Dino Baggio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dino Baggio
Dino Baggio (Inter 1991).jpg
Személyes adatok
Teljes név Dino Baggio
Születési dátum 1971. július 24. (46 éves)
Születési hely Camposampiero, Olaszország
Állampolgárság olasz
Magasság 182 cm
Testtömeg 80 kg
Poszt középpályás
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19891991 olasz Torino 0280(2)
19911992 olasz Internazionale 0270(1)
19921994 olasz Juventus 0490(1)
19942000 olasz Parma 172 (12)
20002005 olasz Lazio 0440(1)
2003 angol Blackburn 0090(1)
2004 olasz Ancona 0090(1)
2005 olasz Triestina 0130(0)
2008 olasz Tombolo 0010(0)
Válogatottság
19901992 Olaszország Olaszország U21 18 (1)
19911999 Olaszország Olaszország 60 (7)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dino Baggio témájú médiaállományokat.

Dino Baggio (Camposampiero, 1971. július 24. –) korábbi olasz válogatott labdarúgó, középpályás.

Roberto Baggióval csak a nevük egyezik, nincs köztük rokoni kapcsolat.

Pályafutása[szerkesztés]

Tizenhárom évesen fedezte fel őt a Torino egy játékosmegfigyelője, majd öt évig a „Granata” utánpótláscsapataiban pallérozódott. 1989-ben mutatkozhatott be a felnőttcsapatban, és egy ideig párhuzamosan játszott itt és az ifiegyüttesben. Első meccsét a Lazio ellen játszotta, és gyorsan beverekedte magát a kezdőcsapatba is. Gyorsan kiderült legfőbb erénye, a kitartás, és Torinóban, majd többi állomáshelyén is bevetették több poszton, nem csak eredeti szerepkörében, védekező középpályásként. A Torinóval 1990-ben megnyerte a másodosztályt, egy évvel később pedig a Mitropa kupát. 1991-ben az Internazionaléhoz került kölcsönben, ahol huszonhét meccsen egy gólt szerzett.

Az 1992-93-as szezont már a Juventusnál kezdte meg, és hamar jó barátságba került névrokonával, Roberto Baggióval, ezenkívül a pályán is nagyon jól együtt tudtak működni. Mivel előtte a városi riválisnál is játszott, a Juve szurkolói eleinte nem fogadták őt egyöntetűen pozitívan, azonban szolid, kiegyensúlyozott játékával gyorsan meggyőzte a híveket. 1993-ban megnyerte az UEFA-kupát, amelynek döntőjében pályafutása talán legjobb két találkozóját játszotta. A döntő első felvonásán egy, a másodikon két gólt szerzett, ezzel a „zebrák” magabiztos, 6-1-es összesítéssel múlták fölül a Borussia Dortmundot.

A Juventusban és az 1994-es vb-n nyújtott jó teljesítménye miatt az 1994-95-ös idény előtt a Parma megpróbálta leigazolni Baggiót. Baggio eleinte visszautasította a Parma ajánlatait, és a Juventus is hajlott arra, hogy megtartsa őt. Sokáig úgy nézett ki, hogy a fiatal Alessandro Del Piero kerül Parmába, azonban végül Baggio meggondolta magát, és a két csapat nyélbe üthette az üzletet. A Parmánál rögtön első idényében UEFA-kupa-győztesnek mondhatta magát. Ebben a döntőben is betalált, ahol az ellenfél ezúttal Baggio korábbi csapata, a Juventus volt. Az odavágón, hazai pályán ő szerezte a győztes gólt, míg a visszavágón a Parma neki köszönhetően egyenlített Gianluca Vialli vezető találata után. Ezzel az újabb két góllal Baggio már öt gólnál járt az UEFA-kupa-finálékban. Az európai sikerek ellenére a bajnokságban nem sikerült maradandót alkotni sem Alberto Malesani, sem Carlo Ancelotti irányítása alatt. A legjobb eredmény ebben az időszakban egy második hely volt, melyet Ancelotti edzősködése idején ért el a Parma.

Az 1998–1999-es UEFA-kupa során egy súlyos sérülés elszenvedője volt, miután a Wisła Kraków ellen egy lengyel huligán késsel fejen találta őt. Ennek eredményeként a krakkóiakat egy évre eltiltották a nemzetközi kupaszerepléstől. A szezon végén ismét sikerült elhódítania a kupát, valamint megnyerte a Parmával a Coppa Italiát és a szuperkupát is, előbbit a Fiorentina, utóbbit a bajnok Milan ellen. A következő évadban is maradt Parmában, és hozzásegítette a gárdát egy negyedik helyhez. Kis híján a BL-selejtezős hely is összejött, az Inter csak playoffban bizonyult jobbnak. Baggio legemlékezetesebb megnyilvánulása ebben az idényben egy durva sportszerűtlenség volt. A Juventus elleni bajnokin elkövetett egy szabálytalanságot Gianluca Zambrotta kárára, amiért a játékvezető Stefano Farina egyből piros lappal kiállította. A döntést nehezményező Baggio ezután egy pénzre utaló gesztust tett a bíró felé, vagyis hogy tulajdonképpen eladta az összecsapást, valamint a pályára köpött. Ezek miatt saját klubja kétmeccses eltiltással és húszmilliós bírsággal sújtotta. A szövetség elnöke, Luciano Nizzola további büntetésként eltiltotta őt a válogatott soron következő, Svédország elleni barátságos meccsétől, melyet 2000. február 23-án rendeztek.[1]

