Csigaforgató
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Haematopus ostralegus Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
|
Európai csigaforgató | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Csigaforgató témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Csigaforgató témájú médiaállományokat és Csigaforgató témájú kategóriát. |
A csigaforgató vagy európai csigaforgató (Haematopus ostralegus) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a csigaforgatófélék (Haematopodidae) családjába tartozó faj.[1][2]
A Feröer-szigetek nemzeti madara.[3]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban.[4]
Alfajai[szerkesztés]
- Haematopus ostralegus buturlini Dementiev, 1941
- Haematopus ostralegus longipes Buturlin, 1910
- Haematopus ostralegus osculans Swinhoe, 1871
- Haematopus ostralegus ostralegus Linnaeus, 1758[2]
Előfordulása[szerkesztés]
Európában a tengerpartok mentén, Izlandon és a Brit-szigeteken, Ázsiában a Fekete-tengertől Kínáig, Kamcsatkáig honos. A természetes élőhelye sziklás, homokos és kavicsos tengerpartok, valamint sós mocsarak, szikes tavak, édes vizű folyók és tavak. Vonuló faj.[5]
Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]
Magyarországon ritka vendég, elsősorban április-május és augusztus-szeptember hónapokban.[6]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 40–45 centiméter, szárnyfesztávolsága 80–86 centiméteres, testtömege pedig 240–276 gramm közötti.[6] Feje, nyaka és háti része fekete, hastájékon fehér. Csőre, szemgyűrűje és lába vörös.
.jpg)
Életmódja[szerkesztés]
Költőhelyén parti csigákkal, fövényférgekkel, kagylókkal, tengerisünökkel, apró rákokkal és rovarokkal táplálkozik. A kagylók héját lapított csőrével nyitja fel. Megeszi a vízicsigákat és puhatestűeket is.
Szaporodása[szerkesztés]
Talajra, kisebb mélyedésbe rakja kövekkel , levelekkel , fűszálakkal kis kagylóhéjakkal kibélelt fészkét. Fészekalja 2-4 tojásból áll, a második költésekor általában már csak 2 tojást tojik. A fiókák 24-28 nap után kelnek ki a tojásból, a szülők még 4-5 hetes korukig gondoskodnak róluk.[6]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökkenő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[5] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. március 24.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. március 24.)
- ↑ Birds in the Faroe Islands, 2011. július 14.
- ↑ Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. március 24.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. március 24.)
- ↑ a b c d Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2017. március 12.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. április 3.)
További információk[szerkesztés]
- Ritka madarak hazai előfordulásai
- Képek az interneten a fajról
- Ibc.lynxeds.com - videók a fajról. [2014. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva].
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
