Újantalvölgy
| Újantalvölgy (Utekáč) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Poltári |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1539 |
| Polgármester | Miroslav Barutiak |
| Irányítószám | 985 06 |
| Körzethívószám | 047 |
| Forgalmi rendszám | PT |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 878 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 39 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 402 m |
| Terület | 26,88 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Újantalvölgy
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 36′ 20″, k. h. 19° 48′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 36′ 20″, k. h. 19° 48′ 00″ | |
| Újantalvölgy weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Újantalvölgy témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Újantalvölgy (szlovákul: Utekáč) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Poltári járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Rimakokovától 10 km-re északnyugatra, Poltártól 22 km-re északra, a Vepor-hegységben, a Rimóca (Rimavica)-patak völgyében fekszik.
Története[szerkesztés]
A hagyomány szerint neve IV. Béla király tatárok elöli menekülésére utal (utekať = futni, menekülni). Első írásos említése egy, a selmecbányai levéltárban található oklevél szerint 1593-ban történt. A település fejlődése azonban csak a 18. század végén indult meg. Ez azzal függ össze, hogy birtokosa, a Forgách család 1787-től több üveggyárat építtetett ide és az üveggyártáshoz Németországból, Csehországból, Morvaországból és Magyarország területéről üvegkészítő mestereket telepített a településre családjaikkal együtt. Antalvölgy sokáig Rimakokova ipartelepét képezte és csak 1993. január 1-jén lett önálló község. Üveggyártása 1998-ban, a Clara gyár bezárásával megszűnt.
A trianoni békeszerződésig a község területe Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott.
A második világháború idején a község ádáz harcok helyszíne volt.
Újantalvölgy ma egyre inkább kisvárosi jelleget ölt, melyet ipari létesítményeinek és nagy területen létesített lakóépületeinek köszönhet. A község Salajka, Drahová, Havrillo (Havrilovo), Dlhá Lúka, Gyurkóka (Ďurkovka), Bánik, Nad Rimava és Császárpatak (Cisársko) nevű részeinek azonban továbbra is jellegzetes, tanyasi jellege van, amelyekben megtalálhatók a népi építészet szép emlékei.
Népessége[szerkesztés]
2001-ben 1218 lakosából 1186 fő szlovák volt.
2011-ben 1038 lakosából 955 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Salajkán található a Forgách család kastélya
- A salajkai Szent Antal kápolna az üveggyáros Kuchínkov család sírboltjával
- Salajka jellegzetes népi lakóházai
- Drahova kápolnája
- Havrillo (Havrilovo) kápolnája
- A hangszerkészítő Kubinec testvérek a fujara nevű népi hangszer készítői
- Második világháborús hősi emlékmű
- A község kedvelt turisztikai célpont, ahol sífelvonók is működnek
Gazdasága[szerkesztés]
- A község korábban üveggyártásáról volt nevezetes, az itt készült termoszok jelentős részét külföldre exportálták. Az 1980-as években még 780 alkalmazottat foglalkoztató állami vállalat a térség legjelentősebb munkáltatói közé tartozott. A rendszerváltás után, 1995-ben a gyárat privatizálták. Annak ellenére, hogy termékei továbbra is keresettek voltak, gazdasági mutatói mégis nagymértékben leromlottak. A vállalat rövid időn belül eladósodott, s 1998-ban az üzemet bezárták.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
