Kisbárkány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kisbárkány
A község látképe a Kálvária felől.
A község látképe a Kálvária felől.
Kisbárkány címere
Kisbárkány címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeNógrád
JárásSalgótarjáni
Jogállás község
Polgármester Edőcs László (független)[1]
Irányítószám 3075
Körzethívószám 32
Népesség
Teljes népesség143 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség18,06 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület8,03 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kisbárkány (Magyarország)
Kisbárkány
Kisbárkány
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 01′ 00″, k. h. 19° 41′ 05″Koordináták: é. sz. 48° 01′ 00″, k. h. 19° 41′ 05″
Kisbárkány (Nógrád megye)
Kisbárkány
Kisbárkány
Pozíció Nógrád megye térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisbárkány témájú médiaállományokat.

Kisbárkány község Nógrád megyében, a Salgótarjáni járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A község nyugodt, tiszta levegőjű környezetben fekszik, a Cserhát keleti részén, Salgótarjántól délnyugati, Bátonyterenyétől nyugati irányban. Közúton a 21-es főút felől lehet a legegyszerűbben megközelíteni, a főútról Tar külterületén, kevéssel a 36-os kilométer előtt kell letérni északnyugati irányban a 21 135-ös jelzésű mellékútra; Kisbárkány az elágazástól körülbelül 9 kilométerre található. Lényegében zsáktelepülésnek tekinthető, hiszen csak az említett mellékútról Nagybárkánynál nyugat felé letérő 21 138-as számú úton érhető el, amely a település központját elhagyva már csak erdészeti útként vezet tovább.

Természeti környezete[szerkesztés]

A település legnagyobb értéke a szinte érintetlen természeti környezet, a Kelet-cserháti Tájvédelmi Körzet, a Tepke vonulata, a Bézma-hegy csoportja, a Zsúnyi-patak és a Kis-Zagyva völgyében a Buda hegy. A megyében ezen a helyen találhatjuk a morfológiailag legváltozatosabb felszíni képződményeket. Meredeken kiemelkedő ormok, szép formájú dombok, szelíd lankák, mélyen feltáruló völgyek, kanyargó, csörgő patakok, kies mezők, virágos rétek váltakoznak utánozhatatlan harmóniában. Természetjárásra alkalmas, látnivalókban gazdag vidéke hazánknak, ahol a természet még kevésbé károsodott.

Történelem[szerkesztés]

Árpád-kor (12-13. század)[szerkesztés]

Nevét szláv személynévből eredeztetik, az eléragasztott „kis” jelző a falu méretére utal a mellette fekvő Nagybárkánytól való megkülönböztetésre. 1265-ig a Kacsics nemzetség birtoka. Ekkor a Rátót nembeli Porcz István, a Pásztohi, a Tari és a Kazai Kakas családok őse szerezte meg. E családok tagjai gazdálkodtak itt 1472-ig. Ezután Guthi Országh Mihály nádor és a Nánai Kompolthi család lett a birtokosa.

Anjou-kor (14. század)[szerkesztés]

Vegyesházi királyok kora (14-15. század)[szerkesztés]

Hódoltsági idők (15-16. század)[szerkesztés]

Az 1548. évi adóösszeírás szerint üresen álló település.

I. és II. világháborúban elhunytak emlékműve

18-19. század[szerkesztés]

A törökök magyarországi kiűzése után készült összeírások viszont lakott területként jelzik: 1715-ben 13, 1720-ban 20 magyar háztartást írtak össze. A 18. században a Berényiek, előbb Berényi Ferenc, 1770-ben pedig gróf Berényi Zsigmond, majd a Jankovich család volt a birtokosa.

Vályi András: Magyar országnak leírása. 1796–1799.

