Torino FC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Torino FC
Csapatadatok
Teljes csapatnév Torino Football Club SpA
Becenév I Granata (gránátvörösök),
Il Toro (A Bika)
Székhely Torino, Olaszország
Alapítva 1906
Stadion Stadio Olimpico
Vezetőedző szerb Siniša Mihajlović
Elnök olasz Urbano Cairo
Bajnokság Serie A
Nemzeti sikerek
Flag of None.svg Bajnok 7 alkalommal
Flag of None.svg Kupagyőztes 5 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzés Giorgio Ferrini (566)
Legtöbb gól Paolo Pulici (172)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
Torino FC honlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Torino FC témájú médiaállományokat.

A Torino Football Club, vagy egyszerűen csak Torino, egy olasz labdarúgócsapat, amely jelenleg a Serie A-ban szerepel, amelyet az előző szezonban a 17. helyen zártak, tehát éppen csak elkerülték a kiesést. A csapat szezonjainak többségét a legmagasabb osztályban töltötték.

A gránátvörös mezben játszó egyesület eddig ötször nyerte meg a olasz elsőosztályú labdarúgó-bajnokság küzdelmeit, először az 1927-28-as szezonban, utoljára pedig már több mint 30 éve, az 1975-76-os szezonban, valamint emellett az Olasz Kupát is sikerült már öt alkalommal megnyerniük. Európai porondon a legsikeresebb szezonjuk az 1991-92-es volt, amikor az UEFA-Kupában döntőt játszottak. Jelenleg a Torino az ország negyedik legsikeresebb klubcsapata.

A csapat nevei 1970- ig az Associazione Calcio Torino, ezután 2005- ig a Torino Calcio, majd 2005-től a Torino FC.

A csapat története[szerkesztés]

A Foot-Ball Club Torino-t 1906. december 3-án alapították egy találkozó után a Voigt sörözőben Torino központja mellett pár, a Juventus távozó ember jóvoltából, Alfredo Dick vezetésével többek között a svájci üzletember, Hans Schoenbrod (a klub első elnöke), valamint Vittorio Pozzo, aki később az olasz csapatot vezette.

Az egyesület első pályája a Velodromo Umberto I lett, a La Crocetta szomszédságában, amit Dick csak bérelt. A Torino magához csalt több játékost is, például az FBC Torinesétől.

Serie A[szerkesztés]

A Torino részt vett a világ egyik első nemzetközi tornáján, a Torneo Internazionale Stampa Sportiva-n, amit Torinóban rendeztek, ám ennek ellenére sem sikerült nyerni, ugyanis a döntőben 3:1-es vereséget szenvedtek a Servette gárdájától.

A korai évek után a csapat első kísérlete, hogy belépjen az olasz labdarúgó-bajnokságba, az 1. világháború miatt meghiúsult, majd a csapat első scudettóját is visszavonták egy Juventus elleni meccs után történt szabálytalanságok miatt. Ténylegesen az 1927-28-as szezonban lettek bajnokok, majd az 1942-43-as és az 1948-49-es szezon között az egyszerűen csak Grande Torino (Nagy Torino) néven ismert, sokak szerint a valaha volt legjobb olasz csapat, zsinórban 5 alkalommal nyerte meg a Serie A-t a csapatkapitány, Valentino Mazzola vezetésével. Ám 1949. május 4-én történt egy szörnyű repülőgép-szerencsétlenség az olaszországi Superga-hegynél, ahol 1 híján az egész csapat (az az 1 játékos sérülés miatt nem utazott a csapattal) meghalt. A klub sosem tudta még egyszer megismételni korábbi sikereit, majd az 1958-59-es szezonban kiestek a Serie B-be, ám rögtön a következő szezonban vissza is jutottak.

A csapat az 1960-as évektől egészen az 1980-as évek végéig viszonylag jó eredményeket produkált a Serie A-ban, sőt, 1976-ban újfent sikerült megnyerniük a legmagasabb osztály küzdelmeit. Ezután "liftezni" kezdtek az első- és a másodosztály között, ezalatt a legnagyobb siker egy Olasz Kupa az 1992-93-as szezonban és egy Mitropa-Kupa-győzelem volt 1991-ben. Az egyesület eddigi legjobb eredménye az 1991-92-es szezonban elért UEFA-kupa-döntő volt, ám ott alulmaradtak az Ajaxszal szemben.

A 2004-05-ös szezonban a csapat 3. helyen végzett a Serie B-ben, és miután megnyerták az osztályozót, ismét följtottak az első osztályba. Azonban az Olasz labdarúgó-szövetség a Messinával együtt kizárta a csapatot pénzügyi nehézségek miatt. Azonban míg a Messina talpra tudott állni, addig a Torino eltűnt az olasz sporttérképről.

