Hatvany-Deutsch család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A Hatvany-Deutsch család (1879-ig Deutsch, 1897-ig hatvani Deutsch, 1910-ig Hatvany-Deutsch 1910-ig báró Hatvany-Deutsch, 1911-től báró Hatvany), a 19/20. század egyik leggazdagabb, elsősorban a későbbi nemzedékek művész tagjairól és művészetpártolásáról híres újnemes családja.

Deutsch Ábrahám[szerkesztés]

A család első ismert tagja, Deutsch Ábrahám Kőszegről települt át Aradra, a híres dél-magyarországi gabonavidék központjába, ahol szatócsboltot nyitott, és emellett szövettel, gyapottal, gabonával és más terményekkel kereskedett. A napóleoni háborúk teremtette konjunktúra hatására figyelme a gabonakereskedelem felé fordult; ezzel teremtette meg a család későbbi, hatalmas vagyonának alapját. Egyetlen fia, Ignác már Aradon született.

Deutsch Ignác[szerkesztés]

Deutsch Ignác (1803-1873) kezdetben apja szatócsüzletébe társult. Még húszéves sem volt, amikor 1822-ben szülővárosában létrehozta terménykereskedő cégét. Emellett különböző arisztokrata családoknál (pl. a gróf Zelenski családnál) volt kereskedő, hitelt nyújtó, úgynevezett „házi zsidó”. Az 1830-as évek végén már tekintélyes helyi kereskedőként kapta meg a trieszti Assicurazioni Generali biztosító társaság aradi képviseletét, és vált ezzel a biztosító üzletág hazai bevezetőjévé. 1844-ben az Aradi Első Takarékpénztár váltóbírálója lett.

1848–49-ben nemzetőrként vett részt a szabadságharcban.

Felesége, Abelsberg Teréz (1802–1863) ugyancsak vagyonos terménykereskedő családban született. Elsőszülött fiuk József (1824-1903), a második Bernát (1826-1893) volt. Két leányuk Róza (1829–1915) és Ernestine. A két fiú már fiatalon bekapcsolódott a család vállalkozásaiba.

Az 1850-es években részben a gőzvasút, részben a gőzhajózásnak a fejlődésének eredményeként jelentősen átalakult a magyarországi kereskedelem szerkezete: a gabona és általában a szemes termények szállítása került előtérbe. Ezt felismerve a család Pestre költözött, ahol Deutsch Ignác 1856-ban nagykereskedelmi jogot kapott a város magisztrátusától. Ebben nyilvános társává fogadta Bernát fiát.

Ignác megvásárolta a lipótvárosi Nádor és Mérleg utca sarkán álló, klasszicista épületet (Nádor u. 2.). Az épület egy részében a család lakott, más részében a cég tevékenységének befejezésig a „Deutsch Ig. és Fia” cég központja működött. A kereskedelem mellett a gazdaság több más ágában is jelentős szerepet játszottak, így az 1850–60-as években több vasútvonal (például a Kassa–Oderberg, Munkács–Beszkid vonalak) építésének fővállalkozóiként.

1864-ben alapították meg az Első Budai Gőzmalom Társulatot, amelynek vezetőségében a „Deutsch Ig. és Fia” céget Ignác József fia képviselte. Ugyanebben az évben Deutsch Ignác és Bernát részt vett a félmillió forint tőkével induló Concordia Gőzmalom alapításában.

Deutsch Ignác vagyonát főleg földvásárlásba fektette. Így például 1867-ben, a Budapest–Hatvan-vasútvonal építésekor egy brüsszeli banktól megvette a Grassalkovich család egykori hatvani uradalmát a teljesen leromlott állapotú kastéllyal, ami ezután egészen a második világháborúig igen fontos szerepet játszott a család életében. A földön eleinte főleg gabonát termesztettek a család malmainak, majd az 1880-as évek végétől a cukorrépa termesztésére tértek át.

Deutsch Ignác vagyona halálakor a hagyatéki leltár szerint:

  • összes hagyaték 2 371 570 Ft
  • tiszta hagyaték 1 936 703 Ft
  • üzleti vagyon 1 301 092 Ft, azaz a hagyaték 54,86%-a
ingó vagyon az összes hagyaték 57,83%-a
ingatlan vagyon az összes hagyaték 42,17%-a.

A harmadik nemzedék[szerkesztés]

hatvani Deutsch József és hatvani Deutsch Bernát[szerkesztés]

Deutsch Ignác halála után két fia, József (1824–1903) és Bernát (1826-1893) vette át a családi vállalatbirodalom irányítását.

