Luciano Spalletti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luciano Spalletti
Spalletti 2018-ban
Spalletti 2018-ban
Személyes adatok
Teljes név Luciano Spalletti
Születési dátum 1959március 7. (65 éves)
Születési helyCertaldo, Olaszország
Állampolgárság Olaszország olasz
Magasság180 cm
Testtömeg78 kg
Poszt középpályás
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1978–1986Olaszország Entella27(2)
1986–1990Olaszország Spezia120(7)
1990–1991Olaszország Viareggio29(1)
1991–1993Olaszország Empoli60(3)
Edzőség
IdőszakKlub
1995–1998Olaszország Empoli
1998–1999Olaszország Sampdoria
1999–2000Olaszország Venezia FC
2000–2001Olaszország Udinese Calcio
2001–2002Olaszország Ancona
2002–2005Olaszország Udinese Calcio
2005–2009Olaszország Roma
2009–2014Oroszország FK Zenyit Szankt-Petyerburg
2016–2017olaszország Roma
2017–2019olaszország Internazionale
2021–olaszország Napoli
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Luciano Spalletti témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Luciano Spalletti (Certaldo, 1959. március 7. –) olasz labdarúgó, labdarúgóedző. Az Olasz labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya

.[1]

Játékosként[szerkesztés]

Certaldóban született, Firenze megyében. Spalletti aktív játékosként az Olasz harmadosztályban az Entellában, a Speziában, a Viareggióban, és az Empoliban játszott.

Edzőként[szerkesztés]

Kezdeti évek[szerkesztés]

Utolsó csapatánál, az Empolinál kezdte edzői pályafutását, 1993 júliusa és 1998 júniusa között töltötte be a vezetőedzői posztot. A csapat az ő irányításával jutott fel egymást követő szezonokban a harmadosztályból az első osztályig.[2] 1998 júliusától 1999 júniusáig a Sampdoriát,[3] 1999 júliusától októberig a Veneziát edzette,[4] és néhány mérkőzés erejéig leült az UEFA- és FIFA-tagsággal nem rendelkező toszkán válogatott kispadjára is.

Két időszakban az Udinese Calcio vezetőedzője volt.[5] Mielőtt másodszorra is leült az udineiek padjára, rövid ideig elvállalta az Ancona irányítását is.[6] Első igazán jelentős eredményét a 2004-2005-ös idényben érte el, amikor az Udinésével a negyedik helyen végzett a bajnokságban, kiharcolva a Bajnokok Ligája részvételt.[7]

AS Roma (2005-2009)[szerkesztés]

Spalletti az AS Roma edzőjeként 2009-ben

2005-2006

Edzői teljesítményére felfigyeltek az AS Rómánál is, ahol az előző szezonban (2004-2005) négy különböző edző váltotta egymást a kispadon. Spalletti megváltoztatta a csapat taktikáját, sokkal támadóbb felfogásúbbá tette azt, és egy korszerűbb 4-2-3-1-es rendszerben játszatta a fővárosiakat.[8] A 2005-2006-os idényben már látszata is volt az új taktikának, a Roma a 15. helyről az 5. helyig kapaszkodott fel a táblázatom, miután rekordot jelentő győzelmi szériát produkált, többek között az ősi rivális Laziót is legyőzve.[9] A Bajnokok Ligájáról éppen hogy lemaradtak, majd vereséget szenvedtek az Olasz Kupa fináléjában is. A Calciopoli miatti kizárások és pontlevonások miatt végül mégis BL résztvevők lettek, második olasz csapatként.

2006-2007

2006 végén Spallettit az év edzőjének választották. A bajnokságban az egyetlen kihívói voltak a végül bajnoki címet nyerő Internazionalénak, akiket az Olasz Kupa döntőjében sikerült is legyőzni. (Ez volt Spalletti edzői pályafutásának első jelentős trófeája.) A Bajnokok Ligájában negyeddöntőig jutottak, ott a francia Olympique Lyonnais megálljt parancsolt.