A Lodo Petrucci- törvénynek köszönhetően(ami lehetővé teszi, hogy a megszűnt klub jogutódjának csak egy osztállyal lejjebb kelljen indulnia), egy új csapat alakult Torino FC néven. A 2005-06-os szezonban rögtön a 3. helyen végeztek, és 2 osztályozó után följutottak a Serie A-ba.

Még ezekben a sikertelen években is, a csapat viszonylag jó eredményeket ért el a városi rivális Juventus ellen. 1990-től, a csapat a 69040 főt befogadó Stadio Delle Alpiban játszza mérkőzéseit, megosztva a Juventusszal. 1990-t megelőzően szintén a Stadio Comunalét használták, mintegy 30 évig, majd a Stadio Filadelfiába, a Grande Torino korábbi otthonába költöztek.

A 2006-07-es szezontól kezdve egy új, ám kisebb stadionba, a Stadio Grande Torinóban játsszák mérkőzéseiket, ami jelenleg kicsivel több mint 27 000 fő befogadására alkalmas. (A fölújított Stadio Comunale)

Jelenleg a Stadio Delle Alpi felújítás alatt áll, ezért jelenleg sem a Torino, sem pedig a Juve nem játszhat ott.

Amikor a Torino otthon játszik, gesztenyebarna fölsőt és fehér rövidnadrágot viselnek (esetenként teljesen barna), idegenben ugyanez általában teljesen fehér. Edzéseken vagy piros-fehér, vagy piros-fekete szerelést viselnek.

Il Grande Torino[szerkesztés]

A sokak által egyszerűen csak Grande Torino (Nagy Torino) néven ismert csapat az 1940-es évek Torinója, amely máig szinte egyedülálló módon (ugyanezt csak a Juventus tudta mintegy 10 évvel előttük megtenni), zsinórban ötször nyert bajnokságot. A legtöbb ember szerint a valaha volt legsikeresebb olasz csapat, ami rengeteg fontos rekordot állított föl, és amelyek közül még ma is jó pár fönnáll.

Koránál jóval modernebb futballt játszott, például a 4-4-2-es felállást 10 évvel a brazilok 1958-ban világbajnok együttese előtt, és egyes taktikai elemeiket a hollandok az 1970-es években használták.

A klub kezdőcsapata kisebb-nagyobb eltérésekkel a következő volt: Valerio Bacigalupo- Aldo Ballarin, Virgilio Maroso, Pino Grezar, Mario Rigamonti - Eusebio Castigliano, Romeo Menti, Ezio Loik, Guglielmo Gabetto - Valentino Mazzola és Franco Ossola.

Ekkortájt az olasz válogatott gerincét (több mint felét) e csapat játékosai adták. 1947. május 11-én, egy, a magyarok ellen 3:2-re megnyert meccsen a válogatott 10 Torino-játékossal és a Juventus kapusával, Sentimenti IV-gyel. Az edző, Vittorio Pozzo később lecserélte Sentimentit Bacigalupora, így létrejött az, hogy csak 1 csapat adta a válogatott kezdő 11-ét.

A csapat legendás alakja a kapitány, Valentino Mazzola, aki a válogatott csapatkapitánya is volt, és aki egyben édesapja az 1960-as, 1970-es évek legendás Inter-játékosának, Sandro Mazzolának. Az idősebbik Mazzola egy majdhogynem tökéletes irányító középpályás volt, aki nagyszerűen passzolt, sok gólt lőtt, szerelt, védekezett, inspirálta és ha kellett, a hátára vette a csapatot.

Grande Torino-rekordok[szerkesztés]

