Ugrás a tartalomhoz

Ipolymagyari

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ipolymagyari (Uhorské)
Kilátás a Ipolymagyari falu részre
Kilátás a Ipolymagyari falu részre
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásPoltári
Rangközség
Első írásos említés1332
PolgármesterJozef Sakala
Irányítószám985 25
Körzethívószám047
Forgalmi rendszámPT
Népesség
Teljes népesség515 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség23 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság251 m
Terület24,48 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 28′ 16″, k. h. 19° 45′ 00″48.471111°N 19.750000°EKoordináták: é. sz. 48° 28′ 16″, k. h. 19° 45′ 00″48.471111°N 19.750000°E
Ipolymagyari weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolymagyari témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolymagyari (1899-ig Uhorszka, szlovákul: Uhorské) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Poltári járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Losonctól 20 km-re északkeletre, az Ipoly bal partján fekszik. Egykor Kiskorna és Várkút tartozott hozzá.

Története

[szerkesztés]

A falu valószínűleg még a 11. században keletkezett, eredeti neve Ugra volt. Első lakói a gyepüt őrző katonai segédnépek, határőrök voltak. Területén egykor kisebb vár is állott, melyet még a környék első szláv lakói emeltek az ellenséges támadások ellen. Ezt a várat a tatárok elpusztították, írott forrásban nem történik róla említés. A falut 1332-ben a pápai tizedjegyzékben „Vsgra" alakban említik először. Ekkor a község már önálló plébániával rendelkezett. 1435-ben Perényi István birtoka. 1454-ben a tizedjegyzék „Wgerska" alakban említi. 1490-ben Ráskay Balázs királyi tárnokmester birtoka. 1517-ben 10 jobbágytelekkel, 1 új valamint 1 romos házzal bírt és Ráskay István királyi tárnokmester a földesura. 1548-ban a Pethő család szerzi meg. 1554 és 1593 között az egész akkori Nógrád vármegyével együtt török uralom alatt állt. Lakói a század közepén a terjedő reformáció hatására felvették az evangélikus vallást. 1570-ben 4 jobbágytelek, 3 zsellérház és malom állt a faluban. 1588-ban 2 és 3/4 portával a Radvánszky család lett a birtokosa. 1625-ben mindössze 1 és 1/4 adózó portája volt. 1635-ben Bosnyák Tamás vásárol itt birtokot, majd a füleki uradalommal együtt 3/4 részben a Koháry és 1/4 részben a Szentiványi családé lesz. 1700-ban 19 jobbágy, 13 zsellércsalád él itt, emellett 7 elhagyott jobbágytelek található még a községben. A 18. században megindul a vas és rézbányászat, továbbá a fémfeldolgozás a területen. 1828-ban 94 házában 841 lakos élt. 1831-ben és 1873-ban kolera pusztított.

Vályi András szerint: „UHORSZKA. Tót falu Nógrád Várm. földes Urai Szent-Iványi, és több Uraságok, lakosai többfélék, fekszik Berzenczéhez nem meszsze, és annak filiája; határja középszerű."[2]

Fényes Elek szerint: „Uhorszka, Nógrád m. tót falu, 90 kath., 796 evang., 9 zsidó lak. Evang. anyatemplom. Határa hegyes, völgyes és sovány. F. u. a Szentiványi család. Ut. p. Losoncz."[3]

Nógrád vármegye monográfiája szerint: „Ipolymagyari. (Azelőtt Uhorszka.) Ipolymenti kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 154, túlnyomóan tótajkú és evangélikus vallású lakosaié 835. Postája Ipolyróna, távíró- és vasúti állomása Ipolyszele. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékekben már előfordúl s így már akkor is az egyházas helyek közé tartozott. 1435-1454-ben a füleki vár tartozéka volt. 1548-ban Bebek Ferencz, 1598-ban Radvánszky Ferencz volt a földesura. 1616-ban Kosztolányi János volt itt birtokos, a ki itteni birtokait 1617-ben Bosnyák Tamásnak adta el. 1715-ben 12 magyar és hat tót, 1720-ban nyolcz magyar és hét tót háztartását vették fel. 1740-ben a gróf Koháry család, 1770-ben gróf Berchtold Antal, báró Mednyánszky Teréz, báró Révay László, Szent-Ivány Farkas, János és Mihály voltak az urai, ez utóbbiak később is. Az itteni evangélikus templom 1610-ben épült. 1831-ben és 1873-ban ezt a községet sem kerülte el a kolera. Ide tartozik: Czerina-puszta és Drávecz-patak."[4]

A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 799 lakosából 68 magyar és 704 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 832 lakosából 35 magyar és 763 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 836 lakosából 47 magyar és 722 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 798 lakosából 74 magyar és 643 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 802 lakosából 7 magyar és 794 csehszlovák volt.

1930-ban 814 lakosából 1 magyar és 678 csehszlovák volt.

1970-ben 735 lakosából 1 magyar és 733 szlovák volt.

1980-ban 620 lakosából 615 szlovák volt.

1991-ben 580 lakosából 6 magyar és 564 szlovák volt.

2001-ben 577 lakosából 4 magyar és 561 szlovák volt.

2011-ben 564 lakosából 2 magyar és 527 szlovák volt.

2021-ben 515 lakosából 4 (+1) magyar, 495 (+1) szlovák, (+1) cigány, 1 (+4) egyéb és 15 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Evangélikus temploma a 17. századi régi templom helyén, 1781-ben épült klasszicista stílusban, 1906-ban új boltozatot kapott.
  • Klasszicista kúria a 19. század elejéről.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
Commons:Category:Uhorské
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolymagyari témájú médiaállományokat.