Ciklopfalazás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az epiruszi Kasszópé(wd) városának ciklopfala

A ciklopfalazás vagy küklopszfalazás az ókor óta ismert falazási technika, amelynek lényege, hogy a rendkívül nagy méretű, valamelyest lenagyolt kőtömböket kötőanyag nélkül illesztik egymáshoz. Az ilyen falat jellemzően öt- vagy hatszög alakú kőtömbökből rakták fel, így az építőelemek ritkán rétegesek, a közöttük lévő hézagok sem függőlegesek vagy vízszintesek. Az i. e. 2. évezredben jelent meg az Égei-tenger európai és kis-ázsiai partvidékén, és miután a ciklopfalak vastagsága akár a 6–8 métert is elérhette, terjedt el mint várak, erődítések alapvető falazási technikája. Legszebb példái Mükénéből és Türinszből ismertek. Később a kisebb építőkövekből, de továbbra is kötőanyag nélkül felhúzott, nem réteges falazási eljárásra is a ciklopfalazás kifejezést használták. Nagy falvastagságigényű épületelemekhez, lábazatokhoz, támfalakhoz, kerítésfalakhoz ma is alkalmazzák.

A technika és az így épült fal írásmódja változatos: ciklopfal, ciklopszfal, kiklopikus fal, kiklopszfal, küklopszfal. Nevét a görög mitológia egyszemű óriásairól, a küklopszokról kapta, a legendák ugyanis nekik tulajdonították a hatalmas kövekkel való falazási eljárást.

Források[szerkesztés]

  • Műszaki lexikon I.: A–F. Főszerk. Polinszky Károly. Budapest: Akadémiai. 1970. 347. o.  
  • Major Máté: Építészettörténeti és építészetelméleti értelmező szótár. Budapest: Akadémiai. 1983. 59. o.  
  • Gerő László: Magyar műemléki ABC. Budapest: Műszaki. 1984. 40. o.  
  • Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 670. o. ISBN 963-9257-04-4  
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ciklopfalazás témájú médiaállományokat.