Karancsberény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Karancsberény
A templom látképe a Tanács utcából.
A templom látképe a Tanács utcából.
Karancsberény címere
Karancsberény címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Nógrád
Járás Salgótarjáni
Jogállás község
Polgármester Csabainé Freistág Erzsébet[1]
Irányítószám 3137
Körzethívószám 32
Népesség
Teljes népesség 850 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 36,56 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 236 m
Terület 23,14 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Karancsberény (Magyarország)
Karancsberény
Karancsberény
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 11′ 16″, k. h. 19° 44′ 39″Koordináták: é. sz. 48° 11′ 16″, k. h. 19° 44′ 39″
Karancsberény (Nógrád megye)
Karancsberény
Karancsberény
Pozíció Nógrád megye térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karancsberény témájú médiaállományokat.

Karancsberény község Nógrád megyében, a Salgótarjáni járásban.

Története[szerkesztés]

A 854 lakosú község a karancsi dombok között a 336 m magas Bodoló hegy alatt található, két kis patak találkozásánál kialakult egyutcás magyar település. A falu Salgótarjántól, Nógrád megye székhelyétől 13 km-re északnyugatra, a Szlovák határ mellett gyönyörű környezetben terül el. Éghajlata szubalpesi, talaja sötét, fakó és barna erdei talaj, mezőgazdasági termelésre nem igazán alkalmas. A helyi erdők állatvilága rendkívül gazdag, őzek, szarvasok, vaddisznók tanyáznak errefelé, az apróvadak közül leggyakoribb a nyúl, a fácán és a róka. A gombagyűjtők nagy örömére sokféle gomba terem. A lomblevelű erdők túlsúlyban vannak, találunk itt tölgyet, bükköt, akácot, lucfenyőt, vörös- és erdeifenyőt. A község az infrastruktúra kiépítése és a szolgáltatások színvonalának javítása után egész évben vonzó turistaközpont lehetne.

A község rövid történeti áttekintése:

A község neve nyelvészek szerint török vagy óorosz eredetű lehet. Karancsberény honfoglaláskori település, és viszonylag szerencsésen vészelte át a tatárdúlást is. Első írásos említése 1246-ból származik, Nógrád várának jobbágyai lakták. A Berényi grófok nemzetsége István királyunktól és IV. László királyunktól származik. A vármegyék rendszerének átszervezése után hosszú évszázadokra a Berényi grófok váltak a falu földesuraivá, akik jelentős tisztségeket töltöttek be a királyi Magyarországon és fontos nemzetségek szülötteivel kötöttek házasságokat, ezáltal tekintélyük egyre nőtt. 1598-ban Berényi Ferenc, Magyarország főhadibiztosa lett a falu ura. 1608-ban Rudolf királytól új adománylevelet kapott, miszerint egészen a 19. századig birtokolhatták a falut. A török hódoltság idején és a Rákóczi szabadságharc után a falu lakossága igencsak megfogyatkozott, de a nyugodtabb időszakokban a település rohamosan fejlődött. 1828-ban és 1849-ben súlyos kolerajárvány sújtotta a falut, majd 1873-ban a település egyharmada leégett. A Berényi grófok itteni ága 1888-ban kihalt, a falu új földesurai Szilárdy Ödön és Légrády Béla lettek.

Az I. világháború nyomort és szenvedést hozott a lakosságra, a harcokban 20 helyi lakos is életét veszítette. Sajnos a háború vége sem hozott enyhülést, mivel Kun Béla és a csehszlovák csapatok harca nem kerülte el a falut. A helyzet konszolidálódása után sem sokat változott a lakosok élete: egy részük mezőgazdasággal és favágással foglalkozott, a többiek a település melletti Laura szénbányában dolgozott. A falu határában keskeny ipari vasútvonal vezetett, mely mára már teljesen eltűnt.

