José Mourinho

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
José Mourinho
José Mourinho 2017-ben
José Mourinho 2017-ben
Személyes adatok
Teljes név José Mário dos Santos Mourinho Félix
Születési név José Mário dos Santos Mourinho Félix
Születési dátum 1963január 26. (55 éves)
Születési helySetúbal, Portugália
Állampolgárság portugál
Magasság174 cm
Testtömeg70 kg
Becenév The Special One
Poszt középpályás
Klubadatok
Jelenlegi klubja Manchester United (vezetőedző)
Edzőség
IdőszakKlub
2000portugál Benfica
2001–2002portugál Leiria
2002–2004portugál Porto
2004–2007angol Chelsea
2008–2010olasz Internazionale
2010–2013spanyol Real Madrid
2013–2015angol Chelsea
2016–angol Manchester United
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz José Mourinho témájú médiaállományokat.

José Mário dos Santos Félix Mourinho vagy egyszerűen José Mourinho (Setúbal, 1963. január 26. –) portugál labdarúgóedző. A világ legismertebb és legsikeresebb edzőinek egyike. Négy csapata nyert egymás után bajnoki címet - kettőt a Portóval, és kettőt a Chelsea-vel, továbbá a Portóval (2004-ben) és az Internazionaléval (2010-ben) Bajnokok Ligája és UEFA-kupa győztes is. Háromszor (2004-ben, 2005-ben és 2010-ben) választotta meg az IFFHS a világ legjobb edzőjének.

Pályafutása[szerkesztés]

Kezdetek[szerkesztés]

Mourinho fiatal korában labdarúgó szeretett volna lenni, de nem volt kiemelkedő tehetség, helyette 18 éves korában már az apjának segédkezett a meccsek elemzésénél. Ezek után Sir Bobby Robson másodedzője lett a Benficánál, és az angol tréner magával vitte a Barcelonához is. Robson távozása után Mourinho maradt a Barcánál, mint Louis van Gaal segítője, és ez nagyon pozitívan hatott a munkájára, mivel két teljesen más, de kiváló edzőtől tanulhatott. Hazaérkezve nem akart egyből egy nagy klubhoz szerződni, de a SL Benfica ajánlatának nem tudott nemet mondani. A csapattal vezették is a bajnokságot, de a tulajdonosok jó pár, Mourinhonál meghatározó játékost eladtak, így az edző elhagyta a klubot. A 2001-02-es szezonra a UD Leiria menedzsereként bravúrt hajtott végre, a korábban kiesőjelölt csapattal januárban már 3. helyen állt. Erre a teljesítményre felfigyelt az FC Porto vezetősége és szerződtette szezon közben a trénert.

Porto (2002-2004)[szerkesztés]

Mourinho a 2002-es év elején érkezett a FC Portóhoz, a csapat akkoriban mély válságban volt. Maximális célkitűzés volt a számára, hogy a csapatot az UEFA-kupát érő helyekre vezesse, és ezt Mourinho meg is tette. Nyáron olyan új, portugál játékosokat szerződtettek, akikről azt gondolták, hogy megállják a helyüket. Így kerültek a csapathoz a ma is elismert labdarúgók, mint Deco, Ricardo Carvalho vagy Paulo Ferreira. Mourinho bizalma nagy volt az új játékosok iránt, hiszen sem ő, sem az új csapattagok nem nyertek még semmilyen trófeát. Ehhez képest Mourinho első teljes szezonjában bajnok, kupagyőztes, és UEFA-kupagyőztes lett. Az UEFA-szuperkupa mérkőzésen az AC Milannal szemben kikaptak 1-0-ra, de volt esélyük akár győzni is, és ez nagy erőt adott nekik: a 2003-04-es szezonban megvédték bajnoki címüket, és meglepetésre bejutottak a UEFA-bajnokok ligája döntőjébe, többek közt a Manchester United FC-t is kiejtve az elődöntőben, és ott legyőzték a Real Madridot is búcsúztató AS Monacót (3-0). Ezek után Mourinho a Chelsea FC-hez igazolt.

