Hatvany-Deutsch család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Hatvany-Deutsch család (1879-ig Deutsch, 1897-ig hatvani Deutsch, 1910-ig Hatvany-Deutsch 1910-ig báró Hatvany-Deutsch, 1911-től báró Hatvany), a 19/20. század egyik leggazdagabb, elsősorban a későbbi nemzedékek művész tagjairól és művészetpártolásáról híres újnemes családja.

Deutsch Ábrahám[szerkesztés]

A család első ismert tagja, Deutsch Ábrahám Kőszegről települt át Aradra, a híres dél-magyarországi gabonavidék központjába, ahol szatócsboltot nyitott, és emellett szövettel, gyapottal, gabonával és más terményekkel kereskedett. A napóleoni háborúk teremtette konjunktúra hatására figyelme a gabonakereskedelem felé fordult; ezzel teremtette meg a család későbbi, hatalmas vagyonának alapját. Egyetlen fia, Ignác már Aradon született.

Deutsch Ignác[szerkesztés]

Deutsch Ignác (1803-1873) kezdetben apja szatócsüzletébe társult. Még húszéves sem volt, amikor 1822-ben szülővárosában létrehozta terménykereskedő cégét. Emellett különböző arisztokrata családoknál (pl. a gróf Zelenski családnál) volt kereskedő, hitelt nyújtó, úgynevezett „házi zsidó”. Az 1830-as évek végén már tekintélyes helyi kereskedőként kapta meg a trieszti Assicurazioni Generali biztosító társaság aradi képviseletét, és vált ezzel a biztosító üzletág hazai bevezetőjévé. 1844-ben az Aradi Első Takarékpénztár váltóbírálója lett.

1848–49-ben nemzetőrként vett részt a szabadságharcban.

Felesége, Abelsberg Teréz (1802–1863) ugyancsak vagyonos terménykereskedő családban született. Elsőszülött fiuk József (1824-1903), a második Bernát (1826-1893) volt. Két leányuk Róza (1829–1915) és Ernestine. A két fiú már fiatalon bekapcsolódott a család vállalkozásaiba.

Az 1850-es években részben a gőzvasút, részben a gőzhajózásnak a fejlődésének eredményeként jelentősen átalakult a magyarországi kereskedelem szerkezete: a gabona és általában a szemes termények szállítása került előtérbe. Ezt felismerve a család Pestre költözött, ahol Deutsch Ignác 1856-ban nagykereskedelmi jogot kapott a város magisztrátusától. Ebben nyilvános társává fogadta Bernát fiát.

Ignác megvásárolta a lipótvárosi Nádor és Mérleg utca sarkán álló, klasszicista épületet (Nádor u. 2.). Az épület egy részében a család lakott, más részében a cég tevékenységének befejezésig a „Deutsch Ig. és Fia” cég központja működött. A kereskedelem mellett a gazdaság több más ágában is jelentős szerepet játszottak, így az 1850–60-as években több vasútvonal (például a Kassa–Oderberg, Munkács–Beszkid vonalak) építésének fővállalkozóiként.

1864-ben alapították meg az Első Budai Gőzmalom Társulatot, amelynek vezetőségében a „Deutsch Ig. és Fia” céget Ignác József fia képviselte. Ugyanebben az évben Deutsch Ignác és Bernát részt vett a félmillió forint tőkével induló Concordia Gőzmalom alapításában.

Deutsch Ignác vagyonát főleg földvásárlásba fektette. Így például 1867-ben, a Budapest–Hatvan-vasútvonal építésekor egy brüsszeli banktól megvette a Grassalkovich család egykori hatvani uradalmát a teljesen leromlott állapotú kastéllyal, ami ezután egészen a második világháborúig igen fontos szerepet játszott a család életében. A földön eleinte főleg gabonát termesztettek a család malmainak, majd az 1880-as évek végétől a cukorrépa termesztésére tértek át.

Deutsch Ignác vagyona halálakor a hagyatéki leltár szerint:

  • összes hagyaték 2 371 570 Ft
  • tiszta hagyaték 1 936 703 Ft
  • üzleti vagyon 1 301 092 Ft, azaz a hagyaték 54,86%-a
ingó vagyon az összes hagyaték 57,83%-a
ingatlan vagyon az összes hagyaték 42,17%-a.

A 3. nemzedék[szerkesztés]

hatvani Deutsch József és hatvani Deutsch Bernát[szerkesztés]

Deutsch Ignác halála után két fia, József (1824–1903) és Bernát (1826-1893) vette át a családi vállalatbirodalom irányítását.

