Ugrás a tartalomhoz

Ole Gunnar Solskjær

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ole Gunnar Solskjær
Ole Gunnar Solskjær 2018-ban
Ole Gunnar Solskjær 2018-ban
Személyes adatok
Születési dátum1973. február 26. (53 éves)
Születési helyKristiansund, Norvégia
Állampolgárságnorvég
Magasság178 cm
Testtömeg74 kg
BecenévBabaarcú gyilkos, Szupercsere,
Ollie, Sunny, 20Legend
Posztcsatár
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1990–1994norvég Clausenengen109(115)
1994–1996norvég Molde42(31)
1996–2007angol Manchester United235(91)
Válogatottság
1995–2007norvég Norvégia67(23)
Edzőség
IdőszakKlub
2008–2011angol Manchester United (tartalékcsapat)
2011–2014norvég Molde
2014walesi Cardiff City
2015–2018norvég Molde
2018–2021Anglia Manchester United
2025Törökország Beşiktaş
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
Ole Gunnar Solskjær aláírása
Ole Gunnar Solskjær aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ole Gunnar Solskjær témájú médiaállományokat.

Ole Gunnar Solskjær (Kristiansund, 1973. február 26. –) norvég Bajnokok Ligája és Interkontinentális kupa győztes labdarúgó.

Őt tartották a világ egyik legjobb cserejátékosának. Ezt bizonyítandó 1999-ben, a Bayern München elleni BL döntőben, amikor 11 perccel becserélését követően, a mérkőzés hosszabbításában belőtte csapata győztes gólját. Sokáig a Premier League történetének legsikeresebb norvég csatárja volt 91 góljával, mielőtt 2025-ben Erling Haaland megelőzte.[1]

Állandó térdproblémái miatt sokat volt sérült, pályafutását is emiatt kellett befejeznie 2007. augusztus 27-én. Ezt követően 2008 és 2011 között a Manchester United tartalékcsapatának edzőjeként dolgozott, mielőtt hazatért korábbi együtteséhez, a Molde FK-hoz. A csapattal 2011-ben és 2012-ben is norvég bajnoki címet szerzett és részt vett a 2012–13-as Európa-liga csoportkörében.

A norvég labdarúgó-válogatottban 67 mérkőzésen 23 gólt szerzett, az utolsó két találatát a magyar labdarúgó-válogatott ellen szerezte 2006. szeptember 2-án a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjén Budapesten.

Szülővárosában egy fiatal labdarúgók számára létrehozott akadémiát felügyel és pártfogója a Manchester United Supporters’ Trust (korábban Shareholders United - Részvényesek szurkolói csoportja) nevű szervezetnek.

Játékos pályafutása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klubok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Norvég klubcsapatok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Solskjær egy mérkőzést követően 1996-ban

Solskjær a Møre og Romsdal megyebéli Kristiansundban született Öyvind és Brita Solskjær gyermekeként. Édesapja sokáig próbálta meggyőzni arról, hogy a labdarúgás helyett a birkózást válassza, s emiatt is rendkívül erős a felsőteste. Tizennégy évesen kilenc találatot jegyzett egy utánpótlásmeccsen. Ennek ellenére huszonegy évesen a norvég harmadosztályú Clausenengen FK csapatában játszott. Itt több gólt szerzett, mint ahány mérkőzést játszott.[2] Egy évet töltött a norvég hadseregben.[3]

1994 végén igazolt a Molde csapatához 200 000 norvég korona fejében, ahol Åge Hareide lett az edzője.[4] Első élvonalbeli idényében 26 mérkőzésen 20 gólt lőtt, majd a másodikban 16 meccs 11 találathoz volt elegendő, amivel felhívta a német Hamburger SV és az olasz Cagliari Calcio figyelmét is, de megfogadva Hareide tanácsát kivárta, hogy "a tehetségéhez méltó klub keresi meg" (Hareide) és igazolja le.[3]

Manchester United

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a klub volt az angol Manchester United, mely 1996-ban 1,5 millió fontért igazolta le. Hageide elmondása alapján ő volt az, aki felhívta Alex Fergusont, a csapat menedzserét, s ajánlotta be a fiatal játékost.[3] Korábban szintén beajánlotta őt az Evertonhoz és egykori klubjához, a Manchester City-hez is.[5]

Utolsó évében 11 gólt rúgott, amivel bajnoki címhez segítette csapatát.

Válogatott

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Részt vett az 1998-as világbajnokságon és a 2000-es Európa-bajnokságon, de találatot egyiken sem jegyzett.

