La Repubblica
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
| la Repubblica | |
 | |
 | |
| Adatok | |
| Típus | országos napilap |
| Formátum | berliner |
| Ország | Olaszország |
| Alapítva | 1976. január 14. |
| Ár | 1,50 € |
| Tulajdonos | Gruppo Editoriale L'Espresso |
| Kiadó | GEDI Gruppo Editoriale |
| Főszerkesztő | Mario Calabresi |
| Szerkesztő | Giuseppe Smorto, Francesco Manacorda |
| Példányszám | 241.110 (2016. augusztus)[1] |
| Nyelv | olasz |
| Politikai ideológia | baloldal |
| Székhely | Via Cristoforo Colombo 90, Róma, Olaszország |
| OCLC | 642673598 |
| ISSN | |
| A La Repubblica weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz la Repubblica témájú médiaállományokat. | |
A La Repubblica (magyarul: A Köztársaság) egy olaszországi napilap, amelynek központja Rómában van. Kiadója a Gruppo Editoriale L'Espresso médiacsoport, amely a L'Espresso című baloldali szellemiségű heti magazint is kiadja. A napilap ma Olaszország második legnagyobb példányszámmal rendelkező újságja a Corriere della Sera után.[1]
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A napilap alapítása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Eugenio Scalfari ötletéből jött létre, aki 1968-1972 között az Olasz Szocialista Párt képviselője volt és egyben a L'Espresso című baloldali szellemiségű hetilap igazgatója. Az újság címét megemlékezésnek szánták, utalással a portugál újságíróra, aki az 1974-es portugáliai forradalmat szegfűs forradalomnak nevezte el. Scalfari az induló laphoz Gianni Roccat hívta főszerkesztő-helyettesnek és munkatársaknak pedig Giorgio Bocca, Sandro Viola, Mario Pirani, Miriam Mafai, Barbara Spinelli, Natalia Aspesi és Giuseppe Turani újságírókat. Igazgatóhelyettesként dolgozott a kezdetekben Andrea Barbatot, aki azonban átment a Rai 2 TG2 híradójához igazgatónak, miután a csatorna baloldali szellemiségű lett.
A kezdetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az újságot 1976. január 14-én alapították meg, Scalfari vezetésével az újság szellemisége baloldali, laikus és reformkommunista volt. A kezdetekben az újságban olykor előfordult, hogy a parlamenten kívüli baloldali szervezetek is kaptak nyilvánosságot.[2] Az 1970-es évek közepén a legolvasottabb baloldali sajtóorgánumok a L'Unitá és a Paese Sera lapok voltak.[3] Első száma az alapítás napján jelent meg berliner formátumú betűkkel jelent meg, mint más országos napilap, az ára 150 olasz líra volt.[4] Az újság a Movimento '77 baloldali egyetemi hallgatói mozgalom diákjai körében is népszerű volt.
Az 1978-as esztendő fordulatot hozott. Aldo Moro márciusi elrablása és 55 napos Vörös Brigádoknál levő fogsága alatt a brigádosok ellen foglalt állást, addig Bettino Craxi szocialista párti főtitkár a tárgyalás híve volt.[2] Ebben az évben 140.000 példányt adott el. 1979-ben 24 oldalasra bővült, és foglalkozni kezdtek sporteseményekkel is. A sport rovatvezetésére Gianni Brerát hívták aki a Gazzetta dello Sport sportújság munkatársa volt. 1980-ban saját lakása előtt megverték Guido Passalaquát, a lap újságíróját, aki túlélte a támadást. A támadást ugyanaz a terrorcsoport hajtotta végre, akik megölték a Corriere della Sera munkatársát, Walter Tobagit. 1980-ban a P2-botrány napvilágot látott, amit a Corriere della Sera tárt fel, de maga az ominózus napilap is érintett volt az ügyben, emiatt számos újságíró átpártolt a Repubblicahoz, mint az ismert Enzo Biagi és Alberto Ronchey. Az 1980-as évek közepére megelőzi a La Stampa napilapot, így a második legolvasottabb újsággá válik.[5]
Verseny a Corriere della Seraval
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1987-re évi 700 000 átlagos eladást ért el, ezzel akkor a legolvasottabb újsággá vált.[6] Ekkor indítja el Portfolio nevű nyereményjátékát. A Corriere della Sera ekkor jelenteti meg a Sette című heti magazinját, válaszul a Repubblica a Venerdí című hetilapját indítja el. 1988-ra a Repubblica 730 ezer, a Corriere della Sera 520 ezer példányt ad el.[7]
1994. október 2-án az addig neofasiszta Olasz Szociális Mozgalom mérséklődése kapcsán Eugenio Scalfari vezércikkében „A jobboldal megvilágosodása” címen írja le véleményét.[8]
La Repubblica Scalfari után
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Scalfari távozása után 1996-ban Ezio Mauro lett az igazgató, aki fokozatosan balközép szellemiségűvé tette a lapot, ennek ellenére számos kritikát fogalmaztak meg a Prodi-kormány ellen. 1996-ban indult az újság internetes oldala.[9]
2011-ben az újságnak nyilatkozott a marokkói származású Ruby, aki állítása szerint Silvio Berlusconi akkori miniszterelnök szeretője volt már 2 éve, amikor még kiskorú volt.[10][11]
Főszerkesztők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1976 – 1996: Eugenio Scalfari
- 1996 – 2016: Ezio Mauro
- 2016 óta: Mario Calabresi
Eladott példányszámok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év | Eladott átlagos példányszám |
|---|---|
| 2014 | 301,565[12] |
| 2013 | 323,469 |
| 2009 | 504,098 |
| 2008 | 518,907 |
| 2007 | 580,966 |
| 2006 | 588,275 |
| 2005 | 587,268 |
| 2004 | 586,419 |
| 2003 | 581,102 |
| 2002 | 579,269 |
| 2001 | 574,717 |
| 2000 | 566,811 |
| 1999 | 562,494 |
| 1998 | 562,857 |
| 1997 | 594,213 |
| 1996 | 575,447 |
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 http://www.primaonline.it/2016/08/05/242313/
- 1 2 La stampa italiana nell'età della TV, a cura di Valerio Castronovo e Nicola Tranfaglia, Laterza, Roma-Bari, 1994, pag. 9.
- ↑ Giampaolo Pansa, La Repubblica di Barbapapà, Milano, Rizzoli, 2013.
- ↑ la Reppublica első számának címlapja, hozzáférés: 2016. november 12.
- ↑ La stampa italiana nell'età della tv, a cura di Valerio Castronovo e Nicola Tranfaglia, Laterza, Roma-Bari, 1994, pag. 28.
- ↑ La stampa italiana nell'età della tv, a cura di Valerio Castronovo e Nicola Tranfaglia, Laterza, Roma-Bari, 1994, pag. 37.
- ↑ Giampaolo Pansa, La Repubblica di... cit., pag. 226
- ↑ http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/1994/10/02/quaranta-anni-vi-sembran-pochi.html?ref=search
- ↑ http://www.repubblica.interbusiness.it[halott link], realizzato in collaborazione con Digital e Interbusiness (l'allora divisione internet di Telecom Italia
- ↑ http://www.repubblica.it/politica/2011/02/17/news/ruby_documenti-12555475/
- ↑ http://24.hu/kulfold/2011/10/03/bejon_biraknak_berlusconi_bunga/
- ↑ Data from Accertamenti Diffusione Stampa
