Feröer
Feröer | |||
Føroyar | |||
| |||
Nemzeti mottó: nincs Nemzeti himnusz: Tú alfagra land mítt | |||
Fővárosa | Tórshavn | ||
é. sz. 62° 00′, ny. h. 6° 47′62.000000°N 6.783333°WKoordináták: é. sz. 62° 00′, ny. h. 6° 47′62.000000°N 6.783333°W | |||
Államforma | monarchia | ||
Vezetők | |||
Király | X. Frigyes | ||
Miniszterelnök | Aksel V. Johannesen | ||
Törvényhozás | Løgting | ||
Hivatalos nyelv | |||
Autonómia | A Dán Királyság autonóm területe | ||
Tagság | Lista | ||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 54 149 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
Rangsorban | 220 | ||
Népsűrűség | 34,9 fő/km² | ||
GDP | 2005-ös becslés | ||
HDI (2005) | 0,949[2] (14) – magas | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 1395,74[3] km² | ||
Rangsorban | 189 | ||
Víz | 0,5[4]% | ||
Időzóna | UTC±00:00 (UTC) EST (UTC+1) | ||
Egyéb adatok | |||
Pénznem | feröeri korona (DKK ) | ||
Nemzetközi gépkocsijel | FO | ||
Hívószám | +298 | ||
Segélyhívó telefonszám | 112 | ||
Internet TLD | .fo | ||
Villamos hálózat | 230 volt | ||
Elektromos csatlakozó |
| ||
Közlekedés iránya | jobb | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Feröer témájú médiaállományokat. | |||
Feröer[5] (más néven Feröer szigetek; feröeriül: Føroyar, dánul: Færøerne) vulkáni eredetű szigetcsoport az Atlanti-óceán északi részén, nagyjából félúton Norvégia, Skócia és Izland között.[6][7]
Neve magyarul Juh-szigeteket jelent. A Feröer alak a magyar nyelvben a német Färöer alapján alakult ki és honosodott meg, ám vannak javaslatok, amelyek az eredeti kiejtéshez közelebb álló Förojart javasolják használni.[8]
Feröer a középkor óta lakott, a Dán Királysághoz tartozik, de 1948 óta széles körű autonómiával rendelkezik. Parlamentje, a Løgting az egyik legrégebbi a világon, emellett két képviselőt delegál a dán parlamentbe is. Dániával ellentétben nem tagja az Európai Uniónak.[9][10] Az Északi Tanács keretei között együttműködik a skandináv államokkal, és különösen szoros kapcsolatokat ápol Izlanddal, Grönlanddal és Shetlanddal.
A szigetcsoport területe 1395,74 km²;[3] népessége 54 149 fő (2023. jan. 1.)[1]. 18 szigete egy kivétellel mind lakott. Fővárosa és legnagyobb városa Tórshavn. A gazdaság alapja a 19. század óta a halászat és halfeldolgozás, de a juhtenyésztés és gyapjúfeldolgozás is komoly hagyományokkal rendelkezik.
Földrajz
[szerkesztés]Feröer az északi szélesség 62° és nyugati hosszúság 7°-nál, az Atlanti-óceán északi részén fekszik.[7] Az Északi-Atlanti-óceán veszi körül, tőle északra kezdődik a Norvég-tenger.[11] Tőle délre Skócia, keletre Norvégia, északnyugatra pedig Izland fekszik. A legközelebbi lakott terület a mintegy 300 km-re délre található Shetland.[7]
Feröer egy vulkáni eredetű szigetcsoport. Izlandhoz hasonlóan, a Grönlandtól Skóciáig húzódó vulkanikus, tenger alatti hátságon emelkedik. Egy 50-60 millió évvel ezelőtt kihunyt hatalmas rétegvulkán maradványa,[12] amelyet gleccserek szabdaltak részekre. A szigetek domborzatát jég formálta, merész sziklagerincek és csúcsok, köztük széles, U alakú völgyek jellemzik. A szigeteket alkotó bazaltrétegek kelet felé lejtenek, a nyugati partokon gyakran több száz méter magas sziklafalakat találunk.
Domborzat
[szerkesztés]A szigetcsoport 18 nagy szigetre tagolódik, amelyeket néhány kilométer, esetenként néhány száz méter széles tengerszorosok választanak el.[6][7] A szigeteken kívül 11 holm és 750 sziklazátony tartozik Feröerhez. Területe összesen 1395,74 km².[3] Kiterjedése észak–déli irányban az Enniberg-foktól Sumbiarsteinurig 118, kelet-nyugati irányban Mykineshólmurtól Fugloyig 78 kilométer.[6][12]
Átlagos tengerszint feletti magassága 300 méter.[7] Derült időben a legmagasabb csúcsról, az Eysturoy szigetén található Slættaratindurról (882 m) belátható a teljes szigetvilág.[13][14] Az Enniberg-fok a maga 754 méteres magasságával a világ legmagasabb szirtfala, mely függőlegesen emelkedik a tenger fölé.
A szigetek partvonalának összhosszúsága 1289 kilométer,[3] hosszú partvonaluk rendkívül tagolt; a szigetek egyetlen pontja sincsen 5 km-nél messzebb a tengertől.[15]
Vízrajz
[szerkesztés]Feröeren jelentős folyók vagy tavak nem találhatók, csak számos apró patak és kisebb állóvíz. Legnagyobb tava a Sørvágsvatn (3,6 km²).[14]
Éghajlat
[szerkesztés]Feröer óceáni éghajlata, mely a Golf-áramlatnak köszönhető, a földrajzi szélességéhez képest enyhe, csapadékos és rendkívül változékony.[7] Gyakran egyik percről a másikra napsütésből esőbe megy át, de a különböző szigetek időjárása is teljesen eltérő lehet egy adott pillanatban. Tórshavnban az évi középhőmérséklet 6,6 °C (januárban 3 °C, júliusban 11 °C),[16] az évi csapadékmennyiség eléri az 1500 mm-t. A kikötők egész évben jégmentesek, hó csak alkalmanként hullik és sohasem marad meg hosszú ideig.
A levegő általában tiszta, a délnyugati szél az uralkodó. A viharok és esőzések alkalmával elővigyázatosnak kell lenni, bár ezek ritkán jelentenek többnapos esőzéseket. Alkalomadtán a szigetcsoportot futó trópusi szélviharok is elérik, 1966-ban a Faith hurrikán 160 km/h-s sebességgel söpört végig Feröeren.
Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 5,3 | 5,5 | 5,9 | 7,2 | 9,2 | 11,4 | 12,6 | 12,8 | 11,2 | 9,3 | 6,6 | 5,8 | 8,6 |
Átlaghőmérséklet (°C) | 3,4 | 3,6 | 3,8 | 5,0 | 7,0 | 9,1 | 10,3 | 10,5 | 9,4 | 7,1 | 4,6 | 3,7 | 6,5 |
Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 1,2 | 1,5 | 1,5 | 2,7 | 4,9 | 7,1 | 8,4 | 8,5 | 7,0 | 5,4 | 2,6 | 1,6 | 4,4 |
Átl. csapadékmennyiség (mm) | 133 | 95 | 132 | 88 | 70 | 61 | 70 | 83 | 128 | 155 | 127 | 142 | 1284 |
Havi napsütéses órák száma | 14 | 36 | 71 | 107 | 124 | 125 | 111 | 97 | 79 | 48 | 20 | 7 | 839 |
Forrás: Dán Meteorológiai Intézet (DMI.dk) |
Élővilág, természetvédelem
[szerkesztés]A szigeteken nincsenek erdők, fák csak a településeken nőnek. Az aljnövényzet tundra jellegű, mohák, gombák, zuzmók, fűfélék alkotják. Védettebb völgyekben változatos virágos növények, köztük apró orchideák is élnek. Összesen mintegy 400 virág-, 350 moha-, és több mint 550 gombafaj él a szigeteken.[17]
Őshonos szárazföldi emlős nem él a szigeteken, a juh, egér, patkány csak az emberekkel érkezett ide. A nyulat csak 1855-ben, vadászat céljára telepítették be. Kétéltűek, hüllők sem élnek itt.[17]
Híres Feröer madárvilága: ornitológusok mintegy 367 fajt figyeltek meg, melyek közül 40 rendszeresen itt fészkel.[18] Az ország nemzeti madara a csigaforgató. A madarak legnagyobb tömegét a puffinus (vészmadár) adja, de sok a lumma, kormorán és az északi sirályhojsza is. A szárazföldi madarak közül kevesebb faj található itt, de az 1940-es években megjelent a fecske is.[17]
A szigetek tavaiban gyakori az angolna, a lazac, a pisztráng és a tüskés pikó. Fóka is él szigetek barlangjaiban.[17]
Sok vitát vált ki a Feröeren ma is folyó cetvadászat, amelynek évente átlagosan 5-700 hosszúszárnyú gömbölyűfejű-delfin esik áldozatul.[19]
Történelem
[szerkesztés]A legkorábban keletkezett szöveg, amely feltételezések szerint Feröer leírását tartalmazza, egy ír szerzetes, Dicuil „Liber de Mensura Orbis Terrae” (A világ felméréséről) című művében található, mely 825-ben keletkezett a Frank Királyságban.[20][21] E szerint a szigetek első lakói ír szerzetesek voltak, akik a juhot és a zabot elvitték a szigetekre. Dicuil leírása alapján röviddel 700 után már élhettek szerzetesek a szigeten.[20] Dicuil beszámolóját alátámasztják régészeti leletek (néhány egyszerű vésésű, kereszt alakú kőlap, például a Skúvoyban talált) és helynevek. A mykinesi tőzegrétegekből kinyert pollenminták vizsgálata ugyanakkor azt mutatja, hogy már 650 körül emberek éltek a szigeteken, és gabonaféléket termesztettek.[21][22] Mivel Dicuil nem említi, hogy a szerzetesek előtt a sziget már lakott lett volna, feltehetőleg az időmeghatározása pontatlan.[21]
Viking kor
[szerkesztés]A Feröeriek sagája részben ellentmondásos információkat tartalmaz az első viking telepesekre vonatkozóan, de ma a viking honfoglalás általánosan elfogadott időpontjának 825 tekinthető .[20][23] Grímur Kamban (akinek neve nem viking, hanem kelta eredetre utal) a korábbi feltételezések szerint nem közvetlenül Norvégiából, hanem a Hebridákról vagy Írországból érkezett Feröerre. A kelta kapcsolatra egyébként más hely- és családnevek is utalnak.[23] A viking telepesek ír és skót szolgákat (vagy elrabolt nőket) is magukkal hoztak, így kelta népelemek is részesei lehettek a feröeri nép etnogenezisének[24] (ugyanez történt Izland esetében is[25]).
A honfoglalás időszakát követően volt egy második bevándorlási hullám, amely valószínűleg 885–890 körül érkezett a szigetekre. A telepesek többsége a nyugat-norvégiai Bergen környékéről származik. Feröer és a viking világ többi része élő kapcsolatban volt; az Izlandra tartó hajósok megálltak a szigeteken, de feröeri születésűek is vándoroltak Izlandra.[26] A kereskedelmi kapcsolatok is szorosak voltak.[22] A feröeri törvénykező gyűlés, az Althing valószínűleg 900 körültől kezdve ült össze a Tinganes félszigeten.[20]
A 960-as évek vége felé Feröer egyik részén a suðuroyi Havgrímur uralkodott II. (Szürkeköpenyes) Harald norvég király hűbéreseként, míg a másik rész Haakon Jarl vazallusai, a Skúvoyon lakó Beinir és Brestir irányítása alatt állt. Utóbbiak unokatestvére volt Tróndur í Gøtu, a Feröeriek sagája egyik főhőse, akit – mint pogányt – a szerzetesek által írt műben negatív szereplőként tüntetnek fel.[22][23][26]
969 körül Havgrímur konfliktusba keveredett Beinir és Brestir egyik rokonával, és mivel az Althing nem neki adott igazat, Tróndurral szövetkezve megtámadta a fivéreket; a harcban azonban ő is elesett. Tróndur az áldozatok árván maradt fiait, Sigmundur Brestissont és Tóri Beinirssont Norvégiába vitette, apáik birtokait pedig elfoglalta. Havgrímur fiát, Øssur Havgrímssont pedig örökbe fogadta, ezzel ő maradt Feröer egyetlen hatalmassága.[27] Sigmundur és Tóri felkereste apáik hűbérurát, az időközben királlyá lett Haakon Jarlt, és a tőle kapott hajókkal 983-ban visszatértek Feröerre. Az időközben felnőtt Øssurt, aki Tróndurtól megkapta apja korábbi birtokait, a skúvoyi csatában megölték. Tróndur tűzszünetet kért, a közvetítésre felkért Haakon Jarl pedig a szigetek felét Sigmundurnak ítélte, a másik felét saját birtokába vette, de hűbérbirtokként szintén Sigmundurnak adta. Tróndur elfogadta a feltételeket, Øssur fiát, Leivur Øssurssont pedig apjához hasonlóan magához vette, hogy felnevelje gøtai házában.[28]
A viking honfoglalás kezdetétől a feröeriek a régi viking isteneket tisztelték.[29] Olaf Tryggvasson, aki 994-ben megkeresztelkedett, 998-ban arra kérte Sigmundurt, hogy térítse keresztény hitre a feröerieket; cserébe kinevezte Feröer urává, és papokat adott mellé. Sigmundur az Althingnek a kereszténység felvételét javasolta, ez azonban nagy ellenállást váltott ki a Tróndur által befolyásolt parasztok körében. 999-ben végül erőszakosabb módszerekkel vitte sikerre a térítést. Néhány éven belül hivatalosan minden feröeri felvette a keresztséget,[30] a tényleges áttérés azonban fokozatosan ment végbe a 11. század folyamán.[29] II. (Szent) Olaf tudta a kereszténységet Norvégiában, valamint Feröeren és Izlandon is végérvényesen megszilárdítani – ezért ünneplik őt halála emléknapján, Ólavsøka ünnepén.