Edzői pályafutása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Manchester United előtt

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első edzői kinevezését a United tartalék-csapatainál kapta, utolsó játékosszerződése 2006-os lejárta után, a 2007–2008-as szezonban a felnőtt csapat csatáredzője volt.[6] 2008 májusában vette át az irányítást a tartalékok felett. Ugyanebben az évben a norvég válogatott szövetségi kapitányának akarták, de ő elutasította a lehetőséget.[7]

2011-től a Molde edzője volt,[8] első és második szezonjában is bajnok lett a csapattal, a klub történetében először.[9] 2012-ben elutasította az Aston Villa megkeresését, hogy családjával maradhasson Norvégiában.[10] 2013 novemberében a csapat történetében mindössze harmadjára kupagyőztesek lettek.[11]

2014-ben, a Cardiff City edzőjeként

2014 januárjában átmenetileg elhagyta a Moldét, hogy a Cardiff City edzője legyen.[12] Nem tudta megmenteni a kiesés szélén álló csapatot, a következő szezon elején lemondott.[13]

2018-ban

2015 októberében tért vissza a Moldéhoz.[14] A novemberben záródó szezon utolsó pár mérkőzését megnyerte a csapattal, hatodikak lettek.[15] A következő évadokban ötödik, illetve második lett a Molde, az utóbbival bejutva az Európa-liga selejtezőjébe.[16] Utolsó szezonja a csapattal volt a legjobbja visszatérése óta, augusztustól kezdve veretlenek voltak az évad végéig, de így is csak másodikak lettek. A szezon végén 2021-ig hosszabbított.[17]

Manchester United

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2018–2019-es szezon: megbízott edzőként, kinevezése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2018. december 19-én a Manchester United kinevezte Solskjært a csapat megbízott edzőjének a szezon végéig, José Mourinho menesztése után.[18] 2019 májusában tért volna vissza a Moldéhoz, ahol az Eliteserien-szezon 2019. márciusi kezdetére és a felkészülési időszakra másodedzője, Erling Moe vette át az irányítást.[19] Solskjær kijelentette, hogy új szerződésre lenne szüksége a Moldéval, ha visszatérne a csapathoz,[20] de ezt a vezetőség tagadta, kijelentve, hogy várják vissza az edzőt az angol szezon végén.[21]

Solskjær első mérkőzése a Cardiff City ellen volt. december 22-én, a United 5–1-re nyert.[22] Ez volt az első alkalom, hogy a csapat legalább öt gólt lőtt egy Premier League-mérkőzésen Sir Alex Ferguson utolsó bajnokija óta, amely egy 5–5-ös döntetlen volt a West Bromwich Albion ellen, 2013-as visszavonulása előtt.[23] Következő négy győzelmét követően Solskjær Sir Matt Busby óta (1946) az első United-menedzser lett, aki megnyerte első öt mérkőzését a csapat élén.[24] A bajnoki győzelmi sorozat hat (az FA-Kupát is figyelembe véve nyolc) mérkőzés után ért véget a Burnley elleni 2–2-es döntetlen után.[25] Sikeres első hónapja végén a hónap edzőjének választották a bajnokságban, amellyel 2012 óta az első United-edző lett, aki kiérdemelte a díjat, és az első norvég, aki megkapta.[26] Két idegenbeli győzelem a Leicester City és a Fulham ellen azt jelentette, hogy 2009 májusa óta először nyert meg sorozatban hat idegenbeli mérkőzést a csapat, és negyedik helyre került a csapat. Azt tekintve, hogy első kilenc mérkőzéséből 25 pontot szedett össze, a legsikeresebb Premier League-edző volt ennyi találkozó után.[27] Február 28-i győzelme a Crystal Palace ellen a klubrekordnak számító nyolcadik idegenbeli győzelme volt sorozatban a Unitednek.[28]

Az UEFA-bajnokok ligájában veszített először Solskjær a United edzőjeként, mikor 2–0-ra kikaptak hazai pályán a Paris Saint-Germain csapatától a nyolcaddöntő első mérkőzésén.[29] A visszavágón a Parc des Princes stadionban Marcus Rashford a 94. percben szerzett büntetőjével a nyolcaddöntőbe küldte a csapatot, bebiztosítva a 3–1-es győzelmet a csapatnak. Ezzel a United az első csapat lett a kiírás történetében, amely tovább tudott jutni az után, hogy az első mérkőzést elveszítette legalább két góllal hazai pályán.[30] Március 10-én a United 2–0-s vereséget szenvedett az Arsenal ellen, első vereségük a bajnokságban Solskjær érkezése után.[31] Március 16-án kiestek az FA-Kupából a Wolverhampton Wanderers elleni negyeddöntő után, amelyet követően Solskjær kijelentette, hogy a United legrosszabb teljesítménye volt, mióta kinevezték.[32]

