1925-ben az FBC Ciudadela Juniors csapatában kezdte a labdarúgást. 1926 és 1931 között az Estudiantil Porteño, 1931-ben a Gimnasia de Le Plata labdarúgója volt. 1931-ben Olaszországba szerződött és 1936-ig az Ambrosiana-Inter csapatában szerepelt. 1936-ban hazatért Argentínába és az Independiente, majd 1937-ben ismét a Estudiantil Porteño labdarúgója volt. 1938-ban visszatért Olaszországba és ismét az Ambrosiana-Inter labdarúgója lett 1943-ig. 1943–44-ben a Novara együttesében szerepelt. A második világháború után egy idényen át a Legnano, majd két idényen át a Cosenza játékos-edzője volt.
1930–31-ben három alkalommal szerepelt az argentin válogatottban. Tagja volt az 1930-as világbajnoki ezüstérmes csapatnak. Egy évvel azt követően, hogy Olaszországba szerződött honosították és olasz állampolgár lett. 1932. november 27-én Milánóban az olasz válogatottban is bemutatkozott Magyarország ellen, ahol 4–2-es olasz győzelem született. 1933-ban négy alkalommal szerepelt az olasz B-válogatottban és négy gólt szerzett. 1934-ben világbajnoki címet nyert az olasz csapattal.[1] 1932 és 1940 között 13 alkalommal szerepelt az olasz válogatottban és három gólt ért el.
1945 és 1948 között egy idényen át a Legnano, két idényen át a Cosenza játékos-edzője volt. Majd ismét hazatért Argentínába, ahol 1951-ben korábbi klubja a Gimnasia de Le Plata vezetőedzője volt. 1973-ban az Almirante Brown csapatának szakmai munkáját irányította.
.svg){kind=small}
