Jock Stein

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jock Stein
Személyes adatok
Teljes név John Stein
Születési dátum 1922. október 5.
Születési helyBurnbank, Skócia, Egyesült Királyság
Halálozási dátum 1985. szeptember 10. (62 évesen)
Halálozási helyCardiff, Wales, Egyesült Királyság
Halál okaszívinfarktus
Állampolgárság brit
Poszt hátvéd
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1940–1942Skócia Blantyre Victoria
1942–1950Skócia Albion Rovers215(6)
1950–1951Wales Llanelli Town44(5)
1951–1957Skócia Celtic106(2)
Edzőség
IdőszakKlub
1960–1964Skócia Dunfermline Athletic
1964–1965Skócia Hibernian FC
1965Skócia Skócia
1965–1978Skócia Celtic
1978Anglia Leeds United
1978–1985Skócia Skócia
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Jock Stein témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jock Stein CBE (Burnbank, 1922. október 5.Cardiff, 1985. szeptember 10.) skót labdarúgó, edző. 1967-ben az első brit edző lett, akinek sikerült megnyernie a bajnokcsapatok Európa-kupáját. 1966 és 1974 között zsinórban kilenc alkalommal vezette bajnoki címig a Celtic csapatát. 1985-ben a Wales elleni világbajnoki selejtező közben hunyt el.

Pályafutása[szerkesztés]

Klubcsapatban[szerkesztés]

1922-ben született a Glasgow közelében található Burnbank nevezetű kisvárosban, ami a bányászatáról volt ismert. Fiatalon hagyta ott az iskolát és előbb egy szőnyeggyárban vállalt munkát, majd ahogy a legtöbb fiatal abban az időben, ő is bányász lett. A munka mellett kezdett el futballozni. Első csapata 1940-ben a Blantyre Victoria volt. 11 évig dolgozott a szénbányában, emiatt mentesült a második világháborús katonai szolgálat alól. 1942 és 1950 között az Albion Rovers együttesében játszott. 1950-ben leigazolta a walesi Llanelli Town csapata, ahol profi labdarúgóvá vált. Egy évvel később a Celtic szerződtette 1200 fontért, ahol eleinte csak a tartalékok között szerepelt. Sean Fallon sérülése miatt került be a kezdőbe és élt is a lehetőséggel, hamarosan a csapatkapitány lett belőle és vezetésével 1954-ben tizenhat év után bajnoki címet szerzett a Celtic, ugyanebben az idényben a skót labdarúgókupát is megnyerték. A skót válogatottban egyetlen alkalommal sem lépett pályára és hivatalosan 1957-ben vonult vissza az aktív játéktól.[1]

Edzőként[szerkesztés]

1957-ben a Celtic tartalékcsapatát edzette, de protestáns vallása miatt a klub elnöke nem jósolt neki nagy jövőt az együttesnél. 1960-ban a Dunfermline Athletic csapatánál vállalt munkát, amely a kiesés ellen harcolt. Első mérkőzésén legyőzték a Celticet 3–2-re és a hátralévő öt mérkőzést is megnyerték kivétel nélkül é sikeresen benntartotta a csapatot. 1961-ben megnyerték a skót labdarúgókupát és indulhattak a KEK 1961–62-es sorozatában. A következő szezonban a Vásárvárosok kupájában indultak és kiejtették az Evertont, azt követően pedig egy 4–0-ás idegenbeli vereséget követően hazai pályán 6–2-re verték a Valenciát. Az 1964–65-ös szezonban a Hiberniant irányította, de még az idény vége előtt elhagyta a klubot, holott a Hibernian a bajnoki címért küzdött. 1965-ben kinevezték a skót válogatott skót válogatott szövetségi kapitányának, de nem sikerült kijuttatniuk az 1966-os világbajnokságra, ezért távozott.

1965-ben a Celtic vezetőedzője lett. Ebben az időszakban nem volt túl sikeres a Celtic, az utolsó bajnoki címüket is akkor szerezték, amikor Stein még aktív játékos volt. Első szezonjában megnyerték a skót kupát, 1966-tól pedig sorozatban kilenc bajnoki címet szerzett Stein vezetésével a Celtic. Legnagyobb sikerüket 1967-ben érték el, amikor legyőzték a Helenio Herrera által irányított Internazionale csapatát és megszerezték a bajnokcsapatok Európa-kupája serlegét.[2] 1978-ig volt a Celtic vezetőedzője, a skót kupát nyolc, a skót ligakupát hat alkalommal sikerült megnyernie edzőként és összesen tíz bajnoki címmel és számos kisebb trófeával gazdagította a klubot. 1978-ban kis időre a Leeds United csapatánál dolgozott, de nem érezte jól magát. 1978 őszén ismét kinevezték a skót válogatott szövetségi kapitányának. 1978. október 25-én debütált a kispadon egy Norvégia elleni Európa-bajnoki selejtezőn, amit 3–2-re megnyertek a Hampden Parkban.