2007-2008

Az új idényt Szuperkupa-győzelemmel kezdték, azonban a bajnokságban újra csak a második helyen végeztek, hiába került egészen kiábrándító formába a szezon végére a nagy rivális Inter. Az Olasz Kupában viszont sikerült megvédeni a címüket. A Bl-ben ezúttal is a negyeddöntő jelentette a végállomást, a későbbi győztes Manchester United az Old Traffordon 7-1-re győzte le Spalletti csapatát. A sorozat korábbi szakaszában a Real Madridot még sikerült kiejtetni, ráadásul a Roma lett az első olasz csapat, amely immár másodszor is győzni tudott a Bernabéuban.

2008-2009

A 2008-2009-es szezon korántsem alakult ilyen fényesen, a Roma előbb elbukta a szuperkupa döntőt, majd sokáig kieső helyen szerénykedett. Végül a hatodik helyen fejezték be a bajnokságot, amivel csak az Európa-ligába kvalifikálták magukat.

Az új szezonban Alberto Aquilani eladásával tovább gyengült a pénzügyi gondokkal küzdő csapat, amely az első két bajnokiját elvesztette, így Spalletti 2009. szeptember 1-jén lemondott.[10][11] A tar mester két Olasz Kupát és egy Szuperkupát nyert az együttessel.

Zenit (2009-2014)[szerkesztés]

Spalletti a Zenit edzőjeként 2012-ben

2009 decemberében hároméves szerződést írt alá az orosz Zenithez. 2010. május 16-án a Szibir Novoszibirszk ellen megnyerték az Orosz Kupát. A bajnokságban az első 16 bajnokin 12 győzelemmel és négy döntetlennel negyven pontot szerzett a Zenit, ilyen jól még egy csapat sem kezdte az orosz pontvadászatot. 2010-ben Spalletti orosz bajnok lett a Zenittel, ez volt az olasz első bajnoki címe edzőként.

A nyári átigazolási szezonban alaposan megerősítették a csapatot, érkezett Aleksandr Bukharov, és Szergej Szemak a Rubin Kazanytól, valamint Aleksandar Luković és Bruno Alves a védelembe. Ennek ellenére a Zenit csak az Európa-liga küzdelmeiben folytathatta az ősszel, miután kiestek a Bajnokok Ligája selejtezőjében.

2010. október 3-án a Szpartak-Nalcsik legyőzésével újabb rekordot állítottak fel a hazai bajnokságban, hiszen a tavalyi bajnokságól számolva 21 mérkőzésen át veretlenek maradtak.

Az Európa-ligában a nyolcaddöntőben kiejtették a svájci Young Boys csapatát, de a következő körben a holland Twente már erősebbnek bizonyult. 2011. március 6-án megnyerték az Orosz Szuperkupát a CSZKA Moszkvát legyőzve a döntőben.

A 2011–2012-es Bajnokok Ligája sorozatban a Zenit a második helyen végzett csoportjában és története során először kvalifikálta magát a tavaszi nyolcaddöntőbe, ott azonban, annak ellenére, hogy az első hazai mérkőzést megnyerték, alulmaradtak a Benficával szemben. 2012 februárjában Spalletti szerződést hosszabbított 2015 nyaráig, majd áprilisban bebiztosította a csapat második bajnoki címét.[12][13]A Bajnokok Ligája csoportköréből való továbbjutást nem sikerült megismételni a következő évben, a Zenit harmadik lett a Málaga CF és az AC Milan mögött -annak ellenére, hogy Olaszországból győzelemmel távozott a gárda. A tavaszi Európa Ligában a Zenit rögtön kiejtette a Liverpool FC gárdáját, azonban a legjobb tizenhat között már az FC Basel együttese bizonyult jobbnak. A 2013-14-es szezonban Spalletti csapata ismételten eljutott a BL legjobb tizenhat csapatáig, ahol a Jürgen Klopp vezette Borussia Dortmund jelentette a végállomást. 2014. március 10-én megköszönték a munkáját.[14] Összességében kétszer volt bajnok a csapattal, egyszer-egyszer megnyerte az Orosz Kupát és Szuperkupát, valamint kétszer is bevitte a Zenitet az európai klubfutball csúcsának legjobb tizenhat csapata közé.[15]

Visszatérés Rómába (2016-2017)[szerkesztés]

Spallettit 2016. január 13-án nevezték ki újra az AS Roma edzőjének, miután menesztették Rudi Garciát.[16] A farkasok látványosan feljavultak a tar mester érkezésével és ugyan a 2008-as Real Madrid elleni sikert ezúttal nem sikerült megismételni a BL nyolcaddöntőben, a bajnokságban odaértek a harmadik, Bajnokok Ligája selejtezős helyre. A tavaszi díszmenetet látványosan beárnyékolta a klublegenda Francesco Tottival való konfliktus, mely Spalletti következő szezonjára is rányomta bélyegét.