Chelsea (2004-2007)[szerkesztés]

Mourinho 2004 júniusában érkezett az angol Chelsea-hez, ahol évi 4,2 millió fontos fizetésével (ami 2005-re 5,2 millióra emelkedett) az egyik legjobban fizetett edző lett.[1] Érkezése után egy sajtókonferencián azt nyilatkozta: "Kérem ne nevezzenek arrogánsnak, de Bajnokok Ligáját nyertem, és úgy gondolom, én különleges vagyok." Így kapta a "The Special One", vagyis "A különleges" becenevet.[2]

2004-2005

Mourinho a Portóból szervezte át a szakmai stábját a klubnál, a segédedző Baltemar Brito, a fitneszedző Rui Faria, a játékosmegfigyelő André Villas-Boas és a kapusedző Silvino Louro lett. Steve Clarke, az egykori Chelsea-játékos is a klubnál maradt, aki segédedzőként dolgozott már korábbi edzőknél a csapatnál. Mourinho tovább folytatta költekezés terén azt, amit előde, Claudio Ranieri abbahagyott. Több mint 70 millió fontot költött új igazolásokra; olyan játékosok érkeztek, mint Tiago Mendes (10 millió fontért) a Benficától, Didier Drogba (24 millió fontért) az Olympique de Marseille-től, Mateja Kežman (5,4 millió fontért) a PSV Eindhoventől, és a Porto-páros, Ricardo Carvalho (19,8 millió fontért) és Paulo Ferreira (13,3 millió fontért).

Első szezonjában december elején a Chelsea a tabella első helyét foglalta el, és bekerültek a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjébe. Első trófeáját, a Ligakupát 2005 februárjában szerezte, mikor a csapata Cardiffban hosszabbítás után 3–2-re győzött a Liverpool ellen. A Chelsea tovább bővítette trófeáinak számát, mikor rekordok sorozatát felállítva 50 év után megszerezték újabb élvonalbeli bajnoki címüket. A Bajnokok Ligájában azonban elbukták a döntőbe jutást, miután a későbbi győztes Liverpool győzte le őket az elődöntőben egy vitatható góllal.[3]

2005-2006

Az új szezon jól indult a csapat számára. A Szuperkupában 2–1-re győzték le az Arsenalt. Miután szinte az egész idényben a tabella első helyén álltak, a Manchester United elleni 3–0-s győzelemmel bebiztosították újabb bajnoki címüket. Ez volt Mourinho negyedik trófeája a klubnál. Miután a sikeredző megkapta a győzteseknek járó medálját, bedobta azt a nézők közé. Nem sokkal ezután újabb medált kapott, de az is a szurkolóké lett.

2006-2007

A 2006–07-es szezon kezdetekor felvetődött, hogy Mourinho elhagyja a klubot, mivel megromlott a viszonya a tulajdonossal, Roman Abramoviccsal, azonban tisztázta a félreértéseket, és azt nyilatkozta, hogy két esetben távozna: ha nem ajánlanának neki 2010 júniusáig új szerződést, vagy ha elbocsátanák.[4] Majd kijelentette, a szezonban mind a négy trófea megszerzése lesz a cél, hogy a Chelsea legyen az első Angliában, akiknek ez sikerül.

A Mourinho körüli spekulációk ellenére a csapat ismét megnyerte a Ligakupát, ezúttal az Arsenalt győzték le 2–1-re a döntőben a Millennium stadionban. Ennek ellenére a négy trófea megszerzése meghiúsult, mikor 2007. május 1-jén a Liverpool –két éven belül másodszor– kiütötte őket a Bajnokok Ligájából tizenegyesekkel az Anfielden, miután a két csapat összesítésben 1–1-re állt. Napokkal később a bajnoki címet is elbukták a Manchester Uniteddel szemben, mivel csak 1–1-es döntetlent értek el az Arsenal ellen az Emirates Stadionban 2007. május 6-án. A Chelsea az FA-kupában állhatott bosszút a Uniteden, mikor 1–0-ra győztek a döntőben Didier Drogba góljával. Ez volt a Chelsea negyedik, és Mourinho első FA-kupája, és az első döntő, amit az új Wembley Stadionban rendeztek. Mourinho ezzel az összes lehetséges kupát megnyerte a csapattal a Premier League-ben.

