Bettino Craxi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bettino Craxi
Született1934. február 24.[1][2][3][4][5]
Milánó
Elhunyt2000. január 19. (65 évesen)[2][3][4][5][6]
Hammámet
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 2000. január 19.)
  • olasz (1934. február 24. – 1946. június 18.)
ÉlettársaSandra Milo[7]
Gyermekeikét gyermek:
  • Stefania Craxi
  • Bobo Craxi
SzüleiVittorio Craxi
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1968. május 30. – 1972. május 24.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1972. május 16. – 1976. július 4.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1976. június 28. – 1979. június 19.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1979. június 14. – 1983. július 11.)
  • az Európai Parlament képviselője (1979. július 17. – 1983. augusztus 4.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1983. július 3. – 1987. július 1.)
  • Olaszország minisztertanácsának elnöke (1983. augusztus 4. – 1986. augusztus 1.)
  • Minister of Budget (1984. július 13. – 1984. július 30.)
  • Olaszország minisztertanácsának elnöke (1986. augusztus 1. – 1987. április 17.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1987. június 27. – 1992. április 22.)
  • az Európai Parlament képviselője (1989. július 25. – 1992. április 30.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1992. április 17. – 1994. április 14.)
Iskolái
  • Milánói Egyetem
  • University of Urbino
Kitüntetései
  • Grand Cross of the Order of Prince Henry[8]
  • III. Károly rend nagykeresztje (1985)[9]
Halál okacukorbetegség
Bettino Craxi aláírása
Bettino Craxi aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bettino Craxi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Benedetto „Bettino” Craxi (Milánó, 1934. február 24. – Hammámet (Tunézia), 2000. január 19.) olasz politikus.

Élete[szerkesztés]

Milánóban született, a helyi és az Urbinói Egyetemen diplomázott. 1976–1993 között az Olasz Szocialista Párt (PSI) főtitkára, s közben Olaszország miniszterelnöke volt 1983 és 1987 között. Ő volt a PSI első olyan tagja, aki háromszor is országa miniszterelnöke volt. Ő vezette az Olasz Köztársaság harmadik leghosszabb ideig fennálló kormányát. Az úgynevezett Első Köztársaság egyik legbefolyásosabb és legkiemelkedőbb politikusaként tartják számon. Craxi kormányát és pártját Silvio Berlusconi későbbi miniszterelnök, médiamágnás, Craxi személyes barátja is támogatta.

Craxit szoros kapcsolatok fűzték az európai baloldal számos vezetőjéhez, köztük François Mitterrandhoz, Felipe Gonzálezhez, Andréasz Papandréuhoz Nicolae Ceaușescuhoz és Mário Soareshez, így az ún. „mediterrán” vagy dél-európai szocializmus egyik legfontosabb képviselője volt. Támogatói különösen külpolitikáját dicsérték, határozott és gyakran az Egyesült Államokkal folytatott konfrontációit olyan kérdésekben, mint Palesztina és a terrorizmus. Szoros kapcsolatot tartott fenn arab szocialista kormányokkal.

Az ellene folyt vizsgálat[szerkesztés]

Egyik célpontja volt a Mani pulite (Tiszta Kezek) ügyészségi csoport által Milánóban folytatott nyomozásoknak, amelyek folytán végül elítélték korrupció és a PSI illegális finanszírozása miatt. Mindig visszautasította a korrupciós vádakat, ugyanakkor beismerte az illegális finanszírozást, amely pártja költséges politikai tevékenységeit lehetővé tette, miközben a PSI pénzügyileg kevésbé volt olyan erős, mint a két nagyobb konkurens párt, a kereszténydemokraták és a kommunisták.

Halála[szerkesztés]

A Tangentopoli-ügy folytán, 1994. április 15-én felfüggesztették a mentelmi jogát. Május 12-én bevonták az útlevelét is a hatóság előli szökés megelőzésére, de későn, mert Craxi május 18-án már Tunéziába szökött. 1995. július 21-én hivatalosan is önkéntes száműzetésbe vonult, s csaknem 66 évesen, cukorbetegség következtében ott is hunyt el 2000 elején.

Érdekesség[szerkesztés]

Testméretei miatt ellenfelei gyakran illették az il Cinghialone („A nagy vaddisznókan”) névvel, amelyet régi szövetségese és egyben ellenfele, Giulio Andreotti kereszténydemokrata vezető adott neki.

Irodalom[szerkesztés]

  • Wilsford, David (szerk.): A kortárs Nyugat-Európa politikai vezetői: életrajzi szótár (Greenwood, 1995) 31–44. o.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  7. ↑ https://www.lastampa.it/2007/11/16/italia/politica/con-bettino-lamore-aveva-pi-gusto-vfiF7aGri0pqpdGjaGNb8M/pagina.html
  8. ↑ http://www.ordens.presidencia.pt/?idc=154
  9. ↑ BOE-A-1985-5497

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bettino Craxi című afrikaans Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bettino_Craxi&oldid=26914295”