2019. március 28-án, azt követően, hogy a United megnyert 14 mérkőzést a lehetséges 19-ből, Solskjært véglegesen is kinevezték a csapat élére, 2022-ig írt alá.[33] Kinevezése után a United csak két találkozóját nyerte meg a fennmaradó tízből. A vereségek közé tartozott a UEFA-bajnokok ligája-negyeddöntő a Barcelona ellen,[34] egy 4–0-s vereség az Everton ellen 2019 áprilisában,[35] illetve egy 2–0-s vereség a szezon utolsó mérkőzésén a Cardiff ellen.[36]

A United hatodik helyen zárta a szezont, öt ponttal a negyedik és 32 ponttal a bajnok mögött.[36] Solskjær a szezon végén kijelentette, hogy sok munka áll előtte, de csapata készen fog állni a következő évadra.[37]

2019–2020-as szezon

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2019–2020-as szezont a United tíz ponttal nyitotta első kilenc mérkőzése után, amely a csapat legrosszabb szezonkezdése volt az 1986–1987-es évad óta.[38] 2020 januárjára kikaptak 2–0-ra a Burnleytől az Old Traffordon, 24 mérkőzés alatt csak 34 pontot szedtek össze, amely rosszabb volt, mint ekkor az előző évadban.[39] Azon a mérkőzésen a United szurkolói kifütyülték a csapatot, illetve a tulajdonosokat, és Ed Woodwardot is. Több ezren elhagyták a stadiont a találkozó vége előtt. Darren Fletcher azt nyilatkozta, hogy először látott ilyet a stadionban. Solskjær kijelentette, hogy a játékosok mindent megtesznek, és felkérte a rajongókat, hogy álljanak be a csapat mögé.[40][41] Ugyanebben a hónapban kiestek a ligakupából az elődöntőben, a Manchester City ellen.[42]

Azt követően, hogy Bruno Fernandes Manchesterbe szerződött 2020 januárjában, a United veretlen volt a szezon fennmaradó részében, 14 mérkőzésből 32 pontot gyűjtöttek be, amelyet egyetlen más csapat se tudott elérni az időszakban.[43] Fernandes kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy új életet adjon a Unitednek.[44] A szezont 66 ponttal zárták, harmadik helyen.[45] Solskjær kijelentette, hogy ez egy nagy sikernek számított, arra tekintettel, hogy milyen a keret, és hol tartanak a csapat felépítésében.[46]

Később a szezonban a United még két kupából esett ki az elődöntőben. Az FA-Kupában 3–1-re kikaptak a Chelsea-től, Solskjær úgy döntött, hogy David de Gea fog kezdeni a mérkőzésen, annak ellenére, hogy a kupában addig végig Sergio Romero védett, és a spanyol kapus több hibát is vétett.[47] Az Európa-ligában a United 2–1-es vereséget szenvedett a Sevilla ellen. Solskjær a 87. percig nem cserélt, és ismét kihagyta Romerót.[48]

2020–2021-es szezon: európai kupadöntő

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A United ismét gyengén kezdte a szezont, 3–1-es vereséget szenvedve a Crystal Palace ellen hazai pályán, és mindössze hét pontot szerezve első hat mérkőzésükből, 15. helyen állva októberben. Ezen vereségek közé tartozott egy 6–1-es mérkőzés a Tottenham Hotspur ellen az Old Traffordon, amely a United történetének legrosszabb Premier League-veresége volt, és amelyről az edző azt mondta, pályafutása legrosszabb napja volt. Ezek mellett 1–0-ra kikaptak az Arsenaltól is novemberben, Solskjær századik mérkőzésén.[49][50]

Az UEFA-bajnokok ligájában se volt sikeresebb a csapat, harmadikként kiestek a csoportkörben, minden ellenfél (a Paris Saint-Germain, RB Leipzig és az İstanbul Başakşehir) ellen egyszer nyertek és egyszer veszítettek. Ennek következtében a szezont az Európa-ligában folytatták.

A Premier League-ben megnyertek a következő tíz mérkőzésükből nyolcat, majd január 12-én a Burnley elleni 1–0-s győzelmükkel a tabella élére kerültek, 2012–2013-as bajnoki címmel záródó szezonjuk óta először.[51] Nem sokkal később viszont utolérte a Unitedet a Manchester City, és a huszadik Sheffield United elleni 2–1-es vereségük azt jelentette, hogy január 27-én már le is csúsztak az élről.[52]

A Sheffield United elleni vereséget követően tizennégy meccsen keresztül maradt veretlen a csapat.[53] Február 2-án rekordnak számító 9–0-s győzelmet arattak a Southampton ellen, az utóbbi csapat két játékosát is kiállították. Ezt a végeredményt mindössze harmadjára érte el egy csapat a liga történelmében, 1995-ben az Ipswich ellen a Manchester United volt az első.[54] Május 9-én a United hátrányból 3–1-re megverte az Aston Villát, bebiztosítva, hogy az első négy hely egyikén zárja a szezont. Ezzel a győzelemmel rekordnak számító tizedik alkalommal nyertek meg a szezonban egy bajnokit úgy, hogy ők kapták az első gólt.[55] Május 11-én a Leicester City egy 2–1-es győzelemmel véget vetett a United veretlen sorozatának, annak következtében, hogy a sok mérkőzés miatt Solskjær nagy változtatásokat tett a kezdőcsapatban. Öt nap alatt játszottak a Villa, a Leicester és a Liverpool ellen. Ennek az eredménynek következtében a Manchester City bebiztosította bajnoki címét, a United már nem érhette utol a városi riválist.[53]

