George Reader

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
George Reader
Személyes adatok
Teljes név George Reader
Születési dátum 1896. november 22.
Születési hely Exeter Anglia
Halálozási dátum 1978. július 13. (81 évesen)
Halálozási hely Southampton, Anglia
Magasság 173 cm
Egyéb foglalkozás Iskolaigazgató, tanár
Hazai szereplés
Évek Bajnokság Státusz
19391950. I. Liga játékvezető
Nemzetközi szereplés
Évek Konföderáció Státusz
19441950. FIFA-tag játékvezető

George Reader (Exeter, 1896. november 22.Southampton, 1978. július 13.) angol nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása tanár, diplomáját a St Luke tanárképző-főiskolán szerezte, itt végzett Kenneth Aston későbbi nemzetközi játékvezető is. 1960-ban iskolaigazgatóként fejezte be tanári pályafutását.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labdarúgóként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tizenhat éves játékos pályafutását 1914-1920 között az Exeter City-nél csatár poszton töltötte. Fejlődését elősegítve 1920-1921 között a Southampton FC-be igazolt, ahonnan három bajnoki mérkőzés után távozott, mert nem láttak fantáziát játékában. A lehetséges önkontrollt is figyelembe véve nagyon aláigazolt, 1921-ben a Cowes FC-vel megnyerte Hampshire grófság kupáját, ez az osztály nagyjából megfelel a magyar megyei negyedosztálynak.

Labdarúgó-játékvezetőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti játékvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A játékvezetés körülményeit figyelembe véve 1930-ben vizsgázott. Minősített labdarúgókra jellemzően – feltételezett tapasztalatok – rakéta sebességgel haladt a ranglétrán. A labdarúgó-szövetségek (területi, megyei, országos) bírói bizottságának minősítése alapján jutott magasabb osztályokba. 1936-ban már az I. liga partjelzői keretének tagja, 1939-ben minősítették az I. Liga játékvezetőjének. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1944-ben visszavonult Szövetségének felkérésére 1948-tól 1950-ig újra I. Ligás bíró. Első ligás mérkőzéseinek száma: 61.

Nemzeti kupamérkőzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezetett Kupa-döntők száma: 2.

War kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború alatt az Angol Labdarúgó-szövetség szervezésében a háborús labdarúgásban kiemelkedően jeleskedett, a háborús viszonyok között megtartott kettő, nem hivatalos FA Kupa döntőt vezette.

Nemzetközi játékvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1944-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszélte. Az angol nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 21. helyet foglalja el 3 találkozó szolgálatával. 1947. május 10-én a Nagy-BritanniaEurópa válogatott mérkőzést vezette. Ez a mérkőzés volt hivatott gálával ünnepelni, hogy az angolok visszatértek a FIFA-ba. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1950-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 16.

Labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világbajnoki döntőhöz vezető úton Brazíliába a IV., az 1950-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Angliából öt sportember képviselte a játékvezetést, összesen 9 mérkőzést (2 partbírói tevékenység mellett), a 22 mérkőzés 41%-át vezették. Ez szokatlanul magas foglalkoztatottságot - angol a FIFA elnöke - jelent. A nyitómérkőzéssel (egyik csoportmérkőzés) kezdett. Sir Stanley Rous: Már az a játékvezető is megtisztelve érezheti magát, aki a nagy világverseny első mérkőzését dirigálhatja. Egy nagy színjáték prológusaként irányt szabhat a többi kollégájának. Ő volt a negyedik sportember és az első angol, aki labdarúgó-világbajnoki döntőt vezethetett. Partbírói feladatot nem látott el. A negyedik világbajnokság döntőjét 4. európaiként, első angolként vezethette. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 3.

A FIFA JB tagjai sok szempontot vettek figyelembe a döntő játékvezetőjének kijelölésekor. Többek között az egyik momentum, hogy Brazília többnyire angol játékvezetés mellett jutott a döntőbe. A másik, hogy egy São Pauloban levő napilap szerkesztője, nevezetesen Gazeta Esportivo, dicsérte a brit játékvezetők szakmai munkáját, miközben elmondta az olvasóinak, Brazília megérdemelne egy brit játékvezetőt, még akkor is, ha Anglia lenne az ellenfél. A harmadik, hogy Anglia nem jutott a döntőbe. Már nem fiatalon - a világbajnokság legidősebb játékvezetője -, kiegyensúlyozott teljesítményét elismerve, 54 évesen (53 éves és 236 napos) vezette a döntő mérkőzést, ami egyben a búcsúmérkőzése volt. Hasonló teljesítményre legközelebb 2006-ban Horacio Elizondo játékvezető lehetett büszke.

1950-es labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Világbajnoki mérkőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Partbírók Eredmény Nézők száma
1950. június 24. Maracanã Stadion, Rio de Janeiro csoportmérkőzés (1. csoport) BrazíliaMexikó Mervyn Griffiths/George Mitchell 4 : 0 81 000
1950. július 2. Independência Stadion, Belo Horizonte csoportmérkőzés (4. csoport) UruguayBolívia Roma Ramon Azon/Cayetano De Nicola 8 : 0 5 000
1950. július 16. Maracanã Stadion, Rio de Janeiro döntő UruguayBrazília Arthur Ellis/George Mitchell 2 : 1 199 954

Olimpiai játékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angliában, Londonban rendezték a XIV., az 1948. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáját, ahol a FIFA JB hivatalnokként alkalmazta.

1948. évi nyári olimpiai játékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1948. július 26. Fratton Park Stadion, Portsmouth egyik selejtező HollandiaÍrország 3 : 1 8 000
Brit Bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1882-ben az Egyesült Királyság brit tagállamainak négy szövetség úgy döntött, hogy létrehoznak egy évente megrendezésre kerülő bajnokságot egymás között. Az utolsó bajnoki idényt 1983-ban tartották meg.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény
1946. november 27. Hampden Park Stadion, Glasgow csoportmérkőzés SkóciaÉszak-Írország 0 : 0

Skandináv Bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nordic Championships/Északi Kupa labdarúgó tornát Dánia kezdeményezésére az első világháború után, 1919-től a válogatott rendszeres játékhoz jutásának elősegítésére rendezték a Norvégia, Dánia, Svédország| részvételével. 1929-től a Finnország is csatlakozott a résztvevőkhöz. 1983-ban befejeződött a sportverseny.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1947. június 15. Idrætsparken Stadion, Koppenhága csoportmérkőzés DániaSvédország 1 : 4 38 000
1947. október 5. Råsunda Stadion, Stockholm csoportmérkőzés FranciaországBelgium 4 : 1

A magyar labdarúgó-válogatott mérkőzései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1949. november 20. Megyeri úti Stadion, Budapest 271. válogatott mérkőzés MagyarországSvédország 5 : 0 46 000

Sportvezetői pályafutás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1963-tól közel tizenöt éven át Southamton FC elnökeként tevékenykedett. Csapata 1976-ban a Southampton FCManchester United FC (1-0) találkozóval megnyerte a FA Kupa tornát.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • George Reader. World Referee. (Hozzáférés: 2012. október 2.)
  • George Reader. footballzz.com. (Hozzáférés: 2012. október 2.)
  • George Reader. footballdatabase.eu. (Hozzáférés: 2012. október 2.)
  • George Reader. scoreshelf.com. (Hozzáférés: 2012. október 2.)
  • George Reader. eu-football.info. (Hozzáférés: 2012. október 2.)
  • George Reader. weltfussball.de. (Hozzáférés: 2012. október 2.)