Francesco Moriero

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francesco Moriero
Francesco Moriero
Francesco Moriero
Személyes adatok
Teljes névFrancesco Moriero
Születési dátum1969. március 31. (55 éves)
Születési helyLecce, Olaszország
Állampolgárságolasz
Magasság182 cm
Testtömeg69 kg
PosztJobbszélső
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1986–1992olasz Lecce156(13)
1992–1994olasz Cagliari54(4)
1994–1997olasz Roma76(8)
1997–2000olasz Internazionale76(8)
2000–2002olasz Napoli24(1)
Válogatottság
1998–1999Olaszország Olaszország8(2)
Edzőség
IdőszakKlub
2006–2007Elefántcsontpart Africa Sports
2007–2008olasz Lanciano
2008–2009olasz Crotone
2009–2010olasz Frosinone
2010–2011olasz Grosseto
2011–2012Svájc Lugano
2012olasz Grosseto
2013olasz Grosseto
2013olasz Lecce
2014olasz Catanzaro
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Francesco Moriero témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Francesco Moriero (Lecce, 1969. március 31. –) olasz válogatott labdarúgó, edző.

Pályafutása[szerkesztés]

Klubcsapatokban[szerkesztés]

A Leccében született Moriero szülővárosa csapatában, az US Leccében kezdett játszani, az 1986-87-es szezonban, még a másodosztályban. A következő idényben harmincöt meccsen játszott, melyeken háromszor talált be, ezzel feljutott az első osztályba. A Serie A-ban két szezont játszott a Leccében, nyolcvanhat találkozón négy gólt szerezve, majd a csapat ismét kiesett a másodosztályba. Az 1991-92-es idényben Moriero karriercsúcsot állított fel harmincnégy bajnokin szerzett hat találatával. 1992-ben Cagliariba igazolt, ahol a következő idényben bejutott az UEFA-kupa elődöntőjébe.[1][2]

1994-ben 8,5 milliárd líráért a Romához igazolt. Három szezon és hetvenöt bajnoki alatt a klub fontos figurájává nőtte ki magát, és ezalatt az idő alatt nyolc gólt is jegyzett. 1997-ben már előszerződést írt alá a Milannal, azonban végül a városi rivális Internél kötött ki. A piros-feketék kárpótlásul, egyfajta csereüzletként André Cruz játékjogát kapták meg.[1][3]

Az Inter színeiben 1997. augusztus 31-én mutatkozott be, a Brescia Calcio ellen. Karrierje legsikeresebb időszaka következett, ugyanis ebben az idényben a kék-fekete gárdával sikerült elhódítania a kupát. A kupasorozatban egy emlékezetes, ollózós gólt is szerzett a svájci Xamax ellen. A nerazzurri a bajnokságban nem volt ilyen sikeres, ugyanis a scudettóért folytatott harcban végül alulmaradt a Juventusszal szemben. Bár a következő évben kevesebbet játszott Marcello Lippi irányítása alatt, és az Inter szezonja sem sikerült igazán jól, így is kupadöntőt játszhatott, majd a Napolihoz szerződött.[4]

A 2000-01-es szezonban tizennégy összecsapáson lépett pályára, melyeken egyszer talált be, azonban ez a tény sem tudta megakadályozni azt, hogy a Napoli a szezon végén kiessen a Serie A-ból. 2002-ben, a másodosztályban fejezte be pályafutását. A legmagasabb osztályban végül összesen 287 bajnokin lépett pályára, melyeken huszonegy alkalommal talált az ellenfelek hálójába. Ismert volt az úgynevezett „cipőpucolós” gólörömökről, vagyis amikor egy csapattársa gólt szerzett, Moriero a gólöröm során úgy tett, mintha a gólszerző cipőjét tisztítgatná.[4][5][6]

A válogatottban[szerkesztés]

Egy U21-es meccs után, melyet 1990. február 7-én, Görögország ellen játszott, nyolc évvel később a felnőttválogatottban is bemutatkozhatott. Első meccsét 1998. január 28-án, a szlovákok ellen játszotta. A következő fellépésén, Paraguay ellen megszerezte első (és egyben utolsó) két gólját a válogatottban, ebből az egyiket ollózásból, ez a fajta gól a védjegyének számított.[7][8][9]

Részt vett az 1998-as vb-n, ahol az olaszok a negyeddöntőben, Franciaország ellen búcsúztak tizenegyespárbaj után. Egy gólpasszt adott, Christian Vieri góljánál Kamerun ellen.

