Nógrádmarcal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nógrádmarcal
Mindenszentek temploma
Mindenszentek temploma
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Nógrád
Járás Balassagyarmati
Jogállás község
Polgármester Vályi Nagy András[1]
Irányítószám 2675
Körzethívószám 35
Népesség
Teljes népesség 498 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 23,98 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 19,93 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nógrádmarcal (Magyarország)
Nógrádmarcal
Nógrádmarcal
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 01′ 39″, k. h. 19° 23′ 08″Koordináták: é. sz. 48° 01′ 39″, k. h. 19° 23′ 08″
Nógrádmarcal (Nógrád megye)
Nógrádmarcal
Nógrádmarcal
Pozíció Nógrád megye térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nógrádmarcal témájú médiaállományokat.

Nógrádmarcal község Nógrád megyében, a Balassagyarmati járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nógrádmarcal, a Cserhát hegység északi nyúlványának a szélén, az Ipoly völgyének találkozásánál helyezkedik el. A falu egy erdőkkel határolt völgyben fekszik, átmenő forgalomtól mentesen, csendes környezetben.

A település megközelíthető közúton: az M3-as autópályáról Aszódnál kell letérni a Balassagyarmat felé vezető útra, arról Szügynél lehet rátérni a Nógrádmarcal felé vezető útra.

A legközelebbi vasútállomás az Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc vonalon Szügy, kb. 4 km-re a falutól.

Történelem[szerkesztés]

Lakott hely a történelem előtti időktől: 1907-ben kőkori leleteket tártak fel a közelben, s egy kettős gyűrűvel védett földvár is állt itt, amit egyes vélekedések szerint a szlávok építettek a népvándorlás korában. Az 1966-ban Rosner Gyula és Gádor Judit által a Kerekdombon végzett ásatás azonban az ott talált cseréptöredékek és cölöpnyomok alapján a vár Árpád-kori eredetére utal a korábbi vélekedésekkel szemben.

A település 3464 holdas területén egyidőben mindig több földbirtokos osztozott. A falu a 12. századtól a Záh nemzetség birtoka volt. Az első írásos említés szerint 1281-ben Záh nembeli Tiborc a helységnek Szügy felé eső, Záhtelek nevű részét fia, István beleegyezésével vejének, Haraszti Simonnak adta.

A falu plébániája 1332-ben már fennállt. A pápai tizedjegyzék 1332-ben arról tudósít, hogy a falu János nevű papja 6 garast fizetett pápai tized címen.[3]

A 14. században a Kacsics nembeli Szécsényi Kónya is birtokosa volt, aki még 1330-ban Ákos nembeli Cselen fia és Sándor fia Jánosnak ajándékozta. Háláját fejezte ki ezzel, mert ez utóbbi személy, mint alétekfogó, éppen helyettesítette őt Károly Róbert asztalánál Záh Felicián híres merényletekor.

A falu a 14. század végétől a 17. század végéig a szintén Záh nembeli Marczaly család tulajdonában volt. A községben lakó Marczaly Mihályt 1388. november 13-án fej- és jószágvesztésre ítélték, mert jobbágyaival Söji Bertalannak és Miklós nevű rokonának jobbágyait megrohanták, tőlük két íjjat elvettek, erdejüket pedig levágatta. Később a család tagjainak hűségét a király birtokadományozással jutalmazta. 1398-ban Somogy vármegyében Babócsa birtokot, 1396-ban Fejérkő várát kapják meg.[4]

Károly király 1412-ben Marczaly Péter fiának Tamásnak adja Marcal mellett Halápot(ma:Cserháthaláp) is. 1444-ben Marczaly Albert Nógrád vármegye alispánja, 1493-ban Marczaly András és János a falu tulajdonosa. A 16. század közepén Marczaly Zsigmond és Pál osztozott a falu határán. Zsigmondnak 4 telke, 4 zsellére, 3 puszta telke volt, Pálnak 4 telke, 5 zsellére és 2 puszta telke.

16. századi török összeírásban 16 adózóval szerepel. 1633-34-ben ismét a behódolt falvak között szerepel 5 adóköteles házzal. 1661-ben 1 egész és 1/4 portaszámot, 1687-ben 3 egésztelkes jobbágyot jegyeznek fel a faluban : Sisa István, Sisa Tamás és Varga Albert. Sisa Istvánnak 4 a másik kettőnek 2-2 ökre volt. 1695-ben 6 zsellért számolnak össze a faluban.[5]

Ezelőtt egy évvel 1694-ben is volt egy összeírás ami a Marczaly család kuriális telkein élőket írta össze. Mivel a 18. századig a kuriális telken élők kimaradtak az összeírásokból így nem meglepő, hogy itt már 18 családfőt és több deserta telket számoltak össze.

