Nárcisz (növénynemzetség)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Nárcisz
Sárga nárcisz (Narcissus pseudonarcissus)
Sárga nárcisz (Narcissus pseudonarcissus)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Amarilliszfélék (Amaryllidaceae)
Alcsalád: Amarilliszformák (Amaryllidoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Narcisseae
Nemzetség: Nárcisz (Narcissus)
L.
Alnemzetségek, fajok, alfajok

Lásd a szöveget

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nárcisz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nárcisz témájú médiaállományokat és Nárcisz témájú kategóriát.

Nárcisz - Budai kertben, 2013
Sárga nárcisz (Narcissus pseudonarcissus)
Sárga nárcisz mező a londoni Hyde Parkban
Fehér nárcisz (Narcissus poeticus)
Kései nárcisz (Narcissus serotinus)
A tazettanárcisz (Narcissus tazetta) többvirágú
Jonquillanárcisz (Narcissus jonquilla)

A nárcisz (Narcissus) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó növénynemzetség. A nárciszok közkedvelt vágott, illetve kerti virágok, a természetben vadon kialakult nárciszfajokból rengeteg hibridet, fajtát nemesítettek ki a kertészetek. A nárciszok többsége tavasszal virágzik, csak néhány faj ősszel. Fontos tudni róluk, hogy mérgező növények.

A nemzetség a nevét Narkisszosz mitológiai alakról, esetleg narkotikus (narkoa, görögül bénítani) tulajdonságairól kapta.

Elterjedésük[szerkesztés]

A nárciszfajok nagyrészt Eurázsia és Észak-Afrika szubtrópusi, ritkábban Eurázsia mérsékelt övi területein őshonosak; többségük az Ibériai-félszigeten, Franciaország déli részén és az Appennini-félszigeten.[1][2][3]

Jellemzőik[szerkesztés]

A nárciszfajok évelő hagymás növények, hagymáik többnyire középnagyok, s barna hagymahéj borítja őket. Leveleik közvetlenül a hagymából erednek, szárukon nincsenek levelek. Száruk belül üreges, a leveleik keskenyek, szálasak, szalagszerűek, ritkán vékony-hengeresek. Egyes nárciszfajokon ernyőszerű virágzat fejlődik, más fajokra a magános virág jellemző.[1] Mind a magános virágot, mind a virágzatot bimbós állapotban hártyás buroklevél fedi, ami később a virág, illetve a virágzat alatt is megfigyelhető. Virágaik rövid kocsányúak, elállók vagy bókolók. Virágaikban lepellevelek veszik körbe a porzókat és a termőt. A lepellevelek alul rövidebb-hosszabb csővé forrtak össze (lepelcső), melynek a torkából különül el a szirmoknak látszódó 3 + 3 lepelcimpa: a lepelcimpák legtöbbször sugarasan szétállnak, nagyságuk, színük és alakjuk változatos.[3][4][5]

A nárciszvirágok jellegzetessége az úgynevezett melléklepel vagy „korona”: ez ugyancsak a lepelcső torkából a lepelcimpák elé kiálló lepelfüggelék, ami nagyon változatos megjelenésű lehet, különféle alakja, mérete és színe az egyes nárciszfajokat és nárciszfajtákat jellemezheti. A nárciszokat ezen „korona” alakja (trombita, harang, csésze vagy gallér alak) alapján is csoportosítják. A „koronát” mellékpártának is szokták nevezni, de tekintve, hogy a nárciszok virágtakarója egynemű – azaz csak lepelből áll, és nem különül el csészére és pártára –, ez az elnevezés botanikai értelemben nem pontos.[3][6]

Porzóik és a termőjük többnyire a lepelcsövön belül találhatók, azaz többnyire nem olyan hosszúak, hogy a lepelcsőből kilógjanak. Bibéjük osztatlan. Alsó állású magházuk van, amiből az érés során gömbölyded, háromszögletű toktermés fejlődik; a termésükben kevés mag található, magvaik gömbölyűek.[3][4][5]

A nárciszvirágok főleg nagyságukban és formájukban változatosak, a színük tulajdonképpen csak a fehér és a sárga színárnyalatait mutatják. A színárnyalatok azonban megint sokfélék lehetnek (vajsárga, citromsárga, narancssárga, rózsaszínes árnyalatú sárga stb.), illetve a lepelcimpák és a melléklepel színe is különbözhet. A nárciszok többsége tavasszal nyílik, néhány fajuk virágzik ősszel.[3]

Fajok[szerkesztés]

Önmagában véve már a természetes nárciszfajok is nagyon alakgazdagok, ráadásul könnyen kereszteződnek és képeznek hibrid fajokat a természetben is. A nárciszok változatossága azonban a termesztésükkel és nemesítésükkel még inkább megnőtt. Mivel évszázadok óta a vadon élő fajok mellett a kerti változatok is előfordulnak, így egyes vadon élő nárciszpopulációkról szinte lehetetlen megállapítani, hogy botanikai értelemben vett fajok-e, vagy keresztezett hibridek. A Babócsai Basa-kert Természetvédelmi Területen is megfigyelhető ez a jelenség.[3][7]

A nárciszfajok közül Magyarországon egyetlen természetes faj, a csillagos nárcisz (Narcissus angustifolius) fordul elő, védett. Európa délnyugati részén honos a fehér nárcisz (N. poëticus), ami a sárga nárciszhoz hasonlóan (N. pseudonarcissus) jól ismert kerti dísznövény. A kései nárcisz (N. serotinus) ősszel virágzik, köves legelőkön, garrigue-okban fordul elő. A tazettanárcisz (N. tazetta) szárán 8–15 virág is ül. A jonquillanárciszból (N. jonquilla) virágolajat préselnek Dél-Franciaországban.[7][8][6]

Az alábbi listában szereplő fajok és hibridek a Plant of the World Online adatbázisa alapján elfogadott taxonok:[2]

Felhasználás[szerkesztés]

Dísznövények[szerkesztés]

A nárciszok illatuk, szép színű és alakú virágaik miatt már az ókor óta kedvelt kerti virágok, manapság pedig vágott virágokként is kereskedelmi forgalomban vannak. És nem csupán a természetes nárciszfajok: mellettük rengeteg hibridet, fajtát nemesítettek ki a kertészetek: egy 1965-os jegyzékben 8000-nél is több nárciszfajtát sorolnak fel. A nárciszok nemesítésében különösen a holland és az angol kertészek értek el jelentős eredményeket.[6][3]

Hibrid fajtáik egyik csoportja az ún. trombitanárciszok, amik a sárga nárciszból (N. pseudonarcissus) származnak: virágaik sárgák, illatosak, március−áprilisban nyílnak, koronájuk hosszú, trombitára emlékeztető. A nagy (széles) koronájú és a kis koronájú hibrid fajták a pompás nárcisz (N. × incomparabilis) leszármazottai: lepelleveleik fehérek vagy sárgák, a koronájuk fehér, sárga vagy piros színű és széles kehely alakú, április–májusban virágoznak.[9]

Magyarországon már augusztusban érdemes ültetni a nárciszhagymákat 15−20 cm mélyre: gyepben jobban mutatnak csoportosan, évelőágyban egyenként is szépek. A napos, félárnyékos helyeket és a mély rétegű, lazább, tápanyagban dús talajokat kedvelik leginkább, vízigényük közepes. A nárciszcsoportokat 4-5, legfeljebb 8 évenként érdemes széttelepíteni.[9]

Mérgező növények[szerkesztés]

A nárciszok mérgező növények. Minden nárciszfaj tartalmazza a mérgező likorin alkaloidot, elsősorban a hagymában, de a levelekben is.[10]

A művészetekben[szerkesztés]

Csokonai Vitéz Mihály A reményhez című versének második versszakában említi:

…Kertem nárcisokkal / Végig űltetéd; / Csörgő patakokkal / Fáim éltetéd; / Rám ezer virággal / Szórtad a tavaszt / S égi boldogsággal / Fűszerezted azt.…
– Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Garami Márta: Nárciszok. kertpont.hu, 2008. március 17. [2008. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 8.)
  2. a b Narcissus L.. Plants of the World Online (POWO, kew.org). Royal Botanic Gardens, Kew. (Hozzáférés: 2022. március 15.)
  3. a b c d e f g Priszter Szaniszló: Hagymás kerti virágok: Vadon is élő, télálló hagymás-gumós dísznövények. Lektorálták: Fodor Béla, Galántai Miklós, Ubrizsy Gábor. Fényképek: Gál Lajos, Priszter Szaniszló. Növényrajzok: Priszter Andrea. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1974. 26., 163–164. o. ISBN 963 230 452 7  
  4. a b Narcissus L., Nárcisz in: Révai nagy lexikona XIV. köt. (Mons–Ottó). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 275. o. (1916) 
  5. a b Bokor József (szerk.). Nárcis, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. március 14. 
  6. a b c Siegfried Danert, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Horánszky András és Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 354. o.  
  7. a b Hagymás növények – Nárcisz. tulipanvilag.hu. Tulipánvilág Bt.. (Hozzáférés: 2022. március 15.)
  8. 22. fejezet - VIRÁGOS RENDSZERTAN: 68. A spárgavirágúak rendje - Asparagales. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ (hik.hu). [2008. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 15.)
  9. a b Narcissus Hibridek – Nárcisz. In Lászay György: Az évelőkről. A színes felvételeket Wenszky Béla készítette. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1981. 65. o. = 88 színes oldal, ISBN 963 231 043 8  
  10. Food and nutrition Daffodil dinner Archiválva 2009. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben David Trinklein, Department of Horticulture, University of Missouri, Accessed March 2008
  11. A reményhez. In Verstár – ötven költő összes verse: Csokonai Vitéz Mihály összes versei. (magyarul) Budapest: Arcanum. Hozzáférés: 2022. márc. 13. Elektornikus dokumentum. A Szépirodalmi Könyvkiadó 1960-as kiadása alapján ellenőrizve, 2012-ben pedig az ISZT támogatásával korrektúrázva (https://mek.oszk.hu/00600/00636/cedula.html)  

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]