Collegium Germanicum et Hungaricum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Collegium Germanicum et Hungaricum

Collegio germanico-ungarico lato piazza delle Cinque Lune 1455.JPG
Alapítva 1552
Alapító XIII. Gergely pápa
Típus Roman College
Elhelyezkedése
Collegium Germanicum et Hungaricum (Róma)
Collegium Germanicum et Hungaricum
Collegium Germanicum et Hungaricum
Pozíció Róma térképén
é. sz. 41° 54′ 18″, k. h. 12° 29′ 30″Koordináták: é. sz. 41° 54′ 18″, k. h. 12° 29′ 30″
A Collegium Germanicum et Hungaricum weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Collegium Germanicum et Hungaricum témájú médiaállományokat.

A Collegium Germanicum-Hungaricum (magyarul Német–Magyar Kollégium) a Collegium Germanicum és a Collegium Hungaricum egyesítésével 1580-ban Rómában létrehozott, pápai, jezsuita vezetés alatt álló papnevelő intézet a német és magyar nyelvterületről érkező növendékek számára.[1]

Alapítólevele szerint a Germanicum a Német-római Birodalom, a Hungaricum a Szent Korona országai területéről fogad hallgatókat. Utóbbi így ma Magyarországon kívül a Kárpát-medence más területeire, többek között négy romániai egyházmegyére (Gyulafehérvári, Temesvári, Nagyváradi, Szatmári egyházmegye) is kiterjed.[2]

Története[szerkesztés]

A központ 1798-ig

A római Pontificium Collegium Germanicum papnevelő intézetet még 1552-ben III. Gyula pápa alapította abból a célból, hogy a reformációval szemben jól képzett papok tudjanak fellépni.

1580. április 13-án egyesítették az 1578-ban alapított Collegium Hungaricummal. 1773-ban világi papok vették át a vezetését. 1798-ban bezárták. 1818-ban ismét a jezsuiták nyitották meg. Otthona 1780-ig a Collegium Germanicum háza, a Szent Apollinaris-templom melletti palota. 1818-tól a jezsuiták Gesù-templom melletti háza, majd a IX. Piusz pápa által ajándékozott Borromeo-palota volt. 1886-ban a Constanzi-palotába,[3] 1915–1919 között – az olaszok első világháborús árulása miatt – ideiglenesen Innsbruckba, a Canisianumba költözött.

A növendékeket püspöki, káptalani, szerzetesi elöljárói, esetleg főúri ajánlás alapján vették fel. 1777-ig féléves novíciumhoz hasonló próbaidő után esküt tettek a háziszabályra és arra, hogy nem lesznek jezsuiták. Legfeljebb hét évig tartózkodhatnak a Collegiumban. Tanulmányaikat a Gregoriana Pápai Egyetemen végzik. A Collegium nevezetes villája a San Pastore (Rómától 30 km), ahol ma 100 szobás épület fogadja a növendékeket, akiknek nyaranként nyelvtanfolyamokat is tartanak. Ruhájuk 1968-ig piros reverenda, fekete cingulus és piros köpeny volt.

A Collegium alapításától kezdve körülbelül 7000 növendéke volt, közülük nagyjából 800 Magyarországról. Az alapítólevél szerint a magyarországi főpásztorok 12 növendéket küldhettek. A szerzetesrendek közül csak a pálosok küldtek növendéket. Jelentős egyházi tisztségviselők tanultak itt. 1782-ben II. József magyarországi alattvalóit eltiltotta a Collegiumtól, az ott lévő tíz növendéket a paviai Birodalmi Kollégiumba rendelte. 1844-től ismét érkeztek magyar növendékek is a Collegium Germanicum-Hungaricumba.

A kommunizmus évtizedei után 1987-től jelentkezhettek újra nagyobb számban magyarországi növendékek, így az 1990-es évek elején a magyar jelenlét újra megerősödött.[4]

Vezetői[szerkesztés]

Növendékei[szerkesztés]

Az alábbi – nem teljes – lista túlnyomórészt a magyarországi növendékeket tartalmazza, a felvétel éve szerint.

