Perényi Imre (kanonok)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Perényi Imre
Életrajzi adatok
Született 1746. március 13.
Nagyszőlős
Elhunyt 1823. január 26. (76 évesen)
Nagyszombat

Perényi báró Perényi Imre (Nagyszőllős, Ugocsa megye, 1746. március 13.Nagyszombat, 1823. január 26.) bölcseleti doktor, esztergomi kanonok, és nagyprépost.

Élete[szerkesztés]

Perényi Elek és Perényi Katalin fia. Tanulmányait Nagyszombatban a Szent István papnevelőintézetben, azután a bécsi Pazmaneumban végezte. Miután 1765-ben megszerezte a bölcseletből a doktori rangot, 1766-ban Rómába ment, ahol a Collegium Germanico-Hungaricumban tanult 1769-ig. 1770-ben visszatért hazájába s Révay Antal segédpüspök mellé került szertartónak, de már április 18-án plébános lett Galántán. 1774-ban szepesi, 1776. december 2-án esztergomi kanonokká nevezték ki; 1778-ban a Pazmaneum kormányzója, 1779. április 24-én pedig nagyszombati plébános lett. 1787. január 15-én mint címzetes bácsi püspök az olvasó-kanonokságra lépett elő, 1806. június 23-án nagyprépost lett, 1809-től 1819-ig pedig mint káptalani helynök kormányozta az esztergomi egyházmegyét. Midőn Rudnay Sándor prímás 1820-ban a hazai törvényeknek megfelelően visszavitte a káptalant Nagyszombatból Esztergomba, engedélyt nyert, hogy haláláig Nagyszombatban maradhasson. Ennélfogva a legközelebbi káptalani gyűlésen május 18-án a káptalan a primás elnöklete alatt az olvasókanonokot Benyovszky Jánost tette meg helyettesévé, s annak fejében a nagyprépostság jövedelmének egyharmadát is neki rendelte kiadatni.

Művei[szerkesztés]

  • Köszöntő beszéd, midőn Szalai gróf Barkóczy Ferenc úr esztergomi érseke apostoli Magyarország primása stb. a királyi és érseki nemes convictust Nagy-Szombatban 1762. eszt. kegyelmesen látogatásával megvidámította. Nagy-Szombat.
  • Magyar ország Sz. Koronájának Buda várába Bécsből lett által vitele alkalmatosságával, az ország határán tek. nemes. Pozsony vármegye statusinak s rendeinek nevekben mondotta febr. 18. 1790. eszt. hely n.
  • Katekizmus, melyben a keresztény katolika tudománynak rövid summáját öszve foglalta. Nagy-Szombat, 1804. (Tótul Kubányi József fordításában. U.-ott, 1806.).
  • Beszéd, mellyet midőn N. K. Nagy-Szombat várossa századik esztendejét, azon csudának, mely az itt való plébánia templomban lévő B. Szűz Mária siránkozó képén történt, ünnepelte, Báró P. ... mondott 1808. júl. 5. U. ott.
  • Lelki gyakorlások és énekek, melyeket az esztergomi fő megyében lévő keresztyén katolikus hívek épülésére, s hasznára egybefoglalt és kiterjesztett. U. ott, 1810.
  • A katholika hitnek rövid főczikkellyi. U. ott, 1812. (Tótul: U. ott, 1812.).
  • Memoriale meum ut ira exulet, charitas augeatur. Dilectis in Christo. Pax Christi exultet in cordibus nostris. U. ott, 1819. (Végén: Haec dudum pro meo usu connotavi, nunc prisuquam a vobis divellar, pro vestro etiam et posteritatis vestrae usu typis edi curavi.)

Kézirati munkája a Magyar Nemzeti Múzeumban: Deductio juris Peknyiani respectu supremi, comitis officii Abauj-variensis 1790., ívrét 50 lap.

Források[szerkesztés]