Alessandro Del Piero

Alessandro Del Piero
Del Piero Sydney FC játékosaként 2014-ben
Személyes adatok
Születési dátum	1974. november 9. (49 éves)
Születési hely	San Vendemiano, Olaszország
Állampolgárság	olasz
Magasság	174 cm
Testtömeg	73 kg
Becenév	Alex, Pinturicchio, "Golden Boy", Delpi, "Il Fenomeno Vero" avagy az igazi fenomén.
Poszt	csatár
Junior klubok
Időszak Klub 1982–1988 San Vendemiano 1988–1991 Padova 1993–1994 Juventus
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1991–1993 Padova 14 (1) 1993–2012 Juventus 705 (290) 2012–2014 Sydney FC 48 (24) 2014 Delhi Dynamos 10 (1) Összesen 585 (234)
Válogatottság2
1991 Olaszország U17 3 (1) 1992–1993 Olaszország U18 14 (12) 1993–1996 Olaszország U21 12 (3) 1995–2008 Olaszország 91 (27)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma: 2016. január 3. 2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma: 2014. október 24.
A Wikimédia Commons tartalmaz Alessandro Del Piero témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alessandro "Alex" Del Piero(San Vendemiano, 1974. november 9. –) világbajnok olasz labdarúgó.

Kedvenc pozíciója az Olaszországban "Trequartista" néven ismert támogató csatár poszt, általában ezen a poszton is játszik, de remekül elboldogul bal szélső középpályásként is. Nem a magasabb csatárok közül való, de a legkreatívabb játékosok egyike. A legjobb szabadrúgáslövők között tartják számon.

Magánélet

Alessandro Del Piero 1974. november 9-én született az észak-olaszországi San Vendemianóban. Apja, Gino (villanyszerelő volt, 2001 februárjában halt meg), anyja, Bruna háztartásbeli. Van egy 9 évvel idősebb bátyja, Stefano.

Gyerekkorában egy kis falusi birtokon élt családjával, aminek a kertjében már akkor is éjjel-nappal rúgta a bőrt. Már ekkor látszott, hogy a fiúból labdarúgó lesz. Először csatárként kezdte, de ekkoriban gyakran lebetegedett, ezért az anyja megkérte, hogy Alex a kapuban játsszon, mert akkor kevesebbszer lenne beteg. Azonban a labda iránti szeretet nagyobb volt, mint az anyai kérés.

Del Piero házasságban él Sonia Amoruso-val. 1999-ben ismerkedtek meg és 2005-ben kötötték meg házasságukat. 2007 októberében megszületett első gyermekük, Sonia a Tobias Del Piero nevet adta a gyermeknek.

Alex sok pénzt költ adományokra. Kedvenc zenekarai: az Oasis, a Rolling Stones, a U2 (általában élő koncert). Szereti a francia konyhát és a tésztákat. Kedvenc itala az ásványvíz. Saját bevallása szerint imád autót vezetni. Szeret kosarazni (kedvenc játékosa Steve Nash), olvasni, konzolon játszani, zenét hallgatni.

Pályafutása

Padova

16 éves korában, 1991-ben csatlakozott a Padova csapatához. Első szezonjában, a másodosztályban 4 alkalommal lépett pályára. A következő szezonban 10 mérkőzésen egy gólt szerzett.

Juventus

1993 nyarán igazolt Padovából Torinóba. Tehetségére már 17 évesen felfigyelt a Milan, de végül a Juventust választotta. 1993 szeptemberében mutatkozott be új csapatában a Foggia ellen. A következő meccsén, csereként beállva szerezte első gólját a Reggiana ellen. Első alkalommal, amikor a kezdőcsapatba jelölték a Parma ellen mesterhármast ért el. Egy szezonnal később a Juventussal 1995-ben megnyerte az olasz Serie A-t. Ezt további hat alkalom követte (1997, 1998, 2002, 2003, 2005, 2006). 1996-ban a Bajnokok Ligájában és az Interkontinentális kupán is diadalmaskodott csapatával. Legjobban az 1997-98-as szezonban játszott. Az olasz bajnokságban 21 találatig jutott, a Bajnokok Ligája gólkirálya lett 10 góljával. A BL-döntőt viszont csapata elveszítette.

1998 novemberében az Udinese elleni mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett, aminek következtében ki kellett hagynia a szezon további részét. A csapatán meg is látszott a hiánya, hiszen az előző két szezon után csak a 6. helyet sikerült megszerezniük.