József az 1864-ben alapított Első Budai Gőzmalmi Társulat vezetőségben képviselte a családot (a Weisz és Brüll család mellett), Bernát pedig a „Deutsch Ig. és Fia” cég irányítását vette át.

József Krieshaber Paulát (1833–1899) vette feleségül. Három gyermekük:

1879-ben a király nemesi rangra emelte a két testvért, Józsefet és Bernátot, egyúttal engedélyezte nekik a „hatvani” előnév használatát. Lehet, hogy azért kaptak nemességet, mert Bosznia-Hercegovina bekebelezésekor (1878-ban) jelentős támogatást adtak a hadseregnek, de az is lehet, hogy egyszerűen csak vásárolták.

Az 1873-as tőzsdekrachot és hitelválságot Bernát vezetésével sikeresen lovagolták meg. A cég forgalma jelentősen nőtt; 1879-re már a Concordia Gőzmalom majdnem összes részvénye a Deutsch család kezében volt; a malom alaptőkéje időközben már 1 150 000 Ft–ra nőtt. A negyedik generáció két tagja, hatvani Deutsch Sándor (1852-1913) és unokatestvére, Hatvany-Deutsch József (ifj. hatvani Deutsch József, 1858–1913) 1879-ben, illetve 1884-ben lett a „Deutsch Ig. és Fia” vállalat társtulajdonosa.

1882-ben Bernát már:

A család befektető tevékenysége az 1880-as évektől a répacukorfőzés felé fordult. 1881-ben a Deutsch, Kohner és Brüll cég megvásárolta a csődbe jutott nagysurányi cukorgyárat (Nagy-Surányi Cukorgyár és Finomító Rt.). A gyár 1882-ben Bernát elnökletével, 4,5 millió Ft alaptőkével kezdett termelni.

A nagysurányi gyár megvásárlása után alapítottak is három cukorgyárat:

1888-ban Bernát földbirtokos megjelöléssel, 6915 Ft adóval a főváros legnagyobb adófizetői között szerepelt. Felesége Wejsz Laura (1837–1904) volt; hét gyermekük:

Hatvani Bernát vagyona halálakor a hagyatéki leltár szerint:

Összes hagyaték 4 391 653 Ft, ebből:

  • tiszta hagyaték 4 379 598 Ft
  • üzleti vagyon 4 200 080 Ft, az összes hagyaték 95,63%-a
ingó vagyon az összes hagyaték 95,80%-a
ingatlan vagyon az összes hagyaték 4,20%-a.

hatvani Deutsch Róza[szerkesztés]

Hatvani Deutsch Róza (1829–1915) férje Koppély Adolf volt. Gyermekeik:

  • Ilka,
  • Berta,
  • Theresa,
  • Aranka,
  • Géza.

hatvani Deutsch Ernestine[szerkesztés]

Hatvani Deutsch Ernestine férje Brüll Sámuel (1825–1874) volt. Gyermekeik:

  • Malvin,
  • Ida,
  • Theresa.

A negyedik nemzedék[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch Sándor[szerkesztés]

Hatvani Deutsch Sándor, később Hatvany-Deutsch Sándor (1852-1913. február 18.) fiatal korában egy berlini bankban gyakornokoskodott. 1873-tól vett részt a családi cég („Deutsch Ig. és Fia”) vállalkozásaiban; 1877-ben lett cégvezető, 1879-ben társtulajdonos. Apjával és nagybátyjával több gabona-, majd cukoripari céget alapított. 1894-ben ő lett a Cukorgyárosok Országos Szövetségének elnöke. A századfordulón a bankszektorban:

A bankok és cukorgyárak mellett két nagy gőzmalom fő részvényese is volt. 1902-ben Chorin Ferenccel megalapította a hazai iparosok érdekvédelmi szervezetét, a Gyáriparosok Országos Szövetségét.

1903-tól a főrendi ház tagja, 1910-től báró.

Azt vallotta, hogy az eredményes gazdálkodás elengedhetetlen kelléke a saját földbirtok. Sógorával és unokatestvérével, Hatvany-Deutsch Józseffel apáikhoz hasonlóan osztották fel a családi vagyon intézését: Sándor — ahogyan előtte apja, id. József elsősorban a birtokokat igazgatta. Az övé volt Magyarországon a 75. legnagyobb földterület, ezzel a nem történelmi családban született „újnemesek” között a legnagyobb. Több, szorosan a mezőgazdasághoz kötődő gyárat és kereskedő vállalatot alapított:

  • Erőtakarmánygyár,
  • Mezőgazdasági és Kereskedelmi Rt.,
  • Növénynemesítő Rt. (Hatvanban).