József az 1864-ben alapított Első Budai Gőzmalmi Társulat vezetőségben képviselte a családot (a Weisz és Brüll család mellett), Bernát pedig a „Deutsch Ig. és Fia” cég irányítását vette át.

József Krieshaber Paulát (1833–1899) vette feleségül. Három gyermekük:

1879-ben a király nemesi rangra emelte a két testvért, Józsefet és Bernátot, egyúttal engedélyezte nekik a „hatvani” előnév használatát. Lehet, hogy azért kaptak nemességet, mert Bosznia-Hercegovina bekebelezésekor (1878-ban) jelentős támogatást adtak a hadseregnek, de az is lehet, hogy egyszerűen csak vásárolták.

Az 1873-as tőzsdekrachot és hitelválságot Bernát vezetésével sikeresen lovagolták meg. A cég forgalma jelentősen nőtt; 1879-re már a Concordia Gőzmalom majdnem összes részvénye a Deutsch család kezében volt; a malom alaptőkéje időközben már 1 150 000 Ft–ra nőtt. A negyedik generáció két tagja, hatvani Deutsch Sándor (1852-1913) és unokatestvére, Hatvany-Deutsch József (ifj. hatvani Deutsch József, 1858–1913) 1879-ben, illetve 1884-ben lett a „Deutsch Ig. és Fia” vállalat társtulajdonosa.

1882-ben Bernát már:

A család befektető tevékenysége az 1880-as évektől a répacukorfőzés felé fordult. 1881-ben a Deutsch, Kohner és Brüll cég megvásárolta a csődbe jutott nagysurányi cukorgyárat (Nagy-Surányi Cukorgyár és Finomító Rt.). A gyár 1882-ben Bernát elnökletével, 4,5 millió Ft alaptőkével kezdett termelni.

A nagysurányi gyár megvásárlása után alapítottak is három cukorgyárat:

1888-ban Bernát földbirtokos megjelöléssel, 6915 Ft adóval a főváros legnagyobb adófizetői között szerepelt. Felesége Wejsz Laura (1837–l904) volt; hét gyermekük:

Hatvani Bernát vagyona halálakor a hagyatéki leltár szerint:

Összes hagyaték 4 391 653 Ft, ebből:

  • tiszta hagyaték 4 379 598 Ft
  • üzleti vagyon 4 200 080 Ft, az összes hagyaték 95,63%-a
ingó vagyon az összes hagyaték 95,80%-a
ingatlan vagyon az összes hagyaték 4,20%-a.

hatvani Deutsch Róza[szerkesztés]

Hatvani Deutsch Róza (1829–1915) férje Koppély Adolf volt. Gyermekeik:

  • Ilka,
  • Berta,
  • Theresa,
  • Aranka,
  • Géza.

hatvani Deutsch Ernestine[szerkesztés]

Hatvani Deutsch Ernestine férje Brüll Sámuel (1825–1874) volt. Gyermekeik:

  • Malvin,
  • Ida,
  • Theresa.

A negyedik nemzedék[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch Sándor[szerkesztés]

Hatvani Deutsch Sándor, később Hatvany-Deutsch Sándor (1852-1913. február 18.) fiatal korában egy berlini bankban gyakornokoskodott. 1873-tól vett részt a családi cég („Deutsch Ig. és Fia”) vállalkozásaiban; 1877-ben lett cégvezető, 1879-ben társtulajdonos. Apjával és nagybátyjával több gabona-, majd cukoripari céget alapított. 1894-ben ő lett a Cukorgyárosok Országos Szövetségének elnöke. A századfordulón a bankszektorban:

A bankok és cukorgyárak mellett két nagy gőzmalom fő részvényese is volt. 1902-ben Chorin Ferenccel megalapította a hazai iparosok érdekvédelmi szervezetét, a Gyáriparosok Országos Szövetségét.

1903-tól a főrendi ház tagja, 1910-től báró.

Azt vallotta, hogy az eredményes gazdálkodás elengedhetetlen kelléke a saját földbirtok. Sógorával és unokatestvérével, Hatvany-Deutsch Józseffel apáikhoz hasonlóan osztották fel a családi vagyon intézését: Sándor — ahogyan előtte apja, id. József elsősorban a birtokokat igazgatta. Az övé volt Magyarországon a 75. legnagyobb földterület, ezzel a nem történelmi családban született „újnemesek” között a legnagyobb. Több, szorosan a mezőgazdasághoz kötődő gyárat és kereskedő vállalatot alapított:

  • Erőtakarmánygyár,
  • Mezőgazdasági és Kereskedelmi Rt.,
  • Növénynemesítő Rt. (Hatvanban).

