Vágó (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vágó (Ďubákovo)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásPoltári
Rang község
Első írásos említés 1877
Polgármester Miroslav Škrabák
Irányítószám 985 07
Körzethívószám 047
Forgalmi rendszám PT
Népesség
Teljes népesség82 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség15 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság820 m
Terület6,39 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vágó (Szlovákia)
Vágó
Vágó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 33′ 40″, k. h. 19° 44′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 40″, k. h. 19° 44′ 00″
Vágó weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vágó (1899-ig Gyubákó, szlovákul: Ďubákovo) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Poltári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Rimakokovától 13 km-re, nyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

A település első írásos említése 1553-ban történt Madách György birtokainak felsorolásában „Gyibako" alakban. Ekkor a falu két portával adózott. Az első hivatalos feljegyzés a szécsényi szandzsák 1562-1563-ban készült adóösszeírásában történt, melyben a falu „Gyalbak" néven szerepelt. A későbbiekben már hiányzik az összeírásokból, mivel akkorra már elpusztult.

A mai falut a birtokos Forgách család Árva vármegyéből érkezett telepesek betelepítésével alapította a 18. század második felében, a rimakokovai határban. Első írásos említése 1877-ben történt „Gyubako" alakban. 1828-ban 32 háza és 279 lakosa volt. Lakói erdei munkákkal, fazsindelykészítéssel, fuvarozással, állattartással, mezőgazdasággal foglalkoztak. 1903-ban a falu egy részét Albert Duba bécsi ügyvéd vásárolta meg a Forgách családtól. 1908-ban 54 házában 396 lakos élt.

Gömör-Kishont vármegye monográfiájában „Gyubákó, Nógrád vármegye határán fekvő tót kisközség, 54 házzal és 396 róm. kath. lakossal. A gróf Forgách család Árva vármegyéből telepített ide tótokat a XVIII. század második felében. Ebben az időben Dibakovo néven van említve. Templom nincs a községben. Postája Kokova, távírója és vasúti állomása Rimabánya."[2]

A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott.

A falu közepén állt kápolna a háborús időkben szinte teljesen megsemmisült. 1935-ben a hívek új templomot építettek. A községben hosszú időn át tilos volt építkezni, mivel víztározót akartak itt létesíteni. Ezt a tilalmat csak a 90-es években sikerült a helyieknek feloldaniuk.[3]

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 346, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 128 lakosából 126 szlovák volt.

2011-ben 96 lakosából 84 szlovák.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Gömör-Kishont vármegye.
  3. Via Iuris. [2013. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 17.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]