Hatvany-Deutsch Sándor vagyona halálakor a hagyatéki leltár szerint:

Összes hagyaték :10 300 365 Ft (20 600 730 K)

  • ebből tiszta hagyaték 9 429 350 Ft (18 858 700 K)
ingó vagyon az összes hagyaték 88,31%-a
ingatlan vagyon az összes hagyaték 11,69%-a

Hatvany-Deutsch Sándor gyermekei már nem vállalták a cég működtetését, ezért annak vezetését Hatvany Irén férje, Dr. Hirsch Albert vette át. Rajta kívül a családot a cégbe 1916-ban ifj. József ágáról belépett Hatvany Endre képviselte.

Első felesége unokatestvére, Hatvany-Deutsch Emma volt. Gyermekeik:

Halála előtt néhány héttel másodszor is megnősült; második felesége: Amberg Ottilia.

Hatvany-Deutsch László[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch László (1856–1880) tüdőbajban halt meg 24 évesen.

Hatvany-Deutsch Hermina[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch Hermina (1854–1924) zempléni Moskovitz Geyzához (más írásmóddal Moscovitz, 1851–1913) ment feleségül. A férj apjától, Moskovitz Mórtól (id. gróf Andrássy Gyula háziorvosától) örökölt, 4000 holdas birtokon éltek a Zemplén megyei Alsókörtvélyesen (szlovákul: Nižný Hrušov, (jelenleg Szlovákia, az Eperjesi kerület Varannói járásában). Gyermekeik:

Hatvany-Deutsch József[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch József (ifj. hatvani Deutsch József, 1858–1913. június 30.) a bécsi Hochschule für Bodenkulturban tanult. 1884-ben lett a „Deutsch Ig. és Fia” vállalat társtulajdonosa, 1888-tól a hatvani cukorgyár vezetője. Sógorával és unokatestvérével, Hatvany-Deutsch Sándorral apáikhoz hasonlóan osztották fel a családi vagyon intézését: ifj. József — ahogyan előtte apja, Deutsch Bernát — elsősorban a családi vállalat ügyeit intézte.

Több cikket írt a hazai sajtóba a cukoripar helyzetéről. Apja halála (1893) után unokatestvére és sógora, Sándor üzlettársaként gazdálkodott.

1910-ben az uralkodó báróvá és a főrendiház tagjává emelte.

Felesége Laczko Fanny (1888–1964) volt; négy gyermekük:

Hatvany-Deutsch József vagyona halálakor a hagyatéki leltár szerint:

Összes hagyaték 9 349 859 Ft (18 699 718 K)

  • tiszta hagyaték: 8 848 633 Ft (17 697 267 K)
  • üzleti vagyon 8 752 622 Ft (17 505 324 K)

Hatvany Józsefné Laczko Fannyé volt a 20. század első felének legnagyobb magyar porcelángyűjteménye. Ezt hadizsákmányként a Szovjetunióba vitték.[1]

Hatvany-Deutsch Emma[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch Emma (1858–1901) unokatestvéréhez, Hatvany-Deutsch Sándorhoz ment feleségül

Hatvany-Deutsch Adél[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch Adél (1861–1927) báró Schossberger Nándorhoz ment feleségül; férje apjának, Schossberger Zsigmond nagykereskedőnek Turán volt mintegy 26 000 kh-as nagybirtoka.

Hatvany-Deutsch Károly[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch Károly (1863–1944) 1890-ben lépett be a Deutsch Ignác és Fia (DIF) családi vállalkozásba. Igazgatósági tagja volt egyebek között az alábbi vállalatoknak:

  • 1903-ban:
  • 1913-ban:
    • Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank,
    • Forgalmi Bank Rt.,
    • Hungária Bank Rt.

A „Deutsch Ig. és Fia” cég jövedelméből 1921-ben 16,38%-kal, 1933-ban már 20%-kal részesedett.

Felesége: Csányi Renée, gyermekeik:

Hatvany-Deutsch Béla[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch Béla (1866–1933) 1897-től volt a „Deutsch Ig. és Fia” közkereseti társaság tagja. 1913-ban ő is igazgatósági tagja volt a család érdekeltségéhez tartozó hatvani, nagy-surányi és oroszkai cukorgyárnak, valamint a Kassa–Oderbergi Vasútnak. Ezeken kívül helyet foglalt még három osztrák cukorgyár, valamint az Osztrák–Magyar Bank igazgatóságában is. A családi vállalkozásból 1921-ben 20,97%-kal részesedett.

Felesége, Taussig Klára az osztrák állami vasutak vezérigazgatójának leánya volt. Bécsben éltek. Gyermekeik:

Hatvany-Deutsch Irén[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch Irén (1867–1880) mindössze 13 évet élt.

Hatvany-Deutsch Janka[szerkesztés]

Hatvany-Deutsch Janka (1874–?) báró csetei Herzog Mór Lipóthoz ment feleségül. Férjének apja báró csetei Herzog Péter, a század egyik legnagyobb terménykereskedője, a Victoria Gőzmalom Rt. főrészvényese volt.

Az ötödik nemzedék[szerkesztés]

Hatvany Lajos[szerkesztés]

hatvani báró Hatvany Lajos (Budapest, 1880. október 28. – Budapest, 1961. január 12.) író, kritikus, irodalomtörténész, Kossuth-díjas (1959), az MTA tagja; „az utolsó mecénás”. Formálisan 1916-tól volt tagja a családi vállalkozásnak, de az 1918-19-es polgári forradalom vállalt szerepe miatt a család féltette tőle az üzletet, és végkielégítést adott neki (ez 1921-ben 9% volt).

Hatvany Ferenc[szerkesztés]

Hatvany Ferenc (Budapest, 1881. október 29.Lausanne, 1958. február 7.) festőművész Budapesten Fényes Adolfnál és Bihari Sándornál tanult, majd Nagybányán és Párizsban folytatta tanulmányait. Éveket töltött Olaszországban, Németországban és Spanyolországban. Formálisan 1916-tól volt tagja a családi vállalkozásnak; részesedése 1921-ben 11% volt.

Vagyonának, jövedelmének jelentős részét kiváló ízléssel összeválogatott műgyűjteményének gyarapítására költötte; a gyűjtemény a második világháború után szétszóródott. A gyűjtemény jelentős darabjai voltak egyebek között:[1]

Hatvany Irén[szerkesztés]

Hatvany Irén (1885–1944) Hirsch Alberthez ment feleségül. Férje 1910-ben lett a közkereseti társaság tagja, és 1913-ban már több, a cég érdekeltségéhez tartozó részvénytársaság igazgatóságában is helyet foglalt.

Részesedésük a családi vállalkozás jövedelméből:

  • 1921-ben:
    • Hirsch Albert 5%,
    • Hatvany Irén 9%,
  • 1933-ban:
    • Hirsch Albert 6,3%,
    • Hatvany Irén 10,8%.

A második világháborúban Irént Auschwitzba deportálták, és a koncentrációs táborban halt meg.

Hatvany Lily[szerkesztés]

Hatvany Lily (1890–?) író első férje báró Madarassy Beck Gyula bankár volt, ám hamarosan elváltak. Második férje a szeszgyáros Freund családban született Tószeghy Imre lett.

Hatvany Endre[szerkesztés]

Hatvany Endre (1892–?) 1916-ban lett a „Deutsch Ig. és Fia” cég társtagja. Az 1920-as évek végén ő kezdeményezte a Hatvani Paradicsomkonzervgyár létrehozását. A főrendi ház tagja volt.

Hatvany Antónia[szerkesztés]

Hatvany Antónia (1894–?) építészetet tanult, majd Amerikába emigrált, ahol idővel a New York-i ügyvédi kamara főtitkára lett.

Hatvany Bernát[szerkesztés]

Hatvany Bernát (Budapest, 1900 – Párizs, 1980), más névváltozatban Hatvany Bertalan, orientalista. Vegyészetet, majd kereskedést tanult, de mindkettőt abbahagyta. Egy ideig a Concordia malomban dolgozott, majd 1939-ben emigrált. Ázsiai utazásai után megírta a kínai kérdés történetét is. Magyarra fordította és magyarázatokkal ellátva Münchenben kiadta a Tao Te King című filozófiai költeményt.

Gazdag keleti műgyűjteményét valószínűleg a szovjetek vitték el hadizsákmányként.[1]

A Hatvany örökösök keresete[szerkesztés]

A második világháborúban szétszóródott és a múzeumokban megmaradt műtárgyak visszaszerzésére vagy kárpótlásukért amerikai örökösök pert indítottak több állam ellen is. Ennek kimenetele bizonytalan máig.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 285. o. ISBN 963-9257-00-1  
  2. http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=16988 Újságcikk 2004-ből

Források[szerkesztés]