2016-2017

Az új idény nyögvenyelősen indult a farkasok számára. A BL play-offot csúnyán elbukta a csapat a Portoval szemben, így be kellett érniük az Európa Ligával. A bajnokságban is aggasztó volt a gárda idegenbeli formája, ugyanakkor Spalletti még időben megtalálta a megoldást, ami Radja Nainggolan trequartistaként való játszatása volt. A Roma nem bírta a három frontos terhelést, az EL-ben az Olympique Lyonnais búcsúztatta őket a legjobb 16 között, a hazai kupában a városi rivális ejtette ki őket az elődöntőben. A Serie A-t végül a második helyen fejezte be a csapat, pontrekordot  felállítva - Spalletti ezt úgy kommentálta, hogy a farkasoknak a második hely a Scudettó. A Totti visszavonulásával kapcsolatos, folyamatosan záporozó kérdések pedig ahhoz vezettek, hogy a tréner kijelentette - hiba volt visszatérnie az olasz fővárosba. A szezon végén távozott az együttestől, nem sokkal később pedig aláírt az Interhez.

Internazionale (2017-2019)[szerkesztés]

2017-2018

Spalletti azzal a céllal érkezett az Interhez, mint az utóbbi években már oly sokan - visszajuttatni a nagy múltú klubot a BL küzdelmeibe. A december elejéig tartó nagyszerű sorozat arra engedett következtetni, hogy ez könnyűszerrel meg is valósul majd, azonban az AC ChievoVerona elleni 5-0-s győzelmet követően a csapat hatalmas válságba került. Az Inter kiesett a Milan ellen az Olasz Kupa negyeddöntőjében, a bajnokságban pedig zsinórban hét meccsen nem tudott nyerni. Tavaszra aztán nagyjából kiegyenesedtek a dolgok, és végül az utolsó, SS Lazio elleni forduló döntött a BL kvalifikációról. Egy esetleges Inter győzelem pontegyenlőséget jelentett volna, mely esetében az egymás ellen elért eredmények alapján a milánóiak jutottak volna be a Bajnokok Ligájába (a csapatok első meccse döntetlennel zárult). A mérkőzés félidejében még a sasok vezettek 2-1-re, azonban a második játékrészre emberhátrányba kerültek, ami azt jelentette, hogy az Inter meg tudta fordítani az állást. Spalletti tehát - ha a vártnál nehezebben is, de - teljesítette feladatát és kiérdemelte szerződésének meghosszabbítását.[17][18]  

2018-2019

Az Inter remekül erősített a nyári átigazolási piac nyitva tartása alatt, melynek köszönhetően a legtöbb újságíró a milánóiakat tartotta a Juventus FC legjelentősebb kihívójának. A gyenge idénykezdet azonban erre gyorsan rácáfolt, és ugyan sokáig stabilan tartotta dobogós helyét Spalletti csapata, a fontos kulcsjátékosokkal való folyamatos problémák rányomták a bélyegét a gárda teljesítményére. A Bajnokok Ligájában az Intert a negyedik kalapból sorsolták ki, melynek köszönhetően egy csoportba kerültek az olaszok az FC Barcelona, a Tottenham Hotspur FC és a PSV Eindhoven együtteseivel. Ennek ellenére az utolsó fordulóig nyitott volt a továbbjutás kérdése, a csoda azonban nem sikerült, az Internek az Európa-ligában kellett folytatnia a nemzetközi küzdelmeket. Itt az Eintracht Frankfurt jelentette a végállomást a legjobb tizenhat között. A szezon végén a Bajnokok Ligája indulást jelentő negyedik helyen végzett a bajnokságban a csapat. Spallettit 2019. május 30-án felmentették pozíciójából.[19]

Edzői statisztika[szerkesztés]

2022. szeptember 03-án lett frissítve.

