manchester United ellen, az FA Kupa döntőjében pedig a Chelsea-t szárnyalták túl 2-0 arányban.

Ugyan Wenger már teljes veretlenséget jósolt a következő szezonra, mindez csak egy évvel később következett be, 2003-ban nem sikerült a címvédés a bajnokságban - ennek ellenére az FA Kupában ismét összejött a végső diadal. A 2003/04-es Premier League kiírásban viszont már egy tökéletes Arsenalt láthatott mindenki, amely veretlenül csinláta végig a szezont.

A csapat 2005-ben már leszorult a második helyre, igaz, az FA Kupa ismét az Ágyúsokhoz került - a döntőben tizenegyesekkel sikerült felülmúlni a Manchester Unitedet. A 2006-os szezon volt az utolsó, mikor az Arsenal a Highburyben játszotta a hazai mérkőzéseit. A bajnokságban a csapat Wenger irányítása óta először nem volt dobogón a csapat - a negyedik helyen végeztek. A Bajnokok Ligájában viszont fantasztikus menetelést élhettek át a szurkolók. Az Arsenal az egész, egyenes kieséses szakaszban nem kapott gólt, pedig olyan csapatokkal kellett megküzdenie, mint a Real Madrid CFJuventus FC és a Villarreal CF. A döntőben aztán Jens Lehmann (labdarúgó) kiállítása nagyban megnehezítette az Arsenal dolgát és ugyan jó ideig még így is 1-0-ra vezettek, az FC Barcelona végül megfordította az állást és 2-1-re diadalmaskodott a BL döntőben. [12] 

2006-2011: Átmeneti időszak

Wenger szerint az új, Emirates stadion létfontosságú volt annak érdekében, hogy néhány éven belül az Arsenal már a legnagyobbakkal lehessen egy lapon említhető. A stadion építés viszont jelentősen megkötötte Wenger kezét az átigazolsái piacon, akinek így jó néhány kulcsjátékosát el kellett adnia és a saját fiataljaira kellett építenie. 2007-ben a csapat ismét a negyedik helyen végzett a bajnokságban. Nyáron aztán tulajdonos váltás történt a klubnál, melyet Thierry Henry távozása követett. Wenger mindezek ellenére kitartott szeretett csapata mellett és ugyan februárig még vezették is a bajnokságot, Eduardo sérülése után lecsúsztak a harmadik helyre. A következő idényben már a fiatal Cesc Fàbregas volt a csapatkapitány. A gárda visszacsúszott a negyedik helyre a bajnokságban, valamint a BL-ben és az FA Kupában is a legjobb négy között fejezte be a küzdelmeket. Mindezt egy harmadik és egy negyedik hely követte a Premier League-ben, utóbbi idény megspékelve egy elveszített Ligakupa döntővel. [13]

2011-2018: Újraépítés, trófeák és a befejezés

A 11/12-es idénykezdet cseppet sem sikerült jól. Először is a csapatkapitány Cesc Fàbregas elhagyta a klubot az FC BarcelonaGaël Clichy és Samir Nasri pedig a Manchester City FC kedvéért, ennek következtében viszont a csapat az első hét meccséből négyet elveszített. Néhány hónap után azonban kialakult a harmónia a kereten belül, és végül sikerült a harmadik helyen zárni az évet. A legeredményesebb játékos Robin van Persie volt, aki 37 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját az első, komolyabb sérüléstől mentes szezonjában. Fabregas távozását követően ő is volt a csapatkapitány, azonban a spanyolhoz hasonlóan ő sem volt elégedett az együttes teljesíményével, így a trófeaszerzés érdekében az idény végén ingyen igazolt a Manchester Unitedhez. 2013-ban az Arsenal az utolsó fordulóban futott csak be a negyedik helyre.

2013 augusztusának végén megérkezett a csapathoz a korábbi Real Madrid CF játékos, Mesut Özil. A bajnokságban nem sikerült előrébb jutni, ugyanakkor hosszú évek után ismét sikerült elhódítani az FA Kupát. A 14/15-ös idényt egy Community Shield győzelemmel indították az ágyúsok, majd egy FA Kupa címvédéssel fejezték be, a Premier League-et pedig a harmadik helyen zárták. Ebben a szezonban már az Ágyúsoknál brillírozott a korábbi FC Barcelona játékos, Alexis Sánchez. A 15/16-os kiírásban szinte az összes nagycsapat jelentősen alul teljesített, melynek következtében a Leicester City FC lett a bajnok - az Arsenal nem tudott élni a lehetőséggel és csak a második helyen végzett. 17-ben az együttes hosszú évek után nem jutott be a legjobb négy közé a bajnokságban, az ötödik hely csupán Európa Liga indulást ért a következő idényben. Az FA Kupa megnyerése talán tompíthatta a szurkolók fájdalmát.

