Alberto Gilardino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alberto Gilardino
Személyes adatok
Születési dátum1982. július 5. (41 éves)
Születési helyBiella, Olaszország
ÁllampolgárságOlasz
Magasság184 cm
Testtömeg79 kg
Posztcsatár
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1999–2000Olaszország Piacenza17(3)
2000–2002Olaszország Hellas Verona39(5)
2002–2005Olaszország Parma96(50)
2005–2008Olaszország AC Milan94(36)
2008–2012Olaszország Fiorentina118(48)
2012–2014Olaszország Genoa50(19)
2012–2013→ Olaszország Bologna36(13)
2014–2015Kína Kuangcsou Evergrande14(5)
2015→ Olaszország Fiorentina14(4)
2015–2016Olaszország US Palermo33(10)
2016–2017Olaszország Empoli14(0)
2017Olaszország Pescara3(0)
2017–2018Olaszország Spezia16(6)
Válogatottság
2004–2013Olaszország Olaszország57(19)
Edzőség
IdőszakKlub
2019Olaszország Rezzato
2019–2020Olaszország Pro Vercelli
2020–2021Olaszország AC Siena
2021Olaszország AC Siena
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Alberto Gilardino témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alberto Gilardino (Biella, 1982. július 5. –) olasz válogatott labdarúgó, edző. 2004-ben bronzérmet szerzett az olasz válogatottal az olimpiai játékokon.

Pályafutása[szerkesztés]

Klub[szerkesztés]

Piacenza, Verona[szerkesztés]

Felnőttkarrierjét a Piacenzában kezdte 1999-ben. Első idényében tizenhét mérkőzésen három gólt szerzett. Egy év után máris elszerződött, a Verona játékosa lett hét és fél milliárd olasz líra ellenében.[1] Az itt töltött két idény alatt harminckilenc mérkőzésen ötször talált az ellenfelek kapujába. 2001 nyarán felmerült, hogy a Verona végleg megszerzi (addig csak 50%-ban birtokolta Gilardino játékjogát), azonban ez végül nem következett be, és a Parma leigazolta őt.[2][3] Ekkor még szintén csak 50%-ban volt új klubjának játékosa, amely ekkor még nem rendelte magához, hanem kölcsönadta a Veronának, vagyis gyakorlatilag olyan volt ez az év számára, mintha semmi nem történt volna a karrierjét illetően. 2001 áprilisában súlyos autóbalesetet szenvedett, amely miatt hosszú időt volt kénytelen kihagyni.[4]

Parma[szerkesztés]

2002 nyarán lett végleg a Parma játékosa, amely ekkor vette meg játékjoga másik felét. Cserébe Anthony Šerić a Veronához került.[5]

Első idényében, Cesare Prandelli edzősége idején (aki később a Fiorentinához is vitte magával Gilardinót) öt gólt szerzett, időközben csatártársa a korábbi veronai csapattárs Adrian Mutu lett. Adriano távozásával ő lett a klub első számú csatára, és élni tudott ezzel a lehetőséggel, ugyanis a 2003-04-es idény során huszonhárom gólt szerzett, amellyel a góllövőlistán az előkelő második helyet tudhatta magáénak. Jó teljesítményének köszönhetően csapata 2007-ig meghosszabbította szerződését.[6] Egy évvel később ugyanilyen teljesítményt nyújtott, végül kilencvenhat összecsapáson összesen ötven találattal zárt.

Milan[szerkesztés]

2005. július 17-én jelentették be, hogy Gilardino az AC Milan játékosa lett, átigazolásának díja pedig huszonnégy millió euró volt.[7] Bár a bajnokságban tizenhét alkalommal is betalált, a BL-ben mind a tizenkét mérkőzésén gólképtelen maradt.[8] Nemzetközi mérkőzéseken a következő idényben sem szerepelt sokkal jobban, ugyanis mindössze két gólt szerzett, igaz, ezek közül az egyik, az elődöntőben, a Manchester ellen szerzett találata a Milan számára a döntőt jelentette a Liverpool ellen. Ezen a mérkőzésen egyébként mindössze két percnyi játéklehetőséget kapott Filippo Inzaghi cseréjeként.

2007 októberében duplázni tudott a Lazio ellen 5–1-re megnyert mérkőzésen, ezzel április után tudott ismét betalálni. Utolsó milánói idényében hét alkalommal tudott gólt szerezni.