74 ponttal a második helyen zárták a szezont, 12 ponttal a City mögött. Ez volt az első alkalom, hogy a United két szezonban egymás után az első négyben végzett Ferguson visszavonulása óta.[56]

A ligakupában a United az elődöntőben esett ki a Manchester City ellen. Az FA-Kupában, annak ellenére, hogy kiejtették a Liverpoolt, a későbbi győztes Leicester City megverte őket a negyeddöntőben.

Az Európa-ligában a United kiejtette a Milant a nyolcaddöntőben 2–1-es összesítéssel, majd később a Romát 8–5-ös összesítéssel az elődöntőben.[57] A kiírás döntőjében, május 26-án, a Villarreal ellen 1–1-es döntetlent játszott a csapat. Ezt követően a tizenegyepárbajban 11–10-re kikapott a United.[58]

2021–2022-es szezon: távozása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Egy transzparens az Old Traffordon, amelyen a 20LEGEND felirat olvasható, a United Solskjær 2021-es távozása utáni első mérkőzésen

Az évad előtt a United leszerződtette Cristiano Ronaldót, amelyet sokan Solskjær United-edzősége egyik nagyobb hibájának tekintenek, és később ős is azt nyilatkozta róla, hogy az átigazolás nem működött úgy, ahogy akarta.[59] 2021. július 24-én a United bejelentette, hogy Solskjær három éves szerződést írt alá 2024-ig.[60] A United az UEFA-bajnokok ligája-szezont egy 2–1-es vereséggel kezdte meg a Young Boys ellen. A Premier League-ben a United a szezont egy 5–1-es győzelemmel nyitotta a Leeds United ellen, Bruno Fernandes mesterhármast szerzett, míg Paul Pogba négy gólpasszt osztott ki. A United öt mérkőzés után 13 pontot gyűjtött össze. Szeptember 19-én 2–1-re legyőzték a West Ham United csapatát Ronaldo és Jesse Lingard góljaival, amellyel rekordot állítottak be, 29 idegenbeli mérkőzésen voltak veretlenek.[61][62]

Szeptember 25-én kezdődtek meg a gyenge eredmények, 1–0-ra kikaptak az Aston Villától. Ezt egy 1–1-es döntetlen követte az Everton ellen, majd egy 4–2 vereség a Leicester otthonában, amely véget vetett idegenbeli veretlen sorozatuknak. Ezt követően október 24-én 5–0-s vereséget szenvedett a United a Liverpool ellen, a csapat legrosszabb eredménye a riválisa ellen 1925 óta.[63] November 6-án 2–0-ra elveszítették a manchesteri derbit. Azt követően, hogy november 20-án 4–1-re kikaptak a Watfordtól és öt mérkőzésen 15 gólt kaptak, megjelentek sajtóhírek, hogy a United vezetősége összeült, hogy megtárgyalja az edző jövőjét. Úgy döntöttek, hogy az edző menesztéséről azt fogják mondani, hogy közös megegyezéssel távozott, ezt november 21-én meg is erősítették.[64][65] Michael Carrick, majd Ralf Rangnick vette át az irányítást átmenetileg, míg 2022 nyarán ki nem nevezték Erik ten Hagot.

A Unitedet követő évek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azt követően, hogy elhagyta Manchestert, Solskjær több ajánlatot – összességében legalább negyvenet –[66] is kapott csapatoktól világszerte, hogy edzőjük legyen, többek között szaúd-arábiai kluboktól, a Moldétól,[66] de ezeket mind elutasította. Ezekről azt nyilatkozta, hogy „nagy kiváltság, hogy elutasíthatok olyan ajánlatokat, amelyekben nem vagyok 100%-ig biztos azért, hogy több időt tölthessek a családommal.” Ebben az időszakban a norvég Surnadal utánpótlás-csapatai, és fia edzője volt: „A gyerekeket segítem, akik élvezik. A foci egyik másik oldalát látom itt.” 2023 szeptemberében az UEFA egyik mérkőzés-megfigyelője lett, amely pozíciójában UEFA-bajnokok ligája-mérkőzéseket elemzett a nézőtérről.[59][66][67]

