José Mourinho

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
José Mourinho
José Mourinho (2015)
José Mourinho (2015)
Személyes adatok
Teljes név José Mário dos Santos Mourinho Félix
Születési dátum 1963január 26. (53 éves)
Születési hely Setúbal, Portugália
Állampolgárság portugál
Magasság 180 cm
Becenév The Special One
Klubadatok
Jelenlegi klubja Manchester United FC (Vezetőedző)
Edzőség
Időszak Klub
2000 portugál Benfica
2001–2002 portugál Leiria
2002–2004 portugál Porto
2004–2007 angol Chelsea
2008–2010 olasz Internazionale
2010–2013 spanyol Real Madrid
2013–2015 angol Chelsea
2016– angol Manchester United
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz José Mourinho témájú médiaállományokat.

José Mário dos Santos Félix Mourinho (Setúbal, 1963. január 26. –) portugál labdarúgóedző. A világ legismertebb és legsikeresebb edzőinek egyike. Négy csapata nyert egymás után bajnoki címet - kettőt a Portóval, és kettőt a Chelsea-vel, továbbá a Portóval (2004-ben) és az Internazionaléval (2010-ben) Bajnokok Ligája és UEFA-kupa győztes is. Háromszor (2004-ben, 2005-ben és 2010-ben) választotta meg az IFFHS a világ legjobb edzőjének.

Pályafutása[szerkesztés]

Kezdetek[szerkesztés]

Mourinho fiatal korában labdarúgó szeretett volna lenni, de nem volt kiemelkedő tehetség, helyette 18 éves korában már az apjának segédkezett a meccsek elemzésénél. Ezek után Sir Bobby Robson másodedzője lett a Benficánál, és az angol tréner magával vitte a Barcelonához is. Robson távozása után Mourinho maradt a Barcánál, mint Louis van Gaal segítője, és ez nagyon pozitívan hatott a munkájára, mivel két teljesen más, de kiváló edzőtől tanulhatott. Hazaérkezve nem akart egyből egy nagy klubhoz szerződni, de a SL Benfica ajánlatának nem tudott nemet mondani. A csapattal vezették is a bajnokságot, de a tulajdonosok jó pár, Mourinhonál meghatározó játékost eladtak, így az edző elhagyta a klubot. A 2001-02-es szezonra a UD Leiria menedzsereként bravúrt hajtott végre, a korábban kiesőjelölt csapattal januárban már 3. helyen állt. Erre a teljesítményre felfigyelt az FC Porto vezetősége és szerződtette szezon közben a trénert.

Porto[szerkesztés]

Mourinho a 2002-es év elején érkezett a FC Portohoz, a csapat akkoriban mély válságban volt. Maximális célkitűzés volt a számára, hogy a csapatot az UEFA-kupát érő helyekre vezesse, és ezt Mourinho meg is tette. Nyáron olyan új, portugál játékosokat szerződtettek, akikről azt gondolták, hogy megállják a helyüket. Így kerültek a csapathoz a ma is elismert labdarúgók, mint Deco, Ricardo Carvalho vagy Paulo Ferreira. Mourinho bizalma nagy volt az új játékosok iránt, hiszen sem ő, sem az új csapattagok nem nyertek még semmilyen trófeát. Ehhez képest Mourinho első teljes szezonjában bajnok, kupagyőztes, és UEFA-kupagyőztes lett. Az UEFA-szuperkupa mérkőzésen az AC Milannal szemben kikaptak 1-0-ra, de volt esélyük akár győzni is, és ez nagy erőt adott nekik: a 2003-04-es szezonban megvédték bajnoki címüket, és meglepetésre bejutottak a UEFA-bajnokok ligája döntőjébe, többek közt a Manchester United FC-t is kiejtve az elődöntőben, és ott legyőzték a Real Madridot is búcsúztató AS Monacót (3-2). Ezek után Mourinho a Chelsea FC-hez igazolt.