A II. világháború ismét nyomort és szenvedést hozott, a harcokban a lakosok közül 14-en veszítették életüket a csatákban. A környékbeli sűrű erdőkben volt Nógrádi Sándor partizáncsapatának központja. 1945 után konfiskálták a Légrádyak birtokait, megkezdődött a falu szocialista fejlődése. A 20. század 50-es éveitől kezdve egyre több család hagyta el a mezőgazdaságot és keresett munkát a környező települések - főként Salgótarján - ipari üzemeiben (acélgyár, vasöntöde és tűzhelygyár, síküveg- és öblösüveggyár).

Az 1956-os forradalom megmutatta a szocialista tábor negatív oldalát. A forradalmat leverték, vezetőjét kivégezték. Új szakasz kezdődött a falu fejlődésében: az utakat portalanították, járdák épültek, javult a falu összeköttetése a környező falvakkal. Sajnos ekkora már megszűnt a kisnyomtávú vasút, ami valószínűleg napjainkban keresett turisztikai látványosság lenne. Megváltozott a falu arculata, sok új családi ház épült, a régieket lebontották, vagy átalakították és csupán csak pár ház van napjainkban, amelyek a régi időkre emlékeztetnek. A község gazdasági helyzete stabilizálódott, 1990-ben vált önállóvá a település. 1992 óta önálló polgármesteri hivatala is van.

Napjainkban 27 vállalkozó kínálja szolgáltatásait különböző területeken. A helyi asszonykórus hűen őrzi a falu hagyományait és népviseletét. A település közművesített: vízvezetékhálózat, gázellátás, telefon, áramszolgáltatás és szennyvízhálózat.

A falu határában több puszta is található, ezek egykor létező települések volt, mára viszont teljesen eltűntek, emlékük azonban fennmaradt. Ezek közül is a legjelentősebb Nagyaranypuszta, amelyet már 1246-ban említ oklevél Aronként, Ragyolccal szomszédos településként. A település a török uralom idején pusztult el és nem építették újjá. Itt volt a Berényi grófok udvara, amit később a téesz vett át, majd rommá lett. Ma szép téglalap alapú földszintes családi ház áll a helyén kiugró üvegezett terasszal. Az 1990-ben épült ház nagyszerűen illeszkedik a környező természettel, nem csoda, hogy bekerült a Szép házak című kötetbe.

Népcsoportok[szerkesztés]

2013-ban a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Látnivalók[szerkesztés]

Műemlékek:

Mindenszentek templom: A község legértékesebb műemléke a római katolikus Mindenszentek templom, amiről feljegyezték, hogy két jobbágy építtette 1246-ban, amikor az uralkodó a nemesi királyi szolgák sorába emelte őket. Ez azonban nem igaz, mert a templomot előbb építették, ők csak átépíthették. A templomot több kanonoki vizitációban is leírták, sőt azt is megtudhatjuk belőlük, hogy milyen volt az eredeti berendezése. Egyhajós építmény volt eléépített toronnyal, amelyben két harang függött. A templomban festett kazettás mennyezet volt. A régi templomot 1741-ben javították. A mai templomot Berényi Gábor gróf építtette késő barokk stílusban. Az építkezéshez szükséges anyagiakat a földesúr biztosította, a helyiek munkájukkal járultak hozzá. A templomot 1900-ban, 1947-ben és 1974-ben javították. A község közepén, enyhe magaslaton lévő templom észak-déli fekvésű egyhajós építmény szegmens záródású szűkebb szentéllyel, hozzáépített sekrestyével, az ormos homlokzat elé épített magas toronnyal. A templom homlokzatát falisávkeretek és félköríves befejezésű, téglalap alakú ablakok tagolják boltozatkővel. Jellegzetes a gazdagon profilált koronapárkány, amely az alsó osztópárkányként fut körbe. Hasonlóan tagolt a torony is. A főbejárat lényegesen eltér a késő barokk építészet elveitől, reneszánsz építészeti elemeket tartalmaz. A bejárat fölött a Berényiek címer domborműve látható, mellette a templom építésére utaló emléktábla 1794-ből. A templomhajót három mezős dongaboltozat fedi, amely a csoportos féloszlopok toszkán párkányfejeire kapcsolódik. A szentély félkupolás megoldású. A boltozatokban eredeti ornamentális és allegórikus mennyezeti festmények vannak, a szentélyben látható mennyezeti festmény Krisztus mennybemenetelét ábrázolja. A főoltárnak és a barokk Mindenszentek oltárnak barokk tabernákuluma van, kétoldalt aranyozott angyalplasztikák díszítik. A gyertyatartók copf stílusúak. A védőszentek plasztikáival kiegészített Lourdes-i Szűz Mária és Jézus Legszentebb Szíve oszlopos mellékoltár újabb, 20. század elejéből származik. A hajó bejárata fölött található a kórus a három árkádon nyugvó konvex-konkáv mellvéddel. A kórus árkádjának egyik pillérén mészkő sírtábla van, rajta nehezen olvasható a felirat, de valószínű, hogy Jób úr fiáé, Lőrincé, 1266-ból. A tábla közepén egy állat látható, alighanem mókus. Alatta az új templom alapkőletételének dátuma: 1788. május 20. A második pilléren a templom Andrássy Antal rozsnyói püspök által felszentelés dátumát őrzi. A toronyban két harang függ, 1928-ban Budapesten öntötte Szlezák László harangöntő a katonai célokra elvitt korábbi harangok helyett. Az egyik Szent László, a másik Szent István király nevét viseli.

