Kisbárkány
| Kisbárkány | |||
 | |||
| A község látképe a Kálvária felől. | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Nógrád | ||
| Járás | Salgótarjáni | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Edőcs László[1] | ||
| Irányítószám | 3075 | ||
| Körzethívószám | 32 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 143 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 18,06 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 8,03 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Kisbárkány
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 48° 01′ 00″, k. h. 19° 41′ 05″Koordináták: é. sz. 48° 01′ 00″, k. h. 19° 41′ 05″ | |||
Kisbárkány
Pozíció Nógrád megye térképén
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kisbárkány témájú médiaállományokat. | |||
Kisbárkány község Nógrád megyében, a Salgótarjáni járásban.
Tartalomjegyzék
Földrajz[szerkesztés]
A község nyugodt, tiszta levegőjű környezetben fekszik, zsáktelepülés, ahonnan az út csak az erdő felé vezet tovább. A település legnagyobb értéke a szinte érintetlen természeti környezet, a Kelet-cserháti Tájvédelmi Körzet Tepke vonulata, a Bézma hegy csoportja, a Zsúnyi és a Kis-Zagyva völgyében a Buda hegy. A megyében ezen a helyen találhatjuk a morfológiailag legváltozatosabb felszíni képződményeket. Meredeken kiemelkedő ormok, szép formájú dombok, szelíd lankák, mélyen feltáruló völgyek, kanyargó, csörgő patakok, kies mezők, virágos rétek váltakoznak utánozhatatlan harmóniában. Természetjárásra alkalmas, látnivalókban gazdag vidéke hazánknak, ahol a természet még kevésbé károsodott.
Történelem[szerkesztés]
Nevét szláv személynévből eredeztetik, az eléragasztott „kis” jelző a falu méretére utal a mellette fekvő Nagybárkánytól való megkülönböztetésre. 1265-ig a Kacsics nemzetség birtoka. Ekkor a Rátót nembeli Porcz István, a Pásztohi, a Tari és a Kazai Kakas családok őse szerezte meg. E családok tagjai gazdálkodtak itt 1472-ig. Ezután Guthi Országh Mihály nádor és a Nánai Kompolthi család lett a birtokosa.
Az 1548. évi adóösszeírás szerint üresen álló település. A törökök magyarországi kiűzése után készült összeírások viszont lakott területként jelzik: 1715-ben 13, 1720-ban 20 magyar háztartást írtak össze. A 18. században a Berényiek, előbb Berényi Ferenc, 1770-ben pedig gróf Berényi Zsigmond, majd a Jankovich család volt a birtokosa.
Kisbárkány a trianoni békeszerződés előtt Nógrád vármegye Salgótarjáni járásához tartozott. 1910-ben 166 római katolikus lakosa volt, melyből 165 volt magyar.
Népesség[szerkesztés]
Népességének változása a közelmúltbanː
Közlekedés[szerkesztés]
A falu közúton Salgótarján és Pásztó irányából is megközelíthető a 21. sz. útról, a közösségi közlekedést helyközi autóbuszjárat biztosítja.
Turizmus[szerkesztés]
Nevezetességei:
- A római katolikus templom (épült 1992-1994), melynek templombelsője magán hordozza a 20. sz. sajátos építészeti jegyeit.
- Keresztút (épült 2011)[3]
A településtől délre halad el a Országos Kéktúra útvonal Cserháton átvezető vonala.
 |
Ez a szócikk vagy szakasz tervezett vagy jövőbeni eseménnyel kapcsolatos információkat tartalmaz. Az adatok lehetnek spekulatív természetűek, a tartalom pedig – az esemény közeledtével, illetve további információk beérkeztével – jelentősen változhat. Legutóbbi módosítás: 2018. november 17. |
A hozzá tartozó Bedepuszta kéttucat házát a 2010-es években három kivétellel felvásárolta egy holland üzletember, hogy turisztikai központot alakítson ki, melynek elsődleges célcsoportja az érintetlen természeti környezetet kereső hollandok lesznek. Összesen 100 ágyat kínálnak majd 2019-től, ami kempinggel együtt 500-ra bővülhet.[4]
Személyek[szerkesztés]
- Valószínűleg itt született P. Bárkányi János. Ő volt az aki a török veszedelem után, Szécsény városát és a ferencesek kolostorát életre hívta. II. Rákóczi Ferenc hitbeli nevelője volt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kisbárkány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Archivált másolat. [2013. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 17.)
- ↑ Hermann Irén: Jobban el tudom adni az országot, mint a magyarok (magyar nyelven). index.hu, 2018. augusztus 19. (Hozzáférés: 2018. augusztus 19.)
Források[szerkesztés]
- Borovszky Samu: Nógrád vármegye
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Hivatalos honlap (magyar)