A következő szezon első mérkőzésén a Chelsea máris felállított egy új angol rekordot veretlen hazai mérkőzések tekintetében. A csapat 64 mérkőzéses rekordja a Liverpool rekordját múlta felül, akik 1978 és 1981 között voltak sorozatban veretlenek hazai pályán.[5] Ennek ellenére a Chelsea szezonkezdése nem a vártnak megfelelően alakult. Kikaptak az Aston Villától, majd gól nélküli döntetlent játszottak hazai pályán a Blackburn Roversszel. Első Bajnokok Ligája mérkőzésükön is csak egy 1–1-es döntetlent értek el a norvég Rosenborg ellen.

Mourinho ezután 2007. szeptember 20-án váratlanul elhagyta a csapatot. Ő volt a Chelsea történetének legsikeresebb edzője, hat trófeát nyert három év alatt, valamint minden hazai mérkőzésükön veretlen volt a csapat.

Inter (2008-2010)[szerkesztés]

2008-2009

Mourinho-t 2008. június 2-án nevezték ki az olasz Internazionale vezetőedzőjének, a csapatnál Roberto Mancini-t váltotta, és hároméves szerződést kötött.[6][7] Első sajtókonferenciáján, 2008. június 3-án csak olaszul beszélt, amit elmondása szerint három hét alatt tanult meg.[8] Segédedzőjének a korábbi Inter játékost, Giuseppe Baresi-t választotta, Rui Faria fitneszedző, Silvino Louro kapusedző és André Villas Boas megfigyelő lett, aki a Chelsea-nél és a Portonál is dolgozott együtt a portugál edzővel.[9] Első interjújában kijelentette, hogy csak két-három új játékost szeretne igazolni csapatába a nyár folyamán.[10] 2008. július 15-én a brazil Alessandro Faiolhe Amantino, vagyis Mancini lett Mourinho első igazolása, aki 12,5 millió euróért váltott klubot.[11] 2008. július 28-án a ghánai középpályás, Sulley Muntari érkezett 14 millió euróért.[12] 2008. szeptember 1-jén, a nyári átigazolási időszak utolsó napján Mourinho egy harmadik játékost is az Interhez hozott a portugál Ricardo Quaresma személyében 18 millió fontért.[13] Annak ellenére, hogy többször is kijelentette, ismét együtt akar dolgozni Frank Lamparddal, az angol végül a Chelsea FC-nél maradt.

2008. augusztus 24-én Mourinho megnyerte első olasz trófeáját, az olasz szuperkupát, miután az Inter büntetőkkel 6–5-re győzte le az AS Roma csapatát.[14] Ebben a szezonban bajnok lett az Interrel, de a BL-ből búcsúztatta őket a döntőben vereséget szenvedő Manchester United, és a kupából is kiestek. A közvélemény egyáltalán nem volt lenyűgözve José első olaszországi szezonjától, hiszen ezúttal sem történt meg az oly régóta várt nemzetközi áttörés.

2009-2010

Mourinho ezért jelentős erősítéseket hozott: érkezett Diego Milito és Thiago Motta a Genovától, Wesley Sneijder a Real Madridtól, Lúció az FC Bayern Münchentől, és az FC Barcelona-tól Samuel Eto’o (illetve több mint 40 millió euró) Zlatan Ibrahimovićért. Az Internek fennállása legsikeresebb szezonja lett a 2009-10-es, amikor Mourinho mindent megnyert a csapattal, amit lehetett: BL-t, kupát és bajnokságot. Érdekesség, hogy mindhárom sorozatban Diego Milito szerezte azt a gólt, amivel csapata megnyerte az adott sorozatot. A csapat kulcsjátékosai a karmester Sneijder, a szélen robotoló Eto'o, a védelmet irányító Lúcio (és Júlio César kapus), valamint a gólokat termelő Milito voltak. Az Inter annak ellenére nyerte meg a BL-t, hogy a csoportból is alig jutottak tovább. A nyolcaddöntőben Mourinho visszatért korábbi sikereinek helyszínére; a Chelsea-t 3-1-es összesítéssel ejtette ki az Inter. A legnehezebb feladat az elődöntőben várt a milánóiakra, azonban a Barcelona ellen is továbbjutottak, kettő, igazán drámai mérkőzést követően. A Bayern ellen 2-0-ra megnyert döntőt követően Mourinho szinte azonnal távozott. Két év alatt 2 bajnoki címet, 1 Olasz Kupát, 1 Olasz Szuperkupát és egy Bajnokok Ligáját nyert a csapattal.

