Kürtösújfalu
Kürtösújfalu (Nová Ves) | |||
![]() | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Kerület | Besztercebányai | ||
Járás | Nagykürtösi | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1473 | ||
Polgármester | Marian Varholák | ||
Irányítószám | 991 05 | ||
Körzethívószám | 047 | ||
Forgalmi rendszám | VK | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 466 fő (2024. dec. 31.)[1] | ||
Népsűrűség | 47 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 164 m | ||
Terület | 8,49 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
Kürtösújfalu weboldala | |||
![]() | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kürtösújfalu témájú médiaállományokat. | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Kürtösújfalu (1899-ig Kisújfalu, szlovákul: Nová Ves) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Nagykürtöstől 5 km-re délre, a Kürtös-patak bal partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A település a 14. században keletkezett, 1473-ban "Wyfalw" alakban említik először. Kékkő várának uradalmához tartozott. 1544 és 1593 között a török hódoltság részévé vált. A 17. század első felének harcaiban elpusztult és csak a 18. század elején telepítették újra. 1848-ig a divényi és a kékkői uradalom része volt. 1828-ban 53 házában 439 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Később a közeli nagybirtokokon dolgoztak.
Vályi András szerint "ÚJFALU. Kis Újfalu. Nógrád Várm. földes Urai Gr. Balassa, és Gr. Zichy Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Sklabonyának szomszédságában, mellynek filiája; határja hegyes, vőlgyes."[2]
A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés]Év: | 1994. | 2004. | 2014. | 2024. |
---|---|---|---|---|
Emberek száma: | 354 | 366 | 412 | 466 |
Eltérés: | +3,38 % | +12,56 % | +13,10 % |
Év: | 2023. | 2024. |
---|---|---|
Emberek száma: | 441 | 466 |
Eltérés: | +5,66 % |
1880-ban 308 lakosából 253 szlovák és 30 magyar anyanyelvű volt.
1910-ben 382 lakosából 349 szlovák és 32 magyar anyanyelvű volt.
1921-ben 382 lakosából 343 csehszlovák, 31 magyar és 8 állampolgárság nélküli volt. Ebből 355 római katolikus, 20 evangélikus és 7 izraelita vallású volt.
1930-ban 441 lakosából 405 csehszlovák, 26 magyar és 10 állampolgárság nélküli volt. Ebből 401 római katolikus, 29 evangélikus és 11 izraelita vallású volt.
1970-ben 500 lakosából 488 szlovák, 8 magyar és 4 ismeretlen nemzetiségű volt.
2001-ben 358 lakosából 337 szlovák és 2 magyar volt.
2011-ben 401 lakosából 391 szlovák, 6 cseh, 2 magyar és 2 ismeretlen nemzetiségű volt.
2021-ben 441 lakosából 396 (+2) szlovák, 8 (+1) magyar, (+1) cigány, 5 (+1) egyéb és 32 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2025. március 31., 2025. április 24.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ a b Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]. Statistical Office of the Slovak Republic, 2025. március 31. (Hozzáférés: 2025. március 31.)
- ↑ ma7.sk