Ipolyvece
| Ipolyvece | |||
 | |||
| Evangélikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Vármegye | Nógrád | ||
| Járás | Balassagyarmati | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Molnár János (független)[1] | ||
| Irányítószám | 2669 | ||
| Körzethívószám | 35 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 772 fő (2021. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 54,95 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 13,83 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Ipolyvece
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 48° 03′ 43″, k. h. 19° 06′ 27″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 43″, k. h. 19° 06′ 27″ | |||
Ipolyvece
Pozíció Nógrád vármegye térképén
| |||
| Ipolyvece weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolyvece témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Ipolyvece község Nógrád vármegyében, a Balassagyarmati járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Az Ipoly völgyében fekszik, közvetlenül az országhatár mellett. Közigazgatási területe két különálló területrészből áll; a teljes terület több mint 90 százalékát kitevő – a belterület egészét is magában foglaló – nagyobb részt a másik, jóval kisebb, lakatlan területrésztől egy, Patak községhez tartozó, pár száz méteres sáv választja el.
A település főutcája a Drégelypalánk és Dejtár között húzódó 22 101-es út, abból ágazik ki, annak 5,450-es kilométer-szelvénye közelében, dél felé a mintegy fél kilométer hosszú 22 302-es számú mellékút (települési nevén Petőfi utca), amely a Vác–Balassagyarmat-vasútvonal Ipolyvece megállóhelyéhez vezet. (A MÁV Ipolyvecén is áthaladó 75-ös számú vonala nagy részén a Börzsöny lábánál húzódik, hazánk egyik legszebb vasútvonala.)
Története[szerkesztés]
A szlovák határ közelében, az Ipoly partján, közvetlenül a gátak alatt fekszik a falu. Először 1285-ben említették az oklevelek a települést, akkor Huntfi Demeter drégelyi várának tartozékaként. A falu később Drégelyvárához tartozott, 1375-ben pedig a Baloghy család birtokaként szerepelt a krónikában. A falu földesura 1492-ben Szobi Mihály volt. Feljegyezték egy periratban, hogy 1498-ban a nagyoroszi királyi jobbágyok Ipolyvecén garázdálkodtak, sok kárt okozva. A török kiűzése után a Koháryak lettek a földesurai, akiktől a Coburg hercegek örökölték.
1919 januárjában a Pálmay-csoport harc nélkül foglalta vissza.[3]
A község közigazgatási területének északi része a Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik. A folyó ezen szakasza népszerű a horgászok körében, mert a gáttal védett faluból könnyű elérni a partot. A kedvező fekvés miatt több pár fehér gólya is költ a községben. A község határában, az Ipoly homokos hordalékán kiterjedt szamócaföldek találhatók.
Közélete[szerkesztés]
Polgármesterei[szerkesztés]
- 1990–1994: Tóth József (független)[4]
- 1994–1998: Tóth József (független)[5]
- 1998–2002: Tóth József (független)[6]
- 2002–2006: Tóth József (független)[7]
- 2006–2010: Tóth József (független)[8]
- 2010–2014: Molnár János (független)[1]
- 2014–2019: Molnár János (független)[9]
- 2019-től: Molnár János (független)[10]
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
 |
A grafikon jelenleg technikai problémák miatt nem áll rendelkezésre. |
2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,4%-a magyarnak, 5,9% cigánynak, 0,3% németnek, 0,6% szlováknak mondta magát (15,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,1%, református 1,5%, evangélikus 9,5%, felekezeten kívüli 4% (19,4% nem nyilatkozott).[12]
Turizmus[szerkesztés]
Ipolyvece tagja a Sugárkankalin Turisztikai Egyesületnek, melynek célja térség turizmusának fejlesztése, és természeti értékeinek bemutatása. A község a Palóc út egyik állomása is.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Római katolikus templom (barokk, 1745)
- Evangélikus templom (eklektikus, 1882)
A község híres lakói[szerkesztés]
- Arnold Mihály (1945–2013), pénzügyőr, altábornagy, közigazgatási szakember
- Szabó Márton (1942) Bibó- és Kolnai-díjas professzor, társadalomtudós
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Ipolyvece települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
- ↑ Fogarassy László 1973: Felvidéki guerillaharcok a Károlyi kormány idején. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12, 242.
- ↑ Ipolyvece települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Ipolyvece települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 19.)
- ↑ Ipolyvece települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 14.)
- ↑ Ipolyvece települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 14.)
- ↑ Ipolyvece települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 14.)
- ↑ Ipolyvece települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. április 15.)
- ↑ Ipolyvece települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. április 15.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
- ↑ Ipolyvece Helységnévtár
További információk[szerkesztés]
- Ipolyvece az Ipoly-menti Palócok Honlapján
- Ipolyvece a wiki.utikonyvem.hu oldalán
- https://web.archive.org/web/20131202231941/http://www.palocertek.hu/telepules.php?nev=Ipolyvece