Beşiktaş

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2025. január 16-án a Beşiktaş bejelentette, hogy tárgyalásokat kezdtek az edzővel leszerződtetéséről.[68] Január 18-án bejelentették érkezését.[69] Első mérkőzésén csapata 4–1-re győzte le az Európa-ligában addig veretlen Athletic Bilbaót. 2025. augusztus 28-án menesztették, két mérkőzéssel a szezon kezdete után.[70]

Érdekességek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sikerei, díjai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Manchester United

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékos pályafutása statisztikái

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Klub Szezon Bajnokság Kupa Ligakupa Nemzetközi Egyéb Összesen
MérkőzésGólMérkőzésGólMérkőzésGólMérkőzésGólMérkőzésGólMérkőzésGól
Clausenengen 1990 –
1991 –
1992 –
1993 –
1994 4731–
Összesen 4731–
Molde 1995 2620–
1996 1611–
Összesen 4231–
Manchester United 1996–97 33183000101004619
1997–98 22622006100309
1998–99 1912813362103718
1999–2000 2812–10113604615
2000–01 31102122110104713
2001–02 30172100157004725
2002–03 3792141144005715
2003–04 13030002110191
2004–05 000000000000
2005–06 302000000050
2006–07 197621161003211
2007–08 000000000000
Összesen 23591308117812090366126
Pályafutása összesen 324153308117812090366188

[74]

A válogatottban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
NemzetÉvPályára lépésekGólok
 Norvégia 199521
199663
199721
199893
199985
2000101
200173
200292
200372
200420
200642
200710
Összesen6723

Edzői statisztika

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2025. augusztus 28-án frissítve.[75][76][77][78][79][80]

Csapat Nemzet –tól –ig Mérleg
M GY D V Győzelem %
Molde Norvégia 2010. november 9. 2014. január 2. 12569263155.2
Cardiff City Wales 2014. január 2. 2014. szeptember 18. 30951630
Molde Norvégia 2015. október 21. 2018. december 19. 11866193355.93
Manchester United Anglia 2018. december 19. 2021. november 21. 16891374054.17
Beşiktaş Törökország 2025. január 17. 2025. augusztus 28. 29155951.72
Összesen 4712509412753.08

Válogatott góljai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
#DátumHelyszínEllenfélEredményKiírás
11995. november 26.KingstonJamaica Jamaica1-1barátságos
21996. március 27.Windsor Park, BelfastÉszak-Írország Észak-Írország2-0barátságos
3 és 41996. június 2.Ullevaal Stadion, OsloAzerbajdzsán Azerbajdzsán5-0vb selejtező
51997. április 30.Ullevaal Stadion, OsloFinnország Finnország1-1vb selejtező
61998. március 25.Baldvin király Stadion, BrüsszelBelgium Belgium2-2barátságos
7 és 81998. május 27.MoldeSzaúd-Arábia Szaúd-Arábia6-0barátságos
9 és 101999. március 27.Olimpiai Stadion AthénGörögország Görögország2-0Eb selejtező
111999. április 28.TbilisziGrúzia Grúzia4-1Eb selejtező
121999. szeptember 8.Ullevaal Stadion, OsloSzlovénia Szlovénia4-0Eb selejtező
131999. október 9.Daugava Stadion, RigaLettország Lettország2-1Eb selejtező
142000. május 27.Ullevaal Stadion, OsloSzlovákia Szlovákia2-0barátságos
152001. március 24.Ullevaal Stadion, OsloLengyel Lengyelország2-3vb selejtező
162001. március 28.MinszkFehéroroszország Fehéroroszország1-2vb selejtező
172001. augusztus 15.Ullevaal Stadion, OsloTörök Törökország1-1barátságos
182002. május 14.Ullevaal Stadion, OsloJapán Japán3-0barátságos
192002. május 22.Aspmyra stadion, BodøIzland Izland1-1barátságos
202003. április 2.LuxembourgLuxemburg Luxemburg2-0Eb selejtező
212003. június 11.Ullevaal Stadion, OsloRomán Románia1-1Eb selejtező
22 és 232006. szeptember 2.BudapestMagyar Magyarország4-1Eb selejtező

Kitüntetései

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Norvég Királyi Szent Olaf Rend első számú Lovagja

A Norvég Királyi Szent Olav Rend első számú Lovagja 2008. március 29-e óta, amikor is Kristiansundban átvette ezt az elismerést V. Harald norvég királytól. Az indoklás melyet, Egil Vindorum, az oslói kancellária vezetője fogalmazott meg: "Azért kapja ezt az elismerést, mert fantasztikus pályafutást mondhat magáénak. Igazi sportember, aki minden norvég fiatal példaképe lehet".[81]

Három alkalommal kapta meg a Roald Jensenről elnevezett Kniksen-díjat: 1996-ban a Manchester United játékosaként kapta meg a legjobb norvég labdarúgónak járó elismerést, majd 2007-ben a tiszteletdíjat a norvég futballért tett érdemeiért, majd 2011-ben a Molde trénereként az év edzőjének járó díjat.