Berényi kastély: A templommal szemben áll az eredeti barokk Berényi-kastély. A 18. században épült. A templom közelsége és előnyös fekvése alapján feltételezhetjük, hogy a környéken lehetett a nemzetség régebbi székhelye. Az itteni Berényi-ág utolsó tagjának, Ferencnek 1888-ban bekövetkezett halála után az épület rangja egyre inkább csökkent, a 20. század elején kocsma volt benne, majd lakóépületként funkcionált. A gazdasági épület részében volt az iskola, mellette pedig lakások. 1945 után itt kapott helyet a kántorlak, később tanító- és segédlakások voltak. A kastélyt 1951-ben teljesen átépítették, ezáltal elveszítette eredeti formáját. A belső térből a boltozatokat kibontották. L alaprajzú, földszintes épület, keresztirányban épült a domboldalban, vagyis a pince egy része a föld felett van. A kastély mellett gazdasági épületek voltak, amelyek az épületegyüttest téglalap alakú udvarral zárták le. A mai négytengelyű homlokzat alapján nehéz lenne rekonstruálni, hogy milyen lehetett az eredeti épület. A gazdasági épületek közül is csupán egy hosszú földszintes épület maradt meg a kastély mellett, egy részében ma óvoda működik. A kastélyban kapott helyett a községháza 1990-ben és azóta is itt található.

Légrády kúria: A falu északi részében a templom közelében áll a klasszicista épület, amelyet Berényi Gábor gróf építtetett a 18. és 19. század fordulóján, a templom építésének befejezése után. A Berényi nemzetség utolsó tagjának kihalásakor, 1888-ban az épület a Légrádyak birtokába került. A kúria domboldalba épített téglalap alakú épület, az udvari homlokzata földszintes, az utcai pedig emeletes. A nyolctengelyű főhomlokzat egykor széles volt, három keskeny ablakkal, a két nagyobb ablak mélyített lizénás tagolással készült. Ablakai valaha szép klasszicista kovácsoltvas rácsok voltak. A kúria eredetileg nyitott árkádos folyosóval fordult az udvarba, később átépítették és beüvegezték. Az előszoba és a folyosó dongaboltozatos, innen nyíltak egymás után a szobák. Az északi oldalon az épülethez derékszögben földszintes cselédlak tartozott. A kúria körül több gazdasági épület is állt. 1947-ben az épületet felújították és határőrkaszárnyává alakították. 1997-től a helyi Ropi-üzem működik benne. Az utolsó javításkor teljesen megváltozott a kúria főhomlokzata, a cselédlak és a gazdasági épületek idővel eltűntek. A kúriához hozzáépítették egy kisebb új épületet, amelyet a helyi sportolók használnak. Az egykori díszpark helyén ma focipálya van.

