Ugrás a tartalomhoz

Colo-Colo

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Colo-Colo
Csapatadatok
Teljes csapatnévCorporación Club Social y Deportivo Colo-Colo
SzékhelySantiago, Chile
Alapítva1925. április 19. (101 éves)
Klubszínek         
StadionEstadio Monumental David Arellano
45 953 fő
VezetőedzőARG Gustavo Quinteros
ElnökCHI Edmundo Valladares
BajnokságPrimera División
Nemzeti sikerek
chilei Bajnok34 alkalommal
chilei Kupagyőztes13 alkalommal
chilei Szuperkupa-győztes2 alkalommal
Nemzetközi sikerek
Libertadores1 alkalommal
Recopa1 alkalommal
Interamericana1 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
Colo-Colo honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Colo-Colo témájú médiaállományokat.

A Corporación Club Social y Deportivo Colo-Colo egy egy chilei labdarúgócsapat, amely az első osztályban szerepel. A klubot 1925-ben alapították a fővárosban Santiagóban. A Colo-Colo Chile legnépszerűbb és legsikeresebb labdarúgóklubja, rekordot jelentő számú – több mint 30 bajnoki címével – a chilei labdarúgás legsikeresebb csapata. Emellett több kupát, szuperkupát, valamint nemzetközi trófeákat is nyert és az egyetlen chilei csapat, mely megnyerte a Libertadores-kupát (1991).[1] A klub hagyományosan nagy riválisa a Universidad de Chile és az Universidad Católica, ezek a mérkőzések, az úgynevezett „Superclásico” összecsapások, a chilei futball legnagyobb presztízsű eseményei közé tartoznak.

A Colo-Colo több mint egy futballklub: társadalmi és kulturális intézmény, amely generációkon átívelően meghatározta a chilei sportéletet. Története a bátorság, a kitartás és az újrakezdés példája, a mapucse hős nevéhez méltóan. A klub jelszava – "Eterno campeón" (örök bajnok) – ma is kifejezi azt a büszkeséget, amit a Colo-Colo név jelent Chile-szerte.

Hazai mérkőzéseiket az Estadio Monumental David Arellanóban játsszák, amely 47 000 fő befogadására alkalmas.

Orth György, Plattkó Ferenc, Garay Miksa és Puskás Ferenc személyében, magyar vezetőedzők is megfordultak a klubnál.

A Colo-Colót 1925. április 19-én alapították Santiago de Chilében, a Magallanes klub egykori játékosai, akik egy független, modern szemléletű egyesületet kívántak létrehozni. Az alapítók között volt a klub legfontosabb alakja, David Arellano, aki később a chilei labdarúgás legendás alakjává vált. A klub neve az araukán (mapucse) indián nép egyik történelmi hősétől, Colo-Colótól származik, aki a 16. században a spanyol hódítók ellen harcolt, és a bátorság, a kitartás, valamint a nemzeti büszkeség jelképévé vált.

A Colo-Colo már megalakulása idején a chilei futball megújítását tűzte ki célul. A csapat fekete-fehér színei az egyszerűséget és a fegyelmet szimbolizálják, emblémáján pedig a mapucse harcos arcképe jelenik meg. Az első években a klub barátságos mérkőzéseken és helyi bajnokságokban szerepelt, de hamarosan meghatározó szereplője lett a santiagói és országos futballéletnek.

Az 1930-as években a Colo-Colo csatlakozott az 1933-ban megalakult chilei profi labdarúgó-bajnoksághoz és már az első idényekben bajnoki esélyessé vált. Az első profi bajnoki címét 1937-ben szerezte meg, és ezzel megkezdte a chilei futballban betöltött domináns szerepét. A következő évtizedekben a klub a sportág vezető erejévé vált, és rendszeresen nyerte a nemzeti bajnokságot.

A Colo-Colo történetének egyik legmegrázóbb pillanata 1927-ben történt, amikor az alapító, David Arellano egy nemzetközi túra során, a spanyolországi Valladolidban életét vesztette egy mérkőzésen szerzett sérülés következtében.[2] Emlékére a klub azóta fekete gyászszalagot visel a mezén — ez a jelképes fekete sáv ma is része a Colo-Colo mezének, a klub identitásának fontos eleme.

A Colo-Colo az 1940-es és 1950-es években tovább erősödött, és az 1960-as évek végére a chilei labdarúgás abszolút domináns csapatává vált. A klub híres volt támadó stílusáról és a chilei futballtehetségek neveléséről. Az 1970-es évek elején a Colo-Colo a nemzetközi porondon is áttörést ért el: az 1973-as Copa Libertadores döntőjébe jutott, ahol csak szoros küzdelemben maradt alul az argentin Independientével szemben. Ez volt az első alkalom, hogy egy chilei klub a Libertadores döntőjéig jutott.