Fiorentina[szerkesztés]

Gilardino a Lazio ellen, 2008. szeptember 24-én.

2008. május 28-án dőlt el, hogy a következő idénytől kezdve a Fiorentinában fog majd szerepelni. Ekkor tizenkét millió euróért váltott klubot, és ötéves szerződést írt alá.[9][10] Edzőjével, Cesare Prandellivel a Parma után dolgozhatott ismét együtt. Első gólját a „violák” csapatában a Slavia Praha elleni BL-selejtezőn szerezte. Bajnokin rögtön a bemutatkozása alkalmával, a Juventus ellen betalált, pontot mentve csapatának. A 2008-09-es évadot végül tizenkilenc találattal fejezte be, és gyorsan a szurkolók kedvencévé vált.[11] Kivételesen jól sikerült számára az az évi BL-kiírás, ugyanis betalált mind a Lyon, mind a Debrecen, mint a Liverpool ellen.

2011. február 27-én itt szerezte meg pályafutása kétszázadik gólját, egy Bari elleni meccsen. Firenzei mutatója végül 118/48-nál állt meg.

Genoa[szerkesztés]

2012. január 3-án 8 millió euróért a Genoa csapatához igazolt.[12] Mezszáma születése éve után a 82 lett.[13]

Bologna[szerkesztés]

2012. augusztus 31-én kölcsönbe került a Bologna csapatához egy szezonra.[14][15]

Kuangcsou Evergrande[szerkesztés]

2014. július 5-én 5 millió euróért szerződtette a kínai Kuangcsou Evergrande klubja.[16]

Ismét a Fiorentinánál[szerkesztés]

2015. január 25-én kölcsönbe került volt klubja a Fiorentinához.[17]

Palermo[szerkesztés]

2015. augusztus 27-én aláírt a US Palermo klubjához.[18]

Empoli[szerkesztés]

2016. július 7-én két évre szerződött le az Empoli csapatával.[19]

Pescara[szerkesztés]

2017. január 9-én a Pescara játékosa lett.[20]

Spezia[szerkesztés]

2017. október 3-án csatlakozott a Spezia csapatához.[21] 2018. szeptember 20-án bejelentette visszavonulását.[22]

A válogatottban[szerkesztés]

Az olimpiai csapattal részt vett az athéni játékokon, ahol bronzérmes lett.

Tagja volt a 2006-ban világbajnok csapatnak, ahol a második csoportmérkőzésen, az USA ellen gólt szerzett, a németek elleni elődöntő hosszabbításában pedig gólpasszt adott del Pierónak. 2007. október 17-én egy alkalommal csapatkapitány is lehetett Daniele de Rossi lecserélése után.

Ugyancsak tagja volt a 2010-es olasz keretnek is. Ez a torna egyébként kudarccal végződött az olasz nemzeti csapat számára.

Edzőként[szerkesztés]

2018 szeptemberében megszerezte az UEFA A és az UEFA B licenszű edzői képesítését.[23] 2018. oktőber 7-én a Rezzato csapatánál Luca Prina másodedzője lett.[24][25] 2019. február 28-án előléptették a klub vezetőedzőjének.[26] 2019. július 11-én a Pro Vercelli edzője lett.[27] 2020. szeptember 8-án az AC Siena menedzsere lett.[28] 2021. január 12-én közös megegyezéssel felbontotta a szerződését a klubbal, annak ellenére, hogy a bajnokság 2. helyén voltak.[29] Február 11-én visszatért és a 3. helyen fejezték be a bajnokságot, majd október 24-én ismét távozott.[30][31]

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Klub[szerkesztés]

Válogatott[szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

Statisztika[szerkesztés]

Csapatban[szerkesztés]