Chelsea[szerkesztés]

Mourinho 2004 júniusában érkezett az angol Chelsea-hez, ahol évi 4,2 millió fontos fizetésével (ami 2005-re 5,2 millióra emelkedett) az egyik legjobban fizetett edző lett.[1] Érkezése után egy sajtókonferencián azt nyilatkozta: "Kérem ne nevezzenek arrogánsnak, de Bajnokok Ligáját nyertem, és úgy gondolom, én különleges vagyok." Így kapta a "The Special One", vagyis "A különleges" becenevet.[2]

Mourinho a Portóból szervezte át a szakmai stábját a klubnál, a segédedző Baltemar Brito, a fitneszedző Rui Faria, a játékosmegfigyelő André Villas-Boas és a kapusedző Silvino Louro lett. Steve Clarke, az egykori Chelsea-játékos is a klubnál maradt, aki segédedzőként dolgozott már korábbi edzőknél a csapatnál. Mourinho tovább folytatta költekezés terén azt, amit előde, Claudio Ranieri abbahagyott. Több mint 70 millió fontot költött új igazolásokra; olyan játékosok érkeztek, mint Tiago Mendes (10 millió fontért) a Benficától, Didier Drogba (24 millió fontért) az Olympique de Marseille-től, Mateja Kežman (5,4 millió fontért) a PSV Eindhoventől, és a Porto-páros, Ricardo Carvalho (19,8 millió fontért) és Paulo Ferreira (13,3 millió fontért).

Első szezonjában december elején a Chelsea a tabella első helyét foglalta el, és bekerültek a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjébe. Első trófeáját, a Ligakupát 2005 februárjában szerezte, mikor a csapata Cardiffban hosszabbítás után 3–2-re győzött a Liverpool ellen. A Chelsea tovább bővítette trófeáinak számát, mikor rekordok sorozatát felállítva 50 év után megszerezték újabb élvonalbeli bajnoki címüket. A Bajnokok Ligájában azonban elbukták a döntőbe jutást, miután a későbbi győztes Liverpool győzte le őket az elődöntőben egy vitatható góllal.[3]

A következő szezon jól indult a csapat számára. A Szuperkupában 2–1-re győzték le az Arsenalt. Miután szinte az egész idényben a tabella első helyén álltak, a Manchester United elleni 3–0-s győzelemmel bebiztosították újabb bajnoki címüket. Ez volt Mourinho negyedik trófeája a klubnál. Miután a sikeredző megkapta a győzteseknek járó medálját, bedobta azt a nézők közé. Nem sokkal ezután újabb medált kapott, de az is a szurkolóké lett.

A 2006–07-es szezon kezdetekor felvetődött, hogy Mourinho elhagyja a klubot, mivel megromlott a viszonya a tulajdonossal, Roman Abramoviccsal, azonban tisztázta a félreértéseket, és azt nyilatkozta, hogy két esetben távozna: ha nem ajánlanának neki 2010 júniusáig új szerződést, vagy ha elbocsátanák.[4] Majd kijelentette, a szezonban mind a négy trófea megszerzése lesz a cél, hogy a Chelsea legyen az első Angliában, akiknek ez sikerül.

A Mourinho körüli spekulációk ellenére a csapat ismét megnyerte a Ligakupát, ezúttal az Arsenalt győzték le 2–1-re a döntőben a Millennium stadionban. Ennek ellenére a négy trófea megszerzése meghiúsult, mikor 2007. május 1-jén a Liverpool –két éven belül másodszor– kiütötte őket a Bajnokok Ligájából tizenegyesekkel az Anfielden, miután a két csapat összesítésben 1–1-re állt. Napokkal később a bajnoki címet is elbukták a Manchester Uniteddel szemben, mivel csak 1–1-es döntetlent értek el az Arsenal ellen az Emirates Stadionban 2007. május 6-án. A Chelsea az FA-kupában állhatott bosszút a Uniteden, mikor 1–0-ra győztek a döntőben Didier Drogba góljával. Ez volt a Chelsea negyedik, és Mourinho első FA-kupája, és az első döntő, amit az új Wembley Stadionban rendeztek. Mourinho ezzel az összes lehetséges kupát megnyerte a csapattal a Premier League-ben.

A következő szezon első mérkőzésén a Chelsea máris felállított egy új angol rekordot veretlen hazai mérkőzések tekintetében. A csapat 64 mérkőzéses rekordja a Liverpool rekordját múlta felül, akik 1978 és 1981 között voltak sorozatban veretlenek hazai pályán.[5] Ennek ellenére a Chelsea szezonkezdése nem a vártnak megfelelően alakult. Kikaptak az Aston Villától, majd gól nélküli döntetlent játszottak hazai pályán a Blackburn Roversszel. Első Bajnokok Ligája mérkőzésükön is csak egy 1–1-es döntetlent értek el a norvég Rosenborg ellen.

