Vágó (település)
| Vágó (Ďubákovo) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Poltári |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1877 |
| Polgármester | Miroslav Škrabák |
| Irányítószám | 985 07 |
| Körzethívószám | 047 |
| Forgalmi rendszám | PT |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 82 fő (2017. dec. 31.)[1] +/- |
| Népsűrűség | 15 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 820 m |
| Terület | 6,39 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Vágó
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 33′ 40″, k. h. 19° 44′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 40″, k. h. 19° 44′ 00″ | |
| Vágó weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Vágó (1899-ig Gyubákó, szlovákul: Ďubákovo) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Poltári járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Rimakokovától 13 km-re, nyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
A település első írásos említése 1553-ban történt Madách György birtokainak felsorolásában „Gyibako" alakban. Ekkor a falu két portával adózott. Az első hivatalos feljegyzés a szécsényi szandzsák 1562-1563-ban készült adóösszeírásában történt, melyben a falu „Gyalbak" néven szerepelt. A későbbiekben már hiányzik az összeírásokból, mivel akkorra már elpusztult.
A mai falut a birtokos Forgách család Árva vármegyéből érkezett telepesek betelepítésével alapította a 18. század második felében, a rimakokovai határban. Első írásos említése 1877-ben történt „Gyubako" alakban. 1828-ban 32 háza és 279 lakosa volt. Lakói erdei munkákkal, fazsindelykészítéssel, fuvarozással, állattartással, mezőgazdasággal foglalkoztak. 1903-ban a falu egy részét Albert Duba bécsi ügyvéd vásárolta meg a Forgách családtól. 1908-ban 54 házában 396 lakos élt.
Gömör-Kishont vármegye monográfiájában „Gyubákó, Nógrád vármegye határán fekvő tót kisközség, 54 házzal és 396 róm. kath. lakossal. A gróf Forgách család Árva vármegyéből telepített ide tótokat a XVIII. század második felében. Ebben az időben Dibakovo néven van említve. Templom nincs a községben. Postája Kokova, távírója és vasúti állomása Rimabánya."[2]
A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott.
A falu közepén állt kápolna a háborús időkben szinte teljesen megsemmisült. 1935-ben a hívek új templomot építettek. A községben hosszú időn át tilos volt építkezni, mivel víztározót akartak itt létesíteni. Ezt a tilalmat csak a 90-es években sikerült a helyieknek feloldaniuk.[3]
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 346, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 128 lakosából 126 szlovák volt.
2011-ben 96 lakosából 84 szlovák.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914. Gömör-Kishont vármegye.
- ↑ Via Iuris. [2013. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 17.)