Hatvany-Deutsch Sándor vagyona halálakor a hagyatéki leltár szerint:

Összes hagyaték :10 300 365 Ft (20 600 730 K)

  • ebből tiszta hagyaték 9 429 350 Ft (18 858 700 K)
ingó vagyon az összes hagyaték 88,31%-a
ingatlan vagyon az összes hagyaték 11,69%-a

Hatvany-Deutsch Sándor gyermekei már nem vállalták a cég működtetését, ezért annak vezetését Hatvany Irén férje, Dr. Hirsch Albert vette át. Rajta kívül a családot a cégbe 1916-ban ifj. József ágáról belépett Hatvany Endre képviselte.

Első felesége unokatestvére, Hatvany-Deutsch Emma volt. Gyermekeik:

Halála előtt néhány héttel másodszor is megnősült; második felesége: Amberg Ottilia.

Hatvany-Deutsch László[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch László (1856–1880) tüdőbajban halt meg 24 évesen.

Hatvany-Deutsch Hermina[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch Hermina (1854–1924) zempléni Moskovitz Geyzához (más írásmóddal Moscovitz, 1851–1913) ment feleségül. A férj apjától, Moskovitz Mórtól (id. gróf Andrássy Gyula háziorvosától) örökölt, 4000 holdas birtokon éltek a Zemplén megyei Alsókörtvélyesen (szlovákul: Nižný Hrušov, (jelenleg Szlovákia, az Eperjesi kerület Varannói járásában). Gyermekeik:

Hatvany-Deutsch József[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch József (ifj. hatvani Deutsch József, 1858–1913. június 30.) a bécsi Hochschule für Bodenkulturban tanult. 1884-ben lett a „Deutsch Ig. és Fia” vállalat társtulajdonosa, 1888-tól a hatvani cukorgyár vezetője. Sógorával és unokatestvérével, Hatvany-Deutsch Sándorral apáikhoz hasonlóan osztották fel a családi vagyon intézését: ifj. József — ahogyan előtte apja, Deutsch Bernát — elsősorban a családi vállalat ügyeit intézte.

Több cikket írt a hazai sajtóba a cukoripar helyzetéről. Apja halála (1893) után unokatestvére és sógora, Sándor üzlettársaként gazdálkodott.

1910-ben az uralkodó báróvá és a főrendiház tagjává emelte.

Felesége Laczko Fanny (1888–1964) volt; négy gyermekük:

Hatvany-Deutsch József vagyona halálakor a hagyatéki leltár szerint:

Összes hagyaték 9 349 859 Ft (18 699 718 K)

  • tiszta hagyaték: 8 848 633 Ft (17 697 267 K)
  • üzleti vagyon 8 752 622 Ft (17 505 324 K)

Hatvany Józsefné Laczko Fannyé volt a 20. század első felének legnagyobb magyar porcelángyűjteménye. Ezt hadizsákmányként a Szovjetunióba vitték.[1]

Hatvany-Deutsch Emma[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch Emma (1858–1901) unokatestvéréhez, Hatvany-Deutsch Sándorhoz ment feleségül

Hatvany-Deutsch Adél[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch Adél (1861–1927) báró Schossberger Nándorhoz ment feleségül; férje apjának, Schossberger Zsigmond nagykereskedőnek Turán volt mintegy 26 000 kh-as nagybirtoka.

Hatvany-Deutsch Károly[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch Károly (1863–1944) 1890-ben lépett be a Deutsch Ignác és Fia (DIF) családi vállalkozásba. Igazgatósági tagja volt egyebek között az alábbi vállalatoknak:

  • 1903-ban:
  • 1913-ban:
    • Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank,
    • Forgalmi Bank Rt.,
    • Hungária Bank Rt.

A „Deutsch Ig. és Fia” cég jövedelméből 1921-ben 16,38%-kal, 1933-ban már 20%-kal részesedett.

Felesége: Csányi Renée, gyermekeik:

Hatvany-Deutsch Béla[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch Béla (1866–1933) 1897-től volt a „Deutsch Ig. és Fia” közkereseti társaság tagja. 1913-ban ő is igazgatósági tagja volt a család érdekeltségéhez tartozó hatvani, nagy-surányi és oroszkai cukorgyárnak, valamint a Kassa–Oderbergi Vasútnak. Ezeken kívül helyet foglalt még három osztrák cukorgyár, valamint az Osztrák–Magyar Bank igazgatóságában is. A családi vállalkozásból 1921-ben 20,97%-kal részesedett.