Mourinho ezután 2007. szeptember 20-án váratlanul elhagyta a csapatot. Ő volt a Chelsea történetének legsikeresebb edzője, hat trófeát nyert három év alatt, valamint minden hazai mérkőzésükön veretlen volt a csapat.

Inter[szerkesztés]

Mourinho-t 2008. június 2-án nevezték ki az olasz Internazionale vezetőedzőjének, a csapatnál Roberto Mancini-t váltotta, és három éves szerződést kötött.[6][7] Első sajtókonferenciáján, 2008. június 3-án csak olaszul beszélt, amit elmondása szerint három hét alatt tanult meg.[8]

Segédedzőjének a korábbi Inter játékost, Giuseppe Baresi-t választotta, Rui Faria fitneszedző, Silvino Louro kapusedző és André Villas Boas megfigyelő lett, aki a Chelsea-nél és a Portonál is dolgozott együtt a portugál edzővel.[9]

Első interjújában kijelentette, hogy csak két-három új játékost szeretne igazolni csapatába a nyár folyamán.[10] 2008. július 15-én a brazil Alessandro Faiolhe Amantino, vagyis Mancini lett Mourinho első igazolása, aki 12,5 millió euróért váltott klubot.[11] 2008. július 28-án a ghánai középpályás, Sulley Muntari érkezett 14 millió euróért.[12] 2008. szeptember 1-jén, a nyári átigazolási időszak utolsó napján Mourinho egy harmadik játékost is az Interhez hozott a portugál Ricardo Quaresma személyében 18 millió fontért.[13] Annak ellenére, hogy többször is kijelentette, ismét együtt akar dolgozni Frank Lamparddal, az angol végül a Chelsea FC-nél maradt.

2008. augusztus 24-én Mourinho megnyerte első olasz trófeáját, az olasz szuperkupát, miután az Inter büntetőkkel 6–5-re győzte le az AS Roma csapatát.[14] Ebben a szezonban bajnok lett az Interrel, de a BL-ből búcsúztatta őket a döntőben vereséget szenvedő Manchester United, és a kupából is kiestek. Mourinho ezért jelentős erősítéseket hozott: érkezett Diego Milito és Thiago Motta a Genovától, Wesley Sneijder a Real Madridtól, Lúciót az FC Bayern Münchentől, és az FC Barcelona Samuel Eto’o-t (illetve több mint 40 millió eurót) adta Zlatan Ibrahimovićért. Az Internek fennállása legsikeresebb szezonja lett a 2009-10-es, amikor Mourinho mindent megnyert a csapattal, amit lehetett: BL-t, kupát és bajnokságot. Érdekesség, hogy mindhárom sorozatban Diego Milito szerezte azt a gólt, amivel csapata megnyerte az adott sorozatot. A csapat kulcsjátékosai a karmester Sneijder, a szélen robotoló Eto'o, a védelmet irányító Lúcio (és Júlio César kapus), valamint a gólokat termelő Milito voltak.

Real Madrid[szerkesztés]

Miután 2010. május 22-én az Internazionale-val megnyerte a Bajnokok ligáját, másnap bejelentette, hogy érkezik Madrid-ba. A Real Madrid CF 16 millió eurót fizetett az Internazionale-nak, José Mourinho 4 éves szerződést írt alá a királyi gárdával.A 2011-es évet egy BBVA Liga ezüstéremmel és egy Spanyol Király Kupa címmel zárták.A Bajnokok Ligájában a FC Barcelona búcsúztatta őket az elődöntőben. 2012-ben megnyerték a spanyol bajnoki címet, a Bajnokok Ligájából újra az elődöntőben estek, ezúttal a FC Bayern München búcsúztatta őket tizenegyesekkel. A 2013-as évet egy szuperkupa győzelemmel kezdték. A Copa del Rey döntőben az Atlético de Madridot kapták, és 2-1-es vereséget szenvedtek. A bajnokságot a Barcelona megnyerte a Bajnokok Ligájából ismét az elődöntőben estek ki, egy másik német csapattól a Borussia Dortmundtól az első mérkőzésen súlyos, 4-1-es vereség, majd a visszavágón az utolsó 10 percben rúgtak a Blancók 2 gólt, de 4-3-as összesítéssel így is a Dortmund jutott tovább. Ekkor már biztos volt hogy Mourinho nem fog maradni. Pletykák jártak arról hogy vissza fog térni a Chelsea-hez. Később az is kiderült hogy már meg is egyeztek Roman Abramovics-csal .