Edzőként[szerkesztés]

2006-ban, szinte rögtön azután, hogy befejezte tanulmányait a covercianói edzőképzőben, rögtön munkát is kapott, az elefántcsontparti Africa Sportsnál. 2007 júliusában az Africa Sports kirúgta Morierót, helyére segítőjét, Salvatore Nobilét nevezte ki. Egy bő héttel később Morierónak ismét volt állása, ezúttal a harmadosztályú Lanciano kispadjára ült le.[10] Egy évvel később már a Crotonénél dolgozott, és feljuttatta a csapatot a másodosztályba.

A 2009-2010-es szezonban a Frosinonénál dolgozott.[11][12] 2010 őszén a Grosseto élére nevezték ki, azonban már januárban el is bocsátották a gyenge eredmények miatt.[13] A 2012-13-as idény elején ismét ő lett a Grosseto vezetőedzője, azonban ezúttal sem töltötte ki a teljes szezont a kispadon, ugyanis már októberben kirúgták.

Ezt követően két, hasonlóan rövid megbízatás következett, először korábbi klubja, a Lecce, majd a Catanzaro élén.[14][15][16]

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ↑ a b Francesco Moriero (olasz nyelven). http://www.tuttocalciatori.net/ . (Hozzáférés: 2015. április 22.)
  2. ↑ IL CAGLIARI BUTTA VIA UN TESORO (olasz nyelven). http://ricerca.repubblica.it . La Repubblica, 1993. szeptember 17. (Hozzáférés: 2015. április 22.)
  3. ↑ Moriero, l' eroe per caso nel paradiso Inter (olasz nyelven). http://archiviostorico.corriere.it . Corriere della Sera, 1997. október 2. (Hozzáférés: 2015. április 22.)
  4. ↑ a b L' Inter si aggrappa al «ribelle» Moriero Segna subito Simic e il Cagliari pareggia con Oliveira: decide il panchinaro che voleva andarsene via (olasz nyelven). http://archiviostorico.corriere.it . Corriere della Sera, 2000. január 17. (Hozzáférés: 2015. április 22.)
  5. ↑ Il prezzo del pane e lo strano Lazio-Milan che aspetta Boksic (olasz nyelven). http://ricerca.repubblica.it/ . La Repubblica, 1998. április 26. (Hozzáférés: 2015. április 22.)
  6. ↑ Ken ha fatto strike! (olasz nyelven). http://www.sportmediaset.mediaset.it , 2010. április 22. (Hozzáférés: 2015. április 22.)
  7. ↑ Nazionale in cifre: Moriero, Francesco (olasz nyelven). http://www.figc.it/ . FIGC. [2015. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 22.)
  8. ↑ L' Italia scopre un Moriero mondiale (olasz nyelven). Corriere dello Sport. (Hozzáférés: 2014. szeptember 11.)
  9. ↑ Italia 3-1 Paraguay: Uno straordinario Moriero regala spettacolo e gol (olasz nyelven). http://www2.raisport.rai.it . RAI Sport, 1998. április 22. [2015. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 22.)
  10. ↑ „UFFICIALE: Checco Moriero nuovo allenatore del Lanciano”, TuttoMercatoWeb, 2007. augusztus 7. (Hozzáférés: 2007. szeptember 9.) (olasz nyelvű) 
  11. ↑ Moriero: "Il mio calcio? Un mix di lavoro e allegria" (olasz nyelven). La Gazzetta dello Sport. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  12. ↑ „ESONERATO FRANCESCO MORIERO”, Frosinone Calcio, 2010. április 25.. [2011. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. április 25.) (olasz nyelvű) 
  13. ↑ „Grosseto, Moriero esonerato: pronto Serena”, TuttoMercatoWeb, 2011. január 13.. [2012. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. január 25.) (olasz nyelvű) 
  14. ↑ Moriero annuncia la sua biografia. Parole al vetriolo contro gli "amici giornalai" Moriero annuncia la sua biografia. Parole al vetriolo contro gli “amici giornalai” (olasz nyelven). http://www.lecceprima.it/ , 2013. november 7. (Hozzáférés: 2015. április 22.)
  15. ↑ PRESENTATO IL NUOVO TECNICO FRANCESCO MORIERO (olasz nyelven). http://www.uscatanzaro1929.com . US Catanzaro, 2014. július 1. (Hozzáférés: 2015. április 22.)
  16. ↑ Francesco Moriero (olasz nyelven). http://www.calcio.com . (Hozzáférés: 2015. április 22.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Francesco_Moriero&oldid=25716322”