Fényes Adolf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Fényes Adolf
Fényes Adolf.jpg
Születési név Fischmann Adolf
Született 1867. április 29.
Kecskemét
Elhunyt 1945. március 15. (77 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása festő

aláírása
aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fényes Adolf témájú médiaállományokat.

Fényes Adolf eredeti neve Fischmann (Kecskemét, 1867. április 29.Budapest, 1945. március 14.) magyar festőművész. Apja Fischmann Simon kecskeméti rabbi,[1] anyja Wahrmann Regina, Israel Wahrmann-nak, a Pesti Izraelita Hitközség első rabbijának unokája. Nagybátyja Wahrmann Mór nagykereskedő, az első magyar zsidó országgyűlési képviselő.[2] Apja halála (1879) után Budapestre költözött, 1886-ban vette fel a Fényes nevet. Egy testvére volt: József[3]

Élete[szerkesztés]

Jogi tanulmányokat folytatott, amit félbehagyott és 1884-től 1887-ig a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Greguss János növendéke lett. Weimarba költözött, ahol 1887–1890 között Max Thedytől tanult. 1891-ben Párizsban telepedett le, ahol a Julian Akadémia hallgatója lett. Mestere itt William-Adolphe Bouguereau volt. Párizsból visszatért két évre Weimarba, Max Thedyhez. Miután hazatért, 18941898 között Benczúr Gyula mesteriskoláját látogatta. Az 1900-as évet Olaszországban és Franciaországban töltötte. A szolnoki művésztelep alapító tagja. 1902-től minden nyarat Szolnokon töltött, ott alkotott. A Tanácsköztársaság idején a Művészi Végrehajtó Bizottság tagja lett. 1936 után egyre kevesebbet festett, beteg lett.

1944-ben Horthy Miklóstól kormányzói mentességben részesült (mint Telcs Ede és néhány más művész is). A nyilas uralom idején a budapesti gettóba került, ott élte túl Pest ostromát. Két hónappal a gettó felszabadulása után a Nagymező utcai műteremlakásban agyvérzést kapott, a kórházban már nem tudták megmenteni.[4] Más forrás szerint „a gettóban halt éhen, ahonnan a 80 éves agglegénynek már nem volt ereje hazajönni.”[5]

A Salgótarjáni úti temetőben nyugszik.[6]

Kecskeméten, Szolnokon és Budapesten (III. kerületben) utcát neveztek el róla.

Munkássága[szerkesztés]

1898-ban kezdett neki a Szegény ember élete című festményciklusnak. Az ebből a korszakából származó képei a kritikai realizmus legszebb magyar alkotásai közé tartoznak. A sorozat befejezése után új utakat keresett és a plein air irányzat felé fordult. Festményeit világos színek és egyszerű kompozíció jellemezte. Az ezután következő korszakára a bibliai jellegű, romantikus festészet jellemző.

Főbb művei[szerkesztés]

Behavazott város
  • Pletyka – 1895
  • Civódás – 1897
  • Szegény ember élete – 1889
  • Család – 1900
  • Öregember – 1901
  • Háromkirályok – 1927

Kiállítások[szerkesztés]

Társasági tagság[szerkesztés]

Díjak[szerkesztés]

  • 1895 – Pletyka című képe a Képzőművészeti Társaság díjazottja
  • 1900 – A Család című képe párizsi kiállítás kitüntetettje
  • 1924 – Állami nagy aranyérem
  • 1927 – Háromkirályok című képe, Varsói képzőművészeti társulat, Diplőme d'Honneur első hely
  • 1929Barcelonai világkiállításon Gran Premió díj

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Péterné Fehér Mária–Szabó Tamás–Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. sulinet.hu, 2006. (Hozzáférés: 2012. május 3.)
  2. S. Nagy Katalin. Emlékkavicsok. Holocaust a magyar képzőművészetben 1938–1945.. Budapest: Glória Kiadó, 252. o. (2006). ISBN 963-9283-99-1 
  3. Magyar zsidó szemle 24.évf. 2. sz (1907). epa.oszk.hu, 2010. (Hozzáférés: 2012. május 3.) A Whrman-családról: a 349-ik oldalon
  4. S. Nagy Katalin, i. m., 258. o.
  5. Szegő György: A pesti mozi mint a profán gyülekezet temploma. Budapesti Negyed, 2001. (Hozzáférés: 2014. szeptember 21.)
  6. A Kerepesi úti temető százötven éve. bfl.archivportal.hu, 2012. (Hozzáférés: 2012. május 3.)

Források[szerkesztés]