1005-ben Tróndur háromszor rátámadt Sigmundurra, aki ugyan el tudott menekülni, de végül Suðuroyon megölték.[30] A harc után Tróndur és Leivur Øssursson maradtak Feröer egyedüli urai. 1010 körül végül Leivur elvette Sigmundur lányát, Tóra Sigmundsdóttirt, a két rivális család pedig kibékült. 1027-ben azonban Tórálvur Sigmundssont (Sigmundur legidősebb fiát) Tróndur három unokaöccse megölte. 1035-ben Leivur bosszút állt, és megölte a három fivért, az idős és beteg Tróndur pedig a rokonai elvesztése fölötti gyászba és fájdalomba halt bele.[31]
Középkor
[szerkesztés]Feröer 1035-től kezdve politikailag Norvégiához tartozott. A 11. század végéig tartó korszakról keveset tudni azon kívül, hogy a helyi főnökök hatalma és Feröer viszonylagos önállósága fokozatosan csökkent, míg a norvég királyok befolyása erősödött.[32] A korszak kereskedelmi kapcsolatairól tanúskodik a Sanduri érmekincs, amelyet valószínűleg 1070 és 1080 között rejtettek el.[20]
1080 körül a Brémai érsekség püspökséget alapított Kirkjubøurban. A püspökség 1104-ben a Lundi érsekség, 1152-ben a Nidarosi érsekség irányítása alá került.[20][33] 1110 táján Guðmundr püspök papképző iskolát alapított itt, ami a reformációig Feröer egyetlen iskolája maradt. Ebben az iskolában nevelkedett 1156-tól a későbbi norvég király, Sverre.[20]
1271 körül VI. Magnus norvég király kiterjesztette a régi Gulatingslóg hatályát Feröerre, így a szigetek teljesen betagozódtak a norvég uralom alá: az Althing elvesztette törvényhozó funkcióját, és ebben az időben vezették be a norvég kereskedelmi monopóliumot is. 1298-ban kapták a feröeriek a II. Erik norvég királytól alaptörvényüket, a Juhlevelet, amely változtatásokkal 600 éven át érvényben maradt.[20]
1300 körül kezdődött meg Erlendur püspök megbízásából a Magnus-dóm építését. Egyes vélekedések szerint a dómot sohasem fejezték be, míg más történészek szerint elkészült, és a reformáció után bontották le részben. Mindenesetre a romok ma is Feröer legfontosabb műemlékei közé tartoznak. A fekete halál 1349 körül érkezett meg Feröerre. Az akkori kb. 4000 fős népesség legalább fele, de egyes becslések szerint 80%-a áldozatul esett a pestisjárványnak.[20]
1380-tól Feröer a dán–norvég perszonálunió révén Norvégiával együtt a dán korona fennhatósága alá került, jogilag azonban továbbra is Norvégia egyik megyéje maradt. 1400-ban az Althinget hivatalosan átnevezték Løgtingre.[20] A feröeri vikingek és Skandinávia más vidékei közötti szoros kereskedelmi kapcsolatok a középkor végére gyakorlatilag megszűntek.[22]
Reformáció és kereskedelmi monopólium
[szerkesztés]A 16. század folyamán Feröernek kalózok ismétlődő támadásaival kellett szembenéznie. 1524-től egészen 1709-ig a dán királyok különböző hűbéruraknak adták át Feröert és a feröeri kereskedelmi monopóliumot, és Feröer teljesen ki volt szolgáltatva hűbérurai kénye-kedvének. A feröeriek többségének életkörülményei meglehetősen rosszak maradtak.[20]
A reformáció 1538-ban érte el a szigeteket. Az utolsó katolikus püspököt letették, és 1539-ben protestáns püspökséget alapítottak. A püspöki székhely 1551-ig Kirkjubøurban maradt. Az egyházi nyelv szerepét a latin helyett a dán vette át. Az egyházi birtokokat a király államosította, és ún. királyi gazdáknak adták ki használatra, akik osztatlanul továbbörökíthették a használati jogot; ezzel a megoldással kezdetét vette egy helyi elit kialakulása. 1557-ben megszüntették a református püspökséget, és prépostságként a Bergeni püspökség alá rendelték.[20]
1579–1583 között Magnus Heinason rendelkezett a kereskedelmi joggal; ő volt a történelem során az egyetlen feröeri, aki ezt elmondhatta magáról. Ő építette az első erődítményt, a Skansint Tórshavnban. Heinasont, aki híres kalandor volt, 1589-ben Koppenhágában kalózkodás vádjával lefejezték. 1655-ben III. Frigyes kamarását, Christoffer von Gabelt tette meg Feröer hűbérurává, aki 1662-ben a kereskedelmi monopóliumot is átvette. Feröer soha nem volt annyira kizsákmányolva és elnyomva, mint a Gabel-korszakban. 1709-ben végül felállították a Koppenhágából igazgatott Királyi Kereskedelmi Monopóliumot, amely 1856-ig fennmaradt. A feröeri nemzeti hős, Nólsoyar Páll, aki elszántan küzdött a kereskedelmi monopólium ellen, megépítette az első feröeri vitorláshajót, a Royndin Fríðát.[20]
Az 1814-es Kieli béke során a dán–norvég perszonálunió felbomlott, és a szigetek Dánia fennhatósága alatt maradtak. A Løgtinget 1816-ban feloszlatták, és Feröert Dánia egyik megyéjévé tették.[20]
1836–1839 között a királyi monopólium újabb lerakatokat nyitott, ezzel alkalmazkodva a feröeri gazdaság és társadalom átalakulásához, melynek révén a súlypont az önellátó mezőgazdaságtól az exportképes halászat felé tolódott el. Jelentős újításokat vezettek be a halászatban, ami a termelékenység jelentős növekedéséhez vezetett. Újrakezdődött a szárított, sózott tőkehal előállítása, ami hamarosan jelentős exporttermékké nőtte ki magát. A mezőgazdaság tovább veszített gazdasági jelentőségéből.[20]
1829 és 1847 között épültek fel a feröeri fatemplomok a szigetcsoport számos településén. Az első általános iskola 1845-ben nyílt meg.[20]
Az 1849-es dán alkotmány a szigeteket betagozta a Dán Királyságba, és egy-egy képviselői helyet biztosított nekik a Folketingben és a Landstingben. 1852-ben tanácsadó testületként újjáalapították a Løgtinget. 1854-ben Venceslaus Ulricus Hammershaimb, az írott feröeri nyelv megteremtője kiadta az első feröeri nyelvtant.[20]
