Dragan Džajić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dragan Džajić
Dragan Džajić.jpg
Személyes adatok
Születési dátum 1946május 30. (76 éves)
Születési helyUb, Jugoszlávia
Állampolgárság
Magasság174 cm
Poszt csatár
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1963–1975jugoszláv FK Crvena zvezda280(108)
1975–1977francia SC Bastia56(31)
1977–1978jugoszláv FK Crvena zvezda25(5)
Válogatottság
1964–1978Jugoszlávia Jugoszlávia85(23)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma:
2016. március 22.
A Wikimédia Commons tartalmaz Dragan Džajić témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szerzett érmek
 Jugoszlávia színeiben
Labdarúgás
Európa-bajnokság
ezüst
1968, Olaszország
Mediterrán játékok
arany
1971, Törökország

Dragan Džajić (szerbül: Драган Џајић; Ub, 1946. május 30. –) jugoszláv válogatott labdarúgó. Általános vélekedés szerint korának egyik legjobb balszélsője, egyben a jugoszláv, majd szerb labdarúgás legnagyobb alakja. Elsősorban pontos keresztlabdáiról, szabadrúgásairól és kiismerhetetlen cselező készségéről volt ismert. Néhány szakember szerint Džajićot méltatlanul alul értékelik és felejtik el, ha a labdarúgás nagyjait sorolják fel a szakemberek, vélekedések szerint ez elsősorban származásának köszönhető. 2011 decemberében a Goal.com a valaha Európában játszó játékosok álom tizenegyébe választotta.[1] 2016-ban az UEFA a valaha volt legjobb 50 európai labdarúgó közé választotta.[1][2][3][4]

Pályafutása[szerkesztés]

Crvena zvezda[szerkesztés]

Džajić a viszonylag ismeretlen FK Jedinstvo csapatából került a belgrádi Crvena zvezdához Miljan Miljanić utánpótlásedző közbenjárásával, akinek csapatában két évet töltött mielőtt felkerült a felnőttek közé.

Milorad Pavić, a zvezda akkori vezetőedzője 17 évesen és nyolc naposan állította be először bajnoki mérkőzésen a Budućnost Titograd elleni 0-0 alkalmával 1963. június 8-án. Ez volt az 1962-1963-as bajnoki idény utolsó fordulója, a nagy rivális FK Partizan megnyerte a bajnoki címet, a Crvena pedig mindössze a 7. helyen zárt.[5] A mérkőzést az Omladinski Stadionban rendezték, ezt követően kezdődött a mára legendássá vált Marakana építése.

Džajić kezdetekben bal hátvédet játszott, majd később egy sorral előrébb szerepelt a középpálya bal szélén és eredményes párost alkotott Vojin Lazarevićcsel, aminek eredményeképp 1964-ben, 1968-ban, 1969-ben, 1970-ben és 1973-ban is bajnoki címet ünnepelhetett, 1964-ben, 1968-ban, 1970-ben és 1971-ben pedig a kupagyőzelmet is sikerült megszereznie csapattársaival.

Az 1970-1971 szezonban a Crvena zvezda első jugoszláv csapatként egészen az elődöntőig jutott a Bajnokcsapatok Európa-kupája az évi kiírásában, és a döntőbe jutás is csak kevésen múlott. A görög Panathinaikósz ellen hazai pályán 4-1-es győzelmet követően a visszavágón 3-0-s vereség és kiesés következett az eltiltott Džajić nélkül.

Kétéves franciaországi kitérőt követően 1977-től 1978-ig még játszott a Crvenába, majd bejelentette visszavonulását. Karrierje során 590 tétmérkőzést játszott és 287 gólt lőtt a belgrádi együttes színeiben, mellyel öt bajnoki címet és négy jugoszláv kupagyőzelmet szerzett. 1969-ben megkapta az Aranyjelvényt. Pelé 2001-ben beválasztotta a FIFA 100–ba a 2013-ban minden idők legjobb jugoszláv labdarúgójának választott Džajićot.

SC Bastia[szerkesztés]

1975-től 1977-ig a francia SC Bastia játékosa volt, ahol 56 bajnoki mérkőzésen 31 gólt jegyzett.

Válogatott[szerkesztés]

Džajić (jobbra) a svéd Jan Olsson ellen az 1974-es világbajnokságon

Džajić 18 évesen mutatkozott be a jugoszláv válogatottban, 1964. június 17-én a Románia elleni 2-1-es vereség alkalmával. Az 1968-as Európa-bajnokság elődöntőjében a világbajnok Anglia ellen a 87. percben lőtt gólt Gordon Banksnek, eldöntve a mérkőzést, Jugoszlávia 1-0-ra legyőzte ellenfelét. A brit sajtó „mágikus Dragannak” nevezte. Az olaszok elleni döntőben 2-0-s vereséget szenvedtek, Džajić később így nyilatkozott a mérkőzésről:

Dienst játékvezető volt az Azzurri tizenkettedik embere. Ilyen körülmények között a mi generációnk sem tudott aranyérmet nyerni. Az is nagy hátrány volt, hogy Ilija Petković nem játszhatott, vele sokkal erősebbek lettünk volna.
[6]'

Az 1974-es világbajnokságon csoportjukban pont nélkül az utolsó helyen zártak, így már az első kör végén utazhattak haza.

Džajić a balkán csoda - egy igazi varázsló. Csak azt sajnálom, hogy nem brazil, mert még soha nem láttam ilyen tehetséges futballistát.
– Pelé Džajićról.[7]

Visszavonulása után[szerkesztés]

1978-ban a Crvena Zvezda vezetőségében kapott szerepet, ő lett a klub technikai igazgatója, így ő felelt az átigazolásokért is. 1998-ban Džajić lett a klub elnöke, majd 2004-ben egészségügyi okokból lemondott minden pozíciójáról.

2011. január 31-én tárgyalások kezdődtek korrupciós ügyekben, a vád szerint Džajić elnöksége alatt sorozatos csalásokat követtek el játékosok értékesítése folyamán. A legnagyobb vihart Nemanja Vidić ügye kavarta,[8] bár Džajić tagadta a vádakat. Végül a vádat ejtették, 2012. november 16-án Tomislav Nikolić, Szerbia elnöke aláírt egy okiratot mely felmentette őt minden vádpont alól.[9]

2012. december 19-én újból a klub elnökének választották.[10]

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dragan Džajić című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]