BÁRKÁNY. Kis Bárkány, Nagy Bárkány. Elegyes magyar faluk Nógrád Vármegyében, birtokosa Gróf Berényi Uraság, lakosai katolikusok, fekszenek Szétsénhez mintegy két mértföldnyire, Zagyva vizétöl nem meszsze. Határjának, ’s egyéb vagyonnyainak középszerű voltokhoz képest, második Osztálybéliek.[3]

Fényes Elek: Magyarországnak, s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. 1836–1841.

Nagy- és Kis-Bárkány, 2 magyar falu, Nógrád vármegyében, a Mátra vidékén, Pásztóhoz 3/4, ut. p. Szakálhoz 3 3/4 óra, az első 893 k. lak. s paroch. templommal, a másik 358 szinte kath. lak. Többen birják, de főbirtokos az Almásy család.[4]


20. század[szerkesztés]

I. világáború[szerkesztés]

Kisbárkány a trianoni békeszerződés előtt Nógrád vármegye Salgótarjáni járásához tartozott. 1910-ben 166 római katolikus lakosa volt, melyből 165 volt magyar.

A két világhábrú között[szerkesztés]

II. Világháború[szerkesztés]

1956-os forradalom és szabadságharc[szerkesztés]

1956. október 27-28:

Az események Márkházáról indultak, ahol Zsélyi István gépkocsivezető egy kisebb csoportot szervezett és azokat a környező községekbe szállította. így pl. Nagybárkányba is, ahol terjesztették a forradalom eszméit.

Nagybárkányban Sejben István tanító vezetésével felvonulásra került sor, ahol ledöntötték a szovjet síremléket. Ez után Nagybárkány és Kisbárkány lakossága közös forradalmi tanácsot és nemzetőrséget választott. A tanács elnöke Balogh József, a nemzetőrség parancsnoka Géczi János lett.

Személyi adattár:

Balogh József: Nagybárkányban született 1889. december 11-én. Anyja neve Szuravcsik Rozália. Iskolai végzettsége 6 elemi, foglalkozása földműves. Az első világháborúban vitézségi érmet szerzett, majd később községi bíró lett. 1956-ban a forradalmi tanács elnökének választották. A megtorlás idején rendőrhatósági felügyelet alá helyezték.

Géczi János: Nagybárkányban született 1904. február 2-án. Anyja neve Kiss Rozália, foglalkozása földműves. A nemzetőrség parancsnoka volt. 1956 után rendőrhatósági felügyelet alá került.[5]

Kádár-korszak[szerkesztés]

Kisbárkány elnevezésének változása[szerkesztés]

Barkan (1415); Kysbarkan (1465); Kisbárkány (1728); Kis/Maly Barkány (1785); Kis-Bárkány (1892); Kisbárkány (1906)[6]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Kisbárkány népessége 1785-ben 75 fő volt és az utána következő közel 100 évben közel háromszorosára nőtt. Az 1880-as években a járványok miatt népessége megcsappant 192-ről 142-re. 1880-as évektől a népesség 1949-ig fokozatosan nőtt és elérte a 219 főt, viszint közel 10 év alatt a falu népessége 387-re nőtt. Az 1960-as évek után pedig a község népessége elkezdett csökkeni.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 100%-a magyarnak, 16,9% cigánynak, 0,9% szlováknak mondta magát (a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 90,6%, református 0,5%, evangélikus 2,8%, felekezeten kívüli 0,5% (5,6% nem nyilatkozott).[7]

Nevezetességei[szerkesztés]

Kisbárkányi templom

A római katolikus templom[szerkesztés]

1992-1994 között épült, melynek templombelsője magán hordozza a 20. sz. sajátos építészeti jegyeit.