1856-ban megszüntették a királyi kereskedelmi monopóliumot, és bevezették a szabad kereskedelmet. Ez a lépés jelentős mérföldkő azon az úton, amelyen Feröer egy feudális és állami dominanciájú agrártársadalomból egy dinamikus, a halászaton alapuló ipari társadalommá vált.[20]
Nemzeti öntudatra ébredés
[szerkesztés]A 19. század vége számos áttörést hozott, melyeknek eredményeképpen a feröeri társadalom fő megélhetési forrásává a mezőgazdaság helyett a mélytengeri halászat vált.[20]
1888. december 26-án gyűlést tartottak a parlament épületében (karácsonyi találkozó), ahol többek között a feröeri nyelv iskolai, egyházi és hivatali nyelvvé tételét követelték. Ezt követően a Föringafelag megalapításával létrejött a feröeri nemzeti mozgalom. 1899-ben megalapították a Feröeri Népfőiskolát, amely az írott feröeri nyelv és a nemzeti mozgalom terjedésének gócpontja lett. 1906-ban megalakultak az első pártok: a Sambandsflokkurin és a Sjálvstýrisflokkurin. 1919-ben két feröeri diák Koppenhágában megtervezte a feröeri zászlót. 1938-ban a feröeri nyelv a dánnal egyenrangú oktatási nyelv lett.[20]
A német csapatok dániai bevonulása után, 1940. április 13-án Nagy-Britannia megszállta Feröert. A Dániától való öt évnyi elszigeteltség alatt a feröeriek tapasztalatokat gyűjthettek saját lehetőségeik irányításáról. A II. világháború alatt a feröeri hajók feröeri zászló alatt hajóztak. Ezek a tapasztalatok, valamint a háborús évek gazdasági fejlődéséből fakadó viszonylagos jólét minden addiginál jobban megerősítették a nagyobb fokú függetlenség utáni vágyat.[20]
Az 1946. szeptember 14-én Feröer politikai helyzetéről megtartott népszavazáson a megjelentek szűk többsége a Dániától való elszakadást választotta, és a Løgting ki is kiáltotta a függetlenséget. Mivel a 66,4%-os részvételt alacsonynak tekintették, a dán kormány nem fogadta el az eredményt. Tárgyalások kezdődtek, melyek eredményeképpen 1948. április 1-jén életbe is léptették az autonómiatörvényt. A törvény értelmében Feröer autonóm közösség a Dán Királyságon belül. Ezzel Feröer minden belső kérdésben önkormányzatot kapott; a hivatalos nyelv a feröeri lett; a dán kormányzót pedig a dán koronát képviselő feröeri főbiztos váltotta fel.[20]
A 20. század második fele
[szerkesztés]1968-ban Feröer – Dánia belépése révén – az EFTA tagja lett. 1970-ben az Északi Tanácsba is belépett. 1973-ban Dániával együtt elhagyta az EFTÁ-t, de nem követte az Európai Közösségekbe, félve a halászati ágazat korlátozásától.[20]
Feröer gazdasága 1973–1989 között dinamikusan fejlődött, ami az életszínvonal emelkedésében is megmutatkozott, az infrastruktúra kiépítése és a halászflotta modernizálása azonban jelentős adósságterheket rótt a költségvetésre, és a halászattól való egyoldalú függőséget sem oldotta. A halászati ágazat gyenge eredményei az 1990-es évek elején komoly gazdasági válságot indítottak el. 1992–1993-ban több bank fizetésképtelenné vált, a munkanélküliség 1994-re 23%-os rekordmagasságba emelkedett. Az életszínvonal csökkenése jelentős (főként Dániába irányuló) kivándorláshoz vezetett. A gazdasági válság 1996-ig tartott, de a bankmentő alapnak nyújtott hitel miatt Feröer 1998-ig gyakorlatilag dán gondnokság alatt volt.[20]
1998 decemberében aláírták a Feröer és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi megállapodást; Feröer gazdasága ebben az évben indult újra érezhető növekedésnek, és a vándorlási egyenleg is pozitívba fordult. 2002 decemberében átadták a szigetcsoport első tenger alatti alagútját, a Vágatunnilint Streymoy és Vágar között, kiváltva ezzel a kompközlekedést. Az első Eidesgaard-kormány jelentős eredménye volt a 2005. március 29-én aláírt Fámjini szerződés, amely külpolitikai téren is növelte Feröer autonómiáját.[20]
Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés]Alkotmány, államforma
[szerkesztés]Az 1035-től kezdve norvég fennhatóság alatt levő szigetek a dán-norvég perszonálunió folytán 1380 óta politikailag Dániához kötődnek, és máig a Dán Királysághoz tartoznak. 1852-ben újjáalakították ezeréves parlamentjüket, a Løgtinget.
1948 óta Feröer széles körű autonómiát élvez a Dán Királyságon belül: saját zászlóval rendelkezik, valamint 2005 óta saját kül- és biztonságpolitikát is folytathat. Dániával ellentétben nem tagja az Európai Uniónak.[9][10] A dán parlamentbe (Folketing) és az Északi Tanácsba két-két tagot delegál.
Az államfő a mindenkori dán uralkodó, kormányfő Aksel Vilhelmson Johannesen.[34]
Politikai pártok
[szerkesztés]A feröeri politikai élet szereplői alapvetően két tengely mentén határozhatók meg: az egyik a Dániához fűződő viszony, a másik a hagyományos jobb-bal felosztás. A négy nagy párt politikája ezen dimenziók mentén a következő:
- A Fólkaflokkurin konzervatív-liberális irányultságú és függetlenségpárti.
- A Javnaðarflokkurin szociáldemokrata álláspontot képvisel, és azt hangsúlyozza, hogy a feröeri hatóságok jogköreinek bővítését a Dán Királyság keretei között kell megoldani.
- A Tjóðveldi fő célja Feröer függetlensége, miközben alapvetően szociáldemokrata irányvonalat követ.
- A Sambandsflokkurin egy liberális párt, amely a jelenlegi alkotmányos rend fenntartását és a dán hatóságokkal való együttműködést támogatja.[35]
Közigazgatási beosztás
[szerkesztés]Feröer közigazgatásilag 30 községre (kommuna, helyi önkormányzattal rendelkező közigazgatási egység) oszlik,[36] melyekben mintegy 120 település található. Hagyományosan van hat földrajzi régió („sýslur”) is, amelyek ma már csak rendőrségi körzetek, de továbbra is élnek a köztudatban.
