Czumbel Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Czumbel Lajos
Született 1891. augusztus 12.
Szaniszló
Elhunyt 1967. február 26. (75 évesen)
Szatmárnémeti
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pap
Sírhely Szatmárnémeti, a híd melletti római katolikus temető, papok parcellája
szatmár–nagyváradi ordinárius
Vallása Római katolikus egyház
Pappá szentelés 1915

Hivatal egyesített SzatmárNagyváradi római katolikus egyházmegye ordináriusa (Scheffler János püspök első helyettese)
Hivatali idő 1950–1951 és 1956–1967 (öt év börtönre ítélték a kommunista hatóságok)
Elődje Scheffler János (megyéspüspök)
Utódja börtönévei alatt: Szvoboda Ferenc (titkos ordinárius)
Sipos Ferenc (ordinárius)

Dr. Czumbel Lajos (Szaniszló, 1891. augusztus 12.Szatmárnémeti, 1967. február 26.) az egyesített SzatmárNagyváradi római katolikus egyházmegye ordináriusa, teológiai egyetemi tanár, a filozófia doktora, kanonok.[1]

Pályafutása[szerkesztés]

1909-ben érettségizett Szatmárnémetiben, majd papneveldébe került. Tanulmányait 1915-ben megszakította a világháború miatt. Ez év májusában szentelték pappá Szatmárnémetiben. Később Innsbruckban folytatta tanulmányait. 1916-ban teológiai doktorátust szerzett.

Hazatérve Mezőpetriben és Nagybányán volt káplán. 1917-től teológiai egyetemi tanár volt Szatmárnémetiben a püspöki papnevelő intézetben, majd tanulmányi felügyelő. 1918 és 1926 között főgimnáziumi tanár, 1931 és 1941 között Felsőbánya plébánosa. 1937-től Nagyváradon kanonok is (1941-ig), a Magyar Párt vezéralakja, az Erdélyi Katolikus Akadémia tagja. 1941-től Máramarosszigeten plébános. 1942-től a székesegyház kanonokja, 1943 és 1951 között plébánosa, címzetes apát. Miután bezárták a szemináriumot, részt vett a Titkos Szeminárium és Theológia megszervezésében. 1945-ben letartóztatták néhány hónapra.

Az 1948-ban újra összevont szatmár–nagyváradi egyházmegye püspökének, annak akadályoztatása miatt szükséghelyettese, majd 1950-től titkos ordinárius, a száműzetésbe vetett Scheffler János helyett vezette az egyházmegyét.

1951-ben letartóztatták. Három évig a hírhedt máramarosszigeti-felsőbányai börtönökben őrizték, aztán magánzárkába került és megjárta a jilavai megsemmisítő börtönt (itt halt meg Scheffler János vértanú-püspök is) és a bărăgani puszta Bumbacar börtöntelepét is. 1956 február 8-án szabadult, és újra átvette Szvoboda Ferenctől az egyházmegye vezetését, amit haláláig megtartott.

Művei[szerkesztés]

  • Éljen a munka. Szatmárnémeti, 1919.[2]
  • Kell-e nekünk a szociáldemokrácia? Uo., 1919.
  • Román nyelvtan gyakorlatokkal és olvasmányokkal. Kolozsvár, 1921.
  • Katholikus hitvédelem. Uo., 1923.
  • Katholikus erkölcstan. Uo., 1923.
  • A kereszt útján. Nagyböjti elmélkedések. Szatmárnémeti, 1926. (2. kiad. Bp., 1927)
  • Spirago, Franz: Felnőttek katekizmusa. Erkölcstan. A X. ném. kiad. után ford., átd. és s.a.r. Uo, 1928.
  • Betlehem. Karácsonyi pásztorjáték. Uo., 1928.
  • A tökéletes élet. Írta Tanquerey Adolphe. Ford. Paris-Roma, 1932.
  • Május kirnője. Elmélkedések Szűz Máriáról. Ford. Nagybánya, 1934.
  • A Katolikus lexikon számára német és francia szakirodalmat fordított.
  • Szerkesztette (1918. január. 31 és szeptember 12. között) a Szatmári Hírlapot, 1929-30 között a Katholikus Élet munkatársa, 1931. január és december között főszerkesztőjeje is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Archivált másolat. [2010. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 16.)
  2. http://lexikon.katolikus.hu/C/Czumbel.html

Források[szerkesztés]

  • A Magyar katolikus lexikon szócikke róla: [1]
  • Bura László: Arcképek a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyéből (Muhi Sándor grafikáival), Szatmári Római Katolikus Püspökség (nagyváradi Kolbe Kiadó nyomdája), Szatmárnémeti, 1998.