1920 után[szerkesztés]

1990 után[szerkesztés]

  • 1990 Barják László, Elekes András, Kovács Gergely[9][4] (Románia), Magász Jenő, Roska Péter[7]
  • 1991 Birher Nándor, Tari Zsolt, Terdik Sebestyén, Véghseő Tamás[4]
  • 1992 Bruncsák István, Oláh Zoltán[10] (Románia), Molnár Zsolt, Szemenyei Péter,[7] Tófalvi Géza
  • 1993 Andó Attila,[7] Bognár István
  • 1994 Ilyés Csaba, Martos Balázs Levente,[7] Szakács Ferenc Sándor, Takáts István
  • 1995 Lukács Imre, Merkli Ferenc, Molnár Szabolcs, Puskás Attila

Beiratkozás éve nem ismert: Berényi László,[7] Dobos András,[4][11] Gál Vilmos,[7]Harmai Gábor,[7] Hurgoi János[10] (Románia), Kovács F. Zsolt[10] (Románia), Kovács Szabolcs[10] (Románia), Németh Gábor,[4][12] Schmidt Ferenc,[7] Szungyi László,[7] Tóth Tamás,[4][13] Török Csaba,[7] Vincze Krisztián[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah Magyar katolikus lexikon III. (Éhi–Gar). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1997.  
  2. a b c d e f g h i j Jakubinyi Györgyja: Einzugsgebiet des CGU im heutigen Rumänien und Frateres Maiores in den rumänischen kommunistischen Gefängnissen (német nyelven) (pdf). Ostkirchliches Institut Regensburg. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  3. Via di S. Nicola da Toletino 13.
  4. a b c d e f g P. Tóth Nóra: Pontificum Collegium Germanicum et Hungaricum - Meeting of Alumni (magyar nyelven). Nyíregyházi egyházmegye, 2021. július 7. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  5. A korszakból van ilyen nevű személy, aki 1588 és 1653 között élt, de ő evangélikus esperes volt, Wittenbergben tanult
  6. a b c d e f Selige Fratres Maiores des Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum de Urbe (német nyelven). Ostkirchliches Institut Regensburg. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  7. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t Germanikertreffen in Esztergom vom 1. bis 3. Juli 2008 (német nyelven). Ostkirchliches Institut Regensburg. (Hozzáférés: 2022. január 10.)
  8. Jakubinyi György: Márton Áron püspök, ahogy egy kispap látta (magyar nyelven). Keresztény Szó. [2022. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  9. Kuzmányi István: Kovács Gergelyt gyulafehérvári érsekké nevezte ki Ferenc pápa (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2019. december 24. (Hozzáférés: 2019. december 24.)
  10. a b c d A Pápai Német–Magyar Kollégium magyar öregdiákjai találkoztak (magyar nyelven). romkat.ro, 2021. július 8. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  11. Kitüntették Dobos Andrást, a budapesti apostoli nunciatúra egykori titkárát (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2017. május 25. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  12. Dr. Németh Gábor (magyar nyelven). Magyar katolikus egyház, 2018. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  13. Dr. Tóth Tamás (magyar nyelven). Magyar katolikus egyház, 2018. (Hozzáférés: 2022. január 9.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Kramp János: A Rómában létező német–magyar kollégiumból kikerült magyarországi érsekek és püspökök névsora. Csanád, 1871
  • Korrespondenzblatt (Róma) 1891-től évente
  • Andreas Steinhuber SJ: Geschichte des Collegium Germanicum-Hungaricum in Rom. Freiburg i. Br., 1895
  • Mester János: A Collegium Germanicum Hungaricum és Vass József. Budapest, 1929
  • Miroslav Kamenický 2016: Študenti zo Slovenska na nemecko-uhorskom kolégiu v Ríme v 16. a 17. storočí. Verbum Historiae 2016/1.
  • Bitskey István: A római Collegium Germanicum-Hungaricum és a magyar ellenreformáció kezdetei; MTA Irodalomtudományi Intézet, Bp., 1983 (Reneszánsz füzetek)
  • Bitskey István: Hungariából Rómába. A római Collegium Germanicum Hungaricum és a magyarországi barokk művelődés; Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1996 (Italianistica Debreceniensis. Monográfiák)
  • Száraz Orsolya: Catalogus librorum Bibliothecae Collegii Germanici et Hungarici Romae; bev. Száraz Orsolya, Rosa Pace; MTA KIK–EKF, Bp.–Eger, 2015 (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez)