Poltár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Poltár (Poltár)
Poltár (časť Zelené) - Turecký most.jpg
Poltár címere
Poltár címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Poltári
Turisztikai régió Nógrád (Szlovákia)
Rang város
Első írásos említés 1246
Polgármester Pavel Gavalec
Irányítószám 987 01
Körzethívószám 047
Forgalmi rendszám PT
Népesség
Teljes népesség 5826 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 191 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 242 m
Terület 30,53 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Poltár (Szlovákia)
Poltár
Poltár
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 26′ 00″, k. h. 19° 47′ 40″Koordináták: é. sz. 48° 26′ 00″, k. h. 19° 47′ 40″
Poltár weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Poltár témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Poltár város Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Poltári járás székhelye.

Fekvése[szerkesztés]

Losonctól 20 km-re északkeletre, az Ipoly bal partján fekszik.

Keletről Cserepes, északról Csehberek, északnyugatról Ipolymagyari, nyugatról Ipolyróna és Ipolyberzence, délnyugatról Kálnó, délről pedig Kétkeresztúr községekkel határos. Keleti határa egyben a történelmi Nógrád és Gömör-Kishont vármegye határa.

Poltár 30,5292 km²-es területe három kataszteri területre és öt városrészre oszlik:[2]

  • Poltár – 21,9893 km² (városrészek: Poltár, Hájiky-Maky, Prievrana)
  • Ipolyszele (Zelené) – 3,7049 km²
  • Sósliget (Slaná Lehota) – 4,8350 km²

Története[szerkesztés]

A mai város területén már a 7. században szláv település állt. A város a korábbi középkori település maradványain fejlődött ki.

A tatárjárás idején már fönnállt. Poltár a Záh nemzetség ősi birtokai közé tartozott és Záh Felicián merénylete következtében, 1330-ban a Poltári Soós család ősei kapták adományul Károly Róbert királytól.

1409-ben „Nagpolthar", „Felsupolthar", „Kyspoltar", „Varalyapolthar", 1439-ben „Polthar" néven szerepel az írott forrásokban.

A 15. század közepén a husziták foglalták el.

Az 1548. évi adóösszeírásban már két helységből (Alsó- és Felső-Poltár) állt és mindkettő poltári Soós Tamás és Sebestyén birtoka volt, 1598-ban pedig Soós Gáboré és Jánosé.

Alsópoltár helyén az 1900-as évek elején Kispoltár állt; a Kosztoliszko nevű dülőben a régi templom rommaradványai megtalálhatók.

A 16. század közepén behódolt a törököknek. Akkoriban épültek az ipolymenti réteken látható és a rizs termesztéséhez használt vízgátak és öntözőcsatornák.

1562-1563-ban Felső-Poltár a szécsényi szandzsákhoz tartozott, amikor is 9 adóköteles házat írtak itt össze.

A 17. században – a Poltári Soós család kihaltával – a garamszeghi Géczy család birtokába került.

1715-ben 1 magyar és 18 tót, 1720-ban 6 magyar és 10 tót háztartását írták össze.

1754-1755-ben Géczy Gábor birtokolta, 1770-ben pedig rajta kívül még Csillom Pál, Moszticzky János és Gábor, a 19. század elején pedig Pelargus Sándoré és a Géczy család, majd az 1900-as évek elején báró Baratta-Dragono Alajos és fia Norbert, báró Luzsénszky Henrik örökösei, továbbá Pasuth Mihály voltak a legnagyobb birtokosai. A báró Baratta-féle poltári birtok előbb a Géczy, majd a Korompay és végül a Pelargus család tulajdonába került. A kastélyt egy ottani régi vasajtó fölirata szerint 1782-ben még a Géczy család építtette. Azelőtt földszintes építmény volt; az emeletet Baratta Alajos építtette rá 1865-ben. A másik úri lakot a Moszticzky család emelte.

1828-ban 83 házát és 560-an lakták, lakói főként mezőgazdaságból éltek. Fejlődött a bognármesterség és a fazekasság is. 1869-ben a Baratta-Drág család téglagyárat építtetett ide.

Vályi András szerint: „POLTÁR. Tót falu Nógrád Vármegyében, földes Urai Géczy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és többen evangelikusok, fekszik Berzenczének szomszédságában, mellynek filiája, határja ollyan, mint Bisztricskáé, első osztálybéli."[3]

Fényes Elek szerint: „Poltár, tót falu, Nógrád vmegyében: 33 kath., 1255 evang. lak. Szép evang. anyatemplom. – Határa nagy; rétje jó és elég; földe javitást kiván: erdeje makkos s benne szép vadászatok esnek; agyagja hires; minélfogva itt sok fazekas és bognár lakik; egy hegytetőn olly agyag neme is van (szappanföld), mellyel a molnárok malom-kerekeik tengelyét kenik. Savanyuviz-forrásokat többet mutathat. Vannak ezen határnak megkülönböztetett osztályai is, mint p. o. 1). Dejelcze rétekkel, földekkel s egy korcsmával a rimaszombati utban. 2). Roven: itt vannak a savanyuviz-források. 3). Alsó- és Felső-Borcsok: itt erdők, földek és jó rétek vannak. F.u. a Géczy nemzetség és Pelargus Ut. post. Zelene."[4]

