Felsőzellő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felsőzellő (Veľké Zlievce)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Nagykürtösi
Rang község
Első írásos említés 1245
Polgármester Ivan Krahulec
Irányítószám 991 23
Körzethívószám 047
Forgalmi rendszám VK
Népesség
Teljes népesség 493 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 30 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 210 m
Terület 16,30 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Felsőzellő (Szlovákia)
Felsőzellő
Felsőzellő
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 12′ 08″, k. h. 19° 27′ 05″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 08″, k. h. 19° 27′ 05″
velkezlievce.ocu.sk Felsőzellő weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőzellő témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Felsőzellő (1899-ig Nagy-Zellő, szlovákul: Veľké Zlievce, németül: Gross-Zellowitz) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nagykürtöstől 12 km-re keletre fekszik.

Története[szerkesztés]

1245-ben "Zelev" néven említik először. A 13. század második felében vált ketté a falu. Felsőzellő 1304-ben "Felzele", 1457-ben "Nagzelev" alakban szerepel a forrásokban. 1652. június 3-án a községben tartották Nógrád vármegye közgyűlését. A nógrádi váruradalom része volt, később az esztergomi érsekségé. A 16. században említik a falu szőlőskertjét. A század második felében elpusztította a török, ezután a töröknek fizetett adót. 1828-ban 104 házában 793 lakos élt, akik mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Egykor szeszfőzdéje is működött, mely 1937-ben megszűnt.

Vályi András szerint "ZELLŐ. Kis, és Nagy Zellő. Két tót faluk Nógrád Várm. földes Uraik az Esztergomi Érsekség, és Báró Prónay Uraság, lakosaik katolikusok, és evangelikusok, Kis Zellő a’ Nagynak filiája; határbéli földgyeik középszerűek." [2]

Fényes Elek szerint "Nagy-Zellő, Nógrád vm. egy hegy oldalán, s alján fekvő magyar f. 795 kath., 3 evang. lak. Szép tornyos kath. anyatemplom. Földje jó, és elég; rétje kevés; szőlője sok; és igen tartós állandó bort terem. F. u. az esztergomi érsek. Ut. p. Szakál." [3]

A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 772 lakosából 729 magyar és 13 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 741 lakosából 709 magyar és 24 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 706 lakosából 634 magyar és 26 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 804 lakosa mind magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 767 lakosából 714 magyar és 39 csehszlovák volt.

1930-ban 936 lakosából 578 magyar és 308 csehszlovák volt.

1941-ben 851 lakosából 697 magyar és 154 szlovák volt.

1991-ben 487 lakosából 169 magyar és 297 szlovák volt.

2001-ben 502 lakosából 355 szlovák és 121 magyar.

2011-ben 493 lakosából 419 szlovák és 52 magyar.

Nevezetességei[szerkesztés]

Gazdasága[szerkesztés]

A szocializmus évtizedeiben jelentős munkáltatónak számító bussai termelőszövetkezet megszűnése jelentősen hozzájárult az állástalanok számának emelkedéséhez.

Források és jegyzetek[szerkesztés]

  • Buday Péter 2017: A nagyzellői Szent Miklós-templom története.

Külső hivatkozások[szerkesztés]