Trappisták
 |
Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
| Trappista Rend (Ordo Cisterciensium Strictioris Observantiae) | |
 | |
| Imádkozó trappista szerzetes | |
| Alapító | Armand Jean le Bouthillier de Rancé |
| Alapítva | 1664 |
| Jóváhagyva | 1892 |
| Típus | szerzetesrend |
| Generális apát | Eamon Fitzgerald |
| Székhelye | Róma, Viale Africa, 33. |
| Elhelyezkedése | |
 a rend központja
Pozíció Róma térképén
| |
| é. sz. 41° 49′ 28″, k. h. 12° 28′ 34″ | |
| A Trappista Rend weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Trappista Rend témájú médiaállományokat. | |
A trappisták a római katolikus egyházhoz tartozó, a ciszterciek eredeti, szigorú szabályait követő szerzetesrend tagjai. A rend hivatalos latin neve: Ordo Cisterciensium Strictioris Observantiae (O.C.S.O.) vagy Ordo Cisterciensium Reformatorum (O.C.R.). A trappista elnevezés a monostor völgyébe vezető szűk bejárati csapóajtóról (’La trappe’) származik.[1]
Történetük[szerkesztés]
A rend alapítója Armand Jean Le Bouthillier de Rancé (1626–1700) Normandiában, Mortagne közelében élő ciszterci apát volt, aki monostorában, a Notre-Dame de la Trappe apátságban 1662-ben reformokat vezetett be, visszatérve az eredeti citeaux-i szigorhoz. A szigorításokat (ünnepélyes kórusimák, szigorú hallgatás, kemény aszkézis, kétkezi munka) a Szentszék 1678-ban engedélyezte. A reformokat követő 40 év alatt a monostor szerzeteseinek létszáma 10 főről 300-ra növekedett.
A francia forradalom elől menekülve 1791-ben többek között Svájcban, Katalóniában (Poblatban), Münsterben, Kanadában fogadták be őket. 1798-ban azonban a franciák a svájci telepítést szétverték, ezért a menekülő szerzetesek Konstanzban, Augsburgban, Münchenben és az Orosz Birodalomban, illetve onnan Nagy Britanniában telepedtek le. 1817-ben térhettek csak vissza a la-trappe-i törzsházukba, amelyet Napóleon bukása után visszavásároltak. A rend virágzásnak indult, és több helyen új rendházak keletkeztek. Az 1830-as júliusi forradalom békében hagyta őket, de 1880-ban 1450 trappistát kiutasítottak Franciaországból.
A trappisták 1892-ben váltak ki végleg a ciszterci rendből és alakultak önállóvá.
Életmódjuk[szerkesztés]
A reformált életmódjuk miatt a legszigorúbb szerzetesrendnek tartják. Aszkézis, imádság, önmegtagadás, fizikai munka és csend jellemzi a napjaikat. Húsmentes böjti fegyelmet tartanak. A szerzetesek egyszemélyes cellákban élik az életük nagy részét, rendkívül egyszerű körülmények között. Festetlen, fehér, lenvászonból készült hosszú, széles ujjú habitust viselnek, amit csuklya és egy vállruha (skapuláré) egészít ki.
A fizikai munka hagyományos ágai a mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozás – olyannyira, hogy a rendről sajtot és sört is elneveztek.
- A trappista sajtot a Mayenne közelében álló Notre-Dame de Port-du Salut kolostor szerzetesei készítették először. Magyarországon ma ez a legkedveltebb sajttípus.
- A hagyományos, felső erjesztésű sörök közé tartozó trappista söröket tekintik az apátsági sörök elitjének. Ezt a nevet az egész világon csak hét trappista kolostorban főzött sör viselheti. Ezek közül hat főzde Belgiumban:
- egy pedig Hollandiában, a Tilburg melletti Berkel-Enschotban álló Koningshoeven apátságban üzemel.
Szervezetük[szerkesztés]
A rendnek összesen 102 kolostora van. A legtöbb trappista kolostor Franciaországban, az USA-ban, Spanyolországban, Írországban és Belgiumban áll, de van például Hongkongban, Indiában, Angolában, Mexikóban és Új-Zélandon is.
Magyarországhoz legközelebb Banja Luka vidékén (Samostan Marija-Zvijezda) és Ausztriában működik trappista kolostor; Csehországban 2001-ben alapítottak egyet.
A rend székhelye Rómában van. Vezetői:
- Abbas Generalis
- Daniele Levrard (1939) tisztelendő nővér.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Pennington, M. Basil, OCSO: The Cistercians: An Introductory History. The Order of Saint Benedict. [2018. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 29.)
Források[szerkesztés]
- Magyar katolikus lexikon I–XV. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2010. Trappisták
- Bokor József (szerk.). Trappisták, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2017. augusztus 2.
- dr. Szántó Konrád: A katolikus egyház története II., Ecclesia, Budapest, 1984
- Johanna Lanczkowski: Szerzetesség kislexikona, Athenaeum 2000, 1999
- Családi Kör hetilap online: A titokzatos trappisták
- Henri J. M. Nouwen: Idegen a paradicsomban. Genesee-i napló. Beszámoló egy trappista kolostorból; ford. Kaposi Tamás; Sarutlan Kármelita Nővérek, Pécs, 2002 (A Kármel látóhatára) ISBN 963-00-9441-X
|