Real Madrid (2010-2013)[szerkesztés]

Miután 2010. május 22-én az Internazionale-val megnyerte a Bajnokok ligáját, másnap bejelentette, hogy érkezik Madrid-ba. A Real Madrid CF 16 millió eurót fizetett az Internazionale-nak, José Mourinho 4 éves szerződést írt alá a királyi gárdával.

2010-2011

A 2011-es évet egy BBVA Liga ezüstéremmel és egy Spanyol Király Kupa címmel zárták.A Bajnokok Ligájában a FC Barcelona búcsúztatta őket az elődöntőben. Ugyan Mourinho számára természetesen a Bajnokok Ligája győzelem volt a cél, a csapat hosszú évek után most volt először képes túljutni a legjobb 16 közül.

2011-2012

Jó pár év után 2012-ben végre megnyerték a spanyol bajnoki címet, megelőzve minden idők talán legjobb Barcelonáját. A Bajnokok Ligájából újra az elődöntőben estek ki, ezúttal a FC Bayern München búcsúztatta őket tizenegyesekkel.

2012-2013

A 2013-as évet egy szuperkupa győzelemmel kezdték, ezzel Mourinho megnyert minden lehetséges spanyol trófeát. A Copa del Rey döntőben az Atlético de Madridot kapták, és 2-1-es vereséget szenvedtek. A bajnokságot a Barcelona nyerte meg, a Bajnokok Ligájából pedig ismét az elődöntőben estek ki. A Borussia Dortmundtól az első mérkőzésen súlyosan, 4-1-re kikaptak, majd ugyan a visszavágón az utolsó 10 percben rúgtak 2 gólt, de 4-3-as összesítéssel így is a németek jutottak tovább. A tréner már a Manchester United elleni nyolcaddöntő után is azt hangoztatta, hogy a gyengébb csapat jutott tovább. A BL kiesést követően már biztos volt, hogy Mourinho nem fog maradni, leginkább a megromlott viszonyának köszönhetően a játékosokkal. A portugál összeveszett honfitársával, Cristiano Ronaldoval, a csapatkapitánnyal, Iker Casillas-szal, illetve egy másik vezéregyéniséggel, Sergio Ramos-szal is. Vegyes öltözőbeli megítélése ellenére Mourinho mindegyik évében nyert valamilyen trófeát, a Bajnokok Ligájában pedig ő indította el azt a folyamatot, amit később Ancelotti, majd Zidane vittek tovább.

Visszatérés a Chelsea FC-hez (2013-2015)[szerkesztés]

2013-2014

2013. június 3-án jelentették be, hogy ismét Mourinho lesz a Chelsea FC menedzsere, és hogy egy négyéves szerződést írt alá. Londoni visszatérése egy Európai Szuperkupa meccsel indult, melyet csapata tizenegyesekkel bukott el a Bayern ellen. A bajnokságban a gárda a harmadik helyig jutott - Mourinho többször hangoztatta a hozzá közel állóknak, hogy a keret nagymértékű megerősítése fog kelleni az újabb bajnoki címhez. A csapat a BL-ben egészen a legjobb négyig jutott, ahol az Atletico jelentette a végállomást.

2014–2015[szerkesztés]

A szezon előtt csatlakozott a csapathoz Diego Costa, Cesc Fàbregas, és Thibaut Courtois, a Mourinho által kért erősítések tehát megérkeztek.

Az első fordulóban 1-3-as győzelmet arattak idegenben a Burnley otthonában, a mutatott játék alapján pedig nagyon jól látszott, hogy ebben az évben a Chelsea lehet a bajnokság egyik fő esélyese. Ezt tovább erősítették az olyan mérkőzések , mint az Everton elleni 3-6-os idegenbeli siker, az Arsenal elleni 2-0-s hazai győzelem (itt mutatkozott meg legjobban a Mourinho és Wenger közti folyamatos ellenségeskedés), a Liverpool elleni 1-2-es győzelem az Anfielden, vagy a Tottenham elleni 3-0-s siker. Említésre méltó még a két 1-1-es döntetlen a két manchesteri csapat ellen, mind a kettő idegenben.

