Felber Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Felber Gyula
Született 1890. szeptember 16.
Moson
Elhunyt 1969. február 8. (78 évesen)
Budapest

Felber Gyula (Moson, 1890. szeptember 16.Budapest, 1969. február 8.) plébános, tiszteletbeli kanonok.

Élete[szerkesztés]

A gimnáziumot Pozsonyban és Esztergomban végezte. 1909. december 30-án a Collegium Germanicum Hungaricum növendéke lett. 1915-től a háború miatt Innsbruckban folytatta tanulmányait, ahol 1915-ben szentelték pappá. 1916-ban a római Szent Gergely Egyetemen a hittudomány és bölcsészet doktorává avatták. Hazatérve Balassagyarmaton az állami gimnázium hittanára lett. 1918-1933 között az esztergomi papnevelő intézetben a keresztény bölcselet tanára. 1933-1944 között az esztergom-belvárosi Szent Péter és Szent Pál templom plébánosa.[1] A budapesti Eucharisztikus világkongresszus idejére restauráltatta a templomot.[2] 1944-től nagycétényi plébános, innen a csehszlovák hatalomátvétel után kiutasították. 1946-ban nógrádmarcali plébános, majd alezredesi rangban gyűjtőfogházi lelkész lett.

1931-től a Szent István Akadémia tagja.

Művei[szerkesztés]

  • 1927 Teodicea. Isten a természetes ész világánál. Esztergom.
  • 1928 James és Schiller pragmatizmusa. Budapest.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]