2000 októberében a bajnoki címvédő SS Lazio szerződtette, ahol akkor már egy éve ott játszott Baggio korábbi csapattársa, Roberto Sensini is. Baggio fővárosban töltött időszaka nem sikerült túl jól, ugyanis mind a 2001-02-es, mind az azt követő bajnoki évadban alig kapott lehetőséget. 2003 nyarán Angliában merült fel a neve, előbb a Wolverhamptonnal tárgyalt, aztán végül a Blackburnhöz került kölcsönbe. Itt a menedzser Graeme Souness szokatlan poszton, csatárként számított rá, végül kilenc meccsen egy gólt szerzett.[2] Visszatérése után a Lazio ismét kölcsönadta, ezúttal a frissen feljutott Anconának. Itt tizenöt bajnokin kétszer talált be, azonban az Anconán ez nem segített, ugyanis utolsóként zárta a szezont. Bár visszatért a Lazióhoz, ismét nem játszott, majd egy rövid trieszti időszak után vonult vissza. 2008-ban bejelentették, hogy Baggio visszatér, csapata pedig a szülővárosától nem messze fekvő Tombolo lesz, melynek edzője Baggio legelső trénere, Cesare Crivellaro volt. Végül egyetlen összecsapáson játszott a kiscsapatban.[3]

A válogatottban[szerkesztés]

Ifjúsági szinten Baggio megnyerte az U21-es Eb-t 1992-ben, Cesare Maldini irányítása alatt, majd ugyanebben az évben részt vett a barcelonai olimpián is. A felnőttválogatottban Arrigo Sacchi szövetségi kapitánysága idején mutatkozott be, 1991. december 21-én, egy Ciprus elleni győztes összecsapáson. A következő év februárjában, a portugálok ellen megszerezte első gólját is.

Az 1994-es vb selejtezőit végigjátszotta, majd Sacchi a világbajnokságra utazó keretbe is nevezte őt.[4][5] A tornán nagyszerű párost alkotott névrokonával, Roberto Baggióval, ők ketten többször is döntő gólokat szereztek. Dino két találatot vállalt magára, először Norvégia ellen, amely győztes gólnak bizonyult,[6] majd a negyeddöntőben, a spanyolok ellen, ami egy távoli lövésből született.

Ugyancsak részt vett az 1996-os Eb-n, valamint az 1998-as vb-n, utóbbi végül utolsó nagy tornája lett. Bár eredetileg benne volt Dino Zoff huszonhat fős keretében a 2000-es Eb-re is, az utolsó keretszűkítésnél kiszorult a csapatból.[7] Válogatott mezben végül összesen hatvan összecsapáson lépett pályára, ezeken hétszer talált az ellenfelek kapujába.[8]

Karrierje statisztikái[szerkesztés]

[9]

Klubstatisztikái Bajnokság Kupa Ligakupa Nemzetközi Összesen
Szezon Klub Bajnokság Mérk. Gól Mérk. Gól Mérk. Gól Mérk. Gól Mérk. Gól
Olaszország Bajnokság Coppa Italia Ligakupa Európa Total
1989/90 Torino Serie B 3 0
1990/91 Serie A 25 2
1991/92 Inter Milan Serie A 27 1
1992/93 Juventus Serie A 32 1
1993/94 17 0
1994/95 Parma Serie A 31 6
1995/96 28 4
1996/97 31 2
1997/98 29 5
1998/99 29 2
1999/00 24 0
2000/01 Lazio Serie A 25 1
2001/02 15 0
2002/03 4 0
Anglia Bajnokság FA-kupa Ligakupa Európa Összesen
2003/04 Blackburn Rovers Premier League 9 1
Olaszország Bajnokság Coppa Italia Ligakupa Európa Összesen
2003/04 Ancona Serie A 13 0
2004/05 Lazio Serie A 0 0
2005/06 Triestina Serie B 3 0
Ország Olaszország 336 24
Anglia 9 1
Összesen 345 25

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Dino Baggio dà del venduto all' arbitro, Bergamo lo difende (olasz nyelven). Corriere dello Sport. (Hozzáférés: 2015. január 14.)
  2. Inspired Leeds hold off Blackburn. BBC, 2003. október 4. (Hozzáférés: 2009. október 20.)
  3. Dino Baggio torna in terza categoria (olasz nyelven). Corriere dello Sport. (Hozzáférés: 2008. március 1.)
  4. la Juve di Sacchi spazza il Portogallo (olasz nyelven). Corriere dello Sport. (Hozzáférés: 2015. január 15.)
  5. Baggio 2 timbra il visto per l' America (olasz nyelven). Corriere dello Sport. (Hozzáférés: 2015. január 15.)
  6. "sono Dino, il Baggio dei gol pesanti " 23 giugno 1994: gol alla Norvegia 17 novembre 1993: gol al Portogallo (olasz nyelven). Corriere dello Sport. (Hozzáférés: 2015. január 15.)
  7. Euro 2000 provisional squads. theguardian.com, 2000. május 22. (Hozzáférés: 2013. november 9.)
  8. Nazionale in cifre: Baggio, Dino (olasz nyelven). FIGC. (Hozzáférés: 2015. április 22.)
  9. Dino Baggio adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon

Külső hivatkozások[szerkesztés]