Plattkó Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Plattkó Ferenc
PlattkóFerenc.jpg
Személyes adatok
Születési dátum 1898. december 2.
Születési hely Budapest, Magyarország
Halálozási dátum 1983. szeptember 2. (84 évesen)
Halálozási hely Santiago de Chile, Chile
Poszt kapus
Junior klubok
Időszak Klub
19091911 Magyar 1867-1918 BTK
19111913 Magyar 1867-1918 Globus TC
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19141918 Magyar 1867-1918 Vasas SC
19191920 Ausztria Wiener AF
1920 Anglia Middlesbrough FC
1921 Csehszlovákia Sparta Praha
19221923 Magyar 1919-1946 MTK
19231930 Spanyolország FC Barcelona
1931 Spanyolország Racing Club Madrid
19321933 Svájc FC Basel
Válogatottság
19171923 Magyar 1919-1946 Magyarország 006 (0)
Edzőség
Időszak Klub
19321933 Svájc FC Basel
19331934 Franciaország Racing Club de Roubaix
19341935 Spanyol Köztársaság2 FC Barcelona
1935 Portugália Academico Porto, edző
19351936 USA USA, edző
1936 Anglia Arsenal
19361937 Románia Venus Bucureşti
19371939 Spanyol Köztársaság2 Celta Vigo
19391940 Chile Colo-Colo
1940 Argentína CA River Plate, technikai igazgató
19411942 Chile Colo-Colo
19411945 Chile Chile
19431944 Argentína CA River Plate, technikai igazgató
19451946 Spanyol 1945-1977 Real Valladolid
19461947 Chile Colo-Colo
1948 Chile Santiago Morning
1949 Argentína Boca Juniors
19501952 Argentína CA River Plate, technikai igazgató
1953 Chile Colo-Colo
19531954 Argentína Boca Juniors
19551956 Spanyol 1945-1977 FC Barcelona
Díjak, elismerések
az év labdarúgója (19161917)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Plattkó Ferenc (Budapest, 1898. december 2.Santiago de Chile, 1983. szeptember 2.) válogatott labdarúgó, kapus. A Vasas első, válogatott labdarúgója. Külföldön Franz Platko, Franz Platko Kopiletz, Francisco Platko néven volt ismert. Testvérei, Plattkó István és Plattkó Károly szintén labdarúgók voltak.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klubcsapatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1909-ben, 11 évesen a BTK csapatában kezdett játszani, majd 1911-től a Globus TC következett. 1914-től a Vasas SC labdarúgója volt. Az 1916-17-es bajnokságban az év labdarúgójának választották, ekkor még 18 éves sem volt. 1919-ben sok társához hasonlóan külföldre távozott. 1919-20 a Wiener AF, 1920-ban a Middlesbrough FC csapataiban védettt. 1921-ben rövid ideig játékos-edző volt az AFK Kula csapatánál, majd a Sparta Praha játékosa lett.

1922 őszén hazatért Magyarországra és az MTK kapusa lett. A kék-fehérekkel bajnokságot és kupát nyert, majd az FC Barcelonához szerződött. 1924 és 1930 között minden évben katalán bajnok lett a csapattal, kivéve 1929-et, amikor a spanyol bajnok lett a csapattal. Háromszoros spanyol kupagyőztes (1925. 1926. 1928). Az 1928-as spanyol kupa döntő kapcsán Rafael Alberti, költő verset írt hozzá Óda Platkóhoz címmel.

1931-ben a Racing Club de Madrid csapatában védett, majd 1932-33-ben az FC Basel következett ahol játékos-edzőként hagyta abba az aktív labdarúgást.

A válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első játékos volt aki a Vasasból a válogatottba került. 1917 és 1923 között 6 alkalommal védett a nemzeti csapatban - 5 győzelem, 1 döntetlen - és mindössze négy gólt kapott.

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már aktív labdarúgó pályafutássa alatt is foglalkozott edzői munkával. 1921-ben Magyar-Olasz Bank SE trénere, ugyanebben az évben az AFK Kula játékos-edzője volt. 1932-33-ban az FC Basel játékos-edzőjenként dolgozott. 1933-34-ben a Racing Club de Roubaix, 1934-35-ban az FC Barcelona vezetőedzője. 1935-ben az Academico Porto, 1935-36-ban az USA olimpia csapatának az edzője volt. 1936-ban az Arsenal, 1936-37-ben a Venus Bucuresti, 1937-39-ben a Celta Vigo csapatainál tebékenykedett. A Venus együttesével 1937-ben román bajnok lett.

1939-ben Dél-Amerikába költözött és a chilei Colo-Colo vezetőedzője lett, amellyel. 1939-ben és 1941-ben chilei bajnok lett. 1940-ben az aregntin River Plate technikai igazgatója és utánpótlás edzője volt. 1941-42-ben edző a Colo Colo-nál és chilei szövetségi kapitány volt. Ez utóbbi állásában 1945-ig dolgozott és ebben az évben harmadik lett a csapattal a Copa América-n. Közben 1943-44-ben ismét edző volt a River Plate-nél.

1945-ben rövid időre visszatér Európába. Egy idény erejéig a spanyol Real Valladolid vezetőedzője, ahol korábban két testvére, Plattkó István és Plattkó Károly dolgozott. Ezt követően visszatér Chilébe és ismét bajnok lesz a Colo-Colo-val. 1948-ban a chilei Santiago Morning-nál, 1949-ben az aregntin Boca Juniors-nál dolgozott. 1950 és 1952-ben a River Plate technikai igazgatója volt. 1953-ban ismét a Colo Colo edzője lett és ismét bajnokságot nyert a csapattal. 1953-54-ben a Boca Juniors, 1955-56-ban az FC Barcelona edzője volt. 1957 és 1964 között játékosmegfigyelőként dolgozott Brazíliában. Az 1962-es chilei világbajnokságon találkozott a magyar labdarúgó-válogatott játékosaival.

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékosként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérkőzései a válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Dátum Helyszín Ellenfél Eredmény Kiírás Esemény
1. 1917. július 15. Bécs  Ausztria 4 – 1 barátságos
2. 1917. október 7. Budapest  Ausztria 2 – 1 barátságos
3. 1917. november 4. Bécs  Ausztria 2 – 1 barátságos
4. 1921. június 5. Budapest  Németország 3 – 0 barátságos
5. 1923. március 4. Genova  Olaszország 0 – 0 barátságos
6. 1923. március 11. Lausanne  Svájc 6 – 1 barátságos

Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó (csapat) szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek.

Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h. u. – hosszabbítás után.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dénes Tamás-Peterdi Pál-Rochy Zoltán-Selmeczi József: Kalandozó magyar labdarúgók (Budapest, 1999)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]