Miljan Miljanić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Miljan Miljanić
Miljanić 1971-ben
Miljanić 1971-ben
Személyes adatok
Születési dátum 1930. május 4.
Születési hely Bitola, Jugoszlávia
Halálozási dátum 2012. január 13. (81 évesen)
Halálozási hely SRB Belgrád, Szerbia
Állampolgárság szerb
Poszt hátvéd
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
1951–1952 jugoszláv FK Crvena zvezda 0010(0)
Edzőség
Időszak Klub
1965-1966 jugoszláv Jugoszlávia
1966-1974 jugoszláv FK Crvena zvezda
1973-1974 jugoszláv Jugoszlávia
1974-1977 spanyol Real Madrid
1979-1982 jugoszláv Jugoszlávia
1982-1983 spanyol Valencia
1983-1985 Kuvait Qadsia SC
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Miljan Miljanić (szerbül: Миљан Миљанић) (Bitola, 1930. május 4.Belgrád, 2012. január 13.), jugoszláv-szerb labdarúgó, edző.

Miljan Miljanić Bitola városában született a Vardar Bánság területén az egykori Jugoszláviában. Élete első éveit a mai Macedónia területén töltötte.

Edzői karrierje során az FK Crvena zvezda csapatával négy bajnoki címet szerzett, majd irányította a Real Madridot is, mellyel két spanyol bajnoki címet, valamint egy kupagyőzelmet ünnepelhetett, ráadásul az 1974-1975-ös idényben hazai porondon mindkét klubtrófeát begyűjtötte a Királyi Gárdával. Az 1982-1983 szezonban egy másik spanyol élcsapat, a Valencia kispadján ült, azonban csak a 17. helyen végzett a kasztíliai csapattal. Az 1974-es és az 1982-es világbajnokságon ő volt a jugoszláv válogatott szövetségi kapitánya.

1985-ben befejezte edzői pályafutását, majd a Jugoszláv labdarúgó-szövetség elnöke lett, ezt a posztot pedig annak megszűnéséig, 2001-ig betöltötte.

Az az 1970-es és 1980-as évek meghatározó edzői közé tartozott, olyan edzőnagyságok tanutak tőle, mint Ciro Blažević, Ivica Osim és Todor Veselinović.

A Real Madridnál[szerkesztés]

Miután a Real Madrid 1974 februárjában hazai pályán 0-5 arányban vereséget szenvedett a Johan Cruijff vezette Barcelonától, a klub elnöke, Santiago Bernabéu Yeste Miljanićot nevezte ki a spanyol csapat élére július 5-én. (Rövid ideig megbízott edzőként Luis Molowny irányított) A szerb edző egyetlen feltétele az volt, hogy honfitársa, Srećko "Felix" Radišić legyen az erőnléti klub edzője.[1] Kapusedzőnek Juan Santisteban, segédedzőnek Antonio Ruiz Cervilla érkezett.

Miljanić számos újítást vezetett be, a fizikai és taktikai felkészítésre helyezte a fő hangsúlyt, napi két-három edzést vezetett, ami nagy felháborodást okozott.[2] A spanyol csapatra addig jellemző rövid passzos játék helyett, a gyors ellentámadásokra és a hosszú előreívelésekre építette taktikáját. Pirrit, a csapat középpályását gyakran a hátvédsorban szerepeltette, míg a középpályán Santillana mozgatta a csapatot, elől pedig az új igazolás, Roberto Juan Martínez volt a felelős a gólokért.[3] Miljanić csapatában kulcsszerep hárult a kapus Miguel Ángelre, védekező középpályás Vicente del Bosquera, a veterán jobbszélső Amancio Amaróra, német középpályás Günter Netzerre, az akkor szerződtetett Paul Breitnerre, és a fiatal védőre, José Antonio Camachóra. A kritikák ellenére a csapat a bajnokságot és a kupát is megnyerte, a KEK-ben azonban a negyeddöntőben búcsúzott, épp a FK Crvena zvezda ellen. Érdekesség, hogy Miljanić 1975 márciusában nem utazott el a kupapárharc belgrádi visszavágójára, mondván „Nem árulhatom el a szívem” ,[4] ehelyett a meghívott újságírókkal nézte a mérkőzés tévéközvetítését. A Real Madrid 2-0-ás vereséget szenvedett és kiesett.

Az 1976-1977-es idényt trófea nélkül zárta a madridi klub, majd miután a következő szezon nyitófordulójában vereséget szenvedett a Salamancától, 1977 szeptemberében Miljanićot menesztették.

Magánélete[szerkesztés]

Miljanić házas volt, feleségétől, Olivera „Vera” Reljićtől két gyermeke született, Miloš Miljanić, aki később szintén labdarúgó lett, és a lánya, Zorka.[5] Hosszasan szenvedett az Alzheimer-kór tüneteitől, végül 2012. január 13-án, 81 éves korában hunyt el.[6] Tiszteletére a soron következő Mallorca elleni bajnokiján a Real Madrid játékosai és José Mourinho akkori vezetőedző is gyász karszalagot viselt.

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Real Madrid

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]