Galábocs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Galábocs (Glabušovce)
Glabušovce - Kostol.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásNagykürtösi
Rang község
Első írásos említés 1297
Polgármester Štefan Chudý
Irányítószám 991 22 (pošta Bušince)
Körzethívószám 047
Forgalmi rendszám VK
Népesség
Teljes népesség116 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség26 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság170 m
Terület4,51 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Galábocs (Szlovákia)
Galábocs
Galábocs
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 09′ 10″, k. h. 19° 27′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 09′ 10″, k. h. 19° 27′ 30″
Galábocs weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Galábocs témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Galábocs (szlovákul: Glabušovce) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nagykürtöstől 14 km-re délkeletre fekszik.

Története[szerkesztés]

1297-ben „Galabuch” néven említik először. 1431-ben „Galaboch” alakban szerepel írott forrásokban. Több nemesi család, köztük a Kacsicsok, Prónayak és Benék birtoka volt. A török elpusztította, így 1554-ben pusztaként említik. 1554 és 1594 között a török hódoltsághoz tartozott, majd ismét elnéptelenedett. 1828-ban 29 házában 274 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak.

Fényes Elek szerint „Galabocs, magyar falu, Nógrád vmegyében: 162 kath., 2 evang. lak., kik szőlőt mivelnek. F. u. Bene s m. t. Ut. p. Szakál.”[2]

A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. 1938 és 1944 között ismét Magyarország része volt.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 139 lakosából 121 magyar és 13 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 134 lakosából 127 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 192 lakosából 185 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 190 lakosából 189 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 204 lakosából 187 magyar és 12 csehszlovák volt.

1930-ban 194 lakosából 139 magyar, 39 csehszlovák, 4 zsidó, 2 egyéb és 10 állampolgárság nélküli volt. Ebből 167 római katolikus, 18 evangélikus és 9 izraelita vallású volt.

1941-ben 207 lakosából 200 magyar volt, 7 lakosnak szlovák volt az anyanyelve.

1970-ben 205 lakosából 165 magyar és 40 szlovák volt.

1980-ban 176 lakosából 128 magyar és 47 szlovák volt.

1991-ben 138 lakosából 84 magyar és 54 szlovák volt.

2001-ben 109 lakosából 57 magyar és 51 szlovák.

2011-ben 117 lakosából 58 szlovák (49,6 %), 43 magyar (36,8 %) és 15 ismeretlen nemzetiségű. Ebből 59 magyar, 40 szlovák és 18 ismeretlen anyanyelvű volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]