  • A legtöbb (5) egyhuzamban megnyert bajnoki cím (1942-43, 1945-46, 1946-47, 1947-48, 1948-49, 1944-ben és 45-ben szünetelt a bajnokság a második világháború miatt) - ugyanezt a Juventus is megtette az 1930-31-es, 1931-32-es, 1932-33-as, 1933-34-es és az 1934-35-ös szezonban
  • A leghosszabb, otthoni vereség nélküli sorozat (1945-46, 1946-47, 1947-48, 1948-49)
  • A leghosszabb győzelmi sorozat, 93 meccs, ebből 83 győzelem és 10 döntetlen (1943. január 24-étől 1949. április 30-áig)
  • A legtöbb pont (65) egy szezon alatt (még a 2 pontos rendszerben), az 1947-48-as szezonban
  • A legnagyobb különbséggel megnyert bajnoki cím (16 pont a Milan, a Juventus és a Triestina előtt szintén az 1947-48-as szezonban, Torino: 65 pont, Milan, Juve, Triestina: 49 pont)
  • A legnagyobb különbségű otthoni győzelem: 10:0 az Alessandria ellen (1947-48)
  • A legnagyobb különbségű idegenbeli győzelem: 7:0 a Roma ellen (1945-46)
  • Legtöbb győzelem (20) 1 szezonban (16 csapatos bajnokság): 30 meccsen 20 győzelem (1942-43)
  • Legtöbb győzelem (20 és 21 csapatos bajnokság): 28 győzelem 38 meccsen (1946-47) és 29 győzelem 40 meccsen (1947-48)
  • Legtöbb hazai győzelem: 20 meccsen 19 győzelem (1947-48)
  • Legtöbb idegenbeli győzelem (16 csapatos bajnokság): 10 győzelem 15 meccsen (1942-43)
  • Legtöbb idegenbeli győzelem (20 és 21 csapatos bajnokság): 13 győzelem 19 meccsen (1946-47)
  • Legtöbb otthon szerzett pont: 39 a megszerezhető 40-ből (1947-48)
  • Legtöbb idegenben szerzett pont (16 csapatos bajnokság): 22 a megszerezhető 30-ból (1942-43)
  • Legkevesebb otthon elvesztett pont: 1 a 40-ből (1947-48 és 48-49)
  • Legkevesebb vereség egy szezonban: 38 meccsen 3 (1946-47 és 1948-49)
  • Legkevesebb idegenbeli vereség: 19 meccsen 3 (1946-47 és 1948-49)
  • Legtöbb szerzett gól: 125 (1947-48)
  • Legtöbb otthon szerzett gól: 89 (1947-48)
  • Legtöbb idegenben szerzett gól (16 csapatos bajnokság): 31 (1942-43)
  • Legtöbb idegenben szerzett gól (20 és 21 csapatos bajnokság): 36 (1946-47 és 1947-48)
  • Legtöbb szerzett gól 5 szezon alatt: 408 (Az 1942-43-as és az 1948-49-es szezon között)
  • Legkevesebb kapott gól (21 csapatos bajnokság): 33 (1947-48)
  • Legkevesebb idegenben kapott gól (16 csapatos bajnokság): 9 (1942-43)
  • Legjobb gólátlag: 3,787 meccsenként (1947-48)
  • Legtöbb pont fél szezon alatt: 38-ból 34 (1946-47) és 40-ből 36 (1947-48)
  • Leghosszabb lejátszott meccs: az 1920-21-es szezonban, a Torino és a Legnano között. Miután a csapatok lejátszották a 90 percet és a kétszer 15 perces hosszabbítást, a csapatok a hosszabbítás 3. periódusának 8. percében a csapatok nem folytatták tovább a meccset, és az akkor még 2 pontot később a Legnanonak adták.

Híres játékosok[szerkesztés]

Jelenlegi keret[szerkesztés]

2017. szeptember 1. szerinti állapot.[1]

# Poszt Név
1 URU K Salvador Ichazo
3 ITA V Cristian Molinaro
4 ITA V Kevin Bonifazi
6 GHA KP Afriyie Acquah
8 ITA KP Daniele Baselli
9 ITA CS Andrea Belotti (Csapatkapitány)
10 SRB CS Adem Ljajić
14 ESP CS Iago Falque
16 SWE KP Samuel Gustafson
18 ITA KP Mirko Valdifiori
20 ITA CS Simone Edera
21 ESP CS Álex Berenguer
22 NGR KP Joel Obi
# Poszt Név
23 ITA V Antonio Barreca
24 ITA V Emiliano Moretti
29 ITA V Lorenzo De Silvestri
31 ARG CS Lucas Boyé
32 SRB K Vanja Milinković-Savić
33 CMR V Nicolas Nkoulou (kölcsönben az Olympique Lyontól)
39 ITA K Salvatore Sirigu
88 VEN KP Tomás Rincón (kölcsönben a Juventustól)
97 BRA V Lyanco Vojnović
99 NGR CS Umar Sadiq (kölcsönben a Romától)
ARG V Cristian Ansaldi (kölcsönben az Internazionaletől)
ARG V Nicolás Burdisso
FRA CS M’Baye Niang (kölcsönben a Milantól)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Prima Squadra Serie A Tim 2017–2018. torinofc.it. Torino Football Club. (Hozzáférés: 2017. augusztus 27.)

További információk[szerkesztés]