Erlendur püspök

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Erlendur püspök
Született ?
 Norvégia, Bergen
Elhunyt 1308. június 13.[1]
 Norvégia, Bergen[2]
Állampolgársága norvég
Nemzetisége feröeri
Foglalkozása püspök
Tisztség katolikus püspök

Fafaragvány Erlendur püspökről

Feröeri Erlendur (norvégul: Erlend, Bergen, ? – ugyanott, 1308. június 13.) Feröer 14. és leghíresebb püspöke 1269-től 1308-ig.[3] Székhelye Kirkjubøurban, Streymoy szigetén volt.

Pályafutása[szerkesztés]

Erlendur a norvégiai Bergeni székesegyház kanonokja volt, és tanár (scholasticus) a székesegyház iskolájában. 1268-ban választották a székesegyház kanonokjává, és 1269 januárjában a nidarosi érsek Feröer püspökévé szentelte.[1] Püspöksége alatt a sziget a Norvég Királyság része volt.

Feltehetőleg ő volt az egyik szerkesztője a Juhlevélnek (Seyðabrævið),[3] ami főleg mezőgazdasági kiegészítése volt a norvég alaptörvénynek, a Landslógnak. A feröeri nép kérésére a norvég király fia is szorgalmazta a megírását. A herceg az északi szigetek (köztük Feröer) hercege volt, így neki köszönhetően 1298-ban a törvénymódosítás életbe lépett. Ez egyben az egyik legrégebbi írásos emléke, illetve dokumentuma a szigeteknek.

A hagyományos történelmi nézetek szerint 1300 körül kezdődött meg Erlendur püspök megbízásából a Magnus-dóm építése.[3] Egyes vélekedések szerint a dómot sohasem fejezték be, míg más történészek szerint elkészült, és a reformáció után bontották le részben. Mindezek ellenére a romok ma is Feröer legfontosabb műemlékei közé tartoznak.[4] Egyes történészek szerint azonban Erlendur egy másik templomot építtetett, a dómot csak jóval később, 1400 után kezdték építtetni. Jóan (vagy Jon) püspök egy 1420-ban kelt levelében megemlíti, hogy új templom alapjait tette le Kirkjubøurban, ahol Szent Brandanus tiszteletére templomot, Erlendur tiszteletére kápolnát kívánt építeni.[1]

Ebben az időszakban az egyház jelentős földterületeket birtokolt Feröeren, és az emberekre nem egyszer olyan magas adókat vetettek ki, hogy ez nyílt lázadáshoz vezetett. A mannafallsdali csata mondája szerint a püspököt (feltehetően Erlendurt) a lázadók a temploma mellett megölték; jóllehet ennek történelmi hitelessége kevés, de jól mutatja a korabeli viszonyokat. Történelmileg alátámasztható viszont, hogy a kirkjubøuri püspöki rezidenciát a lázadók porig égették, Erlendurt pedig a király visszarendelte a szigetekről: Bergenben halt meg 1308-ban.[2]

Jóan püspök Erlendur szentté avatását is kezdeményezte.[1]

Hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Debes, Hans Jacob. Føroya søga 2. (feröeri nyelven). Tórshavn: Føroya Skúlabókagrunnur, 129-133. o. (1995). ISBN 99918-0-060-3. Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 9. 
  2. a b Anker Eli Petersen: 1000 Years of Christianity (angol, német, francia, dán, feröeri nyelven). tjatsi.fo, 2005. október 20. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  3. a b c Jóannes Patursson: Erlendur Biskupur (angol, feröeri nyelven). patursson.com. [2009. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  4. Norbert B. Vogt: Die Färöer – eine kurze Chronik (német nyelven) (PDF). Deutsch-Färöischer Freundeskreis, 2003. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]