Visszatérés a Chelsea FC-hez[szerkesztés]

2013. június 3-án jelentették be, hogy ismét Mourinho lesz a Chelsea FC menedzsere, és hogy egy négy éves szerződést írt alá. Új edzői érájának első mérkőzése a Hull City elleni 2-0-s győztes mérkőzés volt. Mourinho pedig ismét bebizonyította, hogy mennyire otthon érzi magát az angol bajnokságban. Ebben a szezonban a bajnokság két főesélyese a Manchester City, illetve a Liverpool volt. Főként a manchesteriek hazai átlaga félelmetes volt, többször rúgtak ellenfeleiknek 3, 4 vagy akár 6 gólt is.

Bár látszott, és Mourinho is hangoztatta, hogy ez a Chelsea még nem bajnokcsapat, majd a következő szezonban lesz az, mind a City-t, mint a Liverpoolt is oda-vissza verték, az utóbbinak ez a vereség a bajnoki címbe került.

2014. április 19-én a Sunderland ellen elszenvedte első vereségét a Stamford Bridgen. [15] A bajnokságot a harmadik helyen fejezte be a kékekkel, négy ponttal lemaradva a bajnok Manchester City FC mögött.

2014-15[szerkesztés]

A szezon előtt csatlakozott a csapathoz Diego Costa, Cesc Fàbregas, és Thibaut Courtois, viszont távozott a Mourinhóval nem túl jó kapcsolatot ápoló Juan Mata.

Az első fordulóban 1-3-as győzelmet arattak idegenben a Burnley otthonában, a mutatott játék alapján, pedig nagyon jól látszott, hogy ebben az évben a Chelsea a bajnokság fő esélyese. Ezt a véleményt pedig tovább erősítették az olyan mérkőzések , mint az Everton elleni 3-6-os idegenbeli siker , az Arsenal elleni 2-0-s hazai győzelem (itt mutatkozott meg legjobban a Mourinho és Wenger közti folyamatos ellenségeskedés), a Liverpool elleni 1-2-es győzelem az Anfielden, vagy a Tottenham elleni 3-0-s siker. Említésre méltó még a két 1-1-es döntetlen a két manchesteri csapat ellen, mind a kettő idegenben.

2015. január 24-én az FA-kupa negyedik fordulójában meglepetésre 4-2-es vereséget szenvedtek a Bradford City AFC csapatától. Március 1-én a Tottenham feletti 2-0-s sikerrel megnyerték a ligakupát, ami Mourinho első trófeája volt újbóli kinevezése óta.[16] A BL-ből már a legjobb 16 között búcsúzni kényszerültek, ám a Premier League-ben megállíthatatlan volt a Mourinho féle Chelsea, köszönhető főként a kapuban Courtois, a védelemben John Terry, a középpályán Fabregas, illetve Hazard, a csatársorban pedig Diego Costa kiváló teljesítményének.

A bajnokság vége felé közeledve pedig egyre inkább érezhető volt, hogy a csapatot csak a 3 pont érdekli, ezért olykor unalmas védekező játékkal, ami Mourinho filozófiáját tükrözi 1-0-ra, 2-0-ra vagy éppen 2-1-re nyerték meg a legtöbb bajnoki találkozót. Miután áprilisban legyőzték a Louis van Gaal irányította Manchester Unitedet 1-0-ra a Stamford Bridgen, gyakorlatilag biztossá vált, hogy az idei szezon bajnoka a Chelsea lesz. Ez végül május 3-án vált hivatalossá, miután otthon Eden Hazard tizenegyes góljának köszönhetően 1-0-ra megverték a Crystal Palace csapatát, s igy matematikailag is bebiztosították ötödik bajnoki címüket, amit az utolsó fordulóban ünnepelhettek miután 3-1-re megverték a Sunderlandet, természetesen hazai pályán.

A Chelsea végül 87 ponttal toronymagasan lett bajnok, hiszen a második helyezett Manchester City csak 79 pontot gyűjtött. A harmadik helyezett az Arsenal lett 75 ponttal, a negyedik pedig a Manchester United 70 ponttal. Mourinho tehát a 4-2-3-1-es felállással ismét egy könyörtelen csapatot épített, amely mindössze a bajnokság során csak 3 vereséget szenvedett, ráadásul nem olyan csapatoktól amelyeknek közük volt a bajnoki címhez.