A 2017/18-as volt Wenger utolsó szezonja az Arsenal élén. Augusztusban megszerezte utolsó trófeáját a klubnál, amely a Community Shield volt. Tavasszal lett volna esélye még egyre, de a Manchester City FC túl erősnek bizonyult a Ligakupa döntőben. A gárda a hatodik helyen fejezte be a bajnokságot, és ugyan az Európa Liga megnyerésével sikerülhetett volna kvalifikálni a jövő évi BL kiírásra, az Atlético de Madrid jobb volt az elődöntőben.

A francia huszonkét évig volt az Arsenal menedzserre, csapata játszott egy BL és egy UEFA Kupa döntőt, hétszer nyerte meg a legrangosabb hazai kupasorozatot, az FA Kupát, ugyanennyiszer a Szuperkupát, vagyis a Community Shield-et, valamint háromszor a bajnokságot, ráadásul 2004-ben, azóta is egyedülálló módon, veretlenül. [14]

Játékos statisztikái[szerkesztés]

Klubokban[szerkesztés]

Klub Szezon Liga Kupa Európai összesen
Bajnokság Pályára lépések Gólok Pályára lépések Gólok Pályára lépések Gólok Pályára lépések Gólok
Mutzig 1969–70 CFA
1970–71 Division 3
1971–72 Division 3
1972–73 Division 3 3 1 3 1
összesen 3 1 3 1
FC Mulhouse 1973–74 Ligue 2 25 2 25 2
French Division 2 31 2 31 2
összesen 56 4 56 4
ASPV Strasbourg 1975–76 Bas-Rhin 3 1 3 1
1976–77 Division d'Honneur 5 0 5 0
1977–78 Division 3
összesen 8 1 8 1
RC Strasbourg 1978–79 Ligue 1 2 0 1 0 3 0
1979–80 1 0 1 0
1980–81 8 0 1 0 9 0
összesen 11 0 1 0 1 0 13 0
Karrier összesen 67 4 12 2 1 0 80 6

Edzői statisztika[szerkesztés]

2018. május 13-án lett frissítve.[15][16]

Csapat Nemzet –tól –ig Mérleg
M GY D V Győzelem %
AS Nancy francia 1984. július 1. 1987. július 1. 114 33 30 51 28.95
AS Monaco francia 1987. július 1. 1994. szeptember 17. 266 130 53 83 48.87
Nagoja Grampus Eight japán 1995. február 1. 1996. szeptember 30. 87 49 4 34 56.32
Arsenal angol 1996. október 1. 2018. május 13. 1235 707 280 248 57.25
összesen 1702 919 367 416 54

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. BBC News Moore heads honours roll call (angol nyelvű). 2003. június. 14.
  2. PL: Wenger elbúcsúzott, gólzáporos meccsen nyert a Tottenham (magyar nyelven), 2018. május 13. (Hozzáférés: 2018. május 14.)
  3. BBC Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben Ist Degree- engineering, Masters -Economics (angol nyelvű). 2008. április. 1.
  4. BBC Amy Lawrence Q&A on Arsène Wenger(angol nyelvű). 2008. április. 1.
  5. Guardin Who is he? - Jasper Rees cikke (angol nyelvű). 2003. augusztus 18.
  6. The Observer French lessons - Amy Lawrence cikke (angol nyelvű). 2006. október 1.
  7. Dénes Tamás & Mácsik Viktor. A legyőzhetetlen Arsenal, 1. átd. kiadás, Viktória Kiadó (2003). ISBN 963-86462-8-4 
  8. Independent Football: FROM MUTZIG TO HIGHBURY: A BRIEF HISTORY OF ARSeNE WENGER - Az Independent cikke a FindArticels.com-on(angol nyelvű). 1996. szeptember. 17.
  9. Napló[halott link] Wenger tíz esztendeje. 2006. augusztus 7.
  10. BBC Sport Football: Profile: Arsene Wenger (angol nyelvű). 2008. június 12.
  11. Európa Liga - archív eredmények, tabellák (magyar nyelven). www.eredmenyek.com. (Hozzáférés: 2019. június 24.)
  12. (2019. június 8.) „Arsène Wenger” (en nyelven). Wikipedia.  
  13. (2019. június 8.) „Arsène Wenger” (en nyelven). Wikipedia.  
  14. Arsene Wenger: Arsenal boss to leave club at end of season”, 2018. április 20. (Hozzáférés ideje: 2019. november 27.) (en-GB nyelvű) 
  15. footballdatabase.eu (angol nyelven)
  16. soccerbase.com (angol nyelven)

További információk[szerkesztés]