Vágó (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vágó (Ďubákovo)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásPoltári
Turisztikai régióKis-hont
Rang község
Első írásos említés 1877
Polgármester Miroslav Škrabák
Irányítószám 985 07
Körzethívószám 047
Forgalmi rendszám PT
Népesség
Teljes népesség82 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség15 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság820 m
Terület6,39 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vágó (Szlovákia)
Vágó
Vágó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 33′ 40″, k. h. 19° 44′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 40″, k. h. 19° 44′ 00″
Vágó weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vágó (1899-ig Gyubákó, szlovákul: Ďubákovo) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Poltári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Rimakokovától 13 km-re, nyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

A település első írásos említése 1553-ban történt Madách György birtokainak felsorolásában „Gyibako" alakban. Ekkor a falu két portával adózott. Az első hivatalos feljegyzés a szécsényi szandzsák 1562-1563-ban készült adóösszeírásában történt, melyben a falu „Gyalbak" néven szerepelt. A későbbiekben már hiányzik az összeírásokból, mivel akkorra már elpusztult.

A mai falut a birtokos Forgách család Árva vármegyéből érkezett telepesek betelepítésével alapította a 18. század második felében, a rimakokovai határban. Első írásos említése 1877-ben történt „Gyubako" alakban. 1828-ban 32 háza és 279 lakosa volt. Lakói erdei munkákkal, fazsindelykészítéssel, fuvarozással, állattartással, mezőgazdasággal foglalkoztak. 1903-ban a falu egy részét Albert Duba bécsi ügyvéd vásárolta meg a Forgách családtól. 1908-ban 54 házában 396 lakos élt.

Gömör-Kishont vármegye monográfiájában „Gyubákó, Nógrád vármegye határán fekvő tót kisközség, 54 házzal és 396 róm. kath. lakossal. A gróf Forgách család Árva vármegyéből telepített ide tótokat a XVIII. század második felében. Ebben az időben Dibakovo néven van említve. Templom nincs a községben. Postája Kokova, távírója és vasúti állomása Rimabánya."[2]

A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott.

A falu közepén állt kápolna a háborús időkben szinte teljesen megsemmisült. 1935-ben a hívek új templomot építettek. A községben hosszú időn át tilos volt építkezni, mivel víztározót akartak itt létesíteni. Ezt a tilalmat csak a 90-es években sikerült a helyieknek feloldaniuk.[3]

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 346, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 128 lakosából 126 szlovák volt.

2011-ben 96 lakosából 84 szlovák.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Gömör-Kishont vármegye.
  3. Via Iuris. [2013. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 17.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]