Telep (Szlovákia)
| Telep (Selce) | |
 | |
| Evangélikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Poltári |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1303 |
| Polgármester | Vladimír Bodnár |
| Irányítószám | 980 13 |
| Körzethívószám | 047 |
| Forgalmi rendszám | PT |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 113 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 4 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 255 m |
| Terület | 24,40 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 27′ 22″, k. h. 19° 52′ 39″48.456111°N 19.877500°EKoordináták: é. sz. 48° 27′ 22″, k. h. 19° 52′ 39″48.456111°N 19.877500°E | |
| Telep weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Telep témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Telep (1899-ig Szelcze, szlovákul: Selce) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Poltári járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Rimaszombattól 16 km-re északnyugatra, Poltártól 5 km-re keletre fekszik, a Szuha-patak (Suchá) völgyében. Területének túlnyomó részét erdő borítja.
Délnyugatról Cserepes, északnyugatról Csehberek, északkeletről Rimaszabadi, keletről Kecege és Rimaráhó, délről pedig Susány községekkel határos.
Kataszteri területe 24,4060 km²,[2] nem változott a 20. század folyamán.
Története
[szerkesztés]1303-ban "Zelche" alakban említik először. 1427-ben "Seilyche", 1438-ban "Zelcze" néven szerepel a korabeli forrásokban. 1427-ben Ajnácskő várának tartozéka, később a Derencsényi család, az ajnácskői uradalom és mások birtoka. Lakói kocsik, kerekek, faáruk gyártásával, bognármesterséggel foglalkoztak. 1837-ben 52 házában 407 lakos élt. A 19. században nagyrészt a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság tulajdona volt.
Vályi András szerint: ""SZELCZE. Tót falu Hont Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai evangelikusok, ’s a’ Pongyeloki Eklézsiához tartozandók, fekszik Tseh Brezónak, R. Lehotának, ’s Nagy-Szuhának szomszédságokban; határja 3 nyomásbéli, szántóföldgyei hegy óldalain fekszenek, ’s jó trágyázás után rozsot, és zabot teremnek; réttye kevés, erdeje nagy, és meszsze terjedő, tőlgy, tser, és bikkfákkal gazdag, ’s mindenféle vadakkal bővelkedik; lakosai kerékjártó mesterségből keresik othon fogyatkozó kenyereket, ’s munkáikat vásárokra hordogattyák."[3]
Fényes Elek szerint: "Szelcze, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, 6 kath., 401 evang. lak., kik sok faeszközt csinálnak. A rahói uraságok birják."[4]
Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: "Szelcze, szuhavölgyi tót kisközség, 51 házzal és 321 ág. ev. h. vallású lakossal. E község 1427 és 1450 között Seilyche néven Ajnácskővár tartozéka és a Derencsényiek birtoka. Később a ráhói urak a birtokosai, ú. m. a Fejes, Szerdahelyi és a Tihanyi családok, azután a Jankovich, Szentmiklóssy, Vécsey és az Abaffy családok, most pedig a rimamurány-salgótarjáni r.-t.-nak van itt nagyobb birtoka. A község lakosai között már régi időktől fogva sok a kerékgyártó, bognár és a famunkás. Az ág. h. ev. templom 1807-ben épült. A község postája Nagyszuha, távírója Rimaszombat, vasúti állomása Gömörráhó."[5]
A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott.
A falu a szlovák nemzeti felkelés idején súlyos károkat szenvedett a bombázások következtében.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 325, többségben szlovák lakosa volt.
1921-ben 301-en lakták, ebből 278 szlovák és 21 magyar nemzetiségű; 219 evangélikus és 76 pedig római katolikus vallású.[6]
2001-ben 118 szlovák lakosa volt.
2011-ben 106 lakosából 96 szlovák.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Evangélikus temploma 1809-ben épült klasszicista stílusban.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ A SZK kataszteri jegyzéke, 2007
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Gömör-Kishont vármegye.
- ↑ Az 1921-es csehszlovák népszámlálás adatai
A Poltári járás települései | ||
|---|---|---|
Poltár (Poltár) Csehberek (České Brezovo) · Cserepes (Hrnčiarska Ves) · Fazekaszsaluzsány (Hrnčiarske Zalužany) · Ipolyberzence (Breznička) · Ipolymagyari (Uhorské) · Ipolyróna (Rovňany) · Kálnó (Kalinovo) · Kiskorna (Krná) · Losoncnagyfalu (Veľká Ves) · Málnapatak (Málinec) · Nemesfalva (Mládzovo) · Ozdin (Ozdín) · Rimakokova (Kokava nad Rimavicou) · Susány (Sušany) · Szinóbánya (Cinobaňa) · Telep (Selce) · Újantalfalva (Šoltýska) · Újantalvölgy (Utekáč) · Vágó (Ďubákovo) · Várkút (Hradište) · Zlatnó (Zlatno) |  | |