Klub Szezon Hazai
bajnokság 		Hazai
kupa 		UEFA1 Egyéb
versenyek2 		Összesen
Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól Meccs Gól
Piacenza 1999-00 17 3 - - - - - - 17 3
2000 - - 3 2 - - - - 3 2
Össz. 17 3 3 2 - - - - 20 5
Hellas Verona 2000-01 22 3 - - - - - - 22 3
2001-02 17 2 2 1 - - - - 19 3
Össz. 39 5 2 1 - - - - 41 6
Parma 2002-03 24 4 2 1 2 0 - - 26 5
2003-04 34 23 2 0 4 3 - - 40 26
2004-05 38 23 1 0 8 1 - - 47 24
Össz. 96 50 5 1 14 4 - - 115 55
Milan 2005-06 34 17 3 2 10 0 - - 47 19
2006-07 30 12 4 2 11 2 - - 45 16
2007-08 30 7 1 0 8 2 1 0 40 9
Össz. 94 36 8 4 29 4 1 0 132 44
Fiorentina 2008-09 35 19 1 0 10 6 - - 46 25
2009–10 36 15 3 0 9 4 - - 48 19
2010–11 35 12 1 0 - - - - 36 12
2011–12 12 2 1 1 - - - - 12 3
Összesen 118 48 6 1 19 10 – – 142 59
Genoa 2011-12 6 1 0 0 0 0 - - 6 1
Össz. 6 1 0 0 0 0 - - 6 1
Összesen 373 144 24 9 61 18 2 0 460 171
Utolsó frissítés: 2012. március 11.

1Európai kupák: UEFA-bajnokok ligája, UEFA-kupa és UEFA-szuperkupa.
2Egyéb versenyek: FIFA-klubvilágbajnokság.

Góljai a válogatottban[szerkesztés]

Frissítve: 2008. augusztus 20. [32]

# Dátum Helyszín Ellenfél Gól Eredmény Kiírás
1. 2004. október 13. Palermo, Olaszország  Fehéroroszország 4–3 Győzelem 2006-os vb-selejtező
2. 2005. február 9. Cagliari, Olaszország  Oroszország 2–0 Győzelem Barátságos mérkőzés
3. 2005. augusztus 17. Dublin, Írország  Írország 1–2 Győzelem Barátságos mérkőzés
4. 2005. október 12. Lecce, Olaszország  Moldova 2–1 Győzelem 2006-os vb-selejtező
5. 2005. november 12. Amszterdam, Hollandia  Hollandia 1–2 Győzelem Barátságos mérkőzés
6. 2006. március 1. Firenze, Olaszország  Németország 4–1 Győzelem Barátságos mérkőzés
7. 2006. április 30. Genf, Svájc  Svájc 1–1 Döntetlen Barátságos mérkőzés
8. 2006. június 17. Kaiserslautern, Németország  Egyesült Államok 1–1 Döntetlen 2006-os labdarúgó-világbajnokság
9. 2006. szeptember 6. Saint-Denis, Franciaország  Franciaország 1–3 Vereség 2008-as Eb-selejtező
10. 2008. augusztus 20 Nizza, Franciaország  Ausztria 2–2 Döntetlen Barátságos mérkőzés
11. 2009. június 10. Pretoria, Dél-afrikai Köztársaság  Új-Zéland 4–3 Győzelem Barátságos mérkőzés
12. 2009. június 10. Pretoria, Dél-afrikai Köztársaság  Új-Zéland 4–3 Győzelem Barátságos mérkőzés
13. 2009. október 10. Dublin, Írország  Írország 2–2 Döntetlen Vb-selejtező
14. 2009. október 14. Parma, Olaszország  Ciprus 1–2 Győzelem Vb-selejtező
15. 2009. október 14. Parma, Olaszország  Ciprus 2–2 Győzelem Vb-selejtező
16. 2009. október 14. Parma, Olaszország  Ciprus 3–2 Győzelem Vb-selejtező
17. 2010. szeptember 7. Firenze, Olaszország  Feröer 1–0 Győzelem Vb-selejtező

