Buják

	Buják
	A bujáki vár maradványai
	; Buják címere
	; Buják címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Megye	Nógrád
Járás	Pásztói
Jogállás	község
Polgármester	Borbély Gábor
Irányítószám	3047
Körzethívószám	32
	Népesség
Teljes népesség	2183 fő (2015. jan. 1.) +/-
Népsűrűség	40,91 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	53,04 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Buják Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 47° 52′ 60″, k. h. 19° 33′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 52′ 60″, k. h. 19° 33′ 00″
	Buják Pozíció Nógrád megye térképén
	Buják weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Buják témájú médiaállományokat.

A falu térképe a környék nevezetességeivel

Buják község Nógrád megyében, a Pásztói járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Cserhátban, Pásztótól mintegy 30 kilométerre található zsáktelepülés, amely közforgalom előtt megnyitott úton jelenleg csak délről, Kisbágyon felől érhető el, a 2129-es útból, annak 21,300-as kilométerszelvénye közelében, északi irányban kiágazó 21 148-as úton. Északi és nyugati szomszédaira, Bokorra és Szandára csak aszfaltozott erdei úton lehet átjutni.

Története[szerkesztés]

Nevének eredete tisztázatlan: a Buják szó lehet szláv (magyarul bikát jelent), a Bijan chald kifejezés növényi bujaságot jelent, etimológusok pedig szláv személynévből eredeztetik.

A környék a késő bronzkortól lakott – ilyen leleteket az Ecseg felé vivő út melletti hegyen, az úgynevezett Tarisznya-parton találtak. A honfoglalás idejéből is kerültek elő tárgyi emlékek.

A vár alapjait valószínűleg a tatárjárás után rakták le. A település a 15-16. század fordulóján mezőváros volt.

A török először 1552-ben foglalta el. 1562-1563-ban a hűbérbirtokosa bizonyos Szefer, a hatvani helyőrség helyettes parancsnoka volt. Akkor 38 adóköteles házat vettek nyilvántartásba, és 1579-ben is ennyit írtak össze. Az 1633-1634. évi számadáskönyvekben a váci nahije községei között szerepelt, de már csak 7 adóköteles házzal.

A falu valószínűleg nem pusztult el a törökök kiűzéséig sem, mert lakossága még a 18. század elején is a többi településnél nagyobb és tisztán magyar volt.

A közeli Hényelpuszta, ami a középkorban még önálló falu volt, mostanra majdnem elnéptelenedett. 1715-ben 23, 1720-ban 24 magyar háztartást vettek számba a helységben. 1745-ben Mária Terézia királynő Esterházy Pál Antalnak adományozta, és ettől fogva az Esterházy hercegek birtoka volt egészen 1848-ig. Napjainkban Hényelpuszta Buják külterülete, körülbelül 20 fős lakossággal.

1873-ban kolera pusztított a faluban.

A 19. század közepén Hatvani Deutsch Bernát lett a birtokos, tőle 1884-ben gróf Károlyi Gyula vette meg a földet. A századforduló idején a legnagyobb birtokos gróf Pappenheim Siegfriedné gróf Károlyi Erzsébet (Károlyi Mihály testvére, Károlyi Gyula leánya) volt. Ebben az időben a falu külterületei:

Nádasd-puszta,
Szamkó-puszta,
Aranykút-major és
Galambos-telep

voltak.

A grófnő a vár alatt 30 szobás vadászlakot építtetett, a 446 méter magas Fekete-hegy (Sasbérc) csúcsára pedig négyemeletes, négyszög alaprajzú kilátótornyot. A vadászház 1947 óta üdülő, a kilátótornyot elhanyagolták, megrongálódott, de 2004-ben nemzetközi önkéntesek részvételével felújították. Hétvégeken a sasbérci kilátó látogatható.

A 20. század elején Nógrád vármegye Sziráki járásához tartozott.

1910-ben 2287 lakosából 2278 magyar volt. Ebből 2202 római katolikus, 44 evangélikus, 32 izraelita volt.

Gazdaság[szerkesztés]

A lakosok többsége a mezőgazdaságból él. A Selyemréten faszenet égetnek.

Egykor selyemhernyót is tenyésztettek. Mocsáry Antal 1826-ban, Nógrád vármegyéről kiadott, négykötetes helytörténeti munkájában írja: „Itten van a vármegye részéről a selyembogarak tenyésztése”. Ugyanő megemlékezik a múlt században itt termesztett szőlőből készített jó borról is.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 87%-a magyar, 13%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[3]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,4%-a magyarnak, 12,4% cigánynak, 0,2% németnek mondta magát (11,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 76,5%, református 0,7%, evangélikus 1,3%, felekezeten kívüli 2,4% (18,1% nem nyilatkozott).^[4]

Nevezetességei[szerkesztés]

Római katolikus templom
Bujáki vár romjai
Bujáki népviselet
Sasbérci kilátó
Kálvária-hegy, Szent Anna kápolna (1800 körül)
Honvéd Üdülő
Pappenheim-barlang
Alpesi stílusú kastély – olcsó, de remek szálláshely gyönyörű környezetben.
Egidius-forrás (az erdő alján, a Selyemrét szélén) – 1943 óta védett, az 1940-es években kőboltozatot emeltek fölé.
védett tölgyfák (kettő a keselyréti csemetekert előtti tölgyes szélén, a harmadik bent a csemetekertben) – becsült koruk kb. 380 év.
Az ökológiai tanösvény a környék növényzetét és állatvilágát, az erdő- és vele a vadgazdálkodás céljait, módszereit mutatja be. Útvonala a bujáki művelődési ház és a Sasbérci kilátó között vezet. Áthalad a Kálvária-hegyen; egy leágazása fölvezet a bujáki várhoz.

Érdekességek[szerkesztés]

Glatz Oszkár festőművész itt festette „Bujáki menyecske kancsóval” című képét.
Szent-Györgyi Albert a Bujákhoz tartozó Kiskér-pusztán töltötte gyerekkora néhány évét.