A folytatásban a Belgium ellen elszenvedett két vereségük viszont azt jelentette, hogy nem sikerült kijutniuk az 1980-as Európa-bajnokságra. Sikeresen kivezette a nemzeti csapatot az 1982-es világbajnokságra, ahol Új-Zélandot 5–2-re legyőzték, Brazília ellen 4–1-es vereséget szenvedtek, a Szovjetunióval pedig 2–2-es döntetlent értek el, azonban a rosszabb gólkülönbség miatt nem jutottak tovább a következő körbe.[3][4][5] Az 1986-os világbajnokság selejtezőit az Izland elleni hazai 3–0-ás győzelemmel kezdték, majd Spanyolországot is sikerült legyőzniük 3–1-re a Hampden Parkban. Idegenben 1–0-ra kikaptak Spanyolországtól és hazai pályán szintén 1–0 arányban alulmaradtak Wales ellen. Izlandon sikerült 1–0-ra győzniük, így megmaradt a remény a világbajnoki részvételre.

Halála[szerkesztés]

1985. szeptember 10-én Cardiffban léptek pályára a skótok az utolsó körben. A képlet egyszerű volt, amennyiben a walesiek nyernek, ők játszhatnak pótselejtezőt, ha döntetlen vagy skót győzelem születik, akkor pedig a skótok. Stein több kulcsjátékosra sem számíthatott, hiányzott többek között Kenny Dalglish, Graeme Souness és Steve Archibald is. Mark Hughes góljával a walesiek gyorsan vezetést szereztek, a skótok gondjai pedig sokasodtak, amikor kiderült, hogy a félidőben kényszerből le kellett cserélni a kontaktlencséjét elhagyó kapus Jim Leightont. Segítőjével Alex Fergusonnal emiatt összetűzésbe is került és rendkívül feszült volt a hangulat az öltözőben. A 61. percben csereként beállt Davie Cooper a 80. percben egy kezezésért megítélt büntetőt magabiztosan értékesített és döntetlenre mentette a mérkőzés állását. A vége felé csak fokozódott a hangulat, miután a sajtó munkatársai a skót kispad körül gyülekeztek, ami Steint komolyan zaklatta és már nem tudott a mérkőzésre koncentrálni. Másodpercekkel a vége előtt azt gondolta tévedésből, hogy a játékvezető lefújta a mérkőzést, de a szervezete már nem bírta a megpróbáltatásokat és szívrohamot kapott. Gyorsan az orvosi szobába vitték, de már nem tudtak rajta segíteni és meghalt.[1] Az Ausztrália elleni interkontinentális pótselejtezőn Alex Ferguson állította össze a csapatot és kivezette a válogatottat az 1986-os mexikói világbajnokságra.[6]

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

Celtic

Edzőként[szerkesztés]

Dunfermline Athletic
Celtic
  • BEK-győztes (1): 1966–67
  • Skót bajnok (10): 1965–66, 1966–67, 1967–68, 1968–69, 1969–70, 1970–71, 1971–72, 1972–73, 1973–74, 1976–77
  • Skót kupagyőztes (8): 1964–65, 1966–67, 1968–69, 1970–71, 1971–72, 1973–74, 1974–75, 1976–77
  • Skót ligakupagyőztes (6): 1965–66, 1966–67, 1967–68, 1968–69, 1969–70, 1974–75
  • Glasgow-kupa (5): 1964–65 , 1966–67, 1967–68, 1969–70, 1974–75
Skócia

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b A szívéhez kapott, lefordult a kispadról, percekkel később már halott volt”, origo.hu, 2021. szeptember 10. (Hozzáférés ideje: 2023. február 23.) 
  2. Celtic: ahol vallás a futball”, nemzetisport.hu, 2021. október 18. (Hozzáférés ideje: 2023. február 23.) 
  3. 1982 FIFA World Cup Spain™ : Scotland - New Zealand”, fifa.com (Hozzáférés ideje: 2023. február 8.) 
  4. 1982 FIFA World Cup Spain™ : Brazil - Scotland”, fifa.com (Hozzáférés ideje: 2023. február 8.) 
  5. 1982 FIFA World Cup Spain™ : Soviet Union - Scotland”, fifa.com (Hozzáférés ideje: 2023. február 8.) 
  6. A sarki ivótól az Aberdeen aranykoráig – amikor Alex Ferguson KEK-et nyert”, nemzetisport.hu, 2022. január 21. (Hozzáférés ideje: 2023. február 23.) 

Források[szerkesztés]