Légrády vadászkastély: Pálháza pusztán vadászkastély áll. 1937-ben építtette a Légrády család. 1944. december 14-22. között itt volt Nógrádi Sándor partizáncsapatának a központja. A partizáncsapat később Nógrádi partizánegységgé alakult, két századból állt. 1945 után erdészházként működött, 1966-ban itt alakították ki a Nógrádi partizáncsoport Emlékmúzeumot, amely Magyarország egyetlen ilyen jellegű múzeuma volt. 1990 után a múzeum megszűnt és az épület magánkézbe került. Szabálytalan kereszt alakú emeletes épület. A földszinti rész ciklopfalazatú, az emeleti falak faburkolatúak. 1957-ben a kastélyt részben átépítették, az emeleten fa körfolyosót alakítottak ki. Jellegzetesek a félkörívvel végződő nagy téglalap ablakok, az emeleti ablakok kerete faragásos. A fából készült emeleti rész fa konzolokon támaszkodik. A nyugati szárny főbejárata félkörívvel záródik. A nagyméretű előcsarnokból oszlopos fakorlát vezet az emeletre. Az előtér előtt nyitott árkád van.

Hősök emlékmű: A községházával szemben a templom előtt találjuk a Hősök emlékművet, amelyet a falu lakossága állított 1996-ban. A falazott kő emlékművön két vastábla van, melyeken az I. világháború 20 áldozatának, a II. világháború 14 és az 1956-os forradalom 1 áldozatának neve olvasható. A talapzaton kovácsoltvas rózsákkal körbenőtt rohamsisakot helyeztek el (a sisakot a közeli erdőkben találták), az emlékmű tetején kereszt van.

Római katolikus iskola: A templomtól nyugatra épült fel 1792-ben a római katolikus iskola, amely nem sokban különbözött a parasztházaktól. Földszintes, téglalap alakú épület volt egy tanteremmel, és itt kapott helyet a tanító lakása is. A keskeny iskolaépületet 1875-ben javították, de így sem felelt meg a pedagógiai elvárásoknak, egyosztályos iskola volt. Ennek ellenére egészen 1945-ig iskolaként szolgált. Később az iskola átköltözött a Berényi-kastély (ma Községháza) melletti gazdasági épületbe, 1997-ig folyt itt tanítás.

Nyári lak: A Pálháza pusztai erdőkben van Kádár János egykori MSZMP-főtitkár nyári lakja, a 20. század 60-as éveiben épült a korra jellemző stílusban. Az L alaprajzú modern földszintes épület homlokzatának egy részét kővel burkolták. Kádár János gyakran és szívesen tartózkodott itt a barátaival. Napjainkban az épület az Önkormányzathoz tartozik, de nem hasznosítják.

Parasztházak: A községben mára nagyon kevés maradt meg a régi, jórészt kéttengelyű homlokzatú parasztházak közül, amelyek többnyire falazott vagy léces háromszögű orommal végződtek. A döngölt agyag technikával épült régi házak nem maradtak meg eredeti alakjukban, a 19. század 2. felétől inkább vályog, kisebb mértékben kő volt az alapanyag. Ezek a házak pitvarral fordultak az udvarba, a házakhoz gazdasági épületek tartoztak. A házakban általában két-három lakószoba volt, a helyiségeket gerendamennyezet borította. A bejárat középen volt az udvaron vagy pitvaron át. A 20. század első felében épült házaknak az udvar felől általában nyitott pilléres folyosójuk volt, olykor a homlokzat is igényesebb építészeti elemeket kapott. Néhány ház udvarában megmaradt a kerekes kút. A 20. század 2. felének építészete nem folytatta a népi építészeti hagyományokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Karancsberény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés]