José Mourinho

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
José Mourinho
Mourinho Madrid.jpg
Személyes adatok
Teljes név José Mário dos Santos Mourinho Félix
Születési dátum 1963január 26. (52 éves)
Születési hely Setúbal, Portugália
Magasság 180 cm
Becenév The Special One
Edzőség
Időszak Klub
2000 portugál Benfica
2001–2002 portugál Leiria
2002–2004 portugál Porto
2004–2007 angol Chelsea
2008–2010 olasz Internazionale
2010–2013 spanyol Real Madrid
2013– angol Chelsea
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz José Mourinho témájú médiaállományokat.

José Mário dos Santos Félix Mourinho (Setúbal, 1963. január 26. –) portugál labdarúgóedző, jelenleg a Chelsea vezetőedzője.

A XXI. század első évtizedének egyik legsikeresebb és legelismertebb edzője. Négyszer nyert egymás után bajnoki címet - kettőt a Portóval, és kettőt a Chelsea-vel, továbbá a Portóval (2004-ben) és az Internazionaléval (2010-ben) Bajnokok Ligája és UEFA-kupa győztes is. Háromszor (2004-ben, 2005-ben és 2010-ben) választotta meg az IFFHS a világ legjobb edzőjének.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mourinho fiatalként futballista akart lenni, de nem volt kiemelkedő tehetség, és 18 éves korában már az apjának segédkezett a meccsek elemzésével. Ezek után Sir Bobby Robson másodedzője lett a Benficánál, és az angol tréner magával vitte a Barcelonához is. Robson távozása után Mourinho maradt a Barcánál, mint van Gaal segítője, és ez nagyon pozitívan hatott a munkájára, mivel 2 teljesen más, de kiváló edzőtől tanulhatott. Hazaérkezve nem akart egyből egy nagy klubhoz szerződni, de a Benfica ajánlatának nem tudott nemet mondani. A csapattal vezették is a bajnokságot, de a tulajdonosok jó pár, Mourinhonál meghatározó játékost eladtak, így az edző elhagyta a klubot. A 2001-02-es szezonra a Leiria menedzsereként bravúrt hajtott végre: a kiesőjelölt csapattal januárban 3. helyen állt. Erre a teljesítményre felfigyelt az FC Porto vezetősége, és alkalmazta szezon közben a trénert.

Porto[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mourinho a 2002-es év elején érkezett a Portohoz, ami akkoriban mély válságban volt. Maximális célkitűzés volt a számára, hogy a csapatot az UEFA-kupát érő helyekre vezesse, és ezt Mourinho meg is tette. Nyáron olyan új, portugál játékosokat szerződtettek, akikről azt gondolták, hogy megállják a helyüket. Így kerültek a csapathoz olyan, ma is elismert labdarúgók, mint Deco, Ricardo Carvalho vagy Paulo Ferreira. Mourinho bizalma nagy volt az új játékosok iránt, hiszen sem ő, sem az új csapattagok nem nyertek még semmilyen trófeát. Ehhez képest Mourinho első teljes szezonjában bajnok, kupagyőztes és UEFA-kupagyőztes lett. Az Európai Szuperkupán a Milannal szemben kikaptak 1-0-ra, de volt esélyük akár győzni is, és ez nagy erőt adott nekik: a 2003-04-es szezonban megvédték bajnoki címüket, és bejutottak a Bajnokok Ligájának a döntőjébe, többek közt a Manchester Unitedet is kiejtve, és ott legyőzték a Real Madridot is búcsúztató AS Monacót. Ezek után Mourinho a Chelsea-hez igazolt.

Chelsea[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mourinho 2004 júniusában érkezett az angol Chelsea-hez, ahol évi 4,2 millió fontos fizetésével (ami 2005-re 5,2 millióra emelkedett) az egyik legjobban fizetett edző lett.[1] Érkezése után egy sajtókonferencián azt nyilatkozta: "Kérem ne nevezzenek arrogánsnak, de Bajnokok Ligáját nyertem, és úgy gondolom, én különleges vagyok." Így kapta a "The Special One", vagyis "A különleges" becenevet.[2]

Mourinho a Portóból szervezte át a szakmai stábját a klubnál, a segédedző Baltemar Brito, a fitneszedző Rui Faria, a játékosmegfigyelő André Villas-Boas és a kapusedző Silvino Louro lett. Steve Clarke, az egykori Chelsea-játékos is a klubnál maradt, aki segédedzőként dolgozott már korábbi edzőknél a csapatnál. Mourinho tovább folytatta költekezés terén azt, amit előde, Claudio Ranieri abbahagyott. Több mint 70 millió fontot költött új igazolásokra; olyan játékosok érkeztek, mint Tiago Mendes (10 millió fontért) a Benficától, Didier Drogba (24 millió fontért) az Olympique Marseille-től, Mateja Kežman (5,4 millió fontért) a PSV Eindhoventől, és a Porto-páros, Ricardo Carvalho (19,8 millió fontért) és Paulo Ferreira (13,3 millió fontért).

Első szezonjában december elején a Chelsea a tabella első helyét foglalta el, és bekerültek a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjébe. Első trófeáját, a Ligakupát 2005 februárjában szerezte, mikor a csapata Cardiffban hosszabbítás után 3–2-re győzött a Liverpool ellen. A Chelsea tovább bővítette trófeáinak számát, mikor rekordok sorozatát felállítva 50 év után megszerezték újabb élvonalbeli bajnoki címüket. A Bajnokok Ligájában azonban elbukták a döntőbe jutást, miután a későbbi győztes Liverpool győzte le őket az elődöntőben egy vitatható góllal.[3]

A következő szezon jól indult a csapat számára. A Szuperkupában 2–1-re győzték le az Arsenalt. Miután szinte az egész idényben a tabella első helyén álltak, a Manchester United elleni 3–0-s győzelemmel bebiztosították újabb bajnoki címüket. Ez volt Mourinho negyedik trófeája a klubnál. Miután a sikeredző megkapta a győzteseknek járó medálját, bedobta azt a nézők közé. Nem sokkal ezután újabb medált kapott, de az is a szurkolóké lett.

A 2006–07-es szezon kezdetekor felvetődött, hogy Mourinho elhagyja a klubot, mivel megromlott a viszonya a tulajdonossal, Roman Abramoviccsal, azonban tisztázta a félreértéseket, és azt nyilatkozta, hogy két esetben távozna: ha nem ajánlanának neki 2010 júniusáig új szerződést, vagy ha elbocsátanák.[4] Majd kijelentette, a szezonban mind a négy trófea megszerzése lesz a cél, hogy a Chelsea legyen az első Angliában, akiknek ez sikerül.

A Mourinho körüli spekulációk ellenére a csapat ismét megnyerte a Ligakupát, ezúttal az Arsenalt győzték le 2–1-re a döntőben a Millennium stadionban. Ennek ellenére a négy trófea megszerzése meghiúsult, mikor 2007. május 1-jén a Liverpool –két éven belül másodszor– kiütötte őket a Bajnokok Ligájából tizenegyesekkel az Anfielden, miután a két csapat összesítésben 1–1-re állt. Napokkal később a bajnoki címet is elbukták a Manchester Uniteddel szemben, mivel csak 1–1-es döntetlent értek el az Arsenal ellen az Emirates Stadionban 2007. május 6-án. A Chelsea az FA-kupában állhatott bosszút a Uniteden, mikor 1–0-ra győztek a döntőben Didier Drogba góljával. Ez volt a Chelsea negyedik, és Mourinho első FA-kupája, és az első döntő, amit az új Wembley stadionban rendeztek. Mourinho ezzel az összes lehetséges kupát megnyerte a csapattal a Premier League-ben.

A következő szezon első mérkőzésén a Chelsea máris felállított egy új angol rekordot veretlen hazai mérkőzések tekintetében. A csapat 64 mérkőzéses rekordja a Liverpool rekordját múlta felül, akik 1978 és 1981 között voltak sorozatban veretlenek hazai pályán.[5] Ennek ellenére a Chelsea szezonkezdése nem a vártnak megfelelően alakult. Kikaptak az Aston Villától, majd gól nélküli döntetlent játszottak hazai pályán a Blackburn Roversszel. Első Bajnokok Ligája mérkőzésükön is csak egy 1–1-es döntetlent értek el a norvég Rosenborg ellen.

Mourinho ezután 2007. szeptember 20-án váratlanul elhagyta a csapatot. Ő volt a Chelsea történetének legsikeresebb edzője, hat trófeát nyert három év alatt, valamint minden hazai mérkőzésükön veretlen volt a csapat.

Inter[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mourinho-t 2008. június 2-án nevezték ki az olasz Internazionale vezetőedzőjének, a csapatnál Roberto Mancini-t váltotta, és három éves szerződést kötött.[6][7] Első sajtókonferenciáján, 2008. június 3-án csak olaszul beszélt, amit elmondása szerint három hét alatt tanult meg.[8]

Segédedzőjének a korábbi Inter játékost, Giuseppe Baresi-t választotta, Rui Faria fitneszedző, Silvino Louro kapusedző és André Villas Boas megfigyelő lett, aki a Chelsea-nél és a Portonál is dolgozott együtt a portugál edzővel.[9]

Első interjújában kijelentette, hogy csak két-három új játékost szeretne igazolni csapatába a nyár folyamán.[10] 2008. július 15-én a brazil Alessandro Faiolhe Amantino, vagyis Mancini lett Mourinho első igazolása, aki 12,5 millió euróért váltott klubot.[11] 2008. július 28-án a ghánai középpályás, Sulley Ali Muntari érkezett 14 millió euróért.[12] 2008. szeptember 1-jén, a nyári átigazolási időszak utolsó napján Mourinho egy harmadik játékost is az Interhez hozott a portugál Ricardo Quaresma személyében 18 millió fontért.[13] Annak ellenére, hogy többször is kijelentette, ismét együtt akar dolgozni Frank Lamparddal, az angol végül a Chelsea-nél maradt.

2008. augusztus 24-én Mourinho megnyerte első olasz trófeáját, az olasz szuperkupát, miután az Inter büntetőkkel 6–5-re győzte le az AS Roma csapatát.[14] Ebben a szezonban bajnok lett az Interrel, de a BL-ből búcsúztatta őket a döntőben vereséget szenvedő Manchester United, és a kupából is kiestek. Mourinho ezért jelentős erősítéseket hozott: érkezett Diego Milito és Thiago Motta a Genovától, Wesley Sneijder a Real Madridtól, Lúciót a Bayern Münchentől, és a Barcelona Samuel Eto'o-t (illetve több mint 40 millió eurót) adta Zlatan Ibrahimovicért. Az Internek fennállása legsikeresebb szezonja lett a 2009-10-es, amikor Mourinho mindent megnyert a csapattal, amit lehetett: BL-t, kupát és bajnokságot. Érdekesség, hogy mindhárom sorozatban Diego Milito szerezte azt a gólt, amivel csapata megnyerte az adott sorozatot. A csapat kulcsjátékosai a karmester Sneijder, a szélen robotoló Eto'o, a védelmet irányító Lúcio (és Júlio César kapus), valamint a gólokat termelő Milito voltak.

Real Madrid[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután 2010. május 22-én az Internazionale-val megnyerte a Bajnokok ligáját, másnap bejelentette, hogy érkezik Madrid-ba. A Real Madrid 16 millió eurót fizetett az Internazionale-nak, José Mourinho 4 éves szerződést írt alá a királyi gárdával.A 2011-es évet egy BBVA Liga ezüstéremmel és egy Spanyol Király Kupa címmel zárták.A Bajnokok Ligájában a Barcelona búcsúztatta őket az elődöntőben.2012-ben megnyerték a spanyol bajnoki címet, a Bajnokok Ligájából újra az elődöntőben estek ezúttal a Bayern München búcsúztatta őket tizenegyesekkel.A 2013-as évet egy Spanyol Szuperkupa győzelemmel kezdték.A Spanyol Kupa döntőében az Atletico Madridot kapták a döntőre még nem került sor a bajnokságot a Barcelona megnyerte a Bajnokok Ligájából ismét az elődöntőben estek ki egy másik német csapattól a Borussia Dortmundtól az első mérkőzés csúnya 4-1-es vereség zárta majd a visszavágón az utolsó 10 percben rúgtak a Blancók 2 gólt ezzel 4-3-as összesítéssel a Dortmund jutott tovább.Ekkor már biztos volt hogy Mourinho nem fog maradni. Pletykák jártak arról hogy vissza fog térni a Chelsea-hez. Később az is kiderült hogy már meg is egyeztek Roman Abramovics-csal .

Sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapat Nemzet –tól –ig Mérleg
M GY D V Győzelem % RG KG +/-
Benfica portugál 2000. szeptember 20. 2000. december 5. 11 6 3 2 54.55 17 9 +8
União de Leiria portugál 2001. április 14. 2002. január 20. 20 11 5 4 55 47 28 +19
Porto portugál 2002. január 23. 2004. május 26 127 88 24 15 69.29 222 79 +143
Chelsea angol 2004. június 2. 2007. szeptember 20. 185 131 36 18 70.81 330 119 +211
Internazionale olasz 2008. június 2. 2010. május 28. 108 68 25 15 62.96 185 94 +91
Real Madrid spanyol 2010. május 31. 2013. június 1. 94 72 12 10 76.6 256 76 +180
Összesen 545 376 105 64 68.99 1057 405 +652

Legutóbbi frissítés dátuma: 2013.06.01"

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Victory for Mourinho as Chelsea back down. The Independent, 2005. április 6.
  2. What Mourinho said. BBC Sport, 2004. június 2.
  3. Motion expert says Garcia's shot did cross the line. The Independent, 2005. május 5.
  4. Jose:Respect for fans; Respect for Carling Cup”, ChelseaFC, 2007. február 24. (Hozzáférés ideje: 2007. február 24.) 
  5. "Mourinho thrilled to break new record". BBC Sport
  6. Josè Mourinho joins Inter. inter.it. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
  7. Inter confirm Mourinho. skysports.com. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
  8. E' subito Mourinho-show. "Né speciale, né pirla"”, La Gazzetta dello Sport, 2008. június 3. (Hozzáférés ideje: 2008. június 3.) (olasz nyelvű) 
  9. Mourinho takes over as Inter boss. BBC Sport. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
  10. Jose Mourihno Charms the Italians after joining Inter”, Telegraph, 2008. július 2. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 15.) (angol nyelvű) 
  11. Offical: Inter sign Mancini”, Goal.com, 2008. július 20. (Hozzáférés ideje: 2008. július 20.) (angol nyelvű) 
  12. Offical: Inter sign Muntari”, Goal.com, 2008. július 28. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 15.) (angol nyelvű) 
  13. Adam, Scime: Official: Quaresma Joins Inter. Goal.com, 2008. szeptember 1. (Hozzáférés: 2008. szeptember 1.)
  14. Mourinho: Victory was deserved. Goal.com. (Hozzáférés: 2008. augusztus 25.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz José Mourinho témájú médiaállományokat.