2015-16[szerkesztés]

José Mourinho a harmadik szezonját kezdte a Chelsea edzőjeként, ám mint általában az összes eddigi csapatánál a harmadik év nem sikerült valami jól, most azonban egyenesen katasztrofális volt. Az első fordulóban az ismét dobogóra várt csapat, csupán 2-2-es döntetlent ért el a Swansea ellen. A meccs közben pedig Mourinho heves vitába keveredett a Chelsea nevezetes doktornőjével, Eva Carneiroval, akit később elbocsátott a klubtól, aminek nagyon rossz visszhangja volt. Az első tizenkét fordulóban mindössze 11 pontot szerzett, és kilencet elbukott az idény első 16 bajnokijából. Nemcsak az Everton, Liverpool vagy éppen egy Manchester City kaliberű csapatok verték meg a címvédőt akár a hazai pályán, akár a Stamford Bridgen, de a Crystal Palace, Southampton, West Ham vagy a Bournemouth csapatának sem okozott gondot a Chelsea legyőzése. Bár Mourinho többször hangoztatta, hogy nem hajlandó elmenni, vállalja a felelősséget illetve ha a klub kirúgja, akkor a Chelsea valaha volt legjobb edzőjét veszítik el.

Miután decemberben kikapott az általa többször kritizált Claudio Ranieritől, aki később mindenki csodálkozására bajnokot csinált Leicester Cityből, Roman Abramovics kénytelen volt meneszteni azt a José Mourinhot, aki talán a Chelsea valaha volt legnagyobb alakja marad.

Manchester United[szerkesztés]

2016. május 27-én hivatalosan is bejelentették, hogy az elkövetkező három évben José Mourinho lesz a Manchester United FC menedzsere.[17]

Sikerei[szerkesztés]

Statisztika[szerkesztés]

Csapat Nemzet –tól –ig Mérleg
M GY D V Győzelem % RG KG +/-
Benfica portugál 2000. szeptember 20. 2000. december 5. 11 6 3 2 54.55 17 9 +8
União de Leiria portugál 2001. április 14. 2002. január 20. 20 11 5 4 55 47 28 +19
Porto portugál 2002. január 23. 2004. május 26 127 88 24 15 69.29 222 79 +143
Chelsea angol 2004. június 2. 2007. szeptember 20. 185 131 36 18 70.81 330 119 +211
Internazionale olasz 2008. június 2. 2010. május 28. 108 68 25 15 62.96 185 94 +91
Real Madrid spanyol 2010. május 31. 2013. június 1. 94 72 12 10 76.6 256 76 +180
Chelsea angol 2013. június 3. 2015. december 17. 136 80 29 27 58.82
Összesen 681 456 134 91 68.99 1057 405 +652

Legutóbbi frissítés dátuma: 2016.05.22"

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Victory for Mourinho as Chelsea back down. The Independent, 2005. április 6.
  2. What Mourinho said. BBC Sport, 2004. június 2.
  3. Motion expert says Garcia's shot did cross the line. The Independent, 2005. május 5.
  4. Jose:Respect for fans; Respect for Carling Cup”, ChelseaFC, 2007. február 24. (Hozzáférés ideje: 2007. február 24.) 
  5. "Mourinho thrilled to break new record". BBC Sport
  6. Josè Mourinho joins Inter. inter.it. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
  7. Inter confirm Mourinho. skysports.com. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
  8. E' subito Mourinho-show. "Né speciale, né pirla"”, La Gazzetta dello Sport, 2008. június 3. (Hozzáférés ideje: 2008. június 3.) (olasz nyelvű) 
  9. Mourinho takes over as Inter boss. BBC Sport. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
  10. Jose Mourihno Charms the Italians after joining Inter”, Telegraph, 2008. július 2. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 15.) (angol nyelvű) 
  11. Offical: Inter sign Mancini”, Goal.com, 2008. július 20. (Hozzáférés ideje: 2008. július 20.) (angol nyelvű) 
  12. Offical: Inter sign Muntari”, Goal.com, 2008. július 28. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 15.) (angol nyelvű) 
  13. Adam, Scime: Official: Quaresma Joins Inter. Goal.com, 2008. szeptember 1. (Hozzáférés: 2008. szeptember 1.)
  14. Mourinho: Victory was deserved. Goal.com. (Hozzáférés: 2008. augusztus 25.)
  15. [1]
  16. [2]
  17. [3]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz José Mourinho témájú médiaállományokat.