2015. január 24-én az FA-kupa negyedik fordulójában meglepetésre 4-2-es vereséget szenvedtek a Bradford City AFC csapatától. Március 1-én a Tottenham feletti 2-0-s sikerrel megnyerték a ligakupát, ami Mourinho első trófeája volt újbóli kinevezése óta.[15] A BL-ből már a legjobb 16 között búcsúzni kényszerültek, ám a Premier League-ben megállíthatatlan volt a Mourinho féle Chelsea, köszönhetően főként a kapuban Courtois, a védelemben John Terry, a középpályán Fabregas illetve Hazard, a csatársorban pedig Diego Costa kiváló teljesítményének. A bajnokság vége felé közeledve egyre inkább érezhető volt, hogy a csapatot csak a 3 pont érdekli, ezért olykor unalmas védekező játékkal 1-0-ra, 2-0-ra vagy éppen 2-1-re nyerték meg a legtöbb bajnoki találkozót. Miután áprilisban legyőzték a Louis van Gaal irányította Manchester Unitedet 1-0-ra a Stamford Bridgen, gyakorlatilag biztossá vált, hogy a szezon bajnoka a Chelsea lesz. Ez végül május 3-án vált hivatalossá, miután otthon Eden Hazard tizenegyes góljának köszönhetően 1-0-ra megverték a Crystal Palace csapatát, s így matematikailag is bebiztosították ötödik bajnoki címüket, amit az utolsó fordulóban ünnepelhettek, miután 3-1-re megverték a Sunderlandet hazai pályán. A Chelsea végül 87 ponttal toronymagasan lett bajnok, hiszen a második helyezett Manchester City csak 79 pontot gyűjtött. Mourinho tehát a 4-2-3-1-es felállással ismét egy könyörtelen csapatot épített, amely a bajnokság során mindössze csak 3 vereséget szenvedett.

2015–2016[szerkesztés]

José Mourinho a harmadik szezonját kezdte a Chelsea edzőjeként, azonban a jelentős érkezők nélküli nyár aggodalomra adhatott okot. Az első fordulóban az ismét dobogóra várt csapat csupán 2-2-es döntetlent ért el a Swansea ellen. A meccs közben Mourinho heves vitába keveredett a Chelsea nevezetes doktornőjével, Eva Carneiroval, akit később el is bocsátott a klubtól. Ez az incidens alapozta meg a lejtőn való megindulást. Az első tizenkét fordulóban mindössze 11 pontot szerzett a csapat, és kilencet elbukott az idény első 16 bajnokijából. Nemcsak az Everton, Liverpool vagy éppen Manchester City kaliberű csapatok verték meg a címvédőt akár hazai pályán, de a Crystal Palace, Southampton, West Ham vagy a Bournemouth csapatának sem okozott gondot a Chelsea legyőzése. Ennek ellenére Mourinho többször hangoztatta, hogy nem hajlandó elmenni, vállalja a felelősséget. Ezen felül azt is kijelentette, hogy a szurkolók ,,nem hülyék˝ és minden bizonnyal ők is tudnak a nyilvánvaló edzőbuktatásról, melyet néhány játékosa folytat ellene - gondolt itt elsősorban Fabregasra, Hazardra és Costára. Miután decemberben kikapott az általa korábban oly sokszor kritizált Claudio Ranieritől, aki később mindenki csodálkozására bajnokot csinált a Leicester Cityből, Roman Abramovics kénytelen volt meneszteni Mourinhot. Azt a José Mourinhot, aki ennek ellenére is a Chelsea valaha volt legsikeresebb menedzsere marad.

Manchester United (2016-)[szerkesztés]

2016. május 27-én hivatalosan is bejelentették, hogy az elkövetkező három évben José Mourinho lesz a Manchester United FC menedzsere.[16]

2016-2017

Mourinho manchesteri korszaka rögtön egy trófea megszerzésével kezdődött - a csapat a tavalyi bajnok Leicestert múlta felül a Community Shieldben. A bajnokságot is zsinórban három győzelemmel kezdték, a válogatott szünet után azonban jelentősen megváltoztak a dolgok - januárra már nagyjából biztossá is vált, hogy a legjobb négybe kerülés lehet csupán reális cél. Ennek egyik oka a többfrontos küzdelem volt - a United továbbjutott az Európa Liga csoportköréből, az Angol Ligakupában pedig egészen a döntőig menetelt, melyet meg is nyert 3-2-re a Southampton ellen, többek között Zlatan Ibrahimovic duplájának köszönhetően. Tavasszal aztán nyilvánvalóvá vált, hogy a következő évi BL szereplés csak az Európa Liga győzelemmel lesz abszolválható. Ez végül be is következett, a vörösök az Ajaxot múlták felül a döntőben, így a bajnokságban elért hatodik hely ellenére kvalifikálták magukat a Bajnokok Ligájába. Mourinho egy év alatt tehát rögtön három trófeát nyert.