Keresztút

Keresztút (épült 2011)[8][szerkesztés]

Bedepuszta[szerkesztés]

A hozzá tartozó Bedepuszta kéttucat házát a 2010-es években három kivétellel felvásárolta egy holland üzletember, hogy turisztikai központot alakítson ki, melynek elsődleges célcsoportja az érintetlen természeti környezetet kereső hollandok lesznek. Összesen 100 ágyat kínálnak majd 2019-től, ami kempinggel együtt 500-ra bővülhet.[9]

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Lucza Sándor (független)[10]
  • 1994–1998: Lucza Sándor (független)[11]
  • 1998–2002: Lucza Sándor (Fidesz-FKgP-MDF-MDNP-KDNP-MKDSZ)[12]
  • 2002–2006: Lucza Sándor (független)[13]
  • 2006–2010: Edőcs László (független)[14]
  • 2010–2014: Edőcs László (független)[15]
  • 2014–2019: Edőcs László (független)[16]
  • 2019-től: Edőcs László (független)[1]
A templom az Arany János utca felől

Személyek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Kisbárkány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. május 11.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. BÁRKÁNY. Kis Bárkány, Nagy Bárkány. | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. december 13.)
  4. Nagy- és Kis-Bárkány | Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. december 13.)
  5. 1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 19. (Salgótarján, 1996) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2020. december 13.)
  6. Magyarország történeti statisztikai helységnévtára – 17. Nógrád megye (2000) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. december 13.)
  7. Kisbárkány Helységnévtár
  8. Archivált másolat. [2013. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 17.)
  9. Hermann Irén: Jobban el tudom adni az országot, mint a magyarok (magyar nyelven). index.hu, 2018. augusztus 19. (Hozzáférés: 2018. augusztus 19.)
  10. Kisbárkány települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  11. Kisbárkány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 1.)
  12. Kisbárkány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 11.)
  13. Kisbárkány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 11.)
  14. Kisbárkány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 11.)
  15. Kisbárkány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
  16. Kisbárkány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. május 11.)

Források[szerkesztés]

  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Nógrád vármegye. Országos Monografia Társaság. 1896–1914. (http://mek.niif.hu/09500/09536/html/0013/13.html - 2020.12.11.)
  • Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1890. (https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Csanki-csanki-dezso-magyarorszag-tortenelmi-foldrajza-a-hunyadiak-koraban-1/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0tPTllfQ3NhbmtpXzEiXX0sICJxdWVyeSI6ICJiXHUwMGUxcmtcdTAwZTFueSJ9 - 2020.12.13.)
  • Dedák Dalma, Sulyán Péter Gábor: Cserháti települések szőlőhegyeinek talajváltozásai. Tájökológiai Lapok, 12. évf. 2. sz. / 2014. Gödöllő, 2014.(http://www.tajokologiailapok.szie.hu/pdf/201402/09_Dedak.pdf - 2020.12.13.)
  • Fényes Elek: Magyarországnak, s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. I–VI. Pest. 1836–1841.
  • Kertész Botond: Evangélikus Gyűjteményi Kiadványok 1.: Kossuth és az egyházak. LUTHER KIADO, BUDAPEST, 2004. 28-29. o. (https://medit.lutheran.hu/site/konyv/2157 - 2020.12.11.)
  • KSH történeti helységnévtárak (https://adtplus.arcanum.hu/hu/collection/MoTortHelysegnevt - 2020.12.13.)
  • Lipszky János: Repertorium locorum objectorumque in XII. tabulis mappae Regnorum Hungariae, Slavoniae, Croatiae, et Confiniorum Militarium Magni item Principatus Transylvaniae occurrentiu. 1773. (https://digitalia.lib.pte.hu/hu/lipszky-janos-repertorium-locorum-objectorumque-in-xiii-tabulis-1808-2532#page/396/mode/1up - 2020.12.13.)
  • Manga János: Magyarországi szlovákok, Népi kultúra – Népi társadalom 7. (Az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának Évkönyve, 1973) 1973. (https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MTA_NeprajziKutatointezetEvkonyve_07/?query=luczin&pg=234&layout=s - 2020.12.13.)
  • Vályi András: Magyar országnak leírása. I–III. Pest. 1796–1799.

További információk[szerkesztés]