Nógrád vármegye monográfiája szerint: „Poltár. Ipolyvölgyi kisközség körjegyzőséggel. Házainak száma 146, lalakosaié 1099, a kik tótajkúak és túlnyomó számban evangelikus vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A tatárjárás korában már fönnállhatott, mert a határban még ma is megvannak a tatárok betörése ellen emelt védősánczok (Cziezvár és Czerina). Valószinüleg palóczok, azaz magyarok voltak az első telepesek, a mai tót lakosság magyar neve erre vall (Garai, Vasas, Sárkány, Fehér stb). Szintén a Záh nemzetség ősi birtokai közé tartozott és Záh Feliczián merénylete következtében 1330-ban a Poltári Soós család ősei kapták. Az 1548. évi adóösszeírásban két helységből (Alsó- és Felső-Poltár) állott és mindkettő Poltári Soós Tamás és Sebestyén birtoka volt, 1598-ban pedig Soós Gáboré és Jánosé. [...] Jelenleg báró Baratta-Dragono Alajos és fia Norbert, báró Luzsénszky Henrik örökösei, továbbá Pasuth Mihály a legnagyobb birtokosai. A báró Baratta-féle poltári birtok előbb a Géczy, majd a Korompay és végül a Pelargus családé volt. A kastélyt egy ottani régi vasajtó fölírata szerint 1782-ben még a Géczy család építtette. Azelőtt földszintes volt; az emeletet Baratta Alajos építtette reá 1865-ben. A kastélyban könyvtáron kivül érdekes gazdag vadásztrofeumok és régi értékes bútorok, valamint műtárgyak, közöttük I. Napoleon óratartója és a németalföldi iskolához tartozó régi festmények láthatók és több, a XVII. századból való régi metszet. A másik úrilakot a Moszticzky család emelte s ez jelenleg Petrusz Józsefé. Az itteni evangélikus templom 1791-ben épült. Szentedényei közűl említést érdemel egy kehely 1651-ből, mely Nebojszai Balogh Anna s egy másik, mely Géczyné Balogh Eszter ajándéka. A templom harangjai közűl egyik 1669-ben készült. A husziták korában a lakosság áttért a lutheránus vallásra. Csehberek, Sósliget, Ipolyszele és Poltár községeknek közös huszita temetője volt a mai Kispoltár helyén, hol az ősi Soós család kastélya is állt. 1849 nyarán a községen Vonult át a megszálló orosz had gróf Forgách András vezetése mellett, mivel a Bpest-kassai posta út régente erre ment és csak Bach idejében helyezték át Osgyán felé. Az itteni Erzsébet-téren Erzsébet királyné mellszobra van felállítva, melyet a községek támogatásával báró Baratta Alajos emelt. Két chamotte- és agyagárúgyár is van a községben. Az egyik nagy, modern berendezésű gyár báró Baratta Norberté, a másik pedig Krausz Péteré. A községhez tartoznak: Alsóperenna és Felsőperenna-puszták, melyeknek a helyén a középkorban Perenna helység állott. Az 1548. évi adóösszeírásban még a jobbágyközségek között foglal helyet és Wesselényi Miklós volt a földesura. 1552 táján pusztulhatott el, mert a későbbi összeírásokból hiányzik. Ide tartozik még Károly-, Irma- és Makkos-major, továbbá Kispoltár-telep."[5]

A trianoni diktátumig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott. 1922-től gőzfűrész működött a településen, amely 1936-ban leégett.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1104 lakosából 248 magyar, 854 szlovák; ebből 287 római katolikus, 791 evangélikus, 16 izraelita.

1921-ben a Rimaszombati járáshoz csatolt községnek 1186 lakosa volt (ebből 1110 szlovák), területe ekkor 25,51 km².[6]

1964-ben Poltárhoz csatolták Sósliget (Slaná Lehota), 1966-ban pedig Ipolyszele községeket.

2001-ben 6099 lakosából 5946 szlovák és 31 magyar volt.

2011-ben 5826 lakosából 5176 szlovák, 55 roma és 24 magyar.

Perenna[szerkesztés]

A községhez tartoztak: Alsóperenna- és Felsőperenna-puszták, ezeknek a helyén a középkorban Perenna helység állt.

Perenna az 1548. évi adóösszeírásban még a jobbágyközségek között volt felsorolva és Wesselényi Miklós volt a földesura.

1552 körül pusztíthatta ki a török, mert a későbbi összeírásokból hiányzik.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Evangélikus temploma 1791-ben épült a korábbi, 15. századi templom felhasználásával. Mai formáját 1967-ben nyerte el.
  • Ipolyszele evangélikus temploma 1835-ben épült, építtetője Tihanyi Ferenc és felesége voltak.
  • Az ipolyszelei Ipoly-híd elődje egy 17. századi török híd volt. A mait a 19. század elején építették.
  • Klasszicista kúria 1775-ből származik.
  • Klasszicista kastélya 1782-ben épült, 1865-ben átépítették.
  • A sósligeti evangélikus templom 1891-ben épült.

Neves személyek[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. A Szlovák Köztársaság kataszteri jegyzéke, 2007
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. október 13.)
  6. 1921-es csehszlovák népszámlálás adatai

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Poltár témájú médiaállományokat.