Jakusics György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jakusics György
Szerém, Veszprém, majd Veszprém püspöke
Született 1609
Pruszka
Elhunyt 1647. november 21. (38 évesen)
Eger
Felekezet Római katolikus egyház
Püspökségi ideje
1635 – 1637. május 2.
(Szerém)
Püspökségi ideje
1637. május 2. – 1642. november 21.
(Veszprém)
Püspökségi ideje
1642. november 21. – 1647. november 21.
(Eger)
Előző püspök
Következő püspök
Lippay György
Kisdy Benedek

Gróf orbovai Jakusics György, más írásmóddal Jakusith (Pruszka, Trencsén vármegye, 1609Eger, 1647. november 21.) magyar katolikus főpap, egyházi rangjaiból kifolyólag Veszprém, Heves és Külső-Szolnok vármegye örökös főispánja.

Élete[szerkesztés]

Ifjúsága[szerkesztés]

Apja Jakusics András, anyja Thurzó Judit (Thurzó György nádor leánya). Prágában tért át a katolikus hitre 16 éves korában. Megtérése előtt a körmöcbányai és a boroszlói evangélikus iskolákban tanult. 1630. október 2-án felvették a Collegium Germanicum Hungaricumba.[1] Papnövendékként Rómába ment, ahol csak az erkölcsteológiát végezte el.

Az ungvári görögkatolikus székesegyház

Egyházi pályán[szerkesztés]

Pázmány Péter bíboros 1632-ben szentelte pappá Rómában, akinek közbenjárására VIII. Orbán pápa kamarása lett[2] és magánkápolna felállításához kapott engedélyt. Hazatérve Magyarországra esztergomi kanonokká és préposttá nevezték ki.[1] 1633. október 4-étől óbudai prépost, 1634-től esztergomi érseki helynök. 1635-től szerémi választott püspök, október 20-ától pedig pozsonyi prépost; ekkor ajándékozta Vereb és Pázmánd birtokait a komáromi jezsuitáknak (1637. április 3.). 1637. január 7-én a pázmányi reform szellemében a pozsonyi főesperesség papjaival zsinatot tartott. III. Ferdinánd 1637. május 2-án veszprémi püspökké és örökös főispánná nevezte ki. 1638. február 14-én koronázta meg Pozsonyban III. Ferdinánd király feleségét, Mária Anna spanyol infánsnőtt (1606–1646) magyar királynévá.[3] 1642. november 21-étől egri megyés püspök, s mint ilyen Heves és Külső-Szolnok vármegye örökös főispánja is lett, valamint királyi tanácsos. 1646. április 23-án az ungvári templomban előtte esküdött meg és tett katolikus hitvallást 63 görögkeleti pap.[3]

A diplomata[szerkesztés]

Ferdinánd több alkalommal diplomáciai küldetés­sel bízta meg. Mint a határvizsgáló bizottság tagja tárgyalt Zsigmond lengyel királlyal a lublói vár ügyében; továbbá követi tisztet töltött be a szlavóniai és horvátországi rendeknél.[4] 1638-ban részt vett nagyszombati zsinaton, ahol szorgal­mazta az egyházmegye javadalmas apátjai és prépostjai helybenlakási kö­telezettségének végrehajtását. 1639-ben a magyar püspöki kar megbízásából Rómába ment. Tárgyalásokat folytatott a hódoltsági területen lévő püspöki székek betöltésének főkegyúri kérdésében valamint sürgette püspöki kinevezésének pápai megerősítését is. A Propaganda Fidei kongregá­ciótól pedig kapucinus misszionáriusokat és piaristákat kért, hogy a hívek lelkipásztori gondozását ellássák. Ekkor ismerkedett meg a Rómában kutató Inchofer Menyhért jezsuitával, s megígérte neki, hogy egyháztörténeti munkájának kiadását támogatni fogja. A pápai megerősítést nem tudta elérni, mivel ekkor tájt folyt a vita a főkegyúri jogról a Szentszék és a király között.[1] Megszerezte és Magyarországra hozta II. Szilveszter bullájának másolatát, mely a Szent Istvánnak adott kiváltságokat tartalmazza.[4]

Halála[szerkesztés]

38 éves korában halt meg Egerben 1647-ben. Saját kívánságára családi birtokán, Pruszkán temették el az általa 1647-ben építtetett és védő­szentje tiszteletére avatott ferences templomban, melynek homlokzatára még életében e feliratot vésette: „Orate pro Georgio Jakusith Episcopo Vespri­miensi, qui mole peccatorum pressus hoc monasterium e fundamentis erexit Anno Domini MDCXLII.” (1642)[1]

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d vhf.hu[halott link] URL hozzáférés – 2009. február 28.
  2. mek.iif.hu URL hozzáférés – 2009. február 28.
  3. a b http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/veszplex/html/szocikk/framej.htm
  4. a b Diós István, dr.: Magyar katolikus lexikon. 5. köt., Szent István Kiadó, Budapest, 2000. 571.p.


Előde:
Lippay György
Veszprémi püspök
1637–1642
Utóda:
Bosnyák István
Előde:
Lippay György
Egri püspök
1642–1647
Utóda:
Kisdy Benedek