Czumbel Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Czumbel Lajos
Életrajzi adatok
Születési név Czumbel Lajos
Született 1891. augusztus 12.
Szaniszló, Magyar 1867-1918
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1967. február 26. (75 évesen)
Szatmárnémeti, román 1965-1989
Sírhely Szatmárnémeti, híd melletti Római Katolikus Temető, papok parcellája.
Munkássága
Vallás katolikus
Felekezet római katolikus

Hivatal a szatmár-nagyváradi egyesített egyházmegye ordináriusa (Scheffler János püspök első helyettese).
Hivatali idő 1950-1951 és 1956-1967 (öt év börtönre ítélték a kommunista hatóságok).
Elődje Dr. Scheffler János megyés püspök (második hivatalba lépése előtt: Szvoboda Ferenc titkos ordinárius).
Utódja Sipos Ferenc (az önálló egyházmegye élén Reizer Pál püspök, első hivatalbalépése után öt évig Szvoboda Ferenc titkos ordinárius).

Dr. Czumbel Lajos (Szaniszló, 1891. augusztus 12.Szatmárnémeti, 1967. február 26.) egyházmegyei ordinárius, teológiai egyetemi tanár, a filozófia doktora, kanonok.[1]

Élete, börtönévei és egyházi pályafutása[szerkesztés]

1909-ben érettségizett Szatmárnémetiben, majd papneveldébe kerül. Tanulmányait 1915-ben megszakítja a világháború miatt. Ez év májusában szentelik pappá Szatmárnémetiben. Később Innsbruckban folytatja tanulmányait. 1916-ban teológiai doktorátust szerez.

Hazatérve Mezőpetriben és Nagybányán káplán. 1917-től teológiai egyetemi tanár Szatmárnémetiben a püspöki papnevelő intézetben, majd tanulmányi felügyelő. 1918 és 1926 között főgimnáziumi tanár, 1931 és 1941 között Felsőbánya plébánosa. 1937-től Nagyváradon kanonok is (41-ig), a Magyar Párt vezéralakja, az Erdélyi Katolikus Akadémia tagja. 1941-től Máramarosszigeten plébános. 1942-től a székesegyház kanonokja, 43 és 51 között plébánosa, címzetes apát. Miután bezárják a szemináriumot, részt vett a Titkos Szeminárium és Theológia megszervezésében. 1945-ben letartóztatják néhány hónapra. Az 1948-ban újra összevont szatmár-nagyváradi egyházmegye püspökének, annak akadályoztatása miatt szükséghelyettese, majd 1950-től titkos ordinárius, a száműzetésbe vetett Scheffler János helyett vezeti az egyházmegyét.

1951-ben letartóztatják. Három évig a hírhedt máramarosszigeti-felsőbányai börtönökben őrzik, aztán magánzárkába kerül és megjárja a jilavai megsemmisítő börtönt (itt halt meg Scheffler János vértanú-püspök is) és a bărăgani puszta Bumbacar börtöntelepét is. 1956 február 8-án szabadult, és újra átvette Szvoboda Ferenctől az egyházmegye vezetését, amit haláláig megtartott.

Művei[szerkesztés]

  • Éljen a munka. Szatmárnémeti, 1919.[2]
  • Kell-e nekünk a szociáldemokrácia? Uo., 1919.
  • Román nyelvtan gyakorlatokkal és olvasmányokkal. Kolozsvár, 1921.
  • Katholikus hitvédelem. Uo., 1923.
  • Katholikus erkölcstan. Uo., 1923.
  • A kereszt útján. Nagyböjti elmélkedések. Szatmárnémeti, 1926. (2. kiad. Bp., 1927)
  • Spirago, Franz: Felnőttek katekizmusa. Erkölcstan. A X. ném. kiad. után ford., átd. és s.a.r. Uo, 1928.
  • Betlehem. Karácsonyi pásztorjáték. Uo., 1928.
  • A tökéletes élet. Írta Tanquerey Adolphe. Ford. Paris-Roma, 1932.
  • Május kirnője. Elmélkedések Szűz Máriáról. Ford. Nagybánya, 1934.
  • A Katolikus lexikon számára német és francia szakirodalmat fordított.
  • Szerkesztette (1918. január. 31 és szeptember 12. között) a Szatmári Hírlapot, 1929-30 között a Katholikus Élet munkatársa, 1931. január és december között főszerkesztőjeje is.

Források[szerkesztés]

  • A Magyar katolikus lexikon szócikke róla: [1]
  • Bura László: Arcképek a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyéből (Muhi Sándor grafikáival), Szatmári Római Katolikus Püspökség (nagyváradi Kolbe Kiadó nyomdája), Szatmárnémeti, 1998.