Ozdin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ozdin (Ozdín)
Az evangélikus templom
Az evangélikus templom
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Poltári
Turisztikai régió Nógrád (Szlovákia)
Rang község
Első írásos említés 1279
Polgármester Dušan Vývlek
Irányítószám 985 24
Körzethívószám 047
Forgalmi rendszám PT
Népesség
Teljes népesség 373 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 24 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 286 m
Terület 15,22 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ozdin (Szlovákia)
Ozdin
Ozdin
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 28′ 15″, k. h. 19° 41′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 28′ 15″, k. h. 19° 41′ 00″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ozdin témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ozdin (szlovákul: Ozdín) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Poltári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Losonctól 20 km-re, északra fekszik.

Története[szerkesztés]

A mai Várhegyen már az őskorban is földvár állt, melyet a kiétei kultúra népe épített, majd a pilinyi kultúra népe is használt. Ennek a várnak az alapjain épült fel a középkori vár. Feltehetően a 13. század közepén, az 589 méteres hegy csúcsára épült vára a Kacsics nembeli Etre birtoka, akinek fiai 1279-ben osztoznak rajta, de a 14. század elején valószínűleg Csák Máté szövetségeseinek pusztításai következtében elpusztult. 1440 körül cseh zsoldosok elfoglalták és megerősítették. 1454-ben Komorowski Péter tizenegyezer forint fejében megígérte a 11 vármegye nevében tárgyaló Rozgonyi Osvátnak, hogy e megyéket nem fogja háborgatni, és az emberei által megszállt erődítményeket (köztük Ozdint) át fogja adni Rozgonyinak. A megállapodásból azonban semmi nem lett, Ozdin várát 1460-ban fegyverrel foglalta vissza Mátyás király. Az ostrom során pusztulhatott el végleg a vár. 1460-ban még szerepel Bonfini krónikájában "Uzdin" alakban, de a 16. századi török elleni harcokban már nem említik.

A falu 1548-ben Fülek várkapitányának, Bebek Ferencnek a birtoka. A protestantizmus terejedése ellenére lakossága megőrizte katolikus hitét egészen 1573-ig, amikor a bencés konvent több faluval együtt az új hit hívének, Balassa Jánosnak adta. 1598-ban Orly Miklós, 1688-ban Koháry Istvánnak, Fülek, Szitnya és Csábrág urának birtoka. 1720-ban 17 adózó háztartása volt. 1770-től a Szentiványi család tulajdonában áll. 1785-ben Ozdinban 9 jobbágy és 2 zsellércsalád élt, főként szlovákok. A faluban malom is működött. 1828-ban 51 házában 461 lakos élt. 1831-ben a kolera 30 emberéletet követelt, 1873-ban 15-en haltak meg az újból kitört járványban. 1890-ben 408 lakosa volt.

Fényes Elek szerint: "Ozdin, tót falu, Nógrád vmegyében, hegyektől körülvétetve 10 kath., 464 evang. lak. – Földje inkább zabot terem mint más gabonát. Evang. anyatemploma hegyen épült, s tornya igen nevezetes régiség. Láthatni itt a hegytetőn egy régi puszta vár maradványait is. F. u. a Szentiványi nemzetség. Ut. p. Losoncz."[2]

Nógrád vármegye monográfiája szerint: "Ozdin. Az Ipoly közelében, a vármegye felső részén fekvő kisközség. Házainak száma 81, tótajkú, ág. ev. vallású lakosaié 388. Postája Málnapatak, távírója és vasúti állomása Szinóbánya. Vára a XIII. század második felében már fennállott. 1279-ben a vár urai: az Oturics testvérek - választott bíróság előtt - megosztoztak a váron és annak palotáin. E testvérektől származik a Kálnói Ettre család, mely e helységet az egész középkoron át bírta. A XV. század közepén a vár, melyet Uzdin néven említenek az oklevelek, a csehek kezébe került, a kiktől 1460-ban Mátyás király visszafoglalta. Csekély romjai még most is láthatók. 1548-ban a község Bebek Ferencz, 1598-ban pedig Orlé Miklós birtokában volt. 1715-ben 11 tót, 1720-ban 1 magyar és 16 tót háztartását írták össze. 1740-ben a falu Salgó várához tartozott. 1770-től a Szent-Ivány család volt a földesura, most pedig Kossuch János és társai birtoka. Az itteni templom még a XV. században épült. 1621-ben már az evangélikusok birtokában találjuk és 1799-ben helyreállították, a mikor régi alakját elveszítette. 1831-ben és 1873-ban a kolera pusztított a helységben. A határbeli Kápolnavölgyön a hagyomány szerint egykor monostor állott. A községhez tartozik Sutora-puszta."[3]

A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

A településnek 1910-ben 377, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 356 lakosából 341 szlovák volt.

2011-ben 373 lakosából 328 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Málnapatak mellett állnak középkori várának csekély maradványai. Csak az ovális hegytető domborulatai engednek következtetni az egykori vár alakjára.
  • Az evangélikus templom a 15. században épült, jelenlegi formáját 1799-es átépítésekor kapta.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]