2009-ben megkapta a Peer Gynt-díjat.[82]

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Man City's Haaland voted Player of the Matchweek". www.premierleague.com (angol nyelven). 2025. október 1. Hozzáférés: 2025. december 3..
  2. ↑ "Elemi ösztön: a futballtörténet legnagyobb lesipuskásai". Marosi Gergely. nemzetisport.hu. 2010. március 15. Hozzáférés: 2012. december 23..
  3. 1 2 3 4 http://inforadio.hu/hir/sport/hir-144876
  4. ↑ "Ole Gunnar Solskjær". moldefk.no. Molde FK. 2012. április 25. 2012. november 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. december 22..
  5. ↑ "City Blue Out Red Hot Ole!; They snubbed chance to buy goal ace Gunnar". The People. London: MGN. 1996. október 20. Hozzáférés: 2012. december 22..
  6. ↑ Ducker, James (2018. december 29.). "Why Ole Gunnar Solskjaer is the perfect mentor for Marcus Rashford as he reaches key stage in his development". The Telegraph (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2025. január 18..
  7. ↑ "Solskjaer: I turned down Norway job offer". soccernet.espn.go.com. 2012. október 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. január 18..
  8. ↑ "Solskjaer takes job as Molde boss" (brit angol nyelven). 2010. november 9. Hozzáférés: 2025. január 18..
  9. ↑ "Ex-Man Utd striker Ole Gunnar Solskjaer leads Molde to Norwegian title". BBC Sport (brit angol nyelven). 2011. október 30. Hozzáférés: 2025. január 18..
  10. ↑ "Ole Gunnar Solskjaer ends interest in Aston Villa job". BBC Sport (brit angol nyelven). 2012. május 22. Hozzáférés: 2025. január 18..
  11. ↑ "Molde rule Rosenborg to claim Norwegian Cup". UEFA.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. január 18..
  12. ↑ "Ole Gunnar Solskjaer replaces Malky Mackay as Cardiff City manager". ITV. 2014. január 2. 2014. január 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. november 18..
  13. ↑ "Ole Gunnar Solskjaer: Cardiff City manager leaves post". BBC Sport (brit angol nyelven). 2014. szeptember 17. Hozzáférés: 2025. január 18..
  14. ↑ "Ny manager i Molde FK". Molde Fotballklubb. 2015. december 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. január 18..
  15. ↑ "Start vs. Molde - 8 November 2015 - Soccerway". int.soccerway.com (angol nyelven). 2023. augusztus 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. január 18..
  16. ↑ "2018/19 UEFA Europa League participants". UEFA.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. január 18..
  17. ↑ "Solskjær fortsetter som manager i tre nye år". Molde (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2025. január 18..
  18. ↑ "Ole Gunnar Solskjaer named Man Utd caretaker manager until end of season". BBC Sport (brit angol nyelven). 2018. december 19. Hozzáférés: 2025. január 18..
  19. ↑ "Ole Gunnar tar over som vikarierende manager i Manchester United". Molde (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2025. január 18..
  20. ↑ "Ole Gunnar Solskjaer 'only contracted to Manchester United'". BBC Sport (brit angol nyelven). 2019. március 5. Hozzáférés: 2025. január 18..
  21. ↑ Øgar, Sindre (2019. március 6.). "Lokalavis-leder tror Molde har Solskjær-erstatteren klar". VG (norvég nyelven). Hozzáférés: 2025. január 18.. {{cite web}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)
  22. ↑ "Cardiff 1-5 Manchester United: Reds rampant in Ole Gunnar Solskjaer's first game". BBC Sport (brit angol nyelven). 2018. december 21. Hozzáférés: 2025. január 18..
  23. ↑ "West Brom 5-5 Manchester United". BBC Sport (brit angol nyelven). 2013. május 17. Hozzáférés: 2025. január 18..
  24. ↑ "Tottenham 0-1 Manchester United: Ole Gunnar Solskjaer's men hang on to beat Spurs". BBC Sport (brit angol nyelven). 2019. január 11. Hozzáférés: 2025. január 18..
  25. ↑ "Manchester United 2-2 Burnley: Hosts rescue late point". BBC Sport (brit angol nyelven). 2019. január 28. Hozzáférés: 2025. január 18..
  26. ↑ "Solskjaer wins January 2019 Barclays Manager of the Month". www.premierleague.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. január 18..
  27. ↑ "Fulham 0-3 Manchester United: Pogba and Martial goals take visitors into top four". BBC Sport (brit angol nyelven). 2019. február 7. Hozzáférés: 2025. január 18..
  28. ↑ 161385360554578 (2019. február 28.). "Man United point out new club record was set by beating Crystal Palace". talkSPORT (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2025. január 18.. {{cite web}}: |last= has numeric name (súgó)
  29. ↑ "Man Utd 0-2 PSG: Kimpembe and Mbappe earn win for PSG". BBC Sport (brit angol nyelven). 2019. február 10. Hozzáférés: 2025. január 18..
  30. ↑ "Champions League: PSG 1-3 Man Utd (agg: 3-3)". BBC Sport (brit angol nyelven). 2019. március 5. Hozzáférés: 2025. január 18..
  31. ↑ "Arsenal 2-0 Manchester United: Ole Gunnar Solskjaer suffers first league defeat". SkySports. Hozzáférés: 2025. január 18..
  32. ↑ Doyle, Paul (2019. március 16.). "Diogo Jota and Wolves carve apart Manchester United to reach semi-finals". The Observer (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2025. január 18..
  33. ↑ "Ole Gunnar Solskjaer appointed Manchester United permanent manager". SkySports News. Hozzáférés: 2025. január 18..
  34. ↑ "Barcelona 3-0 Manchester United: Lionel Messi stars as United knocked out of Champions League". BBC Sport (brit angol nyelven). 2019. április 15. Hozzáférés: 2025. január 18..
  35. ↑ "Everton 4-0 Manchester United: Toffees cruise to victory". BBC Sport (brit angol nyelven). 2019. április 19. Hozzáférés: 2025. január 18..
  36. 1 2 "Defeat to Cardiff rounds off Man United's miserable season". The Irish Times (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. január 18..
  37. ↑ "Ole Gunnar Solskjaer Insists There Will Be 'No Excuses' for Man Utd After Dismal 2018/19 Campaign". SI (amerikai angol nyelven). 2019. május 24. Hozzáférés: 2025. január 18..
  38. ↑ "United suffer worst start to season in 33 years". The Independent (brit angol nyelven). 2023. december 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. január 18..
  39. ↑ "Manchester United's renaissance? Bruno Fernandes and Mason Greenwood changing everything". Sky Sports (brit angol nyelven). 2023. augusztus 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. január 18..
  40. ↑ "Manchester United 0-2 Burnley: Clarets shock United at Old Trafford". BBC Sport (brit angol nyelven). 2020. január 21. Hozzáférés: 2025. január 18..
  41. ↑ "Manchester United lose 2-0 to Burnley - pundits and fans react". BBC Sport (brit angol nyelven). 2020. január 23. Hozzáférés: 2025. január 18..
  42. ↑ "Manchester City 0-1 Manchester United (agg: 3-2): Blues into EFL Cup final despite defeat". BBC Sport (brit angol nyelven). 2020. január 28. Hozzáférés: 2025. január 18..
  43. ↑ "Why Manchester United need Bruno Fernandes in perfect condition for the start of 2020/21". Sports Illustrated Manchester United News, Analysis and More (angol nyelven). 2022. június 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. január 18..
  44. ↑ Church, Ben (2020. augusztus 4.). "The $61 million signing that transformed Manchester United". CNN (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. január 18..
  45. ↑ Smyth, Rob (2020. július 26.). "Leicester 0-2 Manchester United: Solskjær's side finish third – as it happened". the Guardian (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2025. január 18..
  46. ↑ Hytner, David (2020. július 26.). "Solskjær hits back at critics after Manchester United make top four". The Guardian (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2025. január 18..
  47. ↑ "Manchester United 1-3 Chelsea: De Gea errors help settle FA Cup semi-final". BBC Sport (brit angol nyelven). 2020. július 17. Hozzáférés: 2025. január 18..
  48. ↑ "Man Utd 1-2 Sevilla: Weaknesses exposed as Ole Gunnar Solskjaer's men fall short again". BBC Sport (brit angol nyelven). 2020. augusztus 16. Hozzáférés: 2025. január 18..
  49. ↑ "Man Utd 1-6 Tottenham: Son Heung-min, Harry Kane score". BBC Sport (brit angol nyelven). 2020. október 2. Hozzáférés: 2025. január 18..
  50. ↑ "Manchester United 0-1 Arsenal: Pierre-Emerick Aubameyang penalty decides tight encounter". BBC Sport (brit angol nyelven). 2020. október 30. Hozzáférés: 2025. január 18..
  51. ↑ "Burnley 0-1 Manchester United: Paul Pogba winner sends Red Devils top of Premier League". BBC Sport (brit angol nyelven). 2021. január 11. Hozzáférés: 2025. január 18..
  52. ↑ "Man Utd 1-2 Sheff Utd: Oliver Burke scores winner for Blades". BBC Sport (brit angol nyelven). 2021. január 26. Hozzáférés: 2025. január 18..
  53. 1 2 "Man City Premier League champions as Leicester City beat Manchester United". BBC Sport (brit angol nyelven). 2021. május 10. Hozzáférés: 2025. január 18..
