Dragan Džajić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dragan Džajić
Dragan Džajić.jpg
Személyes adatok
Születési dátum 1946május 30. (72 éves)
Születési helyUb, Jugoszlávia
Állampolgárság
  • jugoszláv
  • Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság
Magasság174 cm
Poszt csatár
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19631975jugoszláv FK Crvena zvezda0028000(108)
19751977francia SC Bastia05600(31)
19771978jugoszláv FK Crvena zvezda02500(5)
Válogatottság
1964-1978Jugoszlávia Jugoszlávia008500(23)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma: 2016. március 22.
* Mérkőzések (gólok) száma
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dragan Džajić témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Jugoszlávia színeiben
Labdarúgás
Európa-bajnokság
ezüst
1968, Olaszország
Mediterrán játékok
arany
1971, Törökország

Dragan Džajić (szerbül: Драган Џајић; Ub, 1946. május 30. –) jugoszláv válogatott labdarúgó. Általános vélekedés szerint korának egyik legjobb balszélsője, egyben a jugoszláv, majd szerb labdarúgás legnagyobb alakja. Elsősorban pontos keresztlabdáiról, szabadrúgásairól és kiismerhetetlen cselező készségéről volt ismert. Néhány szakember szerint Džajićot méltatlanul alul értékelik és felejtik el, ha a labdarúgás nagyjait sorolják fel a szakemberek, vélekedések szerint ez elsősorban származásának köszönhető. 2011 decemberében a Goal.com a valaha Európában játszó játékosok álom tizenegyébe választotta.[1] 2016-ban az UEFA a valaha volt legjobb 50 európai labdarúgó közé választotta.[1][2][3][4]

Pályafutása[szerkesztés]

Crvena zvezda[szerkesztés]

Džajić a viszonylag ismeretlen FK Jedinstvo csapatából került a belgrádi Crvena zvezdához Miljan Miljanić utánpótlás edző közbenjárásával, akinek csapatában két évet töltött mielőtt felkerült a felnőttek közé.

Milorad Pavić, a zvezda akkori vezetőedzője 17 évesen és nyolc naposan állította be először bajnoki mérkőzésen a Budućnost Titograd elleni 0-0 alkalmával 1963. június 8-án. Ez volt az 1962-1963-as bajnoki idény utolsó fordulója, a nagy rivális FK Partizan megnyerte a bajnoki címet, a Crvena pedig mindössze a 7. helyen zárt.[5] A mérkőzést az Omladinski Stadionban rendezték, ezt követően kezdődött a mára legendássá vált Marakana építése.

Džajić kezdetekben bal hátvédet játszott, majd később egy sorral előrébb szerepelt a középpálya bal szélén és eredményes párost alkotott Vojin Lazarevićcsel, aminek eredményeképp 1964-ben, 1968-ban, 1969-ben, 1970-ben és 1973-ban is bajnoki címet ünnepelhetett, 1964-ben, 1968-ban, 1970-ben és 1971-ben pedig a kupagyőzelmet is sikerült megszereznie csapattársaival.

Az 1970-1971 szezonban a Crvena zvezda első jugoszláv csapatként egészen az elődöntőig jutott a Bajnokcsapatok Európa-kupája az évi kiírásában, és a döntőbe jutás is csak kevésen múlott. A görög Panathinaikósz ellen hazai pályán 4-1-es győzelmet követően a visszavágón 3-0-s vereség és kiesés következett az eltiltott Džajić nélkül.

Kétéves franciaországi kitérőt követően 1977-től 1978-ig még játszott a Crvenába, majd bejelentette visszavonulását. Karrierje során 590 tétmérkőzést játszott és 287 gólt lőtt a belgrádi együttes színeiben, mellyel öt bajnoki címet és négy jugoszláv kupagyőzelmet szerzett. 1969-ben megkapta az Aranyjelvényt. Pelé 2001-ben beválasztotta a FIFA 100–ba a 2013-ban minden idők legjobb jugoszláv labdarúgójának választott Džajićot.

SC Bastia[szerkesztés]

1975-től 1977-ig a francia SC Bastia játékosa volt, ahol 56 bajnoki mérkőzésen 31 gólt jegyzett.

Válogatott[szerkesztés]

Džajić (jobbra) a svéd Jan Olsson ellen az 1974-es világbajnokságon

Džajić 18 évesen mutatkozott be a jugoszláv válogatottban, 1964. június 17-én a Románia elleni 2-1-es vereség alkalmával. Az 1968-as Európa-bajnokság elődöntőjében a világbajnok Anglia ellen a 87. percben lőtt gólt Gordon Banksnek, eldöntve a mérkőzést, Jugoszlávia 1-0-ra legyőzte ellenfelét. A brit sajtó „mágikus Dragannak” nevezte. Az olaszok elleni döntőben 2-0-s vereséget szenvedtek, Džajić később így nyilatkozott a mérkőzésről:

Dienst játékvezető volt az Azzurri tizenkettedik embere. Ilyen körülmények között a mi generációnk sem tudott aranyérmet nyerni. Az is nagy hátrány volt, hogy Ilija Petković nem játszhatott, vele sokkal erősebbek lettünk volna.
[6]'

Az 1974-es világbajnokságon csoportjukban pont nélkül az utolsó helyen zártak, így már az első kör végén utazhattak haza.

Džajić a balkán csoda - egy igazi varázsló. Csak azt sajnálom, hogy nem brazil, mert még soha nem láttam ilyen tehetséges futballistát.
– Pelé Džajićról.[7]

Visszavonulása után[szerkesztés]

1978-ban a Crvena Zvezda vezetőségében kapott szerepet, ő lett a klub technikai igazgatója, így ő felelt az átigazolásokért is. 1998-ban Džajić lett a klub elnöke, majd 2004-ben egészségügyi okokból lemondott minden pozíciójáról.

2011. január 31-én tárgyalások kezdődtek korrupciós ügyekben, a vád szerint Džajić elnöksége alatt sorozatos csalásokat követtek el játékosok értékesítése folyamán. A legnagyobb vihart Nemanja Vidić ügye kavarta,[8] bár Džajić tagadta a vádakat. Végül a vádat ejtették, 2012. november 16-án Tomislav Nikolić, Szerbia elnöke aláírt egy okiratot mely felmentette őt minden vádpont alól.[9]

2012. december 19-én újból a klub elnökének választották.[10]

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dragan Džajić című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]