Felesége, Taussig Klára az osztrák állami vasutak vezérigazgatójának leánya volt. Bécsben éltek. Gyermekeik:

Hatvany-Deutsch Irén[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch Irén (1867–1880) mindössze 13 évet élt.

Hatvany-Deutsch Janka[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch Janka (1874–?) báró csetei Herzog Mór Lipóthoz ment feleségül. Férjének apja báró csetei Herzog Péter, a század egyik legnagyobb terménykereskedője, a Victoria Gőzmalom Rt. főrészvényese volt.

Az ötödik nemzedék[szerkesztés]

Hatvany Lajos[szerkesztés]

hatvani báró Hatvany Lajos (Budapest, 1880. október 28. – Budapest, 1961. január 12.) író, kritikus, irodalomtörténész, Kossuth-díjas (1959), az MTA tagja; „az utolsó mecénás”. Formálisan 1916-tól volt tagja a családi vállalkozásnak, de az 1918-19-es polgári forradalom vállalt szerepe miatt a család féltette tőle az üzletet, és végkielégítést adott neki (ez 1921-ben 9% volt).

Hatvany Ferenc[szerkesztés]

Hatvany Ferenc (Budapest, 1881. október 29. – Lausanne, 1958. február 7.) festőművész Budapesten Fényes Adolfnál és Bihari Sándornál tanult, majd Nagybányán és Párizsban folytatta tanulmányait. Éveket töltött Olaszországban, Németországban és Spanyolországban. Formálisan 1916-tól volt tagja a családi vállalkozásnak; részesedése 1921-ben 11% volt.

Vagyonának, jövedelmének jelentős részét kiváló ízléssel összeválogatott műgyűjteményének gyarapítására költötte; a gyűjtemény a második világháború után szétszóródott. A gyűjtemény jelentős darabjai voltak egyebek között:[1]

Hatvany Irén[szerkesztés]

Hatvany Irén (1885–1944) Hirsch Alberthez ment feleségül. Férje 1910-ben lett a közkereseti társaság tagja, és 1913-ban már több, a cég érdekeltségéhez tartozó részvénytársaság igazgatóságában is helyet foglalt.

Részesedésük a családi vállalkozás jövedelméből:

  • 1921-ben:
    • Hirsch Albert 5%,
    • Hatvany Irén 9%,
  • 1933-ban:
    • Hirsch Albert 6,3%,
    • Hatvany Irén 10,8%.

A második világháborúban Irént Auschwitzba deportálták, és a koncentrációs táborban halt meg.

Hatvany Lily[szerkesztés]

Hatvany Lily (1890–?) író első férje báró Madarassy Beck Gyula bankár volt, ám hamarosan elváltak. Második férje a szeszgyáros Freund családban született Tószeghy Imre lett.

Hatvany Endre[szerkesztés]

Hatvany Endre (1892–?) 1916-ban lett a „Deutsch Ig. és Fia” cég társtagja. Az 1920-as évek végén ő kezdeményezte a Hatvani Paradicsomkonzervgyár létrehozását. A főrendi ház tagja volt.

Hatvany Antónia[szerkesztés]

Hatvany Antónia (1894–?) építészetet tanult, majd Amerikába emigrált, ahol idővel a New York-i ügyvédi kamara főtitkára lett.

Hatvany Bernát[szerkesztés]

Hatvany Bernát (Budapest, 1900 – Párizs, 1980), más névváltozatban Hatvany Bertalan, orientalista. Vegyészetet, majd kereskedést tanult, de mindkettőt abbahagyta. Egy ideig a Concordia malomban dolgozott, majd 1939-ben emigrált. Ázsiai utazásai után megírta a kínai kérdés történetét is. Magyarra fordította és magyarázatokkal ellátva Münchenben kiadta a Tao-te king című filozófiai költeményt.

Gazdag keleti műgyűjteményét valószínűleg a szovjetek vitték el hadizsákmányként.[1]

A Hatvany örökösök keresete[szerkesztés]

A második világháborúban szétszóródott és a múzeumokban megmaradt műtárgyak visszaszerzésére vagy kárpótlásukért amerikai örökösök pert indítottak több állam ellen is. Ennek kimenetele bizonytalan máig.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 285. o. ISBN 9639257001  
  2. http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=16988 Újságcikk 2004-ből

Források[szerkesztés]