„Marczaly Miklós kuriális telkein élők: Varga Albert, Sisa István, Varga Konrád, Szalai István, Demeter Mihály, Mihály János, Sisa György, idősebb Sisa János, Torák András, Bendik István, Dóczy Urbán(földje deserta), Sisa András(földje deserta), Tóth Gáspár(földje deserta)
Marczaly György kuriális telkein élők: Sisa Tamás, Guth Tamás, Tóth János, Nagy Urbán, ifjabb Sisa János, Széles Tamás, Nagy György, Guth György”

Ekkor a község határának mintegy háromnegyedét a Varga, Sisa és Széles családok művelték a községi bíró Sisa György ispán volt.[6]

A Marczaly család kuriális telkein élőket azért írták össze, mert az ekkorra kihalt főnemes család örökösei: Semlyéki János, annak fia Ádám és Dersffy János egy sok éve húzódó vitának próbált a végére pontot tenni. A vita tárgyát képezte, hogy az egyik Marczaly fivér magszakadás címén feleségére íratta minden vagyonát, holott 2 unokatestvére akik törvényes örökösök lehettek volna még éltek. 1700-ban az új birtokosok : Básthy család, Tornyos család és Uzovics család a község határát újraosztották ami a régi gazdák földjeinek elaprózódását jelentette.[7]

Közigazgatásilag a faluhoz tartozott Söj puszta is, ahol a 18. század végétől a második világháborúig jelentős majorsági gazdálkodás folyt, valamint Százölkút (Százelkút) puszta ami arról híres, hogy itt adta föl a pusztán lakó juhász felesége Sisa Pista nevezetes betyárt az 1870-es években.

Infrastruktúra[szerkesztés]

A falu földművelésből élő lakossága az 1960-as években még meghaladta a 900 főt, amit a helyi munkalehetőség hiánya a napjainkra 556 főre csökkentett. A falu infrastrukturális fejlettsége megfelelő, egészséges ivóvízellátás, gázellátás, telefon megoldott.

A község nevének alakulása[szerkesztés]

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[8]

Ezt a tájat a palócok lakják, ide tartozik Nógrádmarcal község is. A marcali viselet egykor híres volt csodálatosan hímzett hajviseletéről az úgynevezett "Vrekocs"-ról és a díszesen hímzett ködmönről. Legközelebb a csitári és az ilinyi viselethez áll mivel ezek a falvak a 14. század óta Marcal filiáji voltak.[9]

Épített örökség, műemlékek, kultúra, látnivalók[szerkesztés]

Templomtorony

Római katolikus templom (Mindenszentek)[szerkesztés]

A római katolikus barokk templom 1773-ban épült, tornya azonban későbbi: 1809-ből származik.

Kulturális élet[szerkesztés]

A falu kulturális életében jelentős szerepet játszik a község néptánccsoportja, amely a korábbi években a „Ki mit tud” vetélkedőn az országos válogatóig jutott.

Sport[szerkesztés]

Megtalálható a füves nagy és kis focipálya, valamint strandröplabdapálya, az iskolaudvaron streetballpálya.

A helyi labdarúgócsapat a Megyei III. osztály, Balassagyarmati csoportjában játszik.

Utcakép

Környék érdekességei[szerkesztés]

  • Nógrádi várak
  • Balassagyarmat (Palóc múzeum, Képtár, Vármegyeháza) 8 km
  • Ipolytarnóc (20 millió éves őslelet)
  • Szécsény (Forgách Kastély)
  • Csesztve (Madách kúria)
  • Horpács (Mikszáth ház)
  • Mohora (Tolnai Klári emlékház)
  • Hollókő (Világörökség település)
  • Strandolás (Balassagyarmat, Őrhalom)
  • Horgászat, lovaglás, kocsikázás, vadászat

Hasznos Információk[szerkesztés]

Hivatalok[szerkesztés]

Nógrádmarcal Község Önkormányzata 2675 Nógrádmarcal, Rákóczi út 2.
Posta, Nógrádmarcal postamesterség 2675 Nógrádmarcal, Kinizsi utca 49.
Plébánia 2675 Nógrádmarcal, Hősök tere 2.

Ellátja a csitári plébánia: 2673 Csitár, Petőfi u. 98.

Művelődési Ház és könyvtár 2675 Nógrádmarcal, Rákóczi út 42.
Háziorvos Nincs állandó háziorvos, 2675 Nógrádmarcal, Rákóczi út 3.

Szállás[szerkesztés]

A községben több vendégház is elérhető az érdeklődőknek.

Jegyzetek, hivatkozások[szerkesztés]

  1. http://www.valasztas.hu/hu/onkval2014/990/990_0_index.html
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Zólyomi József: Nógrádmarcal története. Nógrádmarcal, 2000. 7. oldal
  4. Zólyomi József: Nógrádmarcal története. Nógrádmarcal, 2000. 8. oldal
  5. Zólyomi József: Nógrádmarcal története. Nógrádmarcal, 2000. 9-10. oldalak
  6. Zólyomi József: Nógrádmarcal története. Nógrádmarcal, 2000. 10. oldal
  7. Zólyomi József: Nógrádmarcal története. Nógrádmarcal, 2000. 10-11. oldal
  8. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  9. Magyar Néprajzi Múzeum: nógrádmarcali palóc lány téli ünneplőben című bemutatóanyaga

Forrás[szerkesztés]

  • Zólyomi József : Nógrádmarcal története Felelős kiadó : Molnár Béla polgármester

Külső hivatkozások[szerkesztés]