Választásokat három szinten tartanak: a községekben, Feröeren (a Løgting képviselőit) és Dániában (a Folketingbe két képviselőt delegál Feröer). 2007-ig hét választási körzet volt, melyek megegyeztek a régiókkal azzal a különbséggel, hogy Streymoy régió egy északi és egy déli körzetre oszlott – ezeket azonban összevonták, így ma egész Feröer egy választókörzetet alkot.[37]
Védelmi rendszer
[szerkesztés]Feröernek nincs saját hadserege, és lakosai nem tartoznak a dániai sorkötelezettség hatálya alá, de hivatásosként feröeriek is szolgálnak a dán hadseregben, többek között a királynő testőrségében is. A NATO radarállomást működtet Mjørkadalur közelében.
Népesség
[szerkesztés]Feröer népessége 54 149 fő (2023. jan. 1.)[1], ez az ország területére vetítve 34,9 fő/km²-es népsűrűséget jelent. A háztartások száma 17 694.[38]
Általános adatok
[szerkesztés]A lakosság 48%-a nő, 52%-a férfi. Jóllehet a nők a többi országhoz hasonlóan tovább élnek (a várható átlagos életkor a nők esetében 81,4, a férfiaknál 75,2 év), és így az idősebb korosztályokban többen vannak mint a férfiak, összességében (és főleg a 20-50 év közöttiek körében) jelentősen több a férfi, mint a nő. Ennek az az oka, hogy a nők nagyobb arányban költöznek külföldre (főként Dániába) tanulás és munka céljából, mivel a gépesítés a hagyományos mezőgazdasági és halfeldolgozási munkák csökkenéséhez vezet, és ezt nem ellensúlyozza a szolgáltatások és tudásalapú ágazatok munkahelyteremtése.[6]
Az első jelentős népesség a viking bevándorlás folyamán jött létre a 9. században. A népesség 4000 fő körül ingadozott, és a 18. századig sosem lépte át az 5000 főt. 1349-1350-ben a népesség fele meghalt a pestisjárványban, amit egy újabb bevándorlási hullám ellensúlyozott. Csak a mélytengeri halászat megjelenésével (s így a küzdelmes mezőgazdaságtól való függetlenedéssel), illetve az egészségügy általános fejlődésével indult meg a népesség növekedése. A 18. század végétől kezdve a népesség 200 év alatt megtízszereződött. Az 1990-es évek elejének gazdasági válsága érezhető kivándorlást okozott, de azóta megint pozitívra fordult a nemzetközi vándorlás egyenlege.
Európa többi országához hasonlóan a születési arányszám itt is csökkent, de így is a legmagasabbak közé számít, és elegendő a természetes reprodukció biztosításához.[6]
Legnépesebb települések
[szerkesztés]Feröer legnépesebb települése a főváros, Tórshavn +13326 fős lakossággal. (A környező településeket is magában foglaló közigazgatási egység, Tórshavn község lakossága +20382 fő.) A +4997 lakosú Klaksvík a Norðoyar régió központja és az ország egyik legjelentősebb kikötővárosa. Hoyvík és Argir Tórshavn elővárosainak számítanak.
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
[szerkesztés]A lakosság 98%-a dán állampolgár, azaz feröeri (92%), dániai (6%) vagy grönlandi születésű.[4] A külföldiek közül a legtöbben az izlandiak, a norvégok és a lengyelek vannak.
A feröeri a legkisebb germán nyelv. A 20. században az élet minden területén uralkodóvá vált, így a dán már inkább csak közvetítő nyelvként játszik szerepet.
Ma majdnem minden feröeri keresztény. 84%-uk az evangélikus Feröeri Népegyház és kb. 10–15% a testvérgyülekezetek tagja. A többiek az egyéb keresztény felekezetekhez tartoznak.[4] Az első feröeri nyelvű bibliafordítás 1948-ban jelent meg.[39]
A legismertebb templomok a Szent Olaf-templom és a Magnus-dóm Kirkjubøurban, valamint a Tórshavni dóm és a régi fatemplomok.
Szociális rendszer
[szerkesztés]Az egészségügyi ellátás csúcsát a Tórshavni kórház jelenti. Ezen kívül még két kisebb kórház található az országban: a Klaksvíki kórház, valamint a Suðuroyi kórház Tvøroyriban.
Gazdaság
[szerkesztés]Feröer gazdasága egyértelműen a halászat és halfeldolgozás dominanciáját mutatja. A legfontosabb foglalkozási ágak a halászat, az akvakultúra (főként lazac) és az idegenforgalom. A halászati termékeken kívül Feröeren csak néhány mezőgazdasági terméket (juh, burgonya stb.) és vízenergiát tudnak előállítani, minden mást importálni kell.
Az elmúlt években a gazdaság jól teljesített. A munkanélküliség 2008-ra rekordmélységbe, 1,3%-ra süllyedt, miközben az elmúlt évek gyors gazdasági növekedése (2007: 9,3%) fokozatosan lelassult (2008: 4,9%). A gazdasági világválság hatására a gazdaság 2009-re 2-3%-os recesszióba süllyedhet.[40]
Gazdasági ágazatok
[szerkesztés]Halászat és halfeldolgozás
[szerkesztés]A halászat hagyományosan az ország legjelentősebb exportorientált gazdasági ágazata, bár jelentősége fokozatosan mérséklődik.[40] Az észak-atlanti térségben Feröer az ötödik legnagyobb halásznemzet, világszinten a 25. helyre tehető. 2005-ben a fogás 580 823 tonnát[41][42] tett ki. Minden évben több, mint 100 000 tonna halterméket adnak el, 2005-ben ez 135 244 tonna volt, 1,15 milliárd korona értékben. Ennek jelentős része tőkehal, illetve lazac. Az egész országban találunk halfeldolgozó üzemeket. A halászflotta 158 darab 20 BRT feletti hajóból áll.[43] A halászat és halfeldolgozás 3920 embert (a foglalkoztatottak mintegy 15%-át)[44] foglalkoztat, és az export 95%-át (szolgáltatásokat is beleszámítva 82%-át) adja.[45]
A mélytengeri halászaton kívül hagyományos partmenti halászatot is folytatnak. Sikeres ágazat az akvakultúra (főként pisztráng és lazac nevelése), amely jelentős mértékben részesedik az exportbevételekből: 2008 első 11 hónapjában a teljes exportbevétel 26%-át tette ki.[40]
Sok vitát vált ki a Feröeren ma is folyó cetvadászat, amelynek évente átlagosan 5-700 hosszúszárnyú gömbölyűfejű-delfin esik áldozatul.[19]
Mezőgazdaság
[szerkesztés]A hagyományos juhtenyésztés (mintegy 75 000 állat[46]) a kivitelben alárendelt szerepet játszik, de a feröeri gyapjútermékek jó hírnévnek örvendenek. A bárányhúst szívesen fogyasztják a szigeteken, így a fogyasztás felét importból kell fedezni. A juhok mellett tehenet, baromfit, ludat tartanak, ennek megfelelően tejtermékeket és tojást is termelnek a hazai piacra.
Ipar
[szerkesztés]Az ipari tevékenység a halfeldolgozáson kívül a hajójavításra és a kézműiparra koncentrálódik. Az elektromos áramot hő- és vízerőművekben állítják elő. Nagy reményeket fűznek a feltételezett tenger alatti kőolajlelőhelyekhez.
Kereskedelem
[szerkesztés]A kivitel (8022 millió korona, 2016[47]) 95%-át halászati termékek teszik ki.[48] Emellett fontos még a hajójavítás. A fő célországok: Oroszország, Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Dánia, Kína, Németország.[47] A behozatal (6592 millió korona, 2016[47]) fő termékei a nyersanyagok, fogyasztói javak, hajók, gépek és berendezések. Fő importpartnerei: Dánia, Norvégia, Németország, Kína, Izland.[47]
Fontos még megemlíteni az idegenforgalmat (a legtöbb vendég Dániából érkezik) és a bélyegkiadást (Postverk Føroya).
Infrastruktúra
[szerkesztés]Közlekedés
[szerkesztés]Feröer legfontosabb közlekedési gócpontjai a Vágari repülőtér, illetve a tórshavni kikötő; ezen kívül négy kikötő található a szigeteken. A nemzeti légitársaság, az Atlantic Airways 9 külföldi célállomáson[49] kívül belföldi helikopterjáratokat is indít, a Norröna nevű autókomp pedig több külföldi kikötővel teremt kapcsolatot.
Közutak hossza: 463 km. Az úthálózat csaknem teljesen aszfaltozott. A három legnagyobb és további három viszonylag nagy sziget (melyeken összesen a lakosság 80%-a él) között tenger alatti alagutak, hidak és töltések biztosítanak szárazföldi összeköttetést, további két nagy szigetet korszerű kompok kapcsolnak be a hálózatba. A közúthálózathoz minden település csatlakozik, kivéve azt a hét apró szigetet, ahol csak egy-egy település található.
Közművek
[szerkesztés]A villamos energia előállítását és elosztását a feröeri elektromos művek, a SEV felügyeli. 2016-ban az elektromos energia 33,5%-át vízerőműben, 50,1%-át hőerőműben, 16,4%-át szélerőműben állították elő. A szélenergia aránya folyamatosan növekszik, 1995-ben még csak 0,3%, 2005-ben már 4,8% volt.[19]
Kultúra
[szerkesztés]Oktatási rendszer
[szerkesztés]A feröeri oktatási rendszer az 1990-es évek elején számos változáson ment át, és ma egy korszerű rendszernek számít. Az oktatási kínálat nagyjából megegyezik a Dániában elérhetővel. Az oktatási rendszer felügyelete az Oktatási és Kulturális Minisztérium (Mentamálaráðið) hatáskörébe tartozik.[50]
A napközi gyermekfelügyelet községi kompetencia. A tankötelezettség a 7 és 16 év közöttiekre vonatkozik. A kilencosztályos általános iskola (Fólkaskulin) 1998 óta kötelező. A feröeri oktatáspolitika egyik alapvetése, hogy minden gyerek a saját településén járhasson általános iskolába; a gyerekek 8. osztálytól kerülnek összevont körzeti iskolákba. Az oktatás nyelve a feröeri; a dán nyelv oktatása a 3., az angolé az 5. osztályban kezdődik. A középfokú oktatást gimnázium, valamint üzleti, műszaki, halászati, egészségügyi és tengerészeti szakközépiskolák biztosítják.[50][51]
A felsőfokú oktatást hajógépészeti, tengerészeti, tanítóképző, üzleti és egészségügyi főiskolák mellett a Feröeri Egyetem (Tórshavn) képviseli.[51] A Feröeri Egyetem a feröeri nyelv és irodalom mellett természet-, történelem- és társadalomtudományokat is oktat.[50] A Feröeri Népfőiskola az ország történelmében éppoly fontos szerepet játszott, mint a lakosság mai hétköznapjaiban.
Kulturális intézmények
[szerkesztés]Feröer kulturális központja Tórshavn, a főváros. Ezen belül is fontos megemlíteni az Észak Házát, az ország legfontosabb rendezvényközpontját.
A feröeri művészet legátfogóbb gyűjteményének a Listasavn Føroya (Feröeri Művészeti Múzeum) ad otthont.
Művészetek
[szerkesztés]A klasszikus zenét egy szimfonikus zenekar és egy ismert kórus mellett Feröer zeneszerzői alakítják, akik gyakran merítenek ihletet a balladakincsből.
A feröeri könnyűzene legismertebb képviselője a Týr nevű folk-metal illetve viking metal zenét játszó zenekar. Dalaik az angol mellett feröeri nyelven szólalnak meg, és a szövegek tematikájának alapját a skandináv mitológia képezi, melyek Feröer szigetén sokkal jobban megőrződtek, mint bárhol máshol. Ezenkívül a feröeri népzene dallamvilága is alapot szolgáltat a zenekar egyedi stílusához.[52] Nyaranta népszerű könnyűzenei fesztiválokat tartanak, a legjelentősebb a G! Festival. A feröeri zenei élet számos fiatal tehetséggel büszkélkedhet.
A feröeri irodalom V. U. Hammershaimbnak köszönheti születését, aki megalkotta a feröeri írásos nyelvet. A nemzetközileg legismertebb feröeri író William Heinesen, aki egyébként dánul írt. Az első író, aki feröeri nyelven írt, és számos világnyelvre lefordították, az ő barátja volt, Heðin Brú. A magyar közönség számára Heinesen egyik regénye hozzáférhető Elkárhozott muzsikusok címmel.
A feröeri képzőművészet csak a 20. század elején alakult ki, a nemzeti öntudatra ébredés éveiben. A legjelentősebb feröeri festő és „a feröeri festészet atyja” Sámal Joensen-Mikines (1906-1979). Fontos megemlíteni az önarcképeiről ismert Ruth Smitht és Ingálvur av Reynit, akinek műveit a koppenhágai Statens Museum for Kunst is kiállítja.
Hagyományok, néprajz
[szerkesztés]A feröeri lánctánc és a hozzá tartozó régi balladák egész Európában egyedülálló értéket képviselnek: egyetlen más nép sem tudott középkori szokásokat ennyire élő formában megőrizni. A lánctánc nem csak a népi hagyományok bemutatása, hanem napjainkban is a mindennapi élet szerves része.
Konyhaművészet
[szerkesztés]A feröeri konyha legfontosabb alapanyagai a birkahús, a hal és a burgonya.[53] A zöldségek és gyümölcsök szinte teljesen hiányoznak a hagyományos ételekből.[54]
A legnépszerűbb ételek egyike a szárított és hosszú ideig érlelt birkahús, a skerpikjøt. A szárítópajta (hjallur) számos feröeri otthon részét képezi. További hagyományos ínyencségek a félig szárított és érlelt birkahús (ræst kjøt), a félig szárított és érlelt hal (ræstur fiskur), a szárított hal (turrur fiskur), illetve a cethús bálnazsírral (grind og spik). A friss hal is fontos szerepet játszik a táplálkozásban, akárcsak a tengeri madarak.[53][55]
Feröer legrégibb sörfőzdéjét, a klaksvíki Föroya Bjórt 1888-ban alapították. A hazai igények kielégítése mellett Izlandra és Dániába is exportálnak. A sörök mellett népszerűek az égetett szeszesitalok (snaps) is, ezeknek az előállítását azonban törvény tiltja Feröeren, így importból szerzik be őket.[55][56]
Sport
[szerkesztés]Több mint 13 000 feröeri sportol aktívan egyesületben. A labdarúgás és az evezés mellett főként a teremsportok örvendenek nagy népszerűségnek, mindenekelőtt a kézilabda, a röplabda és az úszás. Feröer törekszik a NOB tagság elnyerésére, de egyelőre még csak paralimpiákon indulhat.
Feröer nemzeti sportja az evezés hagyományos feröeri csónakkal. Az év fénypontja az Ólavsøka ünnepén megrendezett regatta, ahol országos bajnokokat is hirdetnek.
A szigetek első labdarúgócsapata 1892-ben alakult. Feröer 1988 óta az UEFA és a FIFA tagja. A Feröeri labdarúgó-válogatott világ- vagy Európa-bajnokságra még nem jutott ki, de a Szigetjátékokon 1989-ben és 1991-ben aranyérmesek lettek. Minden nagyobb település rendelkezik futballpályával.
Feröer úszónői 1988 óta vannak jelen a paralimpiai játékokon, és azóta számos érmet szereztek. 2000-ben Sydneyben négy érmet nyert Heidi Andreasen, akit 2002-ben a világon az év fogyatékkal élő sportolójának választottak. A feröeri úszósport nagy reménysége Pál Joensen, aki a 2008-as belgrádi ifjúsági úszó Európa-bajnokságon három aranyérmet nyert.[57] A 2010-es budapesti felnőtt Eb-n szerzett ezüstérme minden idők legnagyobb feröeri sportsikere volt.[58]
Ünnepek
[szerkesztés]Feröer nemzeti ünnepe az Ólavsøka. Ezen kívül számos más munkaszüneti nap van, ezek közül némelyik csak fél napos munkaszünet. Ha egy munkaszüneti nap hétvégére esik, nem pótolják más időpontban a munkaszünetet.[59][60]
Időpont | Elnevezés | Feröeri név | Megjegyzés |
---|---|---|---|
Január 1. | Újév | Nýggjársdagur | |
változó | Nagycsütörtök | Skírisdagur | |
változó | Nagypéntek | Langifríggjadagur | |
változó | Húsvét | Páskir | |
változó | Húsvéthétfő | 2. páskadagur | |
változó | Imádság napja | Dýri biðidagur | húsvét utáni negyedik péntek |
Április 25. | A zászló napja | Flaggdagur | félnapos munkaszünet (délután) |
változó | Mennybemenetel | Kristi himmalferðardagur | húsvét utáni 40. nap |
változó | Pünkösd | Hvítusunnudagur | |
változó | Pünkösdhétfő | 2. hvítusunnudagur | |
Június 5. | Az Alkotmány napja | Grundlógardagur | félnapos munkaszünet (délután) |
Július 28. | Szent Olaf-nap előestéje | Ólavsøkuaftan | félnapos munkaszünet (délután) |
Július 29. | Szent Olaf napja, nemzeti ünnep | Ólavsøka/Ólavsøkudagur | |
December 24. | Szenteste | Jólaaftan | |
December 25. | Karácsony | Jóladagur | |
December 26. | Karácsony másnapja | 2. jóladagur | |
December 31. | Szilveszter | Nýggjársaftan |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Population. Hagstova Føroya. (Hozzáférés: 2023. szeptember 3.)
- ↑ Dánia (Feröerrel és Grönlanddal együtt)
- ↑ a b c d Oyggjastøddir (feröeri nyelven). Umhvørvisstovan. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)
- ↑ a b c Factsheet (angol nyelven). faroestamps.fo, 2006. augusztus 18. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 25.)
- ↑ szerk.: Papp-Váry Árpád: Világatlasz (magyar nyelven). Budapest: Cartographia Kft.. ISBN 963 352 516 0 CM (1996). Hozzáférés ideje: 2012. december 26.
- ↑ a b c d e Rasmus Ole Rasmussen: Factsheet Denmark – The Faroes (angol nyelven) (pdf). Ministry of Foreign Affairs of Denmark, 2009. augusztus. [2010. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)
- ↑ a b c d e f 1. Land og natur, befolkning og historie, Beretning 2016 [archivált változat] (PDF) (dán nyelven), Koppenhága: Rigsombudsmanden på Færøerne, 9-11. o. (2016). ISBN 978-87-999565-0-0. Hozzáférés ideje: 2017. augusztus 10. [archiválás ideje: 2017. augusztus 11.]
- ↑ A juhok szigete – Nyelvében él a feröeri nemzet (Élet és tudomány)
- ↑ a b The Faroe Islands – Information Memorandum 2008 (angol nyelven) (PDF) pp. 4. Landsbanki Føroya, 2008. november. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 20.)
- ↑ a b Epresi Judit: Elstartolt a dán uniós elnökség (magyar nyelven). Kitekintő.hu, 2012. január 4. [2012. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)
- ↑ Limits of Oceans and Seas (angol nyelven) (PDF). Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet, 1953. [2011. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)
- ↑ a b Rolf Guttesen: Færøerne - geografi (dán nyelven). Den Store Danske. Gyldendal, 2017. augusztus 10. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)[halott link]
- ↑ Eysturoy (angol nyelven). Faroe Islands Tourist Guide. faroeislands.com, 2016. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)
- ↑ a b Faroe Islands in Figures 2017, i. m. 8. o.
- ↑ Location & size (angol nyelven). visit-faroeislands.com. (Hozzáférés: 2007. június 11.)
- ↑ Climate (angol nyelven). visit-faroeislands.com. (Hozzáférés: 2007. június 11.)
- ↑ a b c d Szűcs 13. o.
- ↑ The Natural Environment (angol nyelven). faroeislands.com / Faroe Islands Tourist Guide 2007. [2008. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 11.)
- ↑ a b c Faroe Islands in Figures 2017, i. m. 29. o.
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y Norbert B. Vogt: Die Färöer – eine kurze Chronik (német nyelven) (PDF). Deutsch-Färöischer Freundeskreis, 2003. [2007. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 19.)
- ↑ a b c Young (1979), i. m. 1–2. o.
- ↑ a b c d Landnám (angol nyelven). faroestamps.fo. [2011. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)
- ↑ a b c Young (1979), i. m. 2–3. o.
