Weisz Árpád (labdarúgó)
Weisz Árpád | |||||||||||||||||
![]() | |||||||||||||||||
Személyes adatok | |||||||||||||||||
Születési dátum | 1896. április 16.[1] | ||||||||||||||||
Születési hely | Solt, Magyarország | ||||||||||||||||
Halálozási dátum | 1944. január 30. (47 évesen) | ||||||||||||||||
Halálozási hely | Auschwitz, Német Birodalom | ||||||||||||||||
Állampolgárság | magyar | ||||||||||||||||
Becenév | Csili | ||||||||||||||||
Poszt | balhátvéd, balszélső | ||||||||||||||||
Profi klubok1 | |||||||||||||||||
| |||||||||||||||||
Válogatottság | |||||||||||||||||
| |||||||||||||||||
Edzőség | |||||||||||||||||
| |||||||||||||||||
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. * Mérkőzések (gólok) száma | |||||||||||||||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Weisz Árpád témájú médiaállományokat. |
Weisz Árpád (Solt, 1896. április 16.[1] – Auschwitz, 1944. január 30.) hatszoros magyar válogatott labdarúgó hátvéd poszton, majd Olaszországban labdarúgóedző. Edzői munkáját elismerve az edzők fejedelmének nevezték el a sportújságírók.
Az 1930-as években a fasiszta Olaszországban dolgozott edzőként. A modern edzési tudomány egyik megalapozójaként és korának egyik legjobb edzőjeként tartják számon. Neve 1938 nyarán bejárta egész Európát, amikor a Bologna FC-vel a Párizsi Világkiállítás bajnokságán 4-1-re verte az akkor már sztárcsapatnak számító Chelsea-t.
Sportpályafutása[szerkesztés]
Klubcsapatban[szerkesztés]
1896. április 16-án Solton született, a magyar első osztályú bajnokságban a Törekvés SE színeiben lépett pályára. Bal bekként és középpályásként tündökölt, tehetségére felfigyeltek a válogatottnál is. Tagja volt az 1924-es párizsi olimpiai csapatnak, de végül nem lépett pályára a tornán. (Esélyesként utazott ki, de végül csak 10. lett a magyar válogatott, az aranyat Uruguay vitte haza). Ekkor egyébként már idegenlégióskodott, az 1923/24-es szezonban a csehszlovák bajnokságban játszott, mégpedig a Makkabi Brno játékosaként.
A Makkabi Brünn cionista zsidó csapat volt. Csehszlovákiában elismert kisebbségnek számított a zsidóság, még külön zsidó bajnokság is működött. Egyébként akkoriban Közép-Európában több jól menő zsidó labdarúgóklub volt például a Hakoah Wien, a Bar Kochba Berlin, a Hagibor Praha, a Makkabi Krakkó vagy a budapesti cionista Vívó és Atlétikai Club (VAC) ).[2] A Makkabi Brünn 1920-tól szinte csak magyarországi zömében zsidó származású játékosokból állt. A játékosok félprofik voltak – papíron amatőrök, valójában bújtatott sportállásokban jó pénzért „dolgoztak” valamelyik szponzornál. Weisz Árpád számára a Makkabi Brünn végül csak ugródeszka volt, hiszen kapóra jött, hogy csapatával végig turnézták Európát, mely során olyan skalpokat gyűjtöttek be, mint a Real Madrid vagy az olasz válogatott.
Így ismerték meg Olaszországban, ahová először játékosnak szerződött. Első csapata a ma már kevéssé jegyzett Alessandria FC volt, majd a milánói sztárcsapat, az Inter játékosaként lépett pályára az 1925/26-os szezonban. Az Interrel 11 mérkőzésen 3 gólt szerzett a Serie A-ban.
A válogatottban[szerkesztés]
1922 és 1923 között hat alkalommal szerepelt a magyar válogatottban.
Edzőként[szerkesztés]
A következő szezonban már a kispadon, az Alessandria segédedzőjeként tűnt fel. Jól csinálhatta a dolgát, mert volt klubja az Ambrosiana Inter 1926-ban leszerződtette. Csapatával 1928-29-ben Dél-amerikai túrára indultak, majd az 1929/30-as szezon a milánói csapat begyűjtötte az olasz bajnoki címet. (Itt érdemes megjegyezni, hogy tíz éven át az Intert magyar trénerek irányították. Weisz Árpádon kívül Viola József, Tóth-Potya István és Feldmann Gyula ült a milánói kispadon.)
Weisz Árpád legnagyobb edzői sikereit nem Milánnál, hanem a Bolognánál érte el, amely az 1930-as években élte fénykorát. A csapat négy bajnoki címéből zsinorban hármat (1935/36, 1936/37, 1938/39) Weisz irányításával nyerte el. Bár az 1938-as bajnokságban öt forduló után a német Hermann Felsner váltotta a kispadon, mivel a faji törvények rá is vonatkoztak (a dolog pikantériája, hogy a bajnoki trófeákat mindannyiszor Mussolini adta át…) Így is történelmet írt Weisz: mind a mai napig ő a legfiatalabb edző az olasz bajnokságban, aki háromszor is elhozta a bajnoki címet. Mindezt egy olyan korszakban, amikor az olasz futball az aranykorát élte, kétszer is világbajnokok lettek (1938-ban épp Magyarországot győzték le a világbajnoki döntőben). Edzői tevékenységét elismerve a sportújságírók az edzők fejedelmének titulálták.[3]
A fasiszták nem voltak tekintettel Weisz érdemeire, ellehetetlenítették a mestert, aki először Franciaországban, majd Hollandiában próbált szerencsét. Akkorra már nemzetközileg is elismert tréner volt. Tekintélyét azzal alapozta meg, hogy 1938 nyarán a Párizsi Világkiállítás bajnokságán 4:1-re legyőzte az angol Chelsea-t, ami már akkor is nagy fegyverténynek számított. Hollandiában a Dordrecht csapatánál kezdett dolgozni. Csapatával hamar a tabella élére került, de 1942-ben családjával együtt deportálták. Feleségével és két gyermekével Auschwitzban hunyt el 1944. januárjában.[4]
Emlékezete[szerkesztés]
Az utókor felemás módon viszonyult a nagyszerű edzőhöz. Távozása után a fasiszta Olaszországban még az almanachokból is „kifelejtették” a nevét. Ugyanakkor Weisz munkássága nem múlt el nyomtalanul, a mai napig a legjobb trénerek között emlegetik. Olaszországban úgy tartják, hogy ő rakta le a modern edzéstudomány alapjait, kézikönyvéről pedig azt mondják: megalapozta az olasz futballelméletet.
Életéről és munkásságáról 2007-ben könyv jelent meg, A bajnoki kupától Auschwitzig, Weisz Árpád, egy zsidó edző élete és halála (Dallo scudetto ad Auschwitz) címmel. Január 27-én a nemzetközi Holokauszt emléknapon pedig volt klubja a Bologna tisztelgett Weisz Árpád előtt. Emléktábláját a város polgármestere leplezte le.