2017-2018

A portugál jóval kevesebbet tudott nyújtani ahhoz képest, amiket korábban elért a különböző csapatoknál eltöltött második szezonjaiban. Ugyan a United második lett a bajnokságban, így is csúnyán lemaradt a városi rivális City-től. A BL-ben csoportelsőként jutott tovább a gárda az egyenes kieséses szakaszba, ahol viszont rögtön el is búcsúztatta őket a némileg talán alábecsült Sevilla az Old Traffordon. A párharc után nem sokkal egy sajtótájékoztatón a portugál a United futball örökségét okolta a kiesésért. Az FA Kupa lehetett volna az egyetlen trófea, amit felemelhetett volna a csapatkapitány, Antonio Valencia a szezon végén, azonban a döntőben a Chelsea jobbnak bizonyult. Mourinho így tőle nem megszokott módon kupa nélkül zárta második szezonját aktuális csapatánál.

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Statisztika[szerkesztés]

2018. augusztus 10-én lett frissítve.

Csapat Nemzet –tól –ig Mérleg
M GY D V Győzelem %
Benfica portugál 2000. szeptember 20. 2000. december 5. 11 6 3 2 54.55
União de Leiria portugál 2001. április 14. 2002. január 20. 20 9 7 4 45
Porto portugál 2002. január 23. 2004. május 26 127 91 21 15 71.65
Chelsea angol 2004. június 2. 2007. szeptember 20. 185 124 40 18 67.03
Internazionale olasz 2008. június 2. 2010. május 28. 108 67 26 15 62.04
Real Madrid spanyol 2010. május 31. 2013. június 1. 178 128 28 22 71.91
Chelsea angol 2013. június 3. 2015. december 17. 136 80 29 27 58.82
Manchester United angol 2016. május 27. jelenleg 121 75 25 21 61.98
Összesen 886 580 179 127 65.46

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Victory for Mourinho as Chelsea back down. The Independent, 2005. április 6. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 20.)
  2. What Mourinho said. BBC Sport, 2004. június 2.
  3. Motion expert says Garcia's shot did cross the line. The Independent, 2005. május 5. [2012. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 16.)
  4. Jose:Respect for fans; Respect for Carling Cup”, ChelseaFC, 2007. február 24.. [2007. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2007. február 24.) 
  5. "Mourinho thrilled to break new record". BBC Sport
  6. Josè Mourinho joins Inter. inter.it. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
  7. Inter confirm Mourinho. skysports.com. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
  8. E' subito Mourinho-show. "Né speciale, né pirla"”, La Gazzetta dello Sport, 2008. június 3. (Hozzáférés ideje: 2008. június 3.) (olasz nyelvű) 
  9. Mourinho takes over as Inter boss. BBC Sport. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
  10. Jose Mourihno Charms the Italians after joining Inter”, Telegraph, 2008. július 2. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 15.) (angol nyelvű) 
  11. Offical: Inter sign Mancini”, Goal.com, 2008. július 20. (Hozzáférés ideje: 2008. július 20.) (angol nyelvű) 
  12. Offical: Inter sign Muntari”, Goal.com, 2008. július 28. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 15.) (angol nyelvű) 
  13. Adam, Scime: Official: Quaresma Joins Inter. Goal.com, 2008. szeptember 1. (Hozzáférés: 2008. szeptember 1.)
  14. Mourinho: Victory was deserved. Goal.com. (Hozzáférés: 2008. augusztus 25.)
  15. [1]
  16. [2]

További információk[szerkesztés]

  • [imdb.com/name/nm1542742/ José Mourinho]. imdb.com
  • José Mourinho. worldfootball.net