Vittorio Pozzo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vittorio Pozzo
Személyes adatok
Teljes névVittorio Pozzo
Születési dátum1886. március 2.
Születési helyTorino, Olaszország
Halálozási dátum1968. december 21. (82 évesen)
Halálozási helyTorino, Olaszország
Állampolgárságolasz
Posztközéppályás
Edzőség
IdőszakKlub
1912olasz Olasz válogatott
1912–1922olasz Torino FC
1921olasz Olasz válogatott
1924olasz Olasz válogatott
1924–1926olasz AC Milan
1929–1948olasz Olasz válogatott
A Wikimédia Commons tartalmaz Vittorio Pozzo témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vittorio Pozzo (Torino, 1886. március 2.Ponderano, 1968. december 21.) olasz labdarúgó-játékos majd edző, az olasz labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya.

Életpályája[szerkesztés]

Labdarúgóként[szerkesztés]

Fiatal korában a Torinóban különböző csapatokban játszott. Fiatal felnőttként Svájcban a Grasshopper-Club (1905-1906) színeiben szerzett nemzetközi tapasztalatokat. Ezt követően (1906-1911) között a Torino FC felnőtt csapatának lett alapítója és oszlopos tagja.

Edzőként[szerkesztés]

A labdarúgás szeretete irányította az edző pálya felé, ahol eleinte a Torino felnőtt csapatánál ismerte meg az edzői munka titkait. Folyamatosan tanulmányozta a sikeres csapatok – angol, magyar – titkait. A legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a magyar labdarúgók és edzők felkészültségéről. A válogatott irányításán túl (1912–1922) között a Torino FC trénere, 1928-ban az AC Milán edzője.

Ars poeticája: tetszetős, látványos, de mégis eredményes futball, amikor is a döntő pillanatokban a játékosok megfelelő küzdőerővel, keménységgel eredményesen veszik az akadályokat.

Sportvezetői pályafutása[szerkesztés]

Négyszer kapott megbízást a szövetségi kapitányi tisztség betöltésére, egyszer a technikai bizottságban. Első alkalommal 1912-ben (egy győzelem, két vereség), 1920-1921 között (egy győzelem, egy vereség), 1924-ben (két győzelem, egy döntetlen, két vereség), majd 1929-től 1948-ig, a 82. válogatott mérkőzéstől a 168-ig tartott eredményes pályafutása (60 győzelem, 16 döntetlen és 11 vereség).

Írásai[szerkesztés]

Sportújságíróként a szakíró címig vitte. A La Stampa című lapszerkesztőjeként is tevékenykedett.

Sikerei, díjai[szerkesztés]

A világ egyik legsikeresebb edzője, szakvezetője. Két világbajnoki [1934 – Olaszország-, 1938 – Franciaország. A döntőben Magyarországot verték (4:2) arányban.], egy olimpiai siker (1936 – Németország) fűződik a nevéhez. Elsők lettek (1930-ban és 1936-ban) a közép-európai országok részvételével kiírt Nemzetek Kupája sorozatban.

Források[szerkesztés]