1999 nyarán kezdte el újra a teljes intenzitású edzéseket, és a nyári Intertotó-kupa mérkőzéseken már pályára is lépett. A Juventus ekkor – Marcello Lippi februári távozása után – már Carlo Ancelotti vezetése alatt állt, célja a bajnoki cím visszahódítása volt. Del Piero furcsa idényt produkált: bár nem ment neki rosszul a játék, akcióból egyszerűen nem sikerült betalálnia. Erre a Parma elleni, utolsó előtti fordulóig kellett várni, de hiába tűnt ekkor már bajnoknak a csapata, a Juventus végül elbukta a scudettót a Lazio ellenében. Az idény végén Del Piero elkezdte a felkészülést az Európa-bajnokságra. Az olasz válogatott remekül focizott a tornán, Del Piero is kitett magáért, de a franciák elleni döntőben 1-0-s olasz vezetésnél két nagy helyzetet is kihagyott, az ellenfél pedig megfordította az eredményt. Del Piero a találkozó után magára vállalta a felelősséget a vereségért.

Ilyen lelkiállapotban várta a 2000-2001-es szezont. Amely jól indult számára, hiszen a nápolyi nyitómérkőzésen egy klasszikus, Del Piero-szögből leadott lövésével a Juventus megnyerte a találkozót. Aztán a folytatás már nem volt ilyen parádés: a Juve már a csoportmérkőzések során kiesett a Bajnokok Ligája küzdelmeiből, Del Piero pedig nem találta a játék ritmusát. Ekkor már sokan leírták őt. 2001 év elején édesapja elhunyt, azon a hétvégén Alex – óriási lelkierőről téve tanúbizonyságot – vállalta a játékot a Bari elleni idegenbeli bajnoki mérkőzésen. Ancelotti csereként küldte őt be 0-0-nál, Del Piero pedig pályafutása egyik legszebb gólját elérve megnyerte a Juventusnak a találkozót. Ezzel megtört a jég: bár a Juventus ismét csak második lett a bajnokságban, Del Piero tavasszal már remekül focizott, sok gólt ért el, láthatóan kezdte visszanyerni formáját.

2003-ban ismét a Bajnokok Ligája döntőjébe jutott a Juvéval, ahol a Milántól tizenegyespárbaj során kaptak ki.

A 2004-es Eb után a Juventus új edzőt alkalmazott Fabio Capello személyében. Del Piero helyett inkább Zlatan Ibrahimovicot játszatta. Alex így is 14 góllal járult hozzá csapata 28. bajnoki címéhez.

A 2006 nyarán kirobbant bundabotrány következtében a Juventust a másodosztályba sorolták, ahol pontlevonással kellett indulniuk, és előző 2 évi scudettojukat is elvették tőlük. Sok sztár elhagyta a csapatot, de Del Piero kitartott csapata mellett. -9 pontról indulva is toronymagasan megnyerték a bajnokságot. Ebben a szezonban Del Piero 21 találatával gólkirály lett.

Del Piero 2007-ben a Juventus legtöbbször pályára lépett játékosává vált, amikor is utolérte a legenda, Gaetano Scirea 552 meccses rekordját. Del Piero továbbá a Juventus legtöbb gólt szerzett játékosa is egyben. A Capitano a 2007/2008-as szezonban ismét régi önmagát adja, így az olasz nép akarata értelmében Roberto Donadoni behívta az Európa Bajnokságra utazó keretbe. Ebben nagy szerepet játszott továbbá, hogy Del Piero nyerte meg a 2007-es olasz gólkirályi címet 21 góllal. Ezzel ő a második ember a történelemben (Paolo Rossi után), aki képes volt egymás utáni két évben megnyerni a Serie B és a Seria A gólkirályi címét is.

18 év alatt klubja legfőbb szimbólumává vált. 2012-ben lejátszotta 700. tétmeccsét a Juventus színeiben a Lazio elleni hazai bajnoki mérkőzésen, melyen győztes gólt szerzett.

Sydney

Alex a 2011-2012-es szezon végén bejelentette visszavonulását, majd hosszas gondolkodás után úgy döntött, hogy folytatja, és az ausztrál Sydney FC-ben "vezet le". A fő célja, amiért ide igazolt, és amelyet mindig hangoztat, hogy Beckham-hez hasonlóan ő Ausztráliában népszerűsítse a labdarúgást. 2013 év elején pedig egy újabb évre aláírt a csapattal, majd 2014-ben visszavonult.

Válogatott

Az olasz válogatottban első fontosabb mérkőzésére a 96-os Európa Bajnokságon került sor. Oroszország ellen az első félidőben játszott, de a sorozatban nem lépett többet pályára, mivel az olaszok kiestek az első körben.

