Tótgyarmat
| Tótgyarmat (Slovenské Ďarmoty) | |||
 | |||
| Tótgyarmat látképe nyugat felől | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Besztercebányai | ||
| Járás | Nagykürtösi | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1919 | ||
| Polgármester | Denisa Árvayová | ||
| Irányítószám | 991 07 | ||
| Körzethívószám | 047 | ||
| Forgalmi rendszám | VK | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 508 fő (2025. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 56 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 148 m | ||
| Terület | 10,04 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 05′ 30″, k. h. 19° 17′ 30″48.091667°N 19.291667°EKoordináták: é. sz. 48° 05′ 30″, k. h. 19° 17′ 30″48.091667°N 19.291667°E | |||
| Tótgyarmat weboldala | |||
 | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tótgyarmat témájú médiaállományokat. | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Tótgyarmat[2] (szlovákul: Slovenské Ďarmoty) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. 1920 előtt Balassagyarmat része volt.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Nagykürtöstől 18 km-re délre, a magyar határ mellett, az Ipoly jobb partján, Balassagyarmattal szemközt található.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Tótgyarmat Balassagyarmatnak a trianoni békeszerződés után a határ szlovák oldalán maradt része, ezért a település korábbi története megegyezik a város történetével. A falu területe 1918 előtt Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott.
Az önálló Tótgyarmat tehát csak 1920-ban keletkezett úgy, hogy mivel az új határt az Ipoly folyó középvonalán húzták meg, a határ Balassagyarmat területét átvágta (hasonlóan Komáromhoz vagy Nagylakhoz). A városnak az Ipolytól északra fekvő területei: az Újtelep, a város szőlőhegyei, valamint az itt álló tégla és cserépgyár Csehszlovákiához kerültek. A mai falu első lakói szőlőtermesztők voltak, akik a magyaroktól megvásárolták a pincéket és hozzá tartozó szőlőket. Őket a magyarok egyszerűen csak pincéseknek nevezték. 1938 és 1944 között újra Magyarország része volt, a második világháború után viszont visszakerült Csehszlovákiához.
Termelőszövetkezetét 1949-ben alapították, 1964-ben állami tulajdonba került. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak és a helyi tégla és betonelemgyárban dolgoztak. 1993-ig volt Csehszlovákia része, majd annak szétszakadása óta Szlovákiához tartozik. 2007-ig közúti határátkelő volt Magyarország (Balassagyarmat) felé. Magyarország és Szlovákia schengeni övezethez való csatlakozásával viszont megszűnt a határellenőrzés.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év: | 1995. | 2005. | 2015. | 2025. |
|---|---|---|---|---|
| Lakosság | 605 | 536 | 553 | 508 |
| Különbség | -11,40 % | +3,17 % | -8,13 % |
| Év | 2024. | 2025. |
|---|---|---|
| Lakosság | 500 | 508 |
| Eltérés | +1,6 % |
2001-ben 574 lakosából 454 szlovák és 110 magyar.
2011-ben 565 lakosából 407 szlovák, 76 magyar és 39 roma.
Neves személyek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Itt született 1935-ben Stanislav Šiška szlovák régész.
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Szent Imre herceg tiszteletére szentelt modern, római katolikus temploma 1991 és 1993 között épült.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2026. március 31., 2026. április 1.
- ↑ "Szlovákiai nevek" (PDF). A 78. ülés döntései. Földrajzinév-bizottság. 2011. december 13. 3. o. Hozzáférés: 2021. május 13..
- 1 2 "Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]". Statistical Office of the Slovak Republic. 2026. március 31. Hozzáférés: 2026. március 31..
Külső hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Hivatalos oldal
- E-obce.sk Archiválva 2008. december 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Községinfó
A Nagykürtösi járás települései | ||
|---|---|---|
Nagykürtös (Veľký Krtíš) | ||
|  | |