2013. január 15-én, a Bologna–Internazionale kupamérkőzésen, a két csapat játékosai Weisz feliratú mezekben vonultak pályára, az olasz stadionokban tapasztalható rasszista megnyilvánulások elleni tiltakozásképpen.[4]
Az egyedi akciót egy évente megrendezett utánpótlás-torna követte. Első alkalommal 2013. szeptemberében az FC Bologna, Internazionale és az AC Milan U15-ös csapatai közül utóbbi szerezte meg a kupát.[5] 2014-ben U16-os csapatok léptek pályára és egy magyar csapattal bővült az előző évi mezőny. A szeptember 4-én megtartott egynapos tornán a Diósgyőri VTK szerezte meg az első helyet, miután legyőzte 2-1-re az FC Bolognát és a döntőben pedig AC Milant verte 1-0-ra.[6]
A holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából 2018. január 26-án Bolognában „A sikertől a tragédiáig” elnevezéssel kiállítást nyitottak az emlékére.[7]
Szektort neveztek el róla a Renato Dall’Ara Stadionban (2018)[8]
Sikerei, díjai[szerkesztés]
- 4 × olasz bajnok: 1930 (Ambrosiana Inter), 1936, 1937, 1938 (Bologna)
- Emléktáblája áll a bolognai Dall’Ara stadionban és a milánói Giuseppe Meazza Stadionban.[9]
Statisztika[szerkesztés]
Mérkőzései a válogatottban[szerkesztés]
![]() | ||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
# | Dátum | Helyszín | Hazai | Eredmény | Vendég | Kiírás | Gólok | Esemény |
1. | 1922. június 15. | Budapest, Üllői úti pálya | Magyarország ![]() |
1 – 1 | ![]() |
barátságos | - | |
1922. augusztus 27. | Lipcse | Közép-Németország ![]() |
3 – 5 | ![]() |
barátságos | - | ||
2. | 1922. szeptember 24. | Bécs, Hohe Warte | Ausztria ![]() |
2 – 2 | ![]() |
barátságos | - | |
3. | 1922. november 26. | Budapest, Üllői úti pálya | Magyarország ![]() |
1 – 2 | ![]() |
barátságos | - | |
4. | 1923. március 4. | Genova, Marassi-stadion | Olaszország ![]() |
0 – 0 | ![]() |
barátságos | - | |
5. | 1923. március 11. | Lausanne | Svájc ![]() |
1 – 6 | ![]() |
barátságos | - | |
6. | 1923. május 6. | Bécs, Hohe Warte | Ausztria ![]() |
1 – 0 | ![]() |
barátságos | - | |
Összesen | 6 | mérkőzés | 0 | gól |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Születése bejegyezve a solti születési akv. 69/1896. folyószáma alatt.
- ↑ Szegedi Péter: A budapesti zsidó sportegyesületek születése (magyar nyelven). szombat.org, 2013. november 17. (Hozzáférés: 2014. január 7.)
- ↑ Bodnár Zalán: Weisz Árpád, az edzők fejedelme (magyar nyelven). fourfourtwo.hu, 2013. január 10. (Hozzáférés: 2015. október 1.)
- ↑ a b Olaszország: Weisz Árpád lett a rasszizmus elleni harc jelképe (magyar nyelven). nemzetisport.hu, 2013. január 15. (Hozzáférés: 2014. január 7.)
- ↑ http://www.mlsz.hu/blog/2013/09/30/milanoban-nivos-tornaval-tisztelegtek-weisz-arpad-emleke-elott/
- ↑ http://dvtk.eu/utanpotlas-eredmenyek/tornagyoztes-a-dvtk-u16/8210/
- ↑ Bologna: Weisz Árpád-kiállítás nyílik a városban (magyar nyelven). nemzetisport.hu, 2018. január 26. (Hozzáférés: 2018. január 27.)
- ↑ Magyar edzőről neveztek el tribünt Bolognában
- ↑ Auschwitzban halt meg: fejet hajtott Olaszország a magyar edző előtt. ma.hu, 2012. január 27. (Hozzáférés: 2012. január 27.)
Források[szerkesztés]
- Antal Zoltán, Hoffer József: Alberttől Zsákig. Budapest: Sportkiadó. 1968. ISBN 0439001507018
- Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977. ISBN 963-253-501-4
|
- Magyar labdarúgók
- Magyar labdarúgóedzők
- Labdarúgóhátvédek
- Labdarúgócsatárok
- A Calcio Padova labdarúgói
- Az Internazionale labdarúgói
- A Makkabi Brünn labdarúgói
- A Törekvés labdarúgói
- Zsidó származású magyarok
- A holokauszt áldozatai
- Magyar olimpikonok
- Az 1924. évi nyári olimpiai játékok labdarúgói
- 1896-ban született személyek
- 1944-ben elhunyt személyek
- Soltiak