Az 1998-as francia világbajnokságon nem volt 100%-os, mivel a Bajnokok Ligája döntőben sérülést szedett össze.

Az Európa Bajnokságon 2000-ben Olaszország egészen a döntőig menetelt, ahol Franciaországgal találkozott a csapat. 1-0-s olasz előnynél Del Piero 2 nagy helyeztet kihagyott. A rendes játékidő végén a franciák egyenlítettek, majd a hosszabbításban újabb gólt szereztek. Így az olaszok ezüstéremmel búcsúztak.

2002-ben a világbajnokságon ismét játszott. A csoportkör utolsó mérkőzésén az olaszok Mexikóval játszottak. Del Piero csereként állt be. Első labdaérintésével gólt szerzett, így csapatát a legjobb 16 közé juttatta. A következő ellenfél – a házigazda – Dél-Korea volt. Ezen a mérkőzésen a bíró közreműködésével a hazaiak jutottak tovább, így az olaszok elbúcsúztak a további mérkőzésektől.

2006-ban Németország rendezte a világbajnokságot. A csoportmérkőzések során Del Piero kétszer is csereként állt be. A kieséses szakaszban már aktívabb volt. Játszott Ausztrália ellen, majd az elődöntőben a házigazda németek ellen ismét csereként lépett pályára. A mérkőzésen egészen a 119. percig 0-0 volt az állás. A csapatok lélekben már a tizenegyesekre készültek. Az utolsó percben Fabio Grosso szerzett vezetést. Egy perccel később Del Piero adta meg a kegyelemdöfést a németeknek. A végeredmény 2-0 lett, így az olasz válogatott a döntőbe jutott. Del Piero ezzel a góljával a világbajnokságok történtének legkésőbbi gólját szerezte. A döntőben a 2000-es Eb után ismét a franciákkal találta szembe magát Olaszország. Zidane, illetve Materazzi góljával 1-1 lett a rendes játékidő vége. A hosszabbításban sem sikerült döntenie a csapatoknak. Jöhettek a büntetők. Az első körben senki sem hibázott, majd a másodikban, Alex Juventus-beli csatártársa, David Trezeguet a felső lécre bombázott. Del Piero a 4. körben lőtte be a maga tizenegyesét, majd végül Fabio Grosso is értékesítette a sajátját. Olaszország 5-3 arányban megnyerte a tizenegyespárbajt, így a kékek 24 év után ismét világbajnokságot nyertek.

Alex a válogatottban korábban a 10-es számban játszott. Később ezt a számot Totti kapta, Del Piero pedig a hetest választotta magának. Del Pieronak a 2006-os világbajnokság óta többször felajánlották a 10-es mezt, de ő megmaradt a 7-esnél, mivel abban a mezben nyerte meg a világbajnokságot.

2008-ban Del Piero az osztrák-svájci Európa-bajnokságon is részt vett, azonban a 2010-es labdarúgó-világbajnokságon a csoportkör során búcsúzó olasz válogatott keretének nem volt tagja.

Sikerei, díjai

Juventus

• Serie A (6): 1994–95, 1996–97, 1997–98, 2001–02, 2002–03, 2011–12 (még 2004–05-ben és 2005–06-ban is megnyerte, de a calciopoli miatt elvették)
• Coppa Italia (1): 1994–95. Ezüst érmes: 2001–02, 2003–04, 2011-12
• Supercoppa Italiana (4): 1995, 1997, 2002, 2003. Ezüst érmes: 1998, 2005
• UEFA-bajnokok ligája (1): 1995–96. Ezüst érmes: 1996–97, 1997–98, 2002–03
• UEFA-szuperkupa (1): 1996
• Interkontinentális kupa (1): 1996
• Intertotó-kupa (1): 1999
• Serie B (1): 2006–2007

Olaszország

• Világbajnok (1): 2006

Önéletírása magyarul

• Alessandro Del Piero: Játsszunk még!; közrem. Maurizio Crosetti, ford. Sarkadi Zoltán; Akadémiai, Bp., 2013

További információk

• Alessandro Del Piero Hivatalos honlap
• Alessandro Del Piero lap

Források

• Alessandro Del Piero (angol nyelven). fifa.com. [2017. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 15.)
• Alessandro Del Piero (angol nyelven). national-football-teams.com
• Alessandro Del Piero (angol nyelven). worldfootball.net
• Alessandro Del Piero (német nyelven). fussballdaten.de