  54. ↑ "Manchester United 9-0 Southampton: Man Utd thrash nine-man Saints". BBC Sport (brit angol nyelven). 2021. február 1. Hozzáférés: 2025. január 18..
  55. ↑ "Aston Villa 1-3 Man Utd: Red Devils' comeback keeps Man City waiting on title". BBC Sport (brit angol nyelven). 2021. május 7. Hozzáférés: 2025. január 18..
  56. ↑ "Man Utd secure top-four Premier League finish after Everton beat West Ham". sportsmax.tv. Hozzáférés: 2025. január 18..
  57. ↑ "Villarreal 1-1 Manchester United (aet, 11-10 pens): Spanish side win Europa League in marathon shoot-out". UEFA.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. január 18..
  58. ↑ Luckhurst, Samuel (2021. május 27.). "Solskjaer explains why Man United did not make a substitution for so long". Manchester Evening News (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. január 18..
  59. 1 2 Mitten, Andy. "Ole Gunnar Solskjaer: Cristiano Ronaldo, Glazers and Manchester United sacking". The New York Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2025. január 17..
  60. ↑ "Solskjaer signs new contract". www.manutd.com (angol nyelven). 2024. augusztus 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. január 18..
  61. ↑ "West Ham v Man Utd, 2021/22 | Premier League". www.premierleague.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. január 18..
  62. ↑ "Archivált másolat". www.premierleague.com. 2020. július 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. január 18..
  63. ↑ "Man Utd 0-5 Liverpool: Mohamed Salah hits hat-trick and Paul Pogba sees red in shambolic Man Utd show to pile pressure on Ole Gunnar Solskjaer". Sky Sports (brit angol nyelven). 2024. február 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. január 18..
  64. ↑ Romano, Fabrizio (2021. november 21.). "Manchester United board decide to sack Solskjær at emergency meeting". The Observer (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2025. január 18.. {{cite news}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)
  65. ↑ "Club statement". www.manutd.com (angol nyelven). 2024. szeptember 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. január 18..
  66. 1 2 3 Mitten, Andy. "Ole Gunnar Solskjaer: Winning with Besiktas, Manchester United reflections and being offered 40 jobs". The New York Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2025. február 28..
  67. ↑ Millar, Colin. "Ole Gunnar Solskjaer holds talks to become Besiktas head coach". The New York Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2025. január 17..
  68. ↑ "Teknik Direktör Ole Gunnar Solskjaer ile Görüşmelere Başlandı". bjk.com.tr. Hozzáférés: 2025. január 17..
  69. ↑ "Ole Gunnar Solskjaer: Former Manchester United manager signs Beskitas deal". BBC Sport (brit angol nyelven). 2025. január 18. Hozzáférés: 2025. január 18..
  70. ↑ "Man Utd legend Ole Gunnar Solskjaer sacked by Besiktas one hour after Europa Conference League defeat". Metro. 2025. augusztus 28. Hozzáférés: 2025. augusztus 28..
  71. ↑ http://www.manutd.com/en/players-and-staff/legends/ole-gunnar-solskjaer.aspx
  72. ↑ "„Babaarcú gyilkos" veszi kezelésbe a legnagyobb manchesteri tehetségeket". nemzetisport.hu. 2008. július 17. Hozzáférés: 2012. december 23..
  73. ↑ "„Babaarcú gyilkos" veszi kezelésbe a legnagyobb manchesteri tehetségeket". nemzetisport.hu. 2008. július 17. Hozzáférés: 2012. december 24..
  74. ↑ "Ole Gunnar Solskjaer". StretfordEnd.co.uk. Hozzáférés: 2009. április 20..
  75. ↑ "Solskjær departs United to return to Molde" (angol nyelven). uefa.com.
  76. ↑ "Ole Gunnar Solskjær" (norvég nyelven). moldefk.no. 2018. december 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. december 21..
  77. ↑ "Ole Gunnar Solskjaer named as Cardiff City manager – video" (angol nyelven). theguardian.com.
  78. ↑ "Ole Gunnar Solskjaer appointed Molde manager for second time" (angol nyelven). theguardian.com.
  79. ↑ "Ole Gunnar Solskjaer named Man Utd caretaker manager until end of season" (angol nyelven). bbc.com.
  80. ↑ "Manchester United board decide to sack Solskjær at emergency meeting" (angol nyelven). theguardian.com.
  81. ↑ "Manchester United: lovaggá ütik hazájában Solskjaert". MTI. nemzetisport.hu. 2008. január 12. Hozzáférés: 2012. december 23..
  82. ↑ "Solskjær hedret". Aftenposten (norvég nyelven). 2009. július 29. 2009. augusztus 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. december 23..
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ole_Gunnar_Solskjær&oldid=29147608”