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Carlo Laudisa. „Gillet a Bari avvicina Mancini a Napoli. Gilardino a Verona”, La Gazzetta dello Sport, 2000. szeptember 28. (Hozzáférés: 2010. április 8.) (olasz nyelvű) 
  2. ↑ „DOPO MAURO CAMORANESI E GIUSEPPE COLUCCI, ALTRO COLPO DI MERCATO! L’HELLAS VERONA F.C. ACQUISTA PER INTERO ALBERTO GILARDINO.”, Hellas Verona FC, 2001. június 16.. [2011. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. április 8.) (olasz nyelvű) 
  3. ↑ Carlo Laudisa , Stefano Carini. „Thuram: domani il sì alla Juve”, La Gazzetta dello Sport, 2001. június 17. (Hozzáférés: 2010. április 8.) (olasz nyelvű) 
  4. ↑ Germano Mosconi. „Gilardino, tragedia sfiorata”, La Gazzetta dello Sport, 2001. április 28. (Hozzáférés: 2010. április 8.) (olasz nyelvű) 
  5. ↑ „COMPROPRIETA': L'HELLAS RISCATTA MARCO CASSETTI, CLAUDIO FERRARESE RESTA AL CITTADELLA”, Hellas Verona FC, 2002. június 26.. [2018. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. április 8.) (olasz nyelvű) 
  6. ↑ Gilardino staying at Parma. UEFA.com, 2004. augusztus 11. (Hozzáférés: 2008. május 3.)
  7. ↑ Gilardino 'honoured' to join Milan. UEFA.com, 2005. július 18. (Hozzáférés: 2008. május 3.)
  8. ↑ Gilardino gives Milan another year. UEFA.com, 2006. október 2. (Hozzáférés: 2008. május 3.)
  9. ↑ [1]
  10. ↑ Bilancio Gruppo Milan Anno 2008 (olasz nyelven). AC Milan, 2009. április 1. [2013. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 13.)
  11. ↑ Pier Luig Todisco. „Viola di rabbia a Lione Doppio Gilardino e poi pari”, La Gazzetta dello Sport, 2008. szeptember 17. (Hozzáférés: 2010. április 8.) 
  12. ↑ Genoa: Alberto Gilardino érkezett a Fiorentinától - hivatalos
  13. ↑ „Gilardino: 'My light is back'”, Football Italia, 2012. január 5. (Hozzáférés: 2012. január 5.) 
  14. ↑ Bologna FC SpA financial report and accounts on 30 June 2012
  15. ↑ „Gilardino leaves Genoa for Bologna”, Fox News, 2012. augusztus 31. 
  16. ↑ „Gilardino vicino al Guangzhou: il Genoa accetta l'offerta”, gazzetta.it, 2014. július 5. (Hozzáférés: 2014. július 7.) (olasz nyelvű) 
  17. ↑ Gilardino torna in Viola. violachannel.tv
  18. ↑ Official: Palermo sign Gilardino. Football Italia, 2015. augusztus 27. (Hozzáférés: 2016. február 6.)
  19. ↑ Official: Gilardino joins Empoli. Football Italia, 2016. július 7. (Hozzáférés: 2016. július 7.)
  20. ↑ Official: Gilardino joins Pescara. Football Italia, 2017. január 9. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  21. ↑ Official: Spezia sign Gilardino. Football Italia, 2017. október 3. (Hozzáférés: 2017. október 3.)
  22. ↑ Gilardino si ritira, addio calcio giocato: il suo futuro sarà in panchina (olasz nyelven). sport.sky.it, 2018. szeptember 20.
  23. ↑ Gilardino retires, goodbye played football: his future will be on the bench (olasz nyelven). sport.sky.it, 2018. szeptember 20.
  24. ↑ „CALCIO, SERIE D: GILARDINO RICOMINCIA COME VICE DI PRINA A REZZATO”, La Repubblica, 2018. október 8. (Hozzáférés: 2018. október 8.) (olasz nyelvű) 
  25. ↑ „COMUNICATO UFFICIALE”, AC Rezzato, 2018. október 7. (Hozzáférés: 2018. október 8.) (olasz nyelvű) 
  26. ↑ Gilardino takes over Serie D side. Football Italia, 2019. február 28.
  27. ↑ Alberto Gilardino nuovo allenatore della PRO! (olasz nyelven). fcprovercelli.it, 2019. július 11.
  28. ↑ Gilardino new coach of Siena. Football Italia, 2020. szeptember 8.
  29. ↑ „Secondo in classifica, ma il Siena e Gilardino si separano a sorpresa”, La Gazzetta dello Sport, 2021. január 12. (Hozzáférés: 2021. január 12.) (olasz nyelvű) 
  30. ↑ ALBERTO GILARDINO TORNA SULLA PANCHINA DEL SIENA (olasz nyelven). Siena, 2021. február 11. [2021. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 11.)
  31. ↑ Il Siena esonera Alberto Gilardino dopo undici giornate (olasz nyelven). La Gazzetta dello Sport, 2021. október 24. (Hozzáférés: 2021. október 24.)
  32. ↑ F.I.G.C. Federazione Italiana Giuoco Calcio. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 22.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alberto_Gilardino&oldid=26414498”