- ↑ The origin of the isolated population of the Faroe Islands investigated using Y chromosomal markers (PubMed)
- ↑ Why people in Iceland look just like us (The Irish Times)
- ↑ a b Young (1979), i. m. 5–7. o.
- ↑ Young (1979), i. m. 9–11. o.
- ↑ Young (1979), i. m. 13–17. o.
- ↑ a b Young (1979), i. m. 41–46. o.
- ↑ a b Young (1979), i. m. 19–22. o.
- ↑ Young (1979), i. m. 25–33. o.
- ↑ Young (1979), i. m. 39. o.
- ↑ Wittmann, Pius: Faroe Islands (angol nyelven). Catholic Encyclopedia, Volume V.. Robert Appleton Company, New York, 1909. (Hozzáférés: 2010. július 31.)
- ↑ The Prime Minister of the Faroe Islands (angol nyelven). www.government.fo. (Hozzáférés: 2024. február 17.)
- ↑ Government and Politics (angol nyelven). The Representation of the Faroes in London. [2012. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
- ↑ Árni Joensen: Nú eru 30 kommunur (feröeri nyelven). portal.fo, 2009. január 1. (Hozzáférés: 2009. január 1.)
- ↑ National election January 2008 (angol nyelven). The Representation of the Faroes in London, 2007. december 19. [2008. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 30.)
- ↑ Ársfrágreiding / Annual Report 2007 (feröeri, angol nyelven) (PDF). Postverk Føroya. [2009. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 30.)
- ↑ Anker Eli Petersen: 1000 Years of Christianity (angol, német, francia, dán, feröeri nyelven). tjatsi.fo, 2005. október 20. [2012. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)
- ↑ a b c Annual Report 2008 (angol nyelven). Føroya Banki. [2007. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 8.)
- ↑ Hagstova Føoroya (Feröeri Statisztikai Hivatal) – halászat. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 24.)
- ↑ Total catch in live weight by fishing zones and species (angol nyelven). Hagstova Føroya, 2007. június. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 10.)
- ↑ Faroe Islands in Figures 2006, 28. old. – Hagstova Føroya (Feröeri Statisztikai Hivatal). [2006. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. október 3.)
- ↑ Faroe Islands in Figures 2017, i. m. 15. o.
- ↑ Foreign trade - a high degree of trading (angol nyelven). Hagstova Føroya, 2007. január 2. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 10.)
- ↑ Stephen Metcalf: Into the Mystical Unreal Reality of the Faroe Islands (angol nyelven). T Style Magazine: Travel. The New York Times, 2007. március 25. (Hozzáférés: 2010. július 17.)
- ↑ a b c d Faroe Islands in Figures 2017, i. m. 34. o.
- ↑ Hagstova Føoroya (Feröeri Statisztikai Hivatal) – export. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 24.)
- ↑ Atlantic Airways (angol nyelven). Atlantic Airways. [2005. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 10.)
- ↑ a b c The Faroese Educational System (angol nyelven). Altjóða Skrivstovan. [2010. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 18.)
- ↑ a b The Faroe Islands – Information Memorandum 2008 (angol nyelven) (PDF) pp. 5. Landsbanki Føroya, 2008. november. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 20.)
- ↑ Týr (FO) (angol nyelven). G! Festival, 2024. december 7. (Hozzáférés: 2024. december 7.)
- ↑ a b Culture (angol nyelven). Prime Minister's Office. (Hozzáférés: 2008. július 21.)[halott link]
- ↑ Vitorlabontás: a Lucullus feröeri viking vacsorát ül Budapesten (magyar nyelven). Lucullus Baráti Társaság Gasztronómiai Egyesület, 2005. július 14. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)
- ↑ a b A feröeri konyha (magyar nyelven). A magyarországi B36 hivatalos honlapja, 2008. december 19. (Hozzáférés: 2009. augusztus 21.)[halott link]
- ↑ The Story (angol nyelven). Föroya Bjór. [2017. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 21.)
- ↑ Heri Simonsen: Gull-hattrick til Pál Joensen (feröeri nyelven). portal.fo, 2008. augusztus 2. [2011. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.)
- ↑ Allan Nielsen: Færøsk sensation vinder EM-sølv (dán nyelven). Politiken, 2010. augusztus 11. (Hozzáférés: 2010. augusztus 12.)
- ↑ Public Holidays and Bank Holidays for Faroe Islands (angol nyelven). Q++ Studio, 2017. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)
- ↑ Public holidays in the Faroe Islands (angol nyelven). Framtak, 2007. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)
Források
[szerkesztés]- Young (1979): Young, G.V.C.. From the Vikings to the Reformation – A Chronicle of the Faroe Islands up to 1538 (angol nyelven). Man-sziget: Shearwater Press Limited (1979). ISBN 0-904980-20-0. Hozzáférés ideje: 2010. július 31.
- Faroe Islands in Figures 2017: Faroe Islands in Figures 2017 (pdf) (angol nyelven), Argir: Hagstova Føroya. ISSN 1603-8479 (2017. június). Hozzáférés ideje: 2017. augusztus 10.
- ↑ Szűcs: Szűcs R. Gábor: Dánia. Debrecen: Press Publica. 2000. ISBN 963900152X
További információk
[szerkesztés]Hivatalos
[szerkesztés]- Feröer Archiválva 2017. augusztus 10-i dátummal a Wayback Machine-ben, a Dán Királyság oldalai (angol)
- Feröeri kormány (feröeri, angol)
- Feröeri Nemzeti Bank Archiválva 2006. október 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (feröeri, angol)
- Feröeri Statisztikai Hivatal (feröeri, angol)
- Idegenforgalmi oldal (feröeri, angol)
- Kortal térinformatika (feröeri, dán, angol)
Általános
[szerkesztés]- Faroeislands.dk - Jón Fossá személyes Feröer-honlapja – részletes leírás és fotók minden egyes településről (angol, dán, olasz)
- Filatéliai oldal, Posta (feröeri, dán, angol, német, francia, spanyol, kínai)
- Minden feröeri település és településrész fekvése – minden elképzelhető írásmódot figyelembe véve
- Webkamerák, portal.fo (feröeri)
- Posta Ákos István: Ismeretlen európai miniállam - A Feröer-szigetek Archiválva 2007. május 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
Képek
[szerkesztés]- Faroephoto – Ólavur Frederiksen feröeri fotós albuma (angol)
- Flickr, Erik Christensen albuma (angol)
- SlideArt - Feröer-képek – Sven Strumann fotós albuma
- Faroe-Islands.de Archiválva 2006. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben – három fotóalbum (német)
Videó
[szerkesztés]- Béres Dániel, Andits Petra. (2000). Észak-Atlanti vacsora. Magyarország: Goldfish Produkció Kft..
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]-
A Feröer címszó megtalálható a magyar Wikiszótárban.