La Stampa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
La Stampa
La Stampa.svg
Adatok
Típus országos napilap
Formátum berliner

Ország Olaszország
Alapítva 1867. február 9. mint Gazzetta Piemontese
Tulajdonos Italiana Editrice S.p.A
Főszerkesztő Maurizio Molinari
Szerkesztő Massimo Gramellini, Cesare Martinetti, Luca Ubaldeschi
Példányszám 160 304 (2016.június)
Nyelv olasz
Politikai kötődés középpárti
Székhely via Lugaro 15,Torino, Olaszország

ISSN 1122-1763
A La Stampa weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz La Stampa témájú médiaállományokat.

A La Stampa (magyarul: A Sajtó) egy torinói székhelyű olasz napilap. Az újság elődje a Gazzetta Piemontese volt, 1867-ben alapult és a mai nevét 1895-től használja.

Története[szerkesztés]

Alapítása[szerkesztés]

1867-ben jelent meg az újság elődje a Gazzetta Piemontese első száma, a lapot Vittorio Bersezio író és újságíró alapította meg. Eleinte 7-8000 példányban jelent meg naponta kétszer: reggel és délután. Az újságot 1880-ban Luigi Roux liberális politikus vette meg, aki a lap igazgatója lett.

1894-ben az újság társtulajdonosa az újságíró Alfredo Frassati[1] lett. Az újság neve 1895-ben lett La Stampa. Az újság szerkesztősége ekkor Torinóban a Piazza Solferino egy épületébe költözött.

Az újság rövidesen 50 ezres példányszámban jelent meg.

Az újság az olasz első világháborús belépéséről semleges nézőponttal számolt be.

Agnelli család tulajdonában[szerkesztés]

1920-ben az újság az Agnelli-Gualino pénzügyi-ipari csoporthoz került. Az újság Giacomo Matteoti 1924-es gyilkossága után Mussollini-ellenes hangvételű lett. Frassatinak le kellett mondania és eladnia a tulajdonrészét, ezt Frassati nem tette meg. 1925. szeptember 29-én az újság kiadását felfüggesztették (figyelmeztetés volt a fasiszta hatalom részéről), november 9-én lemondott. Az ő vezetésének utolsó évében 1925-ben az újság elérte a 176 ezres példányszámot.

1926-ban az Angelli család lett a vezetője (a FIAT tulajdonosai voltak). Andrea Torre lett az új vezető, aki a fasiszta hatalom kiszolgálójává tette a lapot. Az újság hamarosan új székházba költözött: Torinóban a via Roman található egyik palotába, amely a Galleria San Federico bejáratánál volt. Az újság a fasizmus bukása után az újság a Nemzeti Felszabadító Bizottság ellenőrzése alá került így a lap újra a fasizmus előtti szellemiségű lett.

1948-1990 között[szerkesztés]

1948 és 1968 között Giulio De Benedetti lett az igazgató, akit Vittorio Valletta a lapot tulajdonoló FIAT elnök-vezérigazgatója két okból nevezett ki: tegye a lapot népszerűvé a FIAT gyári munkásai között, akik főleg a kommunista szellemiségű l'Unitá olvasói voltak és hogy hódítsa meg a Gazzetta del Popolo olvasóit. Az újság a belföldi hírek mellett már külföldi híreket jelentetett meg és több hirdetőt sikerült az újságnak szerezni. Az újság ekkor egy magas színvonalú, de független tudott maradni.[2] A La Stampa Torino és Olaszország első számú napilapjává vált. A kereszténydemokrata-szocialista koalíció uralta olasz sajtóban ez a napilap kínált egyedül alternatívát.[3]

Az 1960-as évek közepére az újság 375 ezres példányszámot ért el. 1968-ban Alberto Ronchey újságíró és szociológus lett az új igazgató, Valletta helyébe Gianni Agnelli lépett, aki azt akarta, hogy a La Stampa lépjen túl észak-olasz regionális újság szerepében és legyen országos napilap. Ronchey vezetése alatt előtérbe kerültek a külföldi és a gazdasági hírek. A kulturális rovathoz tanácsadónak hívta Guido Piovene írót.

1973-ban távozott Ronchey a lap éléről helyébe Arrigo Levi került. Ekkor a legnagyobb olasz napilap a Corriere della Sera baloldali lett, a La Stampa pedig jobbközép szellemiségű lett válaszul. Az újság az 1974-es olaszországi válásról szóló népszavazás kapcsán a nem mellett foglalt állást. 1975-ben megjelent a lap kulturális melléklete a Tuttolibri. Ekkora az újság elérte az 500 ezres példányszámot.

1977. november 16-án Carlo Casalegno főszerkesztő-helyettest megtámadják terroristák, négyszer fejbe verték és november 29-én meghalt. Ez volt az első eset, hogy a Vörös Brigádok szándékos emberölést követtek újságíró ellen.

Az újság az 1980-as évekre megelőzte a La Repubblica eladási mutatóit.

Források[szerkesztés]

  1. Alfredo Frassati era il padre del beato Pier Giorgio Frassati.
  2. Vittorio Zucconi scrive, in Parola di giornalista: «Un giorno che un acquazzone e una piena spazzarono via un bel ponte stradale appena costruito dalla Fiat e inaugurato alla presenza di autorità civili e militari, escogitò De Benedetti stesso un titolo di prima pagina azzeccato sopra l'imbarazzante foto di quell'opera scomparsa alla prima pioggia: "Piove, ma si ricostruisce".»
  3. Vittorio Zucconi, Parola di giornalista, la Repubblica