Az 1991-es Libertadores-kupa döntőjében viselt mez

A klub történetének legnagyobb diadala 1991-ben érkezett, amikor a Colo-Colo megnyerte a Copa Libertadores de América-t, és ezzel a történelem során első és máig egyetlen chilei csapatként hódította el a dél-amerikai klubfutball legrangosabb trófeáját. A csapatot akkor Mirko Jozić jugoszláv edző irányította, és olyan játékosok alkották, mint Leonel Herrera, Lizardo Garrido, Jaime Pizarro, Patricio Yáñez és Gabriel Mendoza. A Libertadores-győzelem után a Colo-Colo megnyerte a Recopa Sudamericanát[3] és a Copa Interamericana kupát[4] is, ezzel Latin-Amerika egyik legsikeresebb klubjává vált.

Az 1990-es és 2000-es években a Colo-Colo továbbra is meghatározó szerepet töltött be a chilei bajnokságban. Bár 2002-ben a klub súlyos pénzügyi válságba került és csődeljárás alá vonták, sikerült újraszervezni, és hamar visszatért a csúcsra. 2006 és 2009 között a csapat zsinórban több bajnoki címet nyert, és olyan kiemelkedő játékosok játszottak benne, mint Arturo Vidal, Claudio Bravo, Matías Fernández és Jorge Valdivia, akik később a chilei válogatott oszlopos tagjai lettek.

A klub otthona a Estadio Monumental David Arellano, amelyet 1989-ben avattak fel Santiago Macul negyedében. A stadion több mint 40 000 néző befogadására alkalmas, és Chile egyik legikonikusabb sportlétesítménye.[5] Az aréna nevét az alapító David Arellano emlékére kapta, és számos nemzetközi mérkőzés, valamint a chilei válogatott találkozóinak helyszíne is volt.

A klub otthona az Estadio Monumental David Arellano, amely Santiago Macul városrészében található. A stadiont 1989-ben avatták fel, és több mint 40 000 néző befogadására alkalmas. Az aréna Chile egyik legmodernebb és legikonikusabb sportlétesítménye, ahol a Colo-Colo mellett a chilei válogatott is több alkalommal játszott.

A Colo-Colo legnagyobb riválisa az Universidad de Chile, a két klub közötti mérkőzéseket Superclásico néven ismerik. Jelentős még az Universidad Católica elleni párharc is. Ezek az összecsapások a chilei futball legfontosabb és legnagyobb figyelemmel kísért eseményei.

2021. szeptember 13-tól

# Poszt Név
1 CHI K Brayan Cortés
12 CHI K Omar Carabalí
25 CHI K Julio Fierro
2 CHI V Jeyson Rojas
3 CHI V Miiko Albornoz
4 ARG V Matías Zaldivia
13 CHI V Bruno Gutiérrez
15 ARG V Emiliano Amor
16 CHI V Óscar Opazo
27 CHI V Daniel Gutiérrez
31 CHI V Nicolás Garrido
37 URU V Maximiliano Falcón
5 ARG KP Leonardo Gil
6 CHI KP César Fuentes
# Poszt Név
8 PER KP Gabriel Costa
17 CHI KP Gabriel Suazo
22 CHI KP Bryan Soto
26 CHI KP Carlo Villanueva
30 CHI KP Ignacio Jara
34 CHI KP Vicente Pizarro
35 CHI KP Joan Cruz
38 CHI KP Jorge Araya
9 CHI CS Javier Parraguez
10 VEN CS Christian Santos
11 CHI CS Marcos Bolados
18 CHI CS Iván Morales
32 CHI CS Luciano Arriagada
36 ARG CS Pablo Solari
  1. "Colo Colo recuerda la gloriosa jornada en que conquistó la Copa Libertadores". Emol.com (spanyol nyelven). Emol. 2011. június 5. 2015. január 21. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2014. szeptember 22..
  2. "Los domingos footballísticos" (PDF). Zig-Zag. Los Sports. 1925–1927. 2013. október 3. dátummal az eredetiből archiválva (PDF). Hozzáférés: 2013. március 17..
  3. "Hace 20 años, Colo Colo trajo la Recopa Sudamericana a Chile". Charlatecnica.cl (spanyol nyelven). Charla Técnica. 2012. augusztus 21. 2012. augusztus 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. szeptember 22..
  4. "Colo Colo Campeón Copa Interamericana". Dalealbo.cl (spanyol nyelven). Dale Albo. 2011. szeptember 23. 2015. július 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. szeptember 22..
  5. "¡Feliz Cumpleaños, Estadio Monumental!". Sitio Oficial de Colo-Colo (spanyol nyelven). 2009. 2011. november 16. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2011. június 17..