Magiszter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A magiszter tudományos fokozatot elnyert személy, illetve cím, amely az egyetemi doktori címnél alacsonyabb rangú. Ma főleg az angol és amerikai egyetemeken alkalmazzák, valamint régen a középkori egyetemeken adományozták.[1]

Etimológia[szerkesztés]

A szó összefügg a latin magnus, magis és a görög megasz szavakkal és elöljárót, felügyelőt, intézőt jelent.[2]

A múltban[szerkesztés]

A római alkotmányos és állami életben mégis kétféle értelme alakult ki, éspedig:

  • állami hivatalnok, ilyen:
    • Magister admissionum, császári szertartásmester, az audienciák ügyintézője;
    • Magister acris vagy rationalis, pénztáros;
    • Magister census, adófelügyelő, főnöke ama tisztviselőknek, akik becsléssel és az adók kivetésével foglalkoztak;
    • Magister equitum, a diktátornak állandó segéde és helyettese, aki a lovasságnak főparancsnoka volt, azonban a diktátornak feltétlenül tartozott engedelmeskedni. Különben kiváló méltóságot viselt.
    • Magister militum, Nagy Konstantin által kreált állás olyan tábornokok részére, akik valamely kerületben vagy valamelyik fegyvernemnél a legfőbb parancsnoksággal és feltétlen hatalommal voltak felruházva, Constantin tulajdonképpen úgy a gyalogságnál, mint lovasságnál nevezett ki egy-egy főparancsnokot (ma főfelügyelő), aki Magister euqitum, illetve peditum nevet viselt, de háború esetén egy főhadparancsnok állott az egész sereg élére, akinek akkor M. utriusque militae vagy M. armorum volt a neve, M. morum a. m. cenzor. ** M. officiorum, udvari marsal v. az uralkodó személye körüli miniszter, szintén Nagy Constantin által kreált méltóság. Az ő ügykörébe tartozott a kihallgatások vezetése és az udvari emberek személyes, sőt peres ügyei is.
    • M. scriniorum, a császári kabinetiroda főnöke, egyúttal pedig az udvari kancellária főfelügyelője.
    • M. vestis lineae, a császári fehérnemű ruhatárának felügyelője.
  • Magister volt számos egyházi és világi testületnek elöljárója; főbbek:
    • Magister collegiorum, p. a fabri signarii, fullones stb. testületében, tehát a. m. céhmester;
    • Magister municipiorum pagorum vicorum: községi tisztviselők;
    • Papi magisterek, a megfelelő papi testület elöljárói: Magister augurum, decemvirorum sacrorum, fratrorum Arvalium, salioru, sacerdotum.
    • A magánéletben, kivált a jogi és gazdasági téren voltak: M. auctionis, tömeggondnok; M. convivii, remekivó, a régi magyar «kupakirály»; M. navis, hajóskapitány; M. operum singulorum officiorum, gazdasági munkafelügyelő; M. scripturae a. m. publicanus.

A pápai udvarban a Magister sacri palatii (wd), rendszerint egy domonkos-rendű barát, arra ügyelt, hogy az apostoli kápolnában tartott beszédekben semmi elő ne forduljon, ami a vallást bármi módon is sérthetné. Ezért később tagja lett a könyveket bíráló kongregációnak is.

A magister az egyetemek felállítása előtt, egyenlő rangú cím volt a mai doktorral, s azt illette meg, aki valami tudományt tanított és tanítványokat gyűjtött maga körül. E rangnak első foka a baccalaureus volt s a magister címet csak a sikeresen kiállott nyilvános disputációk után adták meg (magister legens). Később az akadémiai képzettség (Liberalium artium magister, röv. L. A. M. és A. M. is) megjelölésére használták a filozófiai szakot (facultas artium liberalium) végzett tudósoknál.[2]

Hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]