Csapat Nemzet –tól –ig Mérleg
M GY D V RG KG GK Győzelem %
Empoli Olaszország 1994. április 18. 1994. június 14. 8 2 3 3 8 9 −1 25
Empoli Olaszország 1995. július 1. 1998. június 30. 128 57 37 34 163 127 +36 44.53
Sampdoria Olaszország 1998. július 1. 1998. december 14. 23 8 5 10 23 32 −9 34.78
Sampdoria Olaszország 1999. február 1. 1999. június 30. 15 6 3 6 21 20 +1 40
Venezia Olaszország 1999. július 1. 1999. október 31. 10 2 3 5 7 11 −4 20
Venezia Olaszország 1999. november 29. 2000. február 7. 13 4 3 6 14 22 −8 30.77
Udinese Olaszország 2001. március 19. 2001. június 30. 11 2 4 5 13 19 −6 18.18
Ancona Olaszország 2001. december 28. 2002. június 30. 20 8 5 7 27 25 +2 40
Udinese Olaszország 2002. július 1. 2005. június 6. 122 53 32 37 165 145 +23 43.44
AS Roma Olaszország 2005. június 17. 2009. szeptember 1. 224 122 53 49 414 262 +152 54.46
Zenyit Oroszország 2009. december 11. 2014. március 10. 184 105 47 32 325 176 +149 57.07
AS Roma Olaszország 2017. június 13. 2017. május 30. 75 50 11 14 171 83 +88 66.67
Internazionale Milano Olaszország 2017. június 9. 2019. május 30. 90 45 26 19 141 75 +66 50
Napoli Olaszország 2021. május 29. jelenlegi 53 31 11 11 112 56 +56 62.26
összesen 975 494 243 238 1598 1058 +540 50.67

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Edzőként[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Serie A: Spalletti veszi át a Napoli irányítását (magyar nyelven). Nemzeti Sport Online, 2021. május 29. (Hozzáférés: 2021. május 29.)
  2. Empoli FC » Trainerhistorie. World Football. (Hozzáférés: 2014. január 22.)
  3. Sampdoria » Trainerhistorie. World Football. (Hozzáférés: 2014. január 22.)
  4. FBC Unione Venezia » Trainerhistorie. World Football. (Hozzáférés: 2014. január 22.)
  5. Udinese Calcio » Trainerhistorie. World Football. (Hozzáférés: 2014. január 22.)
  6. Luciano Spalletti. World Football. (Hozzáférés: 2014. január 22.)
  7. Spalletti übernimmt Roma”, kicker , 2005. június 16. (Hozzáférés ideje: 2014. január 22.) (german nyelvű) 
  8. Great Team Tactics: Francesco Totti, Roma and the First False Nine. (Hozzáférés: 2014. május 19.)
  9. Official: Spalletti returns to lead Roma. A.S. Roma, 2016. január 14. (Hozzáférés: 2016. július 29.)
  10. Spalletti quits as Roma coach. Sky Sports, 2009. szeptember 1. (Hozzáférés: 2009. szeptember 2.)
  11. Roma's Spalletti resigns, Ranieri linked with job. ESPN, 2009. szeptember 1. [2012. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 2.)
  12. The secrets of Zenit's third title success. uefa.com, 2012. április 28.
  13. Spalletti to coach Zenit St. Petersburg”, USA Today, 2009. december 11. (Hozzáférés ideje: 2009. december 14.) 
  14. Zenit setzt Spalletti vor die Tür”, kicker , 2014. március 10. (Hozzáférés ideje: 2014. március 10.) (german nyelvű) 
  15. Eredmények: labdarúgás élőben, foci livescore, élő eredmények (magyar nyelven). www.eredmenyek.com. (Hozzáférés: 2019. április 9.)
  16. Strootman: 'Goodbye Garcia'
  17. Serie A round-up: Inter Milan beat Lazio to claim final Champions League spot
  18. Lazio 2-3 Inter Milan. BBC Sport, 2018. május 20.
  19. Club statement regarding the position of the First Team Head Coach. Inter.it . [2019. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 30.)
  20. http://www.gazzetta.it/Calcio/Primo_Piano/2009/01/19/oscar.shtml
  21. https://web.archive.org/web/20110707113036/http://www.alleniamo.com/comunicati/2010/febbraio